A németek története Magyarországon

Almási János: Geschichte der Deutschen in Ungarn. Zusammenfassung mit Dokumenten.
Bp. Nemzeti Tankönyvkiadó. 1999. p.

A magyarországi német gimnáziumok legújabb történelemkönyve a gyakorlott tankönyvíró és a forrásait szabadon felhasználó történész szemléletének szerencsés találkozásából jött létre. Almási János a magyar történelem eseményeinek (természetesen a középiskola lehetőségeihez és korlátaihoz szabott) bemutatását elsősorban a német források figyelemb vételével és a német kapcsolódási pontok ismertetésével teszi.

A magyar királyság viharos első századainak rövid összefoglalása közben, vele azonos terjedelemben foglalkozik a magyarországi német telepítések eseményeivel, főbb személyeinek és helyszíneinek a leírásával: a szászok betelepítésével az erdélyi Barcaságba, a felvidéki Szepességbe és a bányavárosokba, Pest és Buda környékére, valamint Nyugat-Magyarországra.

A magyarországi németek története a törökök XVII. századi kiűzetése után kapott jelentős szerepet, a nagymértékű, szervezett telepítések ekkor rajzolták át a Kárpát-medence etnikai térképét. 1711 és 1740 között tizenhárom királyi telepítés történt Magyarországon, közel száz településen, nagybirtokon vagy birtoktesten. "A három nagy svábtelepítés" során (1723-1726, 1763-1773, 1782-1787) összesen mintegy 115 ezer német érkezett, központi (királyi) irányítás mellett, kedvezmények, kiváltságok és kezdősegély (Starthilfe) birtokában.

A magyarországi kapitalizmus megindulásában, biztató kibontakozásában és sikerre vitelében a hazai németségnek fontos szerep jut, elsősorban a képzett német városi polgárság és az értelmiség soraiból került ki a modern Magyarország számos hasznos tagja. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történelmi választóvonalat jelentett a magyarországi németség számára is, legtöbben a magyar nemzeti és társadalmi mozgalmak támogatói közé léptek, csak az erdélyi szászok látták segítőiket az osztrák közigazgatásban és hadseregben.

A XIX. század második felében a német polgárság gazdasági-társadalmi érdekei nagyrészt azonosak voltak a magyar uralkodó osztályok érdekeivel, a hivatalnokok, az értelmiség és a kereskedelem élvonalában sok német eredetű magyar állampolgárt találunk, átlagos életszínvonaluk messze meghaladta más magyarországi nemzetiségekhez tartozók körülményeit.

A XX. század kezdetén Magyarország lakosságának közel 10%-a vallotta magát német eredetűnek, legnagyobb részük a mezőgazdaságban találta meg boldogulását mint nagy- és középbirtokos. Másik jelentős csoportjukat a kézművesek, az ipari munkások és a bányászok alkották, de a kereskedők, üzletemberek és az értelmiség soraiban is jelentős volt a németek számaránya. Ez időben került sor politikai mozgalmaik kibontakozására is, 1906-ban Versecen megalakult a Magyarországi Németek Néppártja, amely elsősorban a vidéki nemzetiségi népmozgalom szervezője lett, míg a német ipari munkásság döntően a Magyarországi Szociáldemokrata Párt soraiba lépett.

Az I. világháború és a trianoni békediktátum után Magyarország területe megkisebbedett, lakosságának száma mintegy harmadára csökkent, ezen belül a nemzetiségekhez tartozók aránya is alacsonyabb lett. A nemzetiszocialista mozgalom győzelme megváltoztatta a magyarországi németség helyzetét és részben a gondolkodásmódját is, már 1935-ben megalakult a Népi Német Bajtársi Szövetség (VK), majd ennek betiltása után a Magyarországi Németek Népszövetsége (Volksbund). Soraikból előbb 40 ezer, majd újabb 60 ezer fő jelentkezett a német nemzetiszocialista Waffen-SS soraiba (tehát idegen hatalom fegyveres testületébe). A háború utolsó szakaszában a Volksbund a magyarországi németség nagy részét Németországba evakuálta (a mai Magyarország területéről mintegy 50-60 ezer főt, Bácskát és Észak-Erdélyt is hozzászámítva kb. 150-180 ezer személyt).

A magyarországi németek helyzetét a II. világháború után elsősorban a szövetséges nagyhatalmak határozták meg. A kollektív bűnösség meghirdetése következtében mintegy 60-65 ezer németet (17 és 45 év közötti életkorúakat) vittek a Szovjetunióba kényszermunkára. Ezt követte a magyarországi németek tömeges és szervezett kitelepítése az országból, 1945 és 1948 között, több hullámban. Ennek során összesen mintegy 220 ezer német került a későbbi NSZK-ba, majd legvégül mintegy 50-54 ezer fő a szovjet megszállási övezetbe (a későbbi NDK-ba). Helyükre sok településen a Szlovákiából és Jugoszláviából elűzött magyarok kerültek.

A megváltozott politikai, társadalmi és gazdasági viszonyok között 1955-ben alakult meg a Magyarországi Német Dolgozók Kulturális Szövetsége, amelyet 1969-ben a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége, majd 1993-ban, az új nemzetiségi törvény életbelépése után a Magyarországi Németek Önkormányzata váltott fel.

A magyarországi németek története közel ezer esztendőre nyúlik vissza, sok szállal és számtalan ponton kapcsolódik a magyar történelemhez. A "nagy" történelem kérdéseire a "közpolgárnak", a nemzetiséghez tartozónak többnyire ugyanolyan választ kell adnia, mint az ország történelmét irányító csoportoknak és személyeknek. Szerencsés esetben ez a két válasz egybeesik, ha pedig eltér, sőt szembefordul a kettő egymással, egyéni, csoportos vagy nemzeti tragédiák okozója lehet.

A magyarországi németek történetét feldolgozó gimnáziumi tankönyv második (terjedelmesebb) részét az eredeti szövegszemelvények alkotják. Megtaláljuk közöttük Szent István király gyakran idézett Intelmeit fiához, amelyben az idegenek iránt türelemre int, de itt áll a szepességi szászok önkényeskedéséről szóló beszámoló is. Itt olvasható a soproni polgárok esküje és a telepítési okirat kivonata a Rákóczi-mozgalom utáni időkből. Iratok Mária Terézia és II. József telepítéseiről a Bánátban és Tolnában; a Honvéd c. röplap 1849 nyarán kelt cikke, amely Bem tábornokot élteti, és további harcra mozgósít.

A XIX. század végén keletkezett dokumentumok között találhatjuk a német iskolaegyesületek, illetve a német nemzetiségi sajtó termékeit (pl. Temesváron); a két világháború közötti gondterhes időkből Bleyer Jakab vagy Gratz Gusztáv leveleit, cikkeit, vitairatait olvashatjuk. Az 1930-40-es években egymást érik a pángermán agitáció dokumentumai, Franz Basch (Basch Ferenc) Volksgruppenführer a Führer akaratát tolmácsolja a Volksbund tagjainak és "Heil Hitler!" köszöntéssel fejezi be kiáltványát. Aztán kitelepítési parancsokat és szenvtelen (vagy éppen nagyon is elfogult) újságcikkeket olvashatunk, de itt szerepel Bibó István elemzése, amely a németek helyben tartására ösztönöz, Mindszenty bíboros tiltakozása elhurcolásuk, illetve kitelepítésük ellen. A nehéz évekről több irat tájékoztat, mint a szürke esztendőkről.

Középiskolai olvasókönyv aligha töltheti be azt a feladatot, amelyet történészek évtizedeken keresztül sem tudtak maradéktalanul teljesíteni. A tankönyv feladata, hogy önálló tanulásra szoktassa használóit, de a sikeres tankönyv távlatot is nyújt, gondolkodásra és véleményalkotásra is késztet. Véleményünk szerint, az Almási János szerkesztette tankönyv ebbe a csoportba tartozik.

fordította: Lukáts János

Vissza