A magyar gazdaság európai uniós integrációs feltételei és kilátásai

Gueullette, Agota: Les perspectives et conditions d'intégration de l'économie hongroise dans l'Union Européenne. = Revue d'Europe Centrale, 1998. nr.2. 59-70. p.

A tanulmány szerzője kutató, a párizsi C.N.R.S.-ben. Jelen közlésének kéziratát 1997 novemberében zárta le. Bibliográfiájában kizárólag magyar forrásokat jelöl meg; legtöbbször a HVG és a Figyelő című lapokra hivatkozik, illetve idézi Csikos-Nagy Béla, Balázs Péter, Inotai András, Török Ádám és Zsarnay Judit megállapításait.

Magyarország már nem azokkal a feltételekkel kell hogy számoljon uniós csatlakozását illetően, mint tehette korábban mondjuk Portugália. Nem kétséges viszont, hogy az Unió fénye a legutóbbi, 1986-os bővítés óta elhomályosult; ma növekedését az új tagok belső piaca biztosítja. A magyar gazdaságnak két fő célja volt 1990-1994 között: a lehető leggyorsabban megteremteni a piacgazdaság feltételeit az érvényes nyugati jogszabályok szerint, monetáris téren pedig az esélyegyenlőségek alapján egyesúlyt teremteni (Sajnos éppen a kívülről diktált monetarizmus vezetett egy sor elhibázott döntéshez.).

Jelenleg Magyarország nincs lépéselőnyben a többi, 1989-1990-ben szintén az átmenet útját választó többi, térségbeli országhoz képest. A jogi intézményrendszer gyors kialakítása nem hozott politikai előnyöket az ország számára. Az ún. Agenda 2000 - mely az Unió stratégiáját 2006-ig vetíti előre - 1997-re tette Magyarország csatlakozási tárgyalásainak kezdetét, melyek valójában csak 1998-ban indultak meg. Az előkészítő szakasz időtartama nehezen jósolható meg. Több osztrák politikai párt is választási fogásként kihangsúlyozza pl. a keleti szomszédok felé való nyitás hátrányait. A magyarok elsősorban a mezőgazdasági támogatásban kevésbé érdekelt országok támogatására - Finn-, Svédország, Dánia, Benelux államok - számíthatnak. Minden bizonnyal a britek is jó szemmel néznék egy újabb nemlatin tagállam társulását. Ugyanakkor Párizs és Bonn nem értenek egyet Románia első körben történő fölvételének kérdésében; elképzelhető, hogy itt Magyarország jelenti majd a mérleg nyelvét... Az ibériai államok és Írország nem érdekeltek a Kelet felé való nyitásban. Görögország viszont, némi vámkedvezmény ellenében, még Ciprus felvételét megelőzően javasolná a magyar csatlakozást.

A magyar diplomácia a "komplett integráció" mellett kötelezte el magát, ami azt jelenti, hogy nem kér kivételes bánásmódot egy sor kérdésben. Kb. 2005-ig csak néhány dologban kérhet engedményt, ott, ahol az uniós szabályok alkalmazása hátránnyal járna az Uniószámára (pl. a munkaerő szabad áramlása, a mezőgazdasági-élelmezési területen). Az új belépőknek tehát érdemes megfontolniuk, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket még a csatlakozást megelőzően mindenképpen végre akarnak hajtani. A jelenlegi Unió-tagok egy része is néhány területen messze van még attól, hogy 100%-ban teljesítené a harmonizáció előírásait.

Noha vámkedvezmények ügyében sok elhamarkodott lépést tett Magyarország, tárgyalási stratégiája még mindig nem egyértelmű. Vannak, akik mielőbb financiális támogatást szeretnének az igen költséges átalakítások miatt, mások szerint a támogatás összege másodlagos kérdés.

Az uniós csatlakozás előnyeit, illetve hátrányait mérlegelve nem árt tudni, hogy a jelenlegi Közösségen belül mintegy húsz évig tartott a vámunió megteremtése. Az 1992-es Lisszaboni határozat óta a leendő tagok számára kötelező az eddig kialakított szabályok teljes elfogadása.

A PHARE-programon kívül Magyarország semmilyen uniós segélyben nem részesül. Az 1991-ben aláírt egyezmény az ipar liberalizációjára tíz évet szabott meg, ami valószínűleg kedvezőtlen feltétel egy nem túlságosan fejlett ország számára, ráadásul semmiféle kompenzációra sem nyílik lehetőség. A PHARE-pénzeket egyébként nem könnyű elkölteni, hiszen meghatározott idő alatt fel kell használni őket, s maga a tervkészítés is időigényes. Ugyanakkor a technikai segítségnyújtás a nyugati befektető cégek számára óriási piacot biztosít. (Az Európai Unió egyébként - takarékosságból - csak 2002-re jegyzett be kiadási költséget "új tagok" rovatába.)

A magyar fél tisztában van azzal, hogy a jogharmonizációs és technikai részleteket gyorsan végre kell hajtani. Jelenleg az Unió ún. Fehér Könyvében minimumként szereplő 899 jogi norma közül 579-et adoptáltak részben, vagy egészben a magyarok. Ennél gyorsabb tempóra van szükség.

A magyar szakértők szerint a külkereskedelem miatt kell a legkevésbé aggódni az integrációt illetően. Úgy tűnik azonban, hogy a vámjogok fokozatos és aszimmetrikus válto-zásának előnyeit nem tudta kihasználni a magyar fél. Az Unióból az ipari termékek 80%-a érkezik pillanatnyilag vámmemtesen az országba a tervezett 50%-kal szemben.

Az integrációt követően a hazai piacra szánt termékeknek is eurokonformnak kell lenniök, ezért igen valószínű, hogy bizonyos termékek átadják helyüket a külföldieknek. Sajnálatos, hogy az EK-hoz történő csatlakozással Magyarország nem válik egyúttal a CEFTA, vagy az AELE tagországává is, mint ahogy az EK-országok egy része ezekhez is tartozik, s ezáltal további kedvezményeket élveznek. Viszont Magyarország kénytelen lesz az EK által meghatározott követelményeket állítani a volt Szovjetunió és tagállamai elé vámtarifa-ügyben. Ugyanez érvényes az ún. fejlődés útján lévő országokkal folytatott kereskedelemre is, tehát támogatni is kötelező őket, bár a piaci lehetőségek is megnyílnak. Majdnem bizonyos, hogy a csatlakozással egyidőben Magyarország elveszíti az Egyesült Államok által most megállapított "leginkább támogatott" státusát a kétoldalú kereskedelemben. Viszont az exportáló magyar cégek az integráció pillanatában elveszítik az Unióban jelenleg élvezett vámmentességüket a harmadik (pl. közel-keleti) országból származó komponensre nézve. Várhatóan megnő tehát a harmadik országbeli konkurrencia a magyar piacon belül. A magyar vámosok nem lesznek könnyű helyzetben; felkészítésük rendkívül fontos kérdés.

Magyarország csatlakozásához átfogó nemzeti stratégiára van szükség. Két állami szerv is dolgozik ennek érdekében, a mindenütt szokásos Integrációs Államtitkárság a Külügyminisztériumon belül, s a teljesen egyedi Integrációs és Stratégiai Munkacsoport a Miniszterelnöki Hivatalhoz rendelve. Ez utóbbi 19 tudományos munkacsoport munkáját hangolja össze. Rosszízű megjegyzésként megengedi magának a tanulmányíró, hogy Magyarország, bürökratikus túltengés tekintetében mindenképp megérett az uniós tagságra. Az előkészítő tárgyalások megkezdése előtt néhány hónappal azonban Magyarország nem rendelkezik egy a biztonsági, szociális, regionális, intézményi, kisebbségi, stb. kérdéseket átfogóan kezelő nemzeti stratégiával, s az ezt kézben tartó intézménnyel - állítja.

Az ország makrogazdasági mutatói jelenleg nem adnak okot aggodalomra az uniós csatlakozást illetően. Látni kell azonban, hogy a gazdaság dinamizmusához nagyban hozzájárulnak a vegyesvállalatok, amelyek meg tudnak felelni az uniós követelményeknek. A kis- és középvállalkozások helyzete nem ennyire megnyugtató, félő, hogy nem mind állja majd ki az "európai" megmérettetést.

Fordította: Kakasy Judit

Vissza