Tóth Ágnes

A magyarországi németek kutatása

 Válogatott tanulmányai kötetbe gyűjtésével és kiadásával köszöntötte a Janus Pannonius Tudományegyetem professzorát, a 70 éves Tilkovszky Lorántot. A kötet maga bizonyára megkülönböztetett módon kedves az ünnepelt számára, hiszen egyetemi kollégái, tanítványai ezzel egyszersmind másfél évtizedes oktatói tevékenysége előtt is tisztelegnek.

A mindig is vágyott, ám viszonylag későn megkapott lehetőséget, az oktatást, élete nagy ajándékának tekinti maga az ünnepelt is. Hiszen egyetemi tevékenysége révén kapcsolatba kerülhetett azokkal a tehetséges fiatalokkal, akik nemcsak egy szorgos kutatói életút eredményei iránt érdeklődtek, de akik kérdéseik, észrevételeik, kritikáik, világra való nyitottságuk révén, maguk is jótékonyan hozzájárultak e gazdag életpálya kiteljesedéséhez.

A kötet "bevezetőjeként" a szerző 60. születésnapja alkalmából készített 10 évvel ezelőtti számvetését, illetve az azt kiegészítő, az elmúlt 10 esztendő "eseményeit" feldolgozó visszaemlékezését olvashatjuk. Ebben tudósi pályájának főbb állomásait, illetve az általa kutatott és feldolgozott témák kiválasztásának körülményeit, majd visszhangját ismerhetjük meg. A személyes hangú számvetés érzékletesen mutatja meg egy alkotó, önmagával is vívódó tudósi pálya alakulását, s utal a témák kiválasztásánál, és feldolgozásánál akadályt, de legalábbis korlátot jelentő politikai, ideológiai megkötöttségekre.

Aki valamennyire is ismeri Tilkovszky Loránt munkásságát, tudja, kutatói pályája középpontjában Magyarország két világháború közötti történelmének egyes kérdései - revíziós politika és nemzetiségi kérdés, nemzetiségpolitika, a német nemzetiség története, Teleki Pál tevékenysége stb. - állnak. Az először munkahelyi feladatként kapott téma - a Teleki-kormány (1939-1941) belpolitikája - feldolgozása, majd a korszak iránt mind jobban kiteljesedő személyes érdeklődés hatására kezdett el ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Tette ezt annak ellenére, hogy a magyarországi nemzetiségek, különösen a német nemzetiség legújabbkori történelmének tudományos igényű feldolgozását még a '60-as években is több körülmény nehezítette.

A második világháborút követő évtizedekben a magyarországi kisebbségi kutatások témáját, módszerét, valamint eredményeit az éppen aktuális nemzetiségpolitika célkitűzései a tisztán tudományos diszciplínák érvényesülését pedig a marxista ideológia változó szigora befolyásolta. A német nemzetiség történetével foglalkozó kutatásokat több évtizeden keresztül tovább nehezítette az a szemlélet, amely a két világháború között és a háború alatt játszott szerepük miatt kollektíve fasisztának, így bűnösnek bélyegezte őket. Az 1945-1948 között folyamatosan elszenvedett jogsérelmek, valamint a németek mintegy felének Németországba telepítése hosszú ideig éreztette hatását társadalmi integrációjuk minden - így kulturális, történelmi identitásuk őrzése - területén.

Az '50-es évek végétől, a '60-as évek elejétől a személyi kultusz felszámolása, valamint az ideológiai nyitás következtében a nemzetiségi kérdésben több - az MDP Központi Vezetősége 1956. május 21-i állásfoglalása, az MSZMP Politikai Bizottsága 1958. október 7-én, valamint 1968. szeptember 17-én hozott határozata - politikai deklaráció is született. Ezek egyrészt elutasították a nemzetiségi kérdéssel szemben megnyilvánuló, a hatalom korábbi szándékát tükröző közömbösséget, másrészt - ezt tompítandó - hangsúlyozták, hogy az nem tartozik a legfontosabb problémák közé. Annak ellenére, hogy ezek a határozatok közvetlenül nem foglaltak állást direkt módon a nemzetiségi kutatások mellett, hatásukat tekintve mindenképpen pozitívan értékelhetők.

A társadalmi, politikai érdeklődés homlokterébe került a kisebbségi kérdés a szomszédos országokban élő magyarság helyzete miatt is, akiket a diszkriminatív, aktív és direkt asszimilációs nemzetiségi politika következtében életkörülményeik jelentős romlása és az identitásvesztés fenyegetett. A magyar kormány, nem utolsósorban a hazai társadalom elégedetlenségének hatására kénytelen volt ezekre a politikai törekvésekre reagálni. A negatív hatásokat mindenekelőtt az aktívabb hazai nemzetiségpolitikával, a kisebbségek híd-szerepének, a kölcsönösség elvének hangsúlyozásával kívánták ellensúlyozni. Az már egy más kérdés, hogy az elképzelés nem vált be, hisz a magyarországi nemzetiségek - román, szlovák, délszláv - sem számbelileg, sem nemzeti öntudatban nem jelenthettek olyan ellentételt, amiért a szomszédos országok érdemesnek látták volna feladni a területükön élő nagyszámú, öntudatos magyarsággal szemben folytatott diszkriminációs politikájukat. S mint ahogyan arra éppen Tilkovszky Loránt mutatott rá, a magyarországi németek pedig csak annyiban lettek beillesztve ebbe az ún. híd-koncepcióba, amennyiben számítottak rájuk a Német Demokratikus Köztársasággal fennálló jó kapcsolatok erősítésében. A Német Szövetségi Köztársasággal egészen 1987-ig, az államközi egyezmény megkötéséig semmiféle kapcsolatot nem ápolhattak, onnan segítséget nem kaphattak.

A '70-es években érvényesülő további kedvező hazai belpolitikai változások tették lehetővé az 1945 utáni társadalmi, történeti kérdések tudományos igényű földolgozásának megkezdését. Ez, illetve az általános európai politikai enyhülés, valamint a nemzetiségi kutatások világszerte tapasztalható reneszánsza újabb eredményeket hozott a magyarországi kisebbségi kutatások területén is. Egyrészt a korábban megkezdett munkák nem maradtak torzóban, a kutatások időhatárai, témái számottevően kibővültek, és megteremtődött a kisebbségi kutatások intézményes háttere is.

A kisebbségi kutatások hátterét adó általános folyamatok és összefüggések hangsúlyozzák igazán azokat az eredményeket, amelyek Tilkovszky Loránt kutatásai nyomán napvilágot láttak. Bellér Béla mellett ő volt az egyetlen tudós, aki a sokszor korlátozott kutatási lehetőségeket maximálisan kihasználva, szisztematikusan kezdett foglalkozni a hazai németség legújabbkori történelmével. A korábban megkezdett kutatások eredményeként a '60-as évek végétől kezdve számos szaktanulmány, monografikus feldolgozás jelent meg munkája nyomán. Ezek elsősorban a német nemzetiség két világháború közötti történetének kérdéseit - Németország és a magyarországi német kisebbség viszonya a '20-as, '30-as években -, valamint nemzetiségpolitikánk több szempontú részletes bemutatását - a magyar külpolitikai törekvések és a nemzetiségpolitika összefüggései, a Bethlen-, a Gömbös-, a Darányi-, a Bárdossy-, a Kállay-kormány időszakában - tárgyalták. Az évtizede megkezdett munka eredményeként jelenhetett meg 1974-ben az SS-toborzások magyarországi eseményeit bemutató kötete. Különös jelentőséggel bírt a Volksbund történetének monografikus földolgozása, tevékenységének bemutatása, a német kisebbség életében játszott szerepének, a korábbiakkal szemben lényegesen differenciáltabb megítélése is.

Ezekhez az eredményekhez - a fentebb már említetteken túl - a liberalizálódó hazai kutatási körülmények, a fontos irategyüttesek hozzáférhetővé tétele, valamint a tudományos együttműködés keretében megnyíló külföldi kutatások lehetősége - ezekre több alkalommal és hosszabb ideig volt alkalma Tilkovszky Lorántnak - is hozzájárult.

A kötetbe válogatott tanulmányok révén e gazdag és eredményes kutatói pálya esszenciáját tarthatja tehát kezében az olvasó. Az érintett témák hosszú évtizedekig álltak érdeklődése középpontjában, ezért a szerzőnek lehetősége nyílt arra is, hogy korábbi kutatásainak eredményeit - az újabb források ismeretében - kiegészítve vagy szükség esetén korrigálva fogalmazza meg e szintetizáló igényű tanulmányokban. A tanulmánykötetbe válogatott írások rendje - értelemszerűen - kronologikus, így tárgyalja a magyarországi németség XX. századi történelmének legfontosabb kérdéseit.

Külön örömünkre szolgál, hogy a kötetben több, a német nemzetiség 1945 utáni történetével foglalkozó tanulmány is helyet kapott, jelezve, a szerző immár végképp legyőzte az 1945-ös korszakhatárhoz fűződő szorongását. Maga így vall erről: "Egy lényeges hibát mindenesetre magam is elkövettem, ami nagyon könnyűvé tette ellenfeleim dolgát. Ugyanúgy, mint a magyar-szlovák relációban, a magyar-német relációban is sokáig vonakodtam átlépni az 1945-ös korszakhatárt. Úgy gondoltam, hogy én az 1919-1945 közötti korszakra vagyok hitelesítve; a továbbhúzódó problémák azon túl már jelentősen megváltozott gazdasági, társadalmi, politikai szituációban jelentkeznek, ezt pedig az erre a korszakra szakosodott kollégáim jobban ismerik. Csakhogy be kell látnom, hogy az 1945-öt közvetlenül megelőző és követő évek átélt eseményei a magyar, szlovák, német emberek tudatában együtt jelentkeznek, s tényleges összefüggések sokszor céltudatos, mesterséges felnagyítása, differenciálatlan, globális megítélése s ennek tragikus következményei olyan komplexumot képeznek, amelyet éppen hogy a legnagyobb történetietlenség egymástól különválasztani."

A '80-as évek végétől lezajló demokratikus átalakulás további ösztönzést jelentett a közelmúlt eseményeinek feltárására, a kisebbségek háború utáni helyzetének elemzésére. Megszűntek a kutatói szabadságot érdemben korlátozó politikai megfontolások, így hozzáférhetővé vált az államigazgatás legfelsőbb szerveinek, a pártok és a különböző belügyi szakigazgatási hivataloknak a forrásanyagai. Ez tette lehetővé, hogy a második világháborút követő népmozgások történéseit immár ne külön-külön, hanem egységes egészként, egy folyamat részeként vizsgálják a szakemberek. A történeti vizsgálódások középpontjába olyan témák kerültek, mint a német nemzetiségűek 1944 végén, 1945 elején történt tömeges Szovjetunióba hurcolása, a magyar kormány és a pártok felelőssége a telepítések végrehajtása során elkövetett törvénysértésekben, a telepítést végző szervek jogköre, működése, törvényen felül állása. Ezzel egy időben Németországban is több olyan kutatási programot szerveztek, amelyek a Duna-medence kisebbségeinek - különös tekintettel a német nemzetiségiekre - történetével foglalkozott. Ezek a kutatások új, interdiszciplináris vizsgálati szempontjaik, valamint módszertani hasonlóságaik révén jótékonyan erősítették egymást, inspirálólag hatottak a szakmai párbeszéd folytatására, és újabb eredményekre is ösztönöztek.

Tilkovszky Loránt az elsők között kapcsolódott be ebbe a folyamatba, így az utóbbi évtized - ebben a kötetben is bemutatott - szakmai vállalkozásai már az 1945 utáni időszakhoz való "bemerészkedés" eredményei.

A malenkij robotra válogatás nélkül elhurcolt svábok sorsának bemutatása, a kitelepítésük, és következményeinek számbavétele, a "mit veszítettünk" kérdésre a válasz megfogalmazása, a zsidók és németek sorsa közötti párhuzamok megvonása, az eltérő időben és más ideológia mentén végrehajtott deportáció és kitelepítés egyező momentumainak bemutatása jelzi, igenis van mit hozzátennie a szerzőnek ezekhez a témákhoz. Kutatási eredményei révén tovább árnyalódik a kép háború utáni történelmünk megannyi kérdésében.

Fontosnak tartom a kötetet záró, "Nemzetiségpolitikai gondolkodás Magyarországon a 20. században" című fejezetet, amely összegző és kitekintő jellegű, s amely az egész kérdéskört folyamatában tekinti át. A függelékben közölt, "A magyarországi németség 1919-1945 közti történetének kronológiája" a tanulmányokat tartalmilag is jól kiegészíti, és segít eligazodni a különböző, egymáshoz időben sokszor oly közel eső események között.

Tilkovszky Loránt tudományos munkásságának "évgyűrűi" - ahogyan maga írta egy évtizede - így szaporodtak és szélesedtek egy sok mindent magába ölelő törzzsé, amelynek kérge alatt itt-ott sebek is hegednek ugyan, de a fa lombjai még dúsak és enyhet adók, s ágaiban a tudományos meg-megújulás, tovább-bontakozás nedvei még élénken kerengenek. - Így maradjon.

Tilkovszky Loránt: Német nemzetiség magyar hazafiság. Tanulmányok a magyarországi németség történetéből. Pécs, 1997. 261 p.

Vissza