A kötet a Német Szociológus Társaság Kelet- és Közép-Európa szakosztálya és a Varsói Lengyel Tudományos Akadémia Filozófiai és Szociológiai szakosztálya által 1997-ben Varsóban rendezett konferencia anyagait tartalmazza. A tanulmányok a nacionalizmus és az etnicitás fogalmi keretében vizsgálják a '89 utáni lengyel és orosz átalakulást. A kötetet bevezető elméleti írások mintegy megalapozzák az esettanulmányok fogalmi keretét, noha a konferencia-kötetekre jellemző módon itt sincs közvetlen összefüggés a tanulmányok között.

A kötetben vizsgált kérdések ma sokkal égetőbbek nálunk, mint Nyugat-Európában. Ennek egyrészt az a magyarázata, hogy Kelet- és Közép-Európa napjainkban megy keresztül azokon a folyamatokon, amelyeken a nyugat-európai államok többsége már túl van, másrészt a térség államaiban az etnikai politika, a nacionalizmus olyan kérdéseket vetnek fel, amelyeket nem vagy csak részlegesen lehet a nyugati elméletekkel értelmezni. Jellemző példa erre, hogy a nacionalizmus-kutatás egyik klasszikusa, Hobsbawm is visszavonta tételét, amely szerint befejeződött a nacionalizmus korszaka. Az átfogó, Közép- és Kelet-Európára is érvényes értelmezések hiányával magyarázható, hogy a szerzők elsősorban a nyugati elméleteket alkalmazzák, írják át térségünk körülményeire.

A kötetet olvasva állíthatjuk, hogy a szerzők egyelőre csak a probléma-feltárás fázisánál tartanak, viszont kellő mértéktartást tanúsítva nem is törekszenek a mindent megmagyarázó elmélet megalkotására, hanem lépésenként, témakörönként igyekeznek tisztázni a jelenségeket. Az itteni nacionalizmus-szakirodalomban nagyon elburjánzottak az avatatlan, hamis, felületes magyarázatok és értelmezések. Ez a kötet, bár nem teljesen mentes az előbbi hibáktól, szakmai igénnyel közelíti meg a vizsgált jelenségeket.

A tanulmánykötet öt részből áll, amelyet Julius Stagl (The Kronprinzenwerk-Representing the Multi-National State) tanulmánya vezet be. A dolgozat mintegy keretet ad a kötetnek: egyrészt ismerteti az összehasonlító nemzetiség- és kisebbségkutatás kezdeteit a régióban, másrészt intő példával szolgál arra, hogy a politikai elkötelezettség és ideologikus hozzáállás mennyire félrevezető lehet.

Barbara Szaczka (National Identity and Social Memory) a nemzeti identitás konstrukcióját a kollektív emlékezet által mutatja be. Ebbe csak olyan események kerülnek a csoport múltjából, amelyek érzelmeket váltanak ki. "A kollektív emlékezet igazsága a szív igazsága". Hatása többrétegű: szimbólumok által közös értékrendszert teremt; ezek a szimbólumok egy jellegzetes kommunikációs nyelvezetet fejlesztenek ki a csoporton belül; a történelmi ősök cselekedetei tanulságul szolgálnak a csoport számára elsősorban azáltal, hogy megtanítják a fiatal generációkat, hogy a szülőföld a legfőbb érték; a történelmi múlt a csoport tagjainak önbecsülését, annak erősítését szolgálja. A szerző megjegyzi, hogy a kollektív emlékezet jelentősége azon múlik, hogy az aktuális nemzet-definíció a politikai vagy a kulturális elemet hangsúlyozza ki. Különböző történelmi korszakokban egy nemzeten belül is különbségeket találunk. A lengyelek esetében a kulturális nemzet fogalma jelentősen vesztett népszerűségéből a politikai nemzet fogalma javára.

Andrzej Szpocinski (The National Culture and the Culture of the Others) a "nemzet kultúrája" és a "nemzeti kultúra" közötti fogalmi különbségre építi tanulmányát. A "nemzet kultúrája" a csoport által megtapasztalt létező kultúra, amely magába foglalja a nemzeti közösség által terjesztett értékeket, normákat és viselkedési mintákat. A "nemzeti kultúra" viszont egy megvalósítandó, potenciális kultúra, amely a nemzeti közösség lényegéhez tartozó elemeket tartalmazza. Kihangsúlyozza: a nemzeti kultúrák hatnak egymásra olyan értelemben, hogy a másik kultúra elemei, hatása is jelen vannak a nemzeti kultúrában, de azok nem jelentenek értéket a közember számára. Példaként említi, hogy míg Chopin, Pilsudski és a 'Szolidaritás' egy kategóriájú elemei a lengyel kultúrának, és annak lényegéhez tartoznak, addig a nemzet-kultúra lényegéhez tartozó elemek szelektíven kerülnek be a lengyel kultúrába: Goethe bekerül, ellentétben Bismarckkal, Wagner szintén, ellentétben a nácizmussal. Nézete szerint a másik kultúrájából igazán csak a művészi értékeket fogadjuk be, de ezt is csak egy szűk réteg teszi.

A szerzőt olvasva kérdésesnek tűnik annak a feltételezésnek az igazsága, hogy a nemzeti etnikai konfliktusok feloldhatók egymás kultúrájának jobb megismerése által. (Kiem. a szerk-től.)

Balla Bálint (Nation and Expansionism - Viewed by a Sociology of Scarcity) tanulmánya komoly kísérlet egy nemzetközpontú szociológiai elmélet (nation centred sociological theory) megalapozásához. Tény, hogy a szociológia klasszikusai kevés figyelmet szenteltek a nemzet fogalmának, például Max Weber is csak néhány oldal erejéig foglalkozik vele; a nemzettel, Durkheim és Marx számára sem központi kategória. A nacionalizmus szakirodalma igazából a '60-as évektől jelent meg, és azóta megsokszorozódott a kérdéssel foglalkozó kiadványok száma. Néha igen nehéz meghatározni egy-egy könyv műfaját; a megközelítések általában interdiszciplinárisak, és ha egy-egy művet sikerül is besorolni valamilyen kategóriába, akkor is felfedezzük a rokon szaktudományok elméleteit.

Balla abból indul ki, hogy a társadalmi cselekvés a szűkösség csökkentésére irányul, így a fejlődés is e tevékenység eredménye. A szűkösséget véglegesen megszüntetni nem lehet, mert az ha különböző formában is, de állandó jelenség. Mivel a szűkösség állandó, így elméleti kiindulópontként használható. A szerzőnél három típusú szerveződési forma veheti fel sikerrel a küzdelmet a szűkösség ellen: a vallási, az etnikai vagy nemzeti, illetve a szocio-ökonomikus jellegű kötelékek. Mindezek a csoportokon belüli kohéziót erősítik, ugyanakkor konfliktust gerjesztenek a többi csoporttal szemben.

A nemzet, a szerző megközelítésében, az egyik modern társadalmi szerveződési forma, amely az expanzionizmus korában jött létre, annak termékeként. A totalitárius rendszerek bukása az expanziós korszak végét jelenti, de ugyanakkor szó sincs a nemzet és nemzetállamok oly sokszor meghirdetett haláláról. A nemzetek és a nemzetállamok mint az expanzionizmus termékei, nem felelősek a nekik oly gyakran tulajdonított katasztrófákért. Ezek az individuális társadalmi cselekvésekben gyökerező makrostrukturális rendszernek tulajdoníthatók. A nemzet és a nemzetállam csupán az egyik makrostruktúra. A megoldást a mérsékelten expanzív társadalmi cselekvésben látja, amely figyelembe veszi az emberi korlátokat és a soha meg nem szűnő szűkösséget. Balla elemzése mindenképpen figyelemre méltó, bár első látásra úgy tűnik, hogy csak egy másik fogalommal (expanzio) helyettesíti a klasszikus nacionalizmus-elméletek nemzet-kialakulásának háttérfeltételeit; ez Gellnernél az iparosítás, Hobsbawmnál a kapitalizmus, Andersonnál pedig a kapitalizmus és a nyomtatott szöveg, amelyek mindegyike leírható az expanzió fogalmával. Balla elemzése ilyen szempontból a weberi módszertant követi, és egy idealtípus-modellt mutat be, amely tulajdonképpen magába foglalhatja az előbbi tényezőket, viszont térségenként, történelmi koronként különbözőképpen jelenik meg.

A következő részben mind az öt esettanulmány a lengyel nemzettel és a lengyelországi nemzeti kisebbségekkel foglalkozik. Közülük hármat mutatunk be.

Slawomir Lodzinski (Polish Citizenship-Ethnic Boundaries and Issue of Citizenship in Polish Society) tanulmánya három periódusban elemzi a lengyel állampolgársági törvényeket. Az 1918 utáni Lengyelország etnikailag nem homogén, és a lengyel állam programja e homogenitas megteremtése lett, a klasszikus nemzetépítési folyamatok által. Annak ellenére, hogy a békeszerződés és az 1921-es alkotmány szabályozta az állampolgársághoz jutás egyenlő jogát a területen élők számára, a német kisebbséggel szemben nehézségeket támasztottak. A világháború utáni Lengyelországban bonyodalmakat okozott a Szovjetunióból repatriálódott, az ország északi és nyugati részében élő német őslakosság.

Az 1989 utáni helyzet két problémát vet fel: a bevándorlást és a kettős állampolgárságot. Az elsőt elsősorban a volt Szovjetunió és egyes ázsiai országok bevándorlói, a másodikat a Lengyelországban élő németek jelentik. A szerző következtetése, hogy a lengyel állampolgársági törvények az első világháború utáni állam polgárságtól az etnikailag homogén, egynemzetiségű állampolgárság felé mozdult el, mintegy reflektálva a többnemzetiségű Lengyelország egynemzetiségűvé válását. Ebből az írásból viszonylag árnyalt képet kapunk a lengyel nemzetépítés folyamatáról, amelyből nem hiányoznak az asszimilációs és kirekesztő elemek sem.

Janusz Mucha (The Problem of the Cultural Dilemmas of Ethnic Minorities in Poland) tanulmánya a lengyelországi kisebbségek helyzetét elemzi. A szerző bevallottan többségi szemszögből elemzi a kisebbségeket. Ezt jelzi kisebbség-definíciója is, amelyet Louis Wirth nyomán használ. Így a kisebbség egy olyan csoport, amelyet különbözősége miatt a többségiek kirekesztenek, s ezért a kisebbség kollektív diszkrimináció tárgyának érzékeli magát (ezzel szubjektív érzékeléshez köti a kisebbség meghatározását). A tanulmány a kisebbségek kultúráját a többség kultúrájához viszonyítja. Ez a felfogás egyértelműen a többségi nemzet felfogását tükrözi, és nagyon megnehezítheti a kérdés megértését. Leszűkíti egyúttal az elemzési keretet, viszont alkalmas a kisebbségek asszimilációjának elemzéséhez. A szerző a kötetben publikáló többi szerzővel ellentétben a lengyel nemzeti modellt a némethez hasonlónak tartja, és nem a franciához. Említést érdemel a szerző figyelem-felhívása a különböző kisebbségek differenciált elemzésére. Hangsúlyozza, hogy nem lehet ugyanazokkal az eszközökkel elemezni a különböző népességszámú kisebbségeket, figyelembe kell venni a kompakt tömbben élő és a szórványban elhelyezkedő kisebbségek közötti különbségeket, más kategóriába tartozónak kell tekinteni az anyaországgal rendelkező és az azzal nem rendelkező kisebbségeket.

Piotr Wroblewski (Regional and National Bonds in the Opole District of Silesia: Gielczyn Fifty Years Later) tanulmánya érdekes és mindenféleképpen követendő módszertant alkalmaz. A Stanislaw Ossowski kutatócsoportja által 1947-ben vizsgált falut keresi fel a 90-es években. A szerző célja az ötven év alatt megváltozott etnikai tudat vizsgálata. A világháború utáni időszakban a németek nem tanulhattak anyanyelvükön, emiatt csak az idős generáció használja anyanyelvét. A fiatalabbak az 1989-es változások után kezdtek el németül tanulni. Annak ellenére, hogy az itteni németek nagy része jobban uralja a lengyel nyelvet, mint az anyanyelvét, választások során német pártokra szavaznak. A szerző szerint a német identitásnak egy másik jelzője a kettős - lengyel és német - állampolgárság, amely mintegy kifejezi a kettős kötődést. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül a gazdasági, anyagi érdek sem, ami jelentősen befolyásolja a német etnikai identitás újraébredését.

A következő fejezetben a volt Szovjetunió és Oroszország etnikai és kisebbségi kérdéseit elemzik a szerzők.

Wojciech Zajaczkowski (Non-Russian Intelligentsia as a creator of Independent Nations: The Tatar, Bashkir and Buriat Experience) írásában a szovjet rendszer modernizációs törekvései által létrehozott problémákat és azok következményeit elemzi. Mint annyi más esetben, a modernizáció - az általa megteremtett jobb életkörülmények ellenére - elmélyíti (vagy létrehozza) a különböző etnikai csoportok közötti ellentéteket. Jelen esetben az orosz többség modernizációs politikája élesen szembenáll az ázsiai kultúrájú kisebbségek életfelfogásával. A szovjet rendszer felbomlása a modernizáció okozta feszültségeket felszínre hozta, és az etnikai kötelékek intézményesülésének lehetünk tanúi.

Viktor Voronkov (Ethnic Communities and Ethnic Enterpreneurship in Russia) bemutatja az elmaradottabb régiókból nagyvárosokba (ebben az esettanulmányban Szentpétervárra) került migránsok etnikai szolidaritásra épülő vállalkozói hálózatait. A tanulmány az azeriek (és részben az örmények) etnikai hálózatait vizsgálja. A szerző azt állítja, hogy az etnikai identitásnak a csoportok számára csak a vállalkozói hálózatban van jelentősége, a mindennapi életben nem. Ugyanakkor ez a vállalkozói etnikai szolidaritás csak az újonnan érkezett migránsok körében figyelhető meg, és elsősorban hátrányos gazdasági helyzetükkel magyarázható.

Ingris Oswald (Post-Soviet Ethnicities Ethnic Codes in Post-Soviet Russia, and the Soviet Immigrants in Germany) a németországi volt-szovjet immigránsok és a Szentpétervárra migráltak etnikai hálózatait elemzi. Ennek alapján vizsgálja az etnikai differenciálódást Szentpéterváron és az etnikai identitás formálódását a berlini orosz migránsok körében. Tanulmánya kulcsfogalma az "etnikai kód". Etnikai kódnak a kollektív identitás egyik jellegzetes fajtáját nevezi, amelynek jellemzője, hogy kizárólag csoportokra érvényes, és tájékozódási pontokat ad mások számára. A fogalmat Oswald azért használja, hogy bemutassa az etnikai identitás választhatóságát a csoport tagjai számára bizonyos esetekben. Ez lehetőség a kisebbségek számára, amelynek vállalása bizonyos helyzetekben előnyös, máskor pedig hátrányos. Ezt az alapvetést követően elemzi a szentpétervári örmények, németek és zsidók, valamint a berlini volt-szovjetek etnikai kódhasználatát.

Amint a tanulmánykötetekről általában, úgy erről is elmondhatjuk, hogy a benne közölt tanulmányok színvonala változó, jelen esetben viszont egyértelműen a minőségi írások vannak túlsúlyban. Több írás folyamatban lévő kutatás részeredményeit mutatja be, mások az átfogóbb problémák egy-egy részletére koncentrálnak. Ez természetes velejárója a terjedelmi korlátoknak. Ez alól kivétel Balla Bálint nagyobb lélegzetvételű tanulmánya, amely átfogó értelmezést javasol ugyan, viszont nem vállalkozik a kelet-közép-európai helyzet értelmezésére.

A szerzők nagyrészt a nyugati szakirodalomból tájékozódnak, és jellemző, hogy általában csak a ma már klasszikusnak számító műveket használják fel. Például igen ritka a szakfolyóiratokban megjelent cikkekre való hivatkozás.

Néhány írásra az is jellemző, hogy szerzőik kiragadnak egy-egy gondolatot valamelyik elismert személyiségtől, és azt alkalmazzák, viszont többnyire legfeljebb csak a helyi jellegzetességekre világítanak rá.

Vissza