Nemzethez tartozás és munkanélküliség a Balti-államokban

Aasland, Aadne: Ethnicity and unemployment in the Baltic states. = International Politics, 1998. 9.no. 353-370. p.

A Norvégiában tevékenykedő szerző - Aadne Aasland - holland folyóiratban megjelent tanulmánya fokozott figyelmet érdemel a témával foglalkozó magyar szakemberek részéről. Nem csupán azért, mert a kisebbségi lét problémakörének egy nem jelentéktelen "szeletét" helyezi vizsgálatának fókuszába, hanem azért is, mert a magyar közvélemény mindig is érdeklődéssel fordult a nemzeti függetlenségét 1991-ben visszanyerő három kis területű és lélekszámú balti köztársaság felé, talán mert a viszonylag nagy földrajzi távolság tárgyilagosabb mérlegelést tesz lehetővé esetükben, ugyanakkor ez a távolság mégsem olyan nagy, hogy sorsuk iránt érdektelenséget tanúsíthatnánk. Mindhárom országgal a kölcsönös rokonszenv szálai fűznek össze: Észtország nyíltan "rokoni" érzelmeket táplál a magyarok iránt, egyúttal az Európai Unió is azonos "körbe" sorolt minket a csatlakozási tárgyalások menetrendje szerint. Litvánia, mely a "hármasból" a legnagyobb és etnikailag a leghomogénebb ország, nem csupán Jagello-királyaink miatt áll közel hozzánk, hanem azért is, mert a balti függetlenség "élharcosa" volt, tíz esztendeje a "Sajudis" mozgalmát százezrek kísérték figyelemmel Magyarországon, Lettország pedig - mely földrajzilag közöttük fekszik - azért is érdekes számunkra, mert jelenleg a lettek aránya szinte hajszálpontosan megegyezik azzal a számmal, amennyi magyart (Horvátország nélkül) a történelmi Magyarország utolsó népszámlálása - az 1910-es - talált: 55 %-ot, ráadásul a lett főváros, Riga szépsége és gyönyörű fekvése miatt méltán tekinthető a "Baltikum királynőjének". Egy örömteli aktualitás is kiemeli napjainkban a térség jelentőségét: nemrégiben nyílt meg Tallinnban, az észt fővárosban a magyar nagykövetség, mely a másik két államban is képviseli hazánkat. Aadne Aasland tanulmányában a NORBALT által készített felmérés eredményeit ismerteti. A NORBALT az "életminőség" kutatásával foglalkozik a Baltikum területén.

A szerző nem titkolja, hogy a felmérést azzal az előzetes feltételezéssel indították, hogy a kisebbséghez tartozás a három új balti köztársaságban is jelentős hátrányt jelent a munkaerőpiacon, ám ezt a felmérés eredményei nem igazolták maradéktalanul.

Maga a vizsgálat és anyaggyűjtés 1994 őszén zajlott le, amikor a Baltikum - és tulajdonképpen egész Kelet-Közép-Európa - gazdasága mélyponton volt a hirtelen átalakulás és radikális szerkezetváltás miatt. Ma a balti államok gazdasága már igen jelentős fejlődést mutat, a felmérés fő tárgyát képező munkanélküliség pedig jóval kisebb nagyságrendű, mint az évtized közepén volt. Ráadásul, az etnikai arányokban is némi eltolódás ment végbe, mind Észtországban, mind Lettországban 3-4 %-kal emelkedett a többségi nemzethez tartozók aránya. (Érdekes módon éppen Litvánia az, ahol a litvánok aránya a függetlenség nyolc esztendeje alatt mindössze fél százalékkal nőtt.)

Az országonkénti főbb megállapítások:

Litvánia mint a legnagyobb és etnikailag legkevésbé heterogén állam a másik két köztársaságtól lényegesen eltérő helyzetben van. A litvánok aránya mintegy 81 %, az oroszoké 8, a lengyeleké 7 %-ot tesz ki. A két igazán jelentős kisebbség tehát együttesen is csupán 15 %-át képviseli az összlakosságnak. Talán éppen ebből adódik, hogy az orosz kisebbség munka-erőpiaci helyzete nem tér el lényegesen a litvánokétól, emellett itt a többségi nemzet - valószínűleg éppen azért, mert itt igazán jelentős többséget képvisel - lényegesen "nagyvonalúbban" viselkedett az állampolgárság megadásának kérdésében az oroszokkal szemben, mint Észtország vagy főként Lettország. Litvánia helyzete annyiban is eltér a másik két országétól, hogy - a lengyel kultúrhatás miatt - katolikus többségű ország. Az evangélikus többségű Észtország és Lettország viszont a többségi nemzet tagjain kívül nem rendelkezik a nyugati kultúrkörhöz tartozó jelentős kisebbséggel, sőt a fehéroroszok és ukránok jelenléte ezekben az államokban még fokozza is a bizánci-ortodox kultúra befolyását, melynek fő megtestesítője az utóbbi két államban természetesen a "masszív" orosz kisebbség. Éppen Litvánia homogénebb mivolta miatt Aasland kisebb figyelmet szentel ennek az országnak, mint két északra fekvő szomszédjának.

Lettország bizonyos szempontból a másik végletet képviseli: a lettek aránya itt mindössze 55 %, az oroszoké viszont 28 % ! Rigában és más nagyvárosokban különösen sok orosz él, akiknek helyzete talán ebben az országban a legkedvezőtlenebb a három közül. A gazdasági válság és szerkezet-átalakítás, valamint a nagyarányú piacvesztés miatt az orosz férfiakból álló ipari munkaerő jóval nagyobb arányban került az utcára, mint lett társaik. A nők helyzete ebben az államban még rosszabb, mint a férfiaké: Lettország az egyetlen a három közül, ahol az orosz kisebbségen belül nemek szerint is vannak különbségek: az orosz nők igen jelentékeny arányban munkanélküliek. A szerző felteszi a kérdést, hogy miért van ez így, és egyben azonnal meg is válaszolja: a nők hagyományosan igen nagy arányban dolgoznak az államigazgatásban és a közigazgatás alsóbb szintjein, ezek viszont "bizalmi állásnak" minősülnek, emellett a lett nyelv nem kellő ismerete itt jelentős hátrányt okoz. Ráadásul Lettország bizonyult a leginkább "szűkkeblűnek" az állampolgárság megadása tekintetében: gyakorlatilag csak azok az oroszok kaptak könnyen lett állampolgárságot, akiknek családja már a két világháború között is lett földön élt. Mondanunk sem kell, hogy az állampolgársággal nem rendelkező orosz nők jártak legrosszabbul, szinte biztosra vehették, hogy nem kapnak munkát... Megállapíthatjuk tehát, hogy Lettország bizonyos értelemben igazolta a NORBALT negatív előzetes feltételezéseit az oroszok munkaerőpiaci helyzetével kapcsolatosan.

Észtországban a legújabb adatok szerint az észtek számaránya 65 %, míg az oroszoké 20 %. Aasland szerint észt földön némiképp fordított a helyzet, mint a letteknél: Tallinnban és a nagyobb észt városokban az orosz munkanélküliek aránya alig haladja meg a többségi nemzet tagjaiét, ez az egyes foglalkozásokon belül vizsgálva is igaz. Itt ugyanakkor éppen a vidéken élő oroszok azok, akik rosszul jártak, a zárt és csaknem homogén falusi észt közösségek nem- igen engedik, hogy "mások is labdába rúgjanak". A probléma nagyságát azonban jelentős mértékben csökkenti, hogy vidéken csekély az orosz népesség, így a hátrányok is viszonylag kevés embert érintenek.

A szerző - mintegy zárszóként - összegzésül megállapítja, hogy a felmérés eredményei szerencsére nem igazolták teljesen a negatív előzetes véleményeket: Lettországot leszámítva nincs lényeges különbség a többségi társadalom és a kisebbségek tagjainak munkanélküliségi rátái között. A jelenlegi gazdasági fellendülés és a közeli jövőben várható Európai Uniós csat- lakozás fényében minden remény megvan arra, hogy ez a különbség még csökkenni is fog.

fordította: Horváth András

Vissza