Cigány tanulmányok: Egy új kor?

Mayall, David: Gypsy Studies: A New Era = Immigrants & Minorities. 17. vol. 1998. 2. no. 57-67. p.

Igen sok tanulmány és monográfia foglalkozik a cigányokkal Európába jövetelük óta, a csak velük foglalkozó tudomány azonban csupán 1783-ban jött létre Heinrich Grellmann értekezésével. Ez a könyv több kutatót arra ösztönzött, hogy folytassák a cigány népcsoport tanulmányozását. Így jött létre a cigányokkal foglalkozó tudomány, a ciganológia, majd egy tudományos társaság is, később eredményeik közlésére saját folyóiratot is alapítottak. Csupán a legutóbbi évtizedekben kezdték kisebbségként kezelni a cigányokat a társadalomban; ez volt az áttörési pont.

Nagyon sokáig a cigányokkal foglalkozó tudományt úgy fogták fel, mint amelyik nem több a néprajz és a nyelvészet meghatározhatatlan keverékénél. Manapság a cigányok és a nem cigányok különbözőségét sokféle háttértudomány latba vetésével határozzák meg, közülük a legfontosabbak: antropológia, a szociológia, politikatudomány és történelem.

A vizsgálatok központi kérdése a népcsoport identitása. A tanulmányok egy részében arra a kérdésre, hogy "kik a cigányok", világos és egyértelmű választ adnak az etnikum leírásával, míg más értekezésekben a kérdésekre adott különböző válaszok szolgálnak a kutatás kiindulópontjául. Mindkét nézőpont megtalálható az alább ismertetett munkákban.

Isabel Fonseca könyve - A cigányok és utazásaik - kapta talán a legnagyobb publicitást az összes ilyen témájú könyv között. Tulajdonképpen egy beszámoló, amelyet szerző a cigányok között eltöltött idejéről, utazásairól ír. A tanulmány célja, hogy az olvasók több ismeretet szerezzenek a "világ legkevésbé megértett embereiről". Azt a korlátot, amely a cigányok és a nemcigányok között képletesen létezik, Fonseca megpróbálja áthágni, hogy feltárja azokat a titkokat és misztériumokat, amelyeket a túloldalon talált.

Talán nem meglepő, hogy vizsgálatának kiindulópontjául a cigányok viselkedését, hitvilágát és tetteit befolyásoló íratlan törvényeket, babonákat, tabukat választotta, amelyek mindig és mindenhol elkülönítették őket a nem cigányoktól. A másik kiindulási pont számára a nyelv. Érve, miszerint a nyelv a cigány azonosságtudat és a rituálék kulcsa, nem új, szerepelt már Grellmann könyvében (erre természetesen hivatkozik is). A leírások segítségével festett képe a cigány közösségről, hitelesnek tűnik. A probléma pontosan az, hogy csak általános képet kapunk a közösségről az egyének portréi, akik valóban hitelessé tehetnék a csoportképet, hiányoznak.

Wim Willems könyvének témája többek között Heinrich Grellmann értekezésében szereplő bizonyítékok és érvek kritikátlan felhasználása más tanulmányokban. Ezenkívül a könyv címe, Az igazi cigányok keresése: a felvilágosodástól a végső megoldásig, azt sugallja, hogy a témában eddig írott munkákra, köztük az előbb említett Fonseca könyvre is reagálni akar.

A következő elemzés alá vett személyiség George Borrow, akit gyakran mint "a szaktekintélyt emlegetik tudományos körökben. Ő volt a cigányokkal foglalkozó tudományos társaság megalapítója. Willems megmutatja, milyen gondolatok és elképzelések származtak eredetileg tőle, amelyek már bekerültek a köztudatba, és ezek hogyan ismétlődtek a későbbiekben kritika nélkül.

Végül Robert Ritter "munkásságát" elemezte. Ritter gyerekpszichológus volt, ezenkívül a náci birodalomban a fajelmélettel mint tudománnyal foglalkozott. Nem kis mértékben tehető felelőssé a cigányok holocaustjáért.

Az első Donald Kenrick és Grattan Puxon könyvének új kiadása. A cigányok a horogkereszt alatt c. könyv 1972-es első megjelenésekor az első angol nyelven kiadott munka volt a cigányok holocaustjáról, gyorsan alapművé vált. Áttörést azonban nem sikerült elérnie a téma széles körű megismertetésében. Annak ellenére, hogy később már viszonylag sok könyv foglalkozott a nácik cigányellenes cselekedeteivel, a társadalom nagy többsége így sem tudott a cigányok kiirtása kísérletéről. Mostanában kezd megváltozni a helyzet, mégpedig azért, mert megnőtt az érdeklődés a kisebbségi népcsoportok jogai iránt, és ezzel kapcsolatban figyelem övezi a cigányoknak a történelem során és a jelenben elszenvedett üldöztetését. A náci Németország történetének és fajüldöző politikájának bemutatásakor kezdtek el a cigány holocausttal is foglalkozni, amely korábban csak nagyon kis mértékben szerepelt a nácizmusról írott könyvekben.

A könyv hét fejezetre tagolódik, fő témái: a cigányok Európába érkezése, az előítélet gyökerei és az út a genocídiumba. A munka nélkülözhetetlen bevezető a témába.

A fajelmélettől a koncentrációs táborokig címet viselő másik könyv a cigányok második világháborús szerepével foglalkozik. A rövid bevezetés után három részre tagolódik: A német politika cigányüldözése 1870-1945 között (Herbert Heuss), A cigány táborok felállításának háttere (Frank Sparing), Koncentrációs táborok - Buchenwald, Ravensbruck és Auschwitz (Karola Fings).

Heuss rámutat a cigányüldözés folytonosságára már a Második Birodalom kezdetétől. Sparing számára az a kulcskérdés, hogy a náci politikában és a tettekben hogyan oszlik meg a felelősség a helyi hatóságok és az állam közt, és vizsgálja az átlagnémet felelősségét is. Fings a koncentrációs táborok túlélőinek beszámolóit gyűjtötte össze.

Ennek a két könyvnek a kiadója jelentette meg a Cigánypolitika és utazó identitás és a Romakultúra és cigány identitás c. köteteket. A két könyv a Greenwich Egyetemen 1993-ban és 1994-ben tartott szemináriumok anyagát tartalmazza. A feldolgozott témák három nagy csoportba sorolhatók: Elképzelések és értelmezések; Stigmatizáció és kormánypolitikák; Társadalmi-gazdasági szerepvállalás. Az anyag összegyűjtése hozzájárult a cigányokkal foglalkozó tudomány fejlődéséhez és a népcsoport teljes történelmének megismeréséhez, beleértve a befogadó országokkal való kapcsolatukat is. Jelentős lépés ahhoz is, hogy tudatosodjon a tudományos körökben az a vélemény, miszerint ezt a témát társadalomtudományi megközelítéssel érdemes feltárni.

fordította: Biczó Krisztina

Vissza