Berényi Dénes

Felsőoktatás és kutatás - történelmi visszapillantás és mai tendenciák*

Higher Education and Research - a Historical Reflection and the Present Tendencies

The institution of the university has an almost millennium-long tradition, and although it has gone through significant changes during the centuries, its present functioning proves its viability. The main characteristics of the university of the Present: various forms of appearance, the so-called open university-model, and finally the accomplishment of co-operation between research institutes and universities.

Egyetemek és akadémiák Európa múltjában

Az egyetem intézménye Európában alakult ki, és a maga nemében egyedülálló jelenség a világon. Az első egyetemek Bolognában (1088), Párizsban (1200), Oxfordban (1249) kezdték meg működésüket, és ezután sorra alakultak az évezred első századaiban a továbbiak is. Ezeknek az egyetemeknek természetesen voltak előfutáraik, ilyennek emlegetik például a Salerno-i Orvosi Iskolát is.

Ezek az egyetemek részben a tudományok egyetemességét, részben pedig a tanárok és diákok egységét, egyetemét jelentették. A karok közül legfontosabb a teológia volt, de működtek jogi és orvostudományi karok is a középkori egyetemeken.

A tudományos akadémiákat, illetve ilyeneknek nevezhető tudományos társaságokat csak jó néhány évszázaddal később, az évezred második felében alapították meg. Ezek közül elsőként a római Accademia dei Lincei-t tartják számon (1603), ezt követték azután az Accademia del Cimento Firenzében, majd a Francia Akadémia és a Royal Society, mindnyájan a XVII. század folyamán. A sort a Leibniz által alapított Berlini Tudományos Akadémia zárja 1700-ban. Ezek az akadémiák természetesen különböztek egymástól, bizonyos esetekben nemcsak a mai tudományos akadémiák, de az akadémiai kutatóintézetek őseinek is tekinthetők. Például a Firenzei Akadémia kifejezetten közös kísérletek elvégzésére alakult.

A magyar felsőoktatás útja

A XIV. században Közép-Európa is bekapcsolódott az egyetemek alapításának folyamatába. A krakkói, a prágai egyetem után a pécsi kezdte meg működését (1367), majd a század végén az óbudai (1395). Korábban a magyar diákok külföldi egyetemekre jártak, ennek nyomait megtaláljuk szerte Európában, de különösen az itáliai és német egyetemeken.

Az előbb említett egyetemek nem voltak hosszú életűek: néhány év, esetleg néhány évtized után befejezték működésüket (ezeket az időpontokat igazából nem is ismerjük). Az 1635-ben alapított nagyszombati egyetem az, amelyiknek működése folyamatos, és amelyik 1777-ben Budára, illetve Pestre költözött, és ma Eötvös Loránd nevét viseli.

Nagy szerepe volt azonban a református kollégiumoknak, főiskoláknak, így a sárospatakinak, debreceninek, nagyenyedinek. A legmodernebb tudást terjesztették hazánkban és tanáraik hosszú külföldi tanulmányút után szilárd hivatástudattal jöttek haza tanítani.

Ami a tudományos kutatást illeti, számos magyar tehetséget lehet ugyan említeni az elmúlt századokból, a nemzetközi tudományos életbe való bekapcsolódásuk azonban lényegében csak a múlt század második felében, végén történt meg, és ezt a folyamatot Eötvös József mint kultuszminiszter és Eötvös Loránd, a tudós neve fémjelzi. Igaz, Bolyai korszakalkotó felfedezése 1823-ban történt, de hatása szélesebb körben csak a század hatvanas éveinek végén, hetvenes éveinek elején bontakozott ki, amikor az "Appendix" megjelent francia, olasz, majd német nyelven. A XX. században már, ha számos problémával küzd is, a magyar tudomány mindenkor a nemzetközi tudományos élet integráns része lett. Ebben nagy szerepe van az újonnan alapított, illetve Magyarországra költözött egyetemeknek (Debrecen, Szeged, Pécs, Sopron) és az 1825-ben alapított Magyar Tudományos Akadémiának.

A második világháború után új egyetemek alapítására került sor, és nagy lendületet kapott a kutatóintézetek alapítása is, amely részben már a két világháború között megkezdődött.

Manapság nálunk a kutatóintézetek és egyetemek szoros együttműködése és az egyetemi integráció került a tudománypolitika homlokterébe, ami azt jelenti, hogy számos kis egyetemet és főiskolát összevonnak, hogy korszerű, széles spektrumú és tudományosan megalapozott oktatás váljék uralkodóvá.

Új fejlemények a világban

A fejlett országokban a felsőoktatás ma a megfelelő korosztályok egyre nagyobb százalékát vonja be az oktatásba. Van olyan ország, ahol ez az arány 50 % fölött van (Finnország), jelenleg nálunk 20 % körül mozog. Célunk (ebben is) a felzárkózás a nyugat-európai átlaghoz, mert ennek a folyamatnak pozitív hatása egyre nagyobb számú polgár számára a nagyobb műveltség, szélesebb látókör garanciája, az egyetemi képzésen belül pedig a PhD-kurzusok, amelyek a felsőoktatásban mintegy az "elitképzést" szolgálják.

Másik jellemző vonása a mai felsőoktatásnak a sokszínűség, a különböző formák:

felsőfokú tanfolyamok, főiskolák, ráképzések, továbbképzések stb. stb. jelenléte. Azonban a felsőoktatás csúcsát ma is az egyetemek jelentik, és ezek egyre inkább valóban egyetemek világszerte, azaz sok karral, illetve különböző egységekkel, nagy hallgatói létszámmal rendelkeznek.

A fenti vonásokat egészíti ki az ún. nyílt egyetem modellje, amely a korábbi meglehetősen kötött oktatási formák, meghatározott számú évfolyamok stb. helyett nyílt a társadalom igényeire, azaz évtizedeken keresztül nem megszokott 4-5 vagy akár 6 éves kurzusokat szervez, hanem ha szükség van rá, akár néhány hónapos vagy 1-2 éves képzéseket ajánl a legfrekventáltabb területeken (pl. informatika, környezetvédelem), ezen belül is előnyben részesítve az interdiszciplináris területeket. Helyesebb is, ha ezek a változatos tartamú és tartalmú képzések színterei az egyetemek, ahol ezekre megvan a megfelelő háttér és szakértelem, és nem többé vagy kevésbé hozzáértők, esetleg nyerészkedők szervezik meg ezeket az egyetemen kívül, látszólag eleget téve a sürgető társadalmi igényeknek.

Az együttműködés mindig is jellemző volt a tudományos életre, a felsőoktatásra, de ennek szükségessége és lehetősége napjainkban ugrásszerűen megnőtt. Különböző drága műszerek, módszerek állnak mindenütt rendelkezésre, ezért is nagyon fontos jobb kihasználásuk. Csupán Európában manapság több mint tíz közös kutatóintézet működik a legkülönbözőbb tudományterületeken, de emellett teljességgel elterjedt a nemzetközi összefogással végzett kutatások és publikációk száma, amelyek egy évtized alatt akár meg is duplázódhatnak.

Az Európában létrejött egyetem és a tudományos élet tehát nagyon nagy változásokon ment át az elmúlt évszázadokban, de hogy mai is fennáll és virágzik, az éppen életképességét bizonyítja.

Vissza