Péntek János

Az egyetem: a kisebbség egyetemességi igénye*

The University: The Minority's Need of Universality

According to the Hungarian professor of Linguistics from Kolozsvár (Cluj), the Rumanian Law of Education of 1999 does not prohibit the foundation of an independent university where education is in Hungarian (but is not based on ethnic criteria), however it neither guarantees the foundation of such a university. What is more, the accreditation law modified simultaneously creates a situation more hopeless than before, although there are a lot of (4 thousand only at the university of Kolozsvár (Cluj)) Hungarian students studying at the Rumanian institutions of higher education who have a right to demand a university of their own - as it was stated by the Rumanian Helsinki Committee of the Protection of Human Rights. It is unfortunate that the project was upset by the Rumanian forums of higher education.

A Hungarológiai Központ ez évi konferenciájának is fő célja a kölcsönös tájékoztatás és tájékozódás. Magam a magyar nyelvű felsőoktatás romániai helyzetéről és az önálló egyetem kilátásairól szeretnék szólni, noha némelyek bizonyára úgy vélik, ez túlságosan is elcsépelt témává vált, hiszen naponta jelennek meg hírek, nyilatkozatok új elképzelésekről, tervekről és friss kudarcokról. A sajtóhírek és a friss eseményekre vonatkozó nyilatkozatok, mint bizonyára tapasztalhatták, tele vannak ellentmondással, polarizáltak a politikai elfogultság végletei, az önigazolás, a rejtett vagy nyílt manipulációs szándék szerint, és soha nem is lehetnek tekintettel a "kifejlet"-re, a dolgok előzményére és alakulására. Az ellentmondás részben abból adódik, hogy Kelet-Európában még mindig megszokott a belső és külső tájékoztatás kettőssége. Jó példája volt ennek a magyar miniszterelnök ez évi júliusi romániai látogatása. Közvetlenül a megbeszélések után Marosvásárhelyen a román miniszterelnök úgy nyilatkozott: az oktatási törvény hatályba lépése után nincs már semmi akadálya a magyar egyetem felállításának. Két-három órával később Kolozsváron, román közönség előtt azt fejtegette, hogy procedurális nehézségek miatt ebben a kormányzati ciklusban nincs semmi esélye az önálló magyar egyetemnek. Az ellentmondás néha kulcsszemélyiségek ellentmondásos szereplésében nyilvánul meg. A román oktatási miniszter egyetemi professzorként, filozófusként és rektorként teljesen más benyomást keltett otthon és a nagyvilágban is liberalizmusával, nyitottságával, rugalmasságával, mint amióta politikusként e fontos kisebbségi igény és így a kisebbség ellenében együttműködik a nacionalistákkal, sőt részben neki tulajdonítható, hogy az egyetemek, korábbi viszonylagos semlegességüket feladva, az oktatási reformnál is fontosabbnak tekintik, hogy megakadályozzák az előrelépést ebben a kérdésben.

Fontos tehát, hogy a magyar felsőoktatás "nagykövetei", külföldi egyetemek vendégtanárai és lektorai lehetőleg tájékozottak legyenek. Ennek lényeges része az is, mivel hungarológiai konferenciáról van szó, hogy elmondjam: a magyar nyelvű stúdiumok közül a hungarológiai van viszonylag a legkedvezőbb helyzetben a román felsőoktatásban (ez a kedvező helyzet nem terjed ki a magyar történelemre és művelődéstörténetre). Mindhárom magyar tanszéken, a két kolozsvárin és a bukarestin, egy-egy állandó magyar vendégtanár is segíti az ott folyó szakmai munkát, a rövidebb időszakokra szóló meghívások pedig szintén rendszeressé váltak. A képzés kiterjed az egyetemi alapképzésen és tanárképzésen kívül posztgraduális magiszteri és doktori programokra az irodalomtudományban, a nyelvészetben és a néprajzban. Szinte minden évben van arra is példa, hogy az anyaországban is akad jelentkező doktori programjainkra, rendszeresen jönnek részképzésre hallgatók Pécsről, Debrecenből, Budapestről, Szegedről. A hungarológia területén még a diplomák honosítása is viszonylag zökkenőmentes, Kolozsváron a főiskolai diplomákat is sikerült elfogadtatni. Sajnáljuk viszont, és sértőnek érezzük, hogy néha a mi diplománk elismerése ütközik akadályba Magyarországon, különösen a budapesti egyetemen. Továbbra is gondot okoz a nem magyar anyanyelvűeknek szóló képzési program. Bukarestben azért, mert eddig nem volt lehetőség ennek önállósítására, Kolozsváron pedig főként az érdeklődés hiánya akadályozza az ilyen szak elindítását. A hungarológiának ez a kivételezett helyzete a szaktanszékek viszonylagos önállóságának tulajdonítható, és természetesen annak is, hogy még senkinek nem jutott eszébe kétségbe vonni, hogy a hungarológiát magyarul is lehet művelni, oktatni.

Az önálló egyetem ügyében a teljesen indokolt nagy akarás és az érthetetlen ellenkezés és elutasítás görcsös szembenállássá vált az elmúlt hónapokban. Az egyetemalapítás, sőt valamely sajátos egyetemi struktúra kialakítása az oktatáspolitika szférájába tartozik, az egyetem építése, fejlesztése és működtetése pedig szakmai ügy. A görcsök most mindkét területen észlelhetők. Lassan három éve felfokozódott az elvárás a nemzeti közösség részéről. Az érdekvédelmi szervezet kormányzati szereplésétől mindenki joggal várta el, hogy ez a legkevesebb, amit elér. És egyáltalán, ha most nem lesz önálló egyetem, akkor mikor? Pedig a fejleményeknek annyi történelmi logikájuk van, hogy a Bolyai Egyetem hajdani létrejötte kizárólag a háborút lezáró békekötésnek és az ezzel kapcsolatos nemzetközi nyomásnak tulajdonítható, most pedig a koalíciós szereplés éppen a nemzetközi nyomást semlegesítette, maga pedig erőtlen volt, Románia integrációjának az elhúzódása miatt egyre erőtlenebb. A hajdani egyetem beolvasztásának negyvenéves évfordulója szintén aktuálissá tette a restitúciót. Nem önmagában a kerek évszám a meghatározó ebben, hanem hogy a négy évtized egy jó emberöltőnyi időszak, és azt is jelzi, hogy a régi bolyaisták utolsó nemzedéke is nyugalomba vonul, kivonul a szakmai életből, lassan a közéletből, és ez a generációs kiesés tovább szegényíti, apasztja a közösség szellemi erejét.

A legfontosabb viszont a sürgető idő szorítása: az idő kétségtelenül ellenünk dolgozik. Az alapvető negatív tendenciákat nem sikerült megállítani, talán még lassítani sem. Tovább csökken a magyar közösség iskolázottsági és műveltségi szintje, fontos szakmai és szellemi pozíciókból szorul ki, romlanak esélyei az élet minden területén. Egyetem nélkül pedig minderre csak két megoldás van: az elvándorlás vagy az asszimiláció. Minden külső régióban az egyes nemzetiségek helyzetét jól tükröző "toplistája" alakult ki az iskolázottságnak: Csernicskó Istvánnak A magyar nyelv Ukrajnában (Kárpátalján) című nemrég megjelent könyvéből tudjuk, hogy az 1989-es népszámlálás adatai szerint Ukrajnában egyetemi végzettségben az oroszok állnak az első helyen, középiskolai végzettségben a magyarok, általános iskolai végzettségben a románok, analfabetizmusban bizonyára a cigányok. Romániában is középiskolai végzettségben vezet a magyarság az 1992-es népszámlálás adatai szerint, miközben egyetemi végzettségben kilencedik (a zsidók, örmények, görögök, németek, lengyelek, bolgárok, szerbek, románok után, ez utóbbiaktól és az országos átlagtól mintegy két százalékkal, azaz 35-40 ezer fővel lemaradva). Ebben a sorsfordítónak vélt évtizedben pedig a magyar nyelvű közoktatás színvonala is romlott. Nem túlzás a közoktatás válságáról beszélni, amelyet szintén az egyetem hiánya változtat holtvágánnyá.

Saját köreinkben sem ismeretlenek azok a hangok, amelyek azt mondják, hogy kellő számú minősített oktató nélkül kár erőltetni az önálló egyetemet, tudomásul kell venni azt a helyzetet, amelyben élünk, és ha nem vagyunk képesek "tökéletes" egyetemet indítani, inkább ne is indítsunk. Való igaz, hogy az elmúlt évtizedekben minden külső régióban jóval több nagydoktor és professzor született a többségiek, mint a kisebbségiek körében. Erre vagy rasszista magyarázatot kell elfogadnunk, vagy azt kell mondanunk, hogy lingvicizmusával és etnicizmusával maga a rendszer rasszista. Ezt pedig nem lehet sem elfogadni, sem egyszerűen tudomásul venni. Fiatalokat kell nevelni, számukra kell státust és szakmai előmenetelt biztosítani. Ezt viszont szintén csak intézményi keretben, nyelv tekintetében elkülönített státusokkal lehet. A jelenlegi kolozsvári egyetem példája is ezt bizonyítja, ahol a jelenleg működő 250 oktató mintegy kétharmada az elmúlt években került egyetemi státusba. Jelentős részük már szakmailag bizonyított, és egyre többen szerzik meg az egyetemi rendszerben annyira fontos (részben fetisizált) tudományos minősítést és szakmai besorolást. A marosvásárhelyi orvosegyetemen viszont, ahol nincsenek elkülönített státusok a magyar nyelvű oktatásra, és a pályázatoknak nincs nyelvi feltételük, tovább folyik a kiszorítás, a magyar oktatói kar leépülése. A perfekcionizmus mítoszát pedig fel kell adni. Induláskor soha egyetlen egyetem sem volt tökéletes: egy újonnan alapított egyetemnek tökéletesíthetőnek, fejleszthetőnek kell lennie, és így megfelelő irányítással bármely más egyetem versenytársává válhat.

Az elmúlt közel hároméves koalíciós időszak első esztendeje (1997) a nagy remények, tárgyalások, biztató lépések esztendeje volt, a második (1998) a fokozódó nyomás, élesedő viták, elodázó határozatok éve, a harmadik (1999) eddig a vártnál jóval kisebb eredményeket hozott, és csalódást okozott. Remélhetőleg a negyedik év nem a beletörődés és a lemondás éve lesz egy, a közösség számára végig kedvezőtlen és megalázó évszázad lezárásaként. Az első év legfőbb eredménye a sürgősségi kormányrendeletként elfogadott tanügyi törvény volt, amely az egyetem tekintetében is biztatónak tűnt. Áprilisban-májusban a kolozsvári egyetem belső rendjéről is nagyon biztató tárgyalásokat folytattunk. Az év végén, amikor a kormányválság jelei mutatkoztak, az érdekvédelmi szervezet belső tárgyalásokon lemondott a földrajz és a történelem magyar nyelvű oktatásáról, annak az ígéretnek fejében, hogy nem lesz akadálya az egyetemnek. Se pénz, se posztó - mondhatjuk ma már, annak is intő tanulságaként, hogy elvi engedményeket nem lehet tenni, mert az mindig megbosszulja magát.

A kormányátalakítás után rövid ideig még mindenki bízott az új miniszterben. A kolozsvári egyetem magyar oktatói 1998. március 17-én közzétett, az államelnökhöz, miniszterelnökhöz, szakminiszterhez eljuttatott beadványukban határozottan igénylik a magyar oktatási nyelv hivatalos elismerését a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, az egyetemi tanács paritásos alapon való működtetését, a költségvetés magyar nyelvű oktatásra eső részének az önálló kezelését, öt önálló kar felállítását (bölcsészettudományi, természettudományi, jogi és közgazdasági, református vallástanári, római katolikus vallástanári). A beadvány azt is hangoztatja, hogy alaptémákban a tudományos kutatást továbbra is együtt kell végezni, közösen kell használni a laboratóriumokat és a könyvtárakat. Ezt követően készült el az RMDSZ oktatási főosztályán A romániai magyar főiskolai hálózat telepítési tervezete című dokumentum. A Kolozs megyei Küldöttek Tanácsának ekkoriban tartott ülése a kolozsváriak és az egyetemiek elégedetlenségének adott hangot, amely aztán önálló törvény-kezdeményezéshez vezetett a megye egyik parlamenti képviselője részéről. Júniusban kormányhatározat született egy bizottság felállításáról, amelynek az önálló egyetem tervezetét és önálló akkreditációs dokumentumait kellett összeállítania, és annak lehetőségét is tartalmazta, hogy a két magyar tanszék váljon önálló karrá. (Ezt a két tanszék oktatói és vezetői mint félrevezető és félreérthető, csupán szimbolikus gesztust elutasították.) 1998. október 2-án aztán eléggé ismert, mégis gyanús körülmények között megszületett a 687-es kormányhatározat a Petőfi - Schiller-egyetem létesítéséről, egy ezt előkészítő bizottság létrehozásáról (amelynek kinevezését aztán éppen a szakminiszter késleltette).

A magyar kezdeményezéseknek és a kormány bátortalan lépéseinek az ellensúlyozására és elutasítására a nacionalista politikusoknak sikerült megnyerniük a román egyetemi köröket, az értelmiségi elit jelentős részét. A kolozsvári egyetem "önjelölt" képviselői már 1990-ben felléptek a két egyetem "szétválása" ellen. 1998-ban megismételték ezt a gesztust. Júniusban már a Román Nemzeti Polgári Fórumhoz csatlakozott 48 egyetem nyílt levélben utasította el az önálló egyetem tervét. Júliusban az Alaptudományok Román Társasága nyilatkozik úgy, hogy a román államnak sem morális, sem anyagi érdeke nem fűződik ahhoz, hogy magyar nyelvű szakembereket képezzen. Marga oktatási miniszter és Korka felsőoktatási államtitkár a magyar egyetem igényét az etnikai szeparatizmus megnyilvánulásaként értékelte, és megismételte a nacionalista körök másik képtelen érvét: hogy erre sehol nincs példa a világon. (Sajnálatos, hogy még a Határon Túli Magyarok Hivatala 1998-as Jelentésében is ez áll: "...Európában nem szokás etnikai alapon egyetemet létesíteni..."; Jelentés 20. 1.) Az etnikai szeparatizmus réme és az etnikai egyetem vádja állandó korrekcióink ellenére tartja magát: nem etnikai alapon, hanem az oktatás nyelve alapján igényli a közösség az önálló egyetemet, amely minden etnikum számára nyitva állna, nyelvileg pedig ugyanolyan igényes és toleráns lenne, mint minden más egyetem.

A Petőfi - Schiller-egyetemre vonatkozó október 2-i határozat azonnal ellenreakciót váltott ki az oktatási miniszter és a szenátus Nagy Románia pártis oktatási bizottsági elnöke részéről. Négy jogi kar dékánja beadványában alkotmányellenesnek minősítette. Október 15-én pedig az Országos Rektori Értekezlet vállal szolidaritást az Oktatási Minisztériummal, veszélyesnek és törvénytelennek tekinti a kormányhatározatot. A politikai agressziónak tekinthető Határozat utolsó mondatában pedig a testület saját ártatlanságát és tisztaságát színlelve annak fontosságát hangsúlyozza, hogy az akadémiai és egyetemi közösségek továbbra is megőrizzék politikamentességüket. Erre született meg öt nappal később a kolozsvári magyar oktatók válasznyilatkozata, amely éppen azt tartja megdöbbentőnek, hogy a diktatúra után most nem a szélsőséges politikai erők, hanem az ország legmagasabb egyetemi fóruma utasítja el a magyar nemzeti közösség jogos igényét az önálló egyetemre, ezt veszélyesnek minősíti az állam biztonságára és egységére, és hogy ezzel az egyetem mint intézmény vált újra a szélsőséges politika színterévé.

Szintén október 20-án jelent meg Az Emberi Jogok Védelmének Romániai Helsinki Bizottsága tárgyilagos jogi és politikai elemzése a fejleményekről. Szó szerint is idézni szeretném a Bizottság következtetésként megfogalmazott figyelmeztetését, mert a szándék ellenére Magyarországon valószínűleg igen csekély volt a dokumentum publicitása: "A Bizottság úgy véli, hogy az ország egyetemi közösségének az állásfoglalása a 687/1998-as kormányhatározat ellen a közszellem olyan mértékű romlását eredményezheti, amelynek a következményei beláthatatlanok. A Bizottság fontosnak tartja hangsúlyozni a következőket:

A 687/2. 10. 1998-as Kormányhatározattal való szembenállás a jelenlegi nagyon nehéz gazdasági helyzetben, amely a jövőben bizonyára romlani fog, a lakosság elégedetlenségét etnikai feszültségek felé tereli. Ennek a mechanizmusnak hatása lesz a belső biztonságra és stabilitásra. Jelentős károkat okoz a román társadalomban és Románia marginalizálását eredményezi a nemzetközi életben.

A Helsinki Bizottság aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az egyetemi közösség szervezett ellenállást tanúsít a román kormány ama szándéka ellen, hogy egy magyar - német nyelvű egyetemmel az etnikai békét biztosítsa. Ez az ellenállás az etnikai feszültségek kiterjesztését célozza Romániában. Jugoszlávia példája megmutatta, hogy attól a pillanattól, hogy a többségi értelmiségi elit a kisebbségellenes támadások élére állt, az etnikumok közötti viszony romlása felgyorsult. Így egyes szerbiai értelmiségi csoportok, írók, egyetemi oktatók fellépése más nemzetiségek ellen nemcsak hogy hozzájárult a háború kitöréséhez, de jelentős mértékben közreműködött annak a légkörnek a megteremtésében, amely a tragédiát lehetővé tette. Koszovóban világosan látni lehet azoknak a feltűnéskeltő publikus nyilatkozatoknak a hatását, amelyek arról a "fenyegetésről", "veszélyről" szólnak, amelyet a kisebbségi igények jelentenek. Amikor értelmiségi egyesületek vezetik félre tudatosan a közvéleményt, mint most Romániában az anyanyelvű felsőoktatással kapcsolatban, szinte lehetetlenné válik az összeütközéshez vezető tendenciák ellensúlyozása.

A Helsinki Bizottság felhívja az állami hatóságokat, hogy folytassanak olyan politikát, amely a társadalmi békét biztosítja. Nyomatékosan jelzi azt a rendkívüli veszélyt, amelyet az értelmiségi elitnek az a szándéka jelent, hogy becsapja a lakosságot a kisebbségi jogok érvényesítésének ésszerűségével és lehetőségével kapcsolatban.

A lehetséges fejlemények veszélyeire való tekintettel a Helsinki Bizottság el fogja küldeni ezt a Közleményét az emberjogi és kisebbségi szervezeteknek, a nemzetközi intézményeknek és a térség stabilitásában érdekelt kormányoknak. Más országbeli egyetemeknek is továbbítjuk a közlemény szövegét."

A Helsinki Bizottság aggodalma nem alaptalan, hiszen ebben a térségben a bizonytalanság fő előidézői és szereplői éppen az értelmiségi elitből kikerülő őrjöngő nacionalisták és háborús bűnösök, az ugyanabban a személyiségben megjelenő pszichiáterek és pszichopaták, a nemzeti hős pózban tetszelgő nemzetvesztő maffiózók.

Végül hosszas vajúdás után 1999-ben megszületett és hatályba lépett az új oktatási törvény. Ez jóval kevesebbet nyújt annál, mint amit a nemzeti közösség jogosan elvárt (minden korlátozás és minden nyelvi és etnikai alapú hátrányos megkülönböztetés eltörlését), sőt annál is, mint amit az 1997-es sürgősségi kormányrendelet biztosított, de valamivel többet, mint a törvény korábbi, 1995-ös változata. Az egyetem tekintetében a törvénynek nincsenek ugyan explicit tiltásai, korlátozásai, de nem is garantál semmit, a törvénnyel egy időben módosított akkreditációs törvény pedig tovább csökkenti az önálló egyetem esélyeit.

Hogyan is állunk jelen pillanatban, milyen lehetőségei és esélyei vannak a továbblépésnek? Kolozsváron folytatnunk kell azt az elsősorban belső, létszámbeli és minőségi fejlesztést, fiatalítást, amelyet a meglevő intézményi keretben 1990-től gyakorlatilag töretlenül végzünk: ma hozzávetőleg négyezer magyar hallgatója van a tudományegyetemnek (a hallgatói létszám 20%-a), közülük mintegy kétezer-ötszáz (12-13%) tanult magyar nyelven, az előző évben 32 szakon. Ki kell használni a fejlesztésnek azokat a lehetőségeit, amelyeket a felsőoktatás reformja kínál: az egyetemnek kihelyezett főiskolai tagozatai működnek magyar nyelven is Sepsiszentgyörgyön (közgazdaság, közigazgatás), Gyergyószentmiklóson (turisztikai, topográfia - térképészet - földmérés), Szatmárnémetiben (közigazgatás). Ezeket a tagozatokat szakmailag kell erősíteni. Új és fontos fejlemény, hogy 1999 őszétől a tanítóképzés az eddigi gimnáziumi szint helyett főiskolai szinten folyik majd az egyetem kihelyezett tagozatain: magyar nyelven Székelyudvarhelyen, Nagyenyeden, Kézdivásárhelyen, Kolozsváron és Szatmárnémetiben. Ezek a főiskolai tagozatok alapozzák meg a következő évtizedekben a magyar nyelvű oktatást, fontos tehát, hogy már az indulás magasabb oktatási szintnek megfelelő magasabb színvonalon történjék.

Az egyetem magyar oktatóinak elhatározott szándéka, hogy az oktatási törvény szellemében már az új tanévtől igényelni fogják a kari szintű önálló tagozat kialakítását minden olyan felsőoktatási intézményben, ahol jelentős számú magyar hallgató tanul (tudományegyetem, marosvásárhelyi orvosegyetem, műszaki egyetem, mezőgazdasági egyetem, művészeti akadémiák stb.). Az egyetem belső mozgásterében ennek sincs sok esélye, feltétlenül magasabb szintű politikai szándéknak és befolyásnak kell érvényesülnie ahhoz, hogy megvalósuljon.

Az önálló egyetem és a már indulásakor holtvágányként elképzelt Petőfi - Schiller, valamint a mondvacsinált multikulturalitás továbbra is az oktatáspolitika és a kisebbségpolitika próbaköve marad.

Az egyetem ügye az egész közösség ügye. Ez motiválja a sokféle egyéb egyházi, regionális vagy akár magánegyetemi kezdeményezést. Ígéretes ezek közül a református egyház nagyváradi egyetem-terve, amely főiskolai szinten már jó néhány éve működik. (Időközben Romániában hivatalosan bejegyezték a Pro Universitate Partium Alapítványt, amelynek 1999. október 1-jei kuratóriumi ülése elhatározta - a Sulyok István Református Főiskola szervezeti struktúrájára alapozva, de ökumenikus szellemiséggel - a Partiumi Keresztény Egyetem megalakítását, s egyben eljárt az ideiglenes működési engedély, illetve az akkreditáció megszerzése érdekében. Az új egyetem október 3-án tartotta meg hivatalos megnyitó ünnepségét. - A szerk.) A kezdeményezések körül két alapvető gond van: az egyik az előkészítés és az összehangolás, amely általában nem kielégítő, a másik a szakmai feltételek felmérése és megteremtése. A tervek megvalósításának, a megkezdett fejlesztések folytatásának természetesen anyagi feltételei is vannak. Jelentős lehet az a támogatás, amelyet ettől az évtől kezdődően az Apáczai Közalapítvány nyújthat.

A kisebbségben élő nemzeti közösségek alárendelt és kiszolgáltatott helyzetben érték meg a 20. század és a 2. évezred végét. Számukra az egyetem a szellemi, szakmai, emberi felemelkedés esélyeit jelentheti, az önmegvalósítás, az egyenrangúság, az emberi méltóság esélyét. Az univerzitásban benne van az univerzalitás eszméje, az egyetemben az egyetemességé. A jelző nélküli egyetemben, abban az egyetemben, amely nem etnikai, nem multikulturális, csak egyetem. Az igényelt egyetemen az anyanyelvűség, a mi esetünkben a képzés magyar nyelvűsége alapozhatja meg a szellemi és emberi méltóságot, a megmaradás és a felemelkedés esélyeit a közösség számára is.

Vissza