Magyar-román vegyes házasságok Csíkban 1841 és 1930 között

Ilyés Zoltán: Az exogámia hatása három román eredetű Csík megyei havasi telep anyanyelvi állapotára és etnikus identitására.= Demográfia, 41. évf. 1998. 2-3. sz. 285-299. p.

Vegyes etnikumú területeken élő közösségek anyanyelvi állapota, hétköznapi nyelvi normái, a politikai nemzettel való azonosulásuk változásai általában nem hirtelen következnek be, hanem egy hosszú evolutív folyamat eredményei, amit az akkulturáció fogalmával írhatunk le. Szerző a Csíkszépvízi görög katolikus egyházközséghez tartozó, az erdélyi székelység és a moldvai románság közötti ritkán lakott kontaktövezetben - a Csíki havasokban fekvő három község: Kostelek (Coonea), Bükklok (Fagatel) és Lóvész (Livezi) házassági anyakönyveinek feldolgozásával vizsgálja közel 100 év exogén házasodási szokásait, hatásukat az akkulturációra.

A csíki falvak külső havasi birtokain a 18. századtól megtelepedő románok döntően más akkulturációs utat jártak be, mint a székely falvakban kisebbségként élő társaik. A betelepülők - a rendies gondolkodású székelyek szemében - nemcsak etnikai eredetük, de birtokjogi helyzetük alapján is idegennek, oláhnak számítottak, s csak a 19. század végére akkulturálódtak, nyelvi, kulturális értelemben székelyekké lettek. (Csupán emlékezetük, nevük és vallásuk jelezte román eredetüket.)

Az anyakönyvek vizsgálata során szerző különbséget tesz települési és vallási-kulturális exogámia között, s az utóbbit pontosabb kifejezésnek tekinti, mint az etnikai-anyanyelvi meghatározást. A megállapítást igazolja a görög katolikusok nyelvállapota és etnikai identitása alapján képzett csoportok sokszínűsége: a skála a román anyanyelvű-román identitásútól a magyar anyanyelvű-román identitásún át a magyar anyanyelvű-magyar identitású közösségekig terjed.

1870-ig mindhárom település erősen endogám jellegű. Kosteleken 1871 és 1890 között hirtelen megnő a települési exogámia (40-60%); a vallási-kulturális exogámia viszont a századfordulótól erősödik: ilyennek tekinthető az összes házasságkötés 20-25%-a. Főleg a túlnépesedéstől sújtott gyimesi községekből kerültek ide házasság útján római katolikus férfiak. A beházasodó római katolikus férfiak mellett az azonos rítusú exogám házasságok révén is túlnyomóan magyar anyanyelvűek, de legalábbis kétnyelvűek kerültek e területre. Az utolsó vizsgált évtizedben csökkenő települési exogámia nem magyarázható a román hatalomváltással, mert a vallási-kulturális exogámia ekkor sem csökkent, sőt az előző évtizedhez képest abszolút értelemben is nőtt.

Az etnikailag kevert népesség körében viszont sajátos mimikri lépett fel az impérium-váltás nyomán: míg 1510-ben a három község görög katolikus és ortodox lakosságának csupán 14,2 %-a vallotta magát román anyanyelvűnek, addig 1930-ban ugyanez a populáció 82,4%-a román anyanyelvűnek, 93,8%-a pedig román nemzetiségűnek tekintette magát.

Összefoglalásul megállapítható, hogy a kettős identitással rendelkező települések esetén erős hatást gyakorol a lokális identitás és annak egyes elemei.

A magyar nyelvűvé vagy kétnyelvűvé vált népesség viszont nem adhatja föl (a székelység elhatárolódási technikái miatt) román identitás-szimbólumait, s házasodási preferenciáival próbál a hozzá hasonló kulturális hátterűekhez kötődni.

Cholnoky Győző

Vissza