Amedeo di Francesco

A külföldi egyetemeken folyó hungarológiai képzés gondjai és feladatai

Problems and Issues of Hungarology Education at Foreign Universities

For the development of Hungarology education, the Italian Professor of Linguistics, who is also the president of the International Society of Hungarian Philology, proposes the followings: 1.) The education of Hungarology must be founded on value-based cultural politics and organic guidance. 2.) The guidance should take the local needs into consideration. 3.) Distinction must be made between the results of the Hungarian and non-Hungarian teachers. 4.) Regular and organized information must be given on the needs, the proposals and even on the whole problematic of Hungarology education.

Minden civilizációs folyamat dinamikus. Eszmék, emberek, művészeti irányzatok egyik kulturális zónából a másikba hatolnak, és ilyen folyamatos cserétől nyeri minden nemzeti kultúra a maga sajátos arculatát. Mindez különösen érvényes a magyar művelődés esetében, ahol a tanítás, a kutatás, az elmélyült vizsgálódás célja egy sajátos kultúra jellegzetességeinek a bemutatása. Ha tehát valóban el akarjuk érni ezt a célt, akkor félre kell tennünk az improvizációt, az esetleges dilettantizmust, a magyar nyelv és kultúra megközelíthetetlenségének hamis mítoszát. Ez utóbbi nézet létre jöhetett a módszertanilag rossz megközelítés miatt is, és így - ha más szavakat akarunk használni - mindennek és főleg mindenkinek a maga helyére kell kerülnie saját valódi attitűdjeivel. Ez azt is jelenti, hogy kerüljük a kísértést, hogy olyan kompetenciát mutassunk, amely nem áll rendelkezésünkre. Szükséges és már időszerű is - többek között - felkészíteni embereket és intézményeket azokra a lehetőségekre és feltételekre, amelyeket az Európai Unió kínál és kíván lassú, de bizonyosan bekövetkező kibővülése után. Abban a pillanatban, amikor ez megvalósul, a magyar nyelv ennek a közösségnek egyik nyelvévé válik, a magyar művelődés pedig már nem valami egzotikus dolog lesz a nyugati átlagember számára, hanem "hivatalosan" is az európai civilizáció integráns része.

Tudatában vagyok annak, hogy már az eddig mondottak alapján is, óriási problémák és feladatok tornyosulnak előttünk. Tudatában vagyok annak is, hogy a jelen előadásban problémákat éppen csak felvázolni tudok, és már sikernek tartanám, ha közülük néhányra megoldást lennék képes kínálni. A továbbiakban néhány gyakorlati javaslattal szeretnék élni, amelyek a magyar kultúrával kapcsolatos külföldi képzés nehézségeinek megoldásában segíthetnek. Biztos vagyok benne, hogy valóban itt az ideje az ilyen típusú munkának, mert úgy vélem, hogy a hungarológia egy boldog pillanatában élünk, s hogy a problémák mellett sikerek, megszerzett tapasztalatok is vannak, és nem utolsósorban mindannyian akarjuk cselekvőképességünk növelését. Véleményem szerint mai találkozásunk nemcsak jelképes jelentőségű, mert erősen hiszek a Nemzetközi Hungarológiai Központ és a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság közötti együttműködésben.

Minthogy konkrét is szeretnék lenni, engedtessék meg, hogy az előadásomat előzetes szómagyarázattal kezdjem. 1.) Probléma: nem azt jelenti, hogy egy bizonyos tevékenység szükségszerűen rossz: a hungarológia lényegében még fiatal diszciplína, ennek következtében a tanítás és a tudományos kutatás különböző aspektusai olyan operatív képességet követelnek, amelynek természete sok tekintetben még feltárandó. Más szavakkal, a már elért eredmények alapján lehet és kell új, egyre modernebb eszköztárat kialakítani. 2.) Hungarológia: egy olyan tág értelemben vett tevékenység, amely külföldön lehetővé teszi a magyar művelődés bemutatását a magyar nyelv, irodalom, történelem, néprajz, mentalitástörténet terén. 3.) Képzés: magába foglalja egyrészt a hungarológia iránti érdeklődést, másrészt a tanítási módszert. Modern eszközökkel kell felelni a hallgatók kérdéseire, a mélyebb érdeklődés felkeltése céljából. 4.) Külföld: a Magyarországon kívül létező hungarológiai központok. Természetes azonban, hogy bizonyos megkülönböztetéseket kell tenni földrajzi szempontból. Mást jelent ugyanaz a hungarológiai tevékenység Amerikában, mint Nyugat-Európában, és ismét mást az úgynevezett határon túli magyarság körében. 5.) Lektor: olyan oktató, akit Magyarországról küldenek hivatalos csere útján. 6.) Nyelvi munkatárs (collaboratore linguistico): ez Olaszországra jellemző kifejezés, mégis hasznos, ha jelölni akarunk - akárhol - minden olyan oktatót, aki - mint szerződéses alkalmazott - fontos segítséget nyújt az egyetemi tanároknak a magyar nyelv tanításában.

Ez az előzetes, vázlatos szómagyarázat segít bennünket azoknak a kifejezéseknek a megértésében, amelyek előfordulnak az előadásomban, de egyúttal már olyan problémákat jelölnek, amelyekről érdemes, sőt fontos beszélni, véleményt alkotni és cserélni.

Említettem, hogy a hungarológia fiatal diszciplína. Ez azt is jelenti, hogy a képzés struktúrái nem alapulnak hosszú, hagyományokban gazdag tanítási tapasztalaton. Továbbá azt is jelenti, hogy az oktatók törekvése ellenére megtörténhet, hogy néha a hallgatók nem kapnak teljes és meggyőző képzést. Csak egyetlen példára szorítkozom: Azokban az országokban, ahol a magyar nyelvet csak az egyetemi évektől kezdve lehet tanulni, gyakran a tanítás karaktere (legalábbis az első évben) szükségszerűen nem egyetemi színvonalú, mert kénytelen az oktató elemi ismereteket adó órákat tartani. Ha ezen változtatni akarunk, akkor kezdetben anyanyelven kellene - legalább a magyar történelem és irodalomtörténet tárgyakból -, megfelelő kézikönyveket adni a hallgatóknak. Ilyen kézikönyvek sajnos az adott anyanyelven általában nem léteznek. És egy paradox helyzet, egy circulus vitiosus miatt nincsenek. Nem ritkán a magyar oktatóknak nincs idejük ilyen kézikönyveket készíteni, éppen azért, mert az elemi információkkal kell foglalkozniuk; de ugyanakkor e kézikönyvek hiánya szükségessé teszi az információ nyújtására korlátozódó tanítást. Természetesen tudom, hogy ilyen kézikönyvek léteznek angolul, franciául vagy németül. Ezek azonban magyarországi szerzők munkáinak a fordításai! E fordítások használata azonban nem igazi megoldás, legalább két okból: a) ezek a kötetek nem mindig kaphatók a könyvpiacon b) esetleges használatuk pedig semmissé teszi azt a lehetőséget, hogy az adott országokban születhessen érdemi hungarológiai hagyomány, és hogy a hungarológia iránt elkötelezett személyek saját kutató- munkájuk alapján készíthessék el a szükséges kézikönyveket. Javaslom tehát, hogy a Nemzetközi Hungarológiai Központ, esetleg a Nemzetközi Magyar Filológiai Társasággal együttesen mozdítsa elő e kézikönyveknek az adott országokban való megjelentetését, és ösztönözze a potenciális szerzőket megírásukra.

1. A felvázolt helyzet miatt - és minthogy szerintem a hungarológia keretei és tényezői: magyar nyelv és irodalom, finnugor nyelvészet, Magyarország története és/vagy Kelet-Közép-Európa története, a komparatisztika, a néprajz - sürgős teendő a könyvvásárlási lehetőség kialakítása a hallgatók számára. És ez a kívánalom nemcsak a nyelvkönyvekre vonatkozik, hanem minden kézikönyvre és a magyar klasszikusok kiadásaira, amelyek nélkülözhetetlennek bizonyulnak a komoly tanításban. Annak idején létezett a KULTÚRA- vállalat, de most egy modernebb eszközre gondolok, amely képes lenne a magyar könyveket árusítani minden piacon a nagyvilágban. Szóval legyenek jelen a magyar könyvek az idegen országok könyvesboltjaiban. Ami pedig a nyelvtanulást illeti, legyenek hozzáférhetők a modern eszközök, hangkazetták és főleg a CD-lemezek. Elég itt hivatkoznom a Magyar Mozaik című sorozat didaktikai fontosságára. Mert ma már létezik Európában egy egyetemi közönség, amely különböző fokú, mélységű érdeklődéssel, de egyöntetűen nagy komolysággal fordul Magyarország felé.

2.Nyugat- és Közép-Európában a hungarológiai központok és tanszékek különböző helyzetben vannak, és eltérő igényeket mutatnak nyíltan vagy latens módon. Lehetnek tanszékek, ahol komoly kutatómunka folyik a magyar irodalom terén, és mégis ott fordulhat elő, hogy a magyar nyelv tanítását kell tovább fejleszteni és erősíteni. A másik véglet, hogy lehetnek tanszékek, ahol az igazi nevelő faktor a nyelvtanításban rejlik, holott eléggé gyenge lehet a tudományos munka. Mind a két esetben tanúi vagyunk egy olyan hungarológiai tevékenységnek, amely mindenképpen nagyon fontos a magyar művelődés terjesztésében: feladatunk tehát segíteni és ápolni ezeket a meglévő kezdeményezéseket, helytelen lenne csak a negatívumokat emlegetni.

3. A hungarológiai képzés másik fontos komponense az Erasmus- és a Socrates-programtól kínált lehetőségekben rejlik. Számos magyar tanszék bekapcsolódik a külföldi egyetemekközi együttműködésbe e programok keretében. E területen a helyzet megfelelő, de át kell hidalni azokat a nehézségeket, amelyekkel a tanárok és az adminisztráció az ilyen programok befogadása során találkoznak. Például a kredit-rendszer alkalmazása, a külföldön letett vizsgák elismertetése és a doktorátusok elismerése. Bővíteni kell az egyetemi struktúrákat, hiszen egyre több feladat vár ránk. Legyen szabad néhány szót szólnom a hungarológiai egyetemi doktori fokozat kérdéséről: nyugaton nem minden országban van hungarológiai doktorátus, és ezért, ha el akarjuk érni a diszciplína fejlődését, akkor meg kell teremteni egy olyan hálózatot, amelynek alapján a magyarországi és a külföldi egyetemek legyenek képesek együttműködni egy ilyen fokozat megszerzésének érdekében.

4. A külföldön folyó hungarológiai képzés eredményessége az egyes hungarológiai központok hagyományaitól és a földrajzi helyzettől függ. Amerikában például a képzés arra irányul, hogy a magyar származásúak képesek legyenek fenntartani kulturális identitásukat a multikulturális és többnyelvű környezetben. Hál'Istennek ma már nem zajlik gazdasági vagy politikai indíttatású emigrációs folyamat, de ez a tény paradox módon problémát okoz, s nem is csak az ottani hungarológia számára. Pomogáts Béla, Szörényi László, jómagam és mások jól ismerik az amerikai körülményeket. Sárközy Péter kezdeményezésére 1989-től alakult ki példaértékű kapcsolat a kanadai és az olaszországi hungarológia között. Azt hiszem, hogy csak ilyen mértékű figyelem mellett lehet megkísérelni a vázolt probléma megoldását.

Kisebbségi helyzetben ápolni kell a hagyományokat: az írók és a befogadó közönség hovatartozását tudatosítani kell. Itt tehát teljesen más típusú problémákkal nézünk szembe. Úgy vélem ezért, hogy ezeket a kisebbségi helyzeteket is be kell mutatni a külföldi egyetemeken, természetesen a történelmi tények alapján, de a kétségtelen kulturális interakciós folyamatok alapján is. Egy adekvát komparatisztikai módszerrel kell mindezt tenni: a magyar kulturális identitás nem ritkán a szomszédos kultúrákkal való szükségszerű kölcsönhatások keretében tartja fenn magát. Mindez a nyugati közönség számára az egyik legvonzóbb és legérdekesebb téma. Ha ez így van, akkor nagyon gyümölcsöző lehet mindez a nyugati hungarológia fejlődésében és a magyar valóság egyre jobb megértésében. Javaslat: legyen minél több kutatási és tanítási alkalom egy ilyen módszertan felhasználására. A nyugat-európai hungarológiai tevékenységről most nem beszélek részletesebben, hiszen ennek a problematikája áthatja az egész előadásomat.

5. A magyar lektorátusok megteremtése egy másik fontos vitatéma. Ki dönt róluk, és milyen benyomások és/vagy ráhatások alapján? Ki dönti el, és milyen típusú információk alapján, hogy létre jöjjön-e egy lektorátus egy bizonyos városban? De más gondok is vannak. Vannak egyetemi városok, ahol hosszú évek óta létezik ilyen szervezet. Ezek szerint azokban a városokban elvileg nincs szükség új magyar lektorra. Ennek ellenére nem ártana a magyarországi érdeklődést felkelteni az ottani hungarológia iránt. Természetesen, nem az egyes tanárokról van szó, akik valószínűleg mindig részesei és alakítói voltak az egyetemes hungarológiának. Most inkább az intézményekre gondolok, olyan intézményekre, amelyek minden bizonnyal fontos szerepet játszanak Európában a hungarológia terén, és amelyek emiatt bizonyára több figyelmet érdemelnek. De nem mindig természetes módon mennek a dolgok, hiszen a kultúrpolitikai hatóságok nem mindig fordulnak egy bizonyos magyar tanszékhez, általában a vezetőjéhez sem, amikor valamit dönteni kell az ottani hungarológia sorsát befolyásoló kérdésekben.

6. A hungarológia másik elkerülhetetlen problémája az úgynevezett nyelvi munkatársak jogi és anyagi státusának a javítása. Ez azt jelenti, hogy mindenekelőtt nekik egyre fontosabb szerepet kell játszaniuk egy tanszék keretében, szervezetében. Természetesen ezek a lehetőségek az egyes országok különböző egyetemi törvényeitől függenek. De azt hiszem, hogy ebben a kontextusban is nagyon fontos lehet a Nemzetközi Hungarológiai Központ és általában a magyarországi illetékes hatóságok befolyásoló szerepe és munkája. Ezeknek az intézményeknek van ugyanis lehetősége a hungarológiai tevékenység jobb megszervezésére. Javaslat: a Nemzetközi Hungarológiai Központ találjon módot segíteni ezeket az oktatókat is, ha nem anyagilag, akkor legalább folytonos információval, esetleg a tanítási módszerek aktualizálásával (aggiornamento).

Összefoglalva, a feladatokat a hungarológiai oktatás a következőket igényli: 1) értékelvű kulturális politikát, organikus, nem epizodikus irányítást; 2) ez az irányítás földrajzi megközelítést kíván, a helyi igényektől függően; 3) megkülönböztetést kell tenni a magyar származású és nem magyar származású oktatók által elért tapasztalatok között; 4) rendszeres és rendezett információt az egész problematikáról, a különböző igényekről, a különböző javaslatokról.

Kívánom végül: a mai találkozás legyen hagyományteremtő aktus, egy hosszú úton megtett első lépés.

Vissza