Kirekesztők és elvegyülők. Kisebbségi magatartásformák vizsgálata a multikulturális társadalmakban

Bloul, Rachel A. D.: Beyond Ethnic Identity: Resisting Exclusionary Identifications. = Social Identities, 5. vol.1999. 1. no. 7-30. p.

A nem annyira szociológiai, mint inkább filozófiai vagy leginkább szocio-filozófiai felkészültséggel megírt tanulmányt a szerző az etnikai identitás"- fogalomkör részletes elemzésének és pontosításának igényével írta. A kisebbségi csoportok identitástudatát és magatartásformáit meghatározhatják objektív és szubjektív tényezők: a többségi csoport politikai és kulturális ereje/erőszakossága, illetve a csoportokat befogadó állam gazdasági helyzete, a kisebbségként élők érzelmi/értelmi kötődése a saját és az államalkotó nemzethez, valamint a többi kisebbség kulturális örökségéhez. A kirekesztő magatartás így nem korlátozódik a többségi csoportokra, sőt adott esetben a kisebbségi csoport összetartó ereje lehet a többiekkel"szemben elfoglalt álláspont. Mind a csoport, mind az egyén identitástudata esetenként változó és labilis, függően a csoport létszámától, etnogenezisétől, a társadalmi helyzettől, tanultsági foktól és a befogadó nemzet történelmétől és toleranciájától. Az etnikai alapon spontán szerveződött vagy bizonyos politikai erők által mesterségesen gerjesztett és/vagy felhasznált társadalmi/politikai megmozdulások ahhoz a paradox helyzethez vezethetnek, hogy a kulturális egyenjogúságért vívott harcban a kisebbség részéről érvként éppen a különbségek válnak nyomóssá, politikai harcukban pedig éppen azok képviselik majd érdekeiket, akik tradicionális/kulturális szempontból legjobban eltávolodtak az adott csoporttól.

A kisebbség, ezen belül főként az egyén identitástudatát és annak különböző mértékű vállalását lélektani tényezők is befolyásolják: a kisebb, zártabb közösséghez való tartozás az akolmeleg" illúziójával kecsegtetheti a személytelen, üzlet- és pénzközpontú világban az elmagányosodástól félő embert. Az egyéni és társadalmi elszigetelődéstől szorongó és szenvedő ember etnikai és kulturális identitáskutatását elemezve figyelembe kell vennünk, hogy egyrészt az etnikai identitás kifejezésének vágya világjelenség, és nem korlátozódik a fogyasztói társadalmakban élőkre, másrészt az egyén válsága és a kulturális autenticitás összefüggésének mikéntjét nem ismerjük. Mindenesetre a kulturális tisztaságot jelszóként hirdetők gyakran használják fel az etnikai identitást a többiek", vagyis a kultúra "tisztaságát" veszélyeztető vagy veszélyeztetni képes elemek kirekesztésére.

Figyelembe kell vennünk azonban, hogy az egyén az adott társadalmon belül többféle identitással is rendelkezhet. (Tekintsünk példaként egy szerb ortodox értelmiségit, aki nemzetiségként él ma Magyarországon. Milyen tényezők befolyásolják véleményét, érzelmeit a balkáni háborúval kapcsolatban? Együttérezhet az államalkotó anyanemzettel mint szerb hazafi, a szerbekkel mint ortodox keresztény a mohamedán albánokkal szemben, de elítélheti a népirtást mint humanista, kozmopolita vagy keresztény értelmiségi és végül mint kisebbségi csoporton belül élő, együttérezhet az elűzött koszovói albánokkal is etc.) Az adott csoporton belül az identitástudat térben és időben tehát rendkívül változékony lehet. Átmenetileg vagy végleg elgyengülhet, sőt megszűnhet az azonosságérzet például a korábban kulturálisan összetartozó, de földrajzilag egymástól távol került csoportok között (pl. az angolok, amerikaiak és ausztrálok, illetve a németek és svábok esetében), illetve megerősödhet kulturálisan különböző, de földrajzilag egymás mellé rendelődött csoportok között, külsődleges jegyek (pl. "színesbőrűek") vagy vallási hovatartozás (pl. "mohamedánok") alapján. Ily módon létrejön a kulturális bifokalitás, a töredékes vagy részleges identitás (pl. az adott népcsoportra jellemző viselet, szokások/hagyományok, majd legvégül az anyanyelv teljes elhagyása).

Rendkívüli veszélyeket rejt azonban az az elv, amely a nemzet(iség) fogalmát azonosítja a kultúra fogalmával, mert belőle egyenesen következik az "etnikai tisztaság" igényének megfogalmazása és a multikulturalitás mételyként való értelmezése. Ez vezet az "etnikai abszolutizmus" csapdájába, amelyben a más csoportok vagy a hozzájuk tartozó személyekkel szembeni ellenszenv kialakulásának következménye lehet a teljes kiközösítés vagy akár halálbüntetés is.

A kettős tudat következménye lehet talajvesztés és a sehová se tartozás érzése, miközben esetenként az egyéniség kiteljesedését, színesítését, a más csoportok kulturális és vallási hagyományai iránt tanúsított toleranciát könnyíti meg. Sajnálatos hiányossága a tanulmánynak ugyanakkor, hogy vizsgálatait és megállapításait kizárólag az Egyesült Államokban, illetve Franciaországban élő színesbőrűekre korlátozza, ebben a csoportban pedig több mozzanat is gátolja a vizsgálódást. Először is végzetes hiba megfeledkezni arról a különbségről, amely elválasztja a - zömmel önkéntes - bevándorlókat azoktól a kényszerűségből kisebbségbe szorultaktól, akik különféle politikai érdekeknek estek áldozatául. A színesbőrűek esetében figyelembe kellett volna venni, hogy számukra a kisebbségi lét vállalása nem választás kérdése, mivel mindenki számára egyértelmű, hogy nem a többséghez tartoznak. Nem meggyőző a szerző érvelése a transznacionális szolidaritás példáit elemezve (különböző etnikumú, de szomszédos egyének/csoportok transznacionális karitatív tevékenysége), mivel ilyenfajta szolidaritás homogén környezetben is létrejöhet, a vezérelv pedig az egymásrautaltság, bármilyen alapon.

Vissza