Tóth Pál Péter

Magyar és vegyes családok helyzete Észak-Erdélyben 1942 és 1945 között

A családlap ötödik kérdésblokkját, amely a megkérdezettek vagyoni helyzetét, egzisztenciális állapotát volt hivatott feltárni, igen koncepciózusan állították össze. A kérdésblokk keretében ugyanis két metszetben tettek kísérletet arra, hogy a családok tényleges vagyoni állapotát komplex módon feltárják. Ennek ellenére ez a törekvésük nem járt teljes sikerrel, mert a családlap szerkesztői - tudatosan vagy tudattalanul - a mezőgazdasági tevékenységet folytató, abból élő családok gazdasági helyzetének feltárását tűzték ki maguk elé célnak. Ezt abban az összefüggésben el is lehet fogadni, hogy a vizsgálat alapvetően a falusi térségre terjedt ki, ahol a megkérdezettek többsége a paraszti életmódhoz közvetlenül kötődő tevékenységet folytatott. Ennek ellenére nem elhanyagolható számban voltak olyanok is, akik nem, vagy nem elsősorban mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelemből tartották el magukat és családjukat. Ezekben az esetekben azonban a kérdőív alapján a család vagyoni helyzetére csak részben következtethetünk, hiszen az adatok alapján megtudhatjuk, hogy egy iparosnak vagy értelmiséginek stb. volt vagy nem volt földje, háziállata, azt viszont, hogy például az iparosnak, az értelmiséginek, vagy más foglalkozású nem mezőgazdasági tevékenységet végzőknek milyen eszközök, gépek stb. voltak a tulajdonában nem tudunk semmit. Mindezek következtében a megkérdezettek közel 45 százalékánál, vagyis azoknál a családoknál vagy egyedülálló személyeknél, akiknek a munkája szorosan kapcsolódott a mezőgazdasághoz, vagyoni helyzetüket viszonylag nagy pontossággal lehet rekonstruálni. Ezzel szemben a többi foglalkozáshoz tartozók esetében nem tudjuk azt, hogy foglalkozásukhoz kötötten milyen értékű vagyontárgyakkal rendelkeztek. Természetesen azt ezekben az esetben is tudjuk, hogy a megkérdezettnek hány hold kat. földje volt, és hogy a családlapon felsorolt háziállatok közül hány darab volt a birtokában. Nagyon fontos, hogy foglalkozástól függetlenül nemcsak a mezőgazdasági tevékenységhez kapcsolódó tulajdon nagyságát ismerjük, hanem azt is, a megkérdezett családok vagy egyedül álló személyek hány darab háziállatot tartottak. Ennek ellenére a kérdőív legnagyobb hiányosságának azt tartjuk, hogy az egyéb, például az ipari, kereskedelmi tevékenységből származó vagy ahhoz kötődő vagyon nagyságának mérésére, feltárására nem alkalmas. Természetesen a család vagyoni helyzetére vonatkozó blokk kérdései - foglalkozási ágtól függetlenül - valamennyi megkérdezettre egyaránt érvényes, és azok segítségével a megkérdezettek vagyoni helyzetét jellemző sokoldalú információ birtokába juthatunk.

A földtulajdon nagysága

A lakóházra vonatkozó adatok elemzése után (a vizsgálatnak ezt a részét terjedelmi okok miatt elhagytuk - a szerk.) gondolatmenetünket a vagyoni helyzettel kapcsolatos további öt kérdésre adott válaszok feldolgozásával folytatjuk. A korabeli felfogásnak megfelelően a falusi térségben, de nem csekély mértékben a városban lakók egy részénél is a családok, az egyedülállóak vagyoni helyzetét alapvetően annak a fölterületnek a nagysága határozta meg, amely az tulajdonukban volt. Ez indokolta, hogy a vagyoni helyzetre vonatkozó blokk első kérdéssel a megkérdezett birtokában lévő föld nagyságát, művelési ágak szerinti megoszlását, ezt követően pedig a bérlemények nagyságát kívánták feltárni. A családi házakkal kapcsolatban, a lakóházakhoz tartozó kertek nagyságáról már szóltunk. Ennek ellenére a családok tulajdonában lévő földterületre vonatkozó adatok teljessége érdekében a kertek típusonkénti nagyságát is figyelembe vesszük akkor, amikor a megkérdezett tulajdonában lévő föld nagyságának megoszlását bemutatjuk.

Célszerűnek látszik, ha először az összevont, tehát a családok tulajdonában lévő földterület nagyságára vonatkozó adatok segítségével az általános helyzetet mutatjuk be (1. tábla).

1. A családok tulajdonában levő földterület megoszlása

A földtulajdonnal rendelkezők földnagyság szerinti megoszlása egyenletes. Az összes megkérdezett 51,6 százaléka földnélküli volt, 13,2 százalékának viszont 9 vagy annál több kat. hold volt a tulajdonában. Az egyes kategóriákhoz tartozók aránya az 1 kat. holdtól a 8 kat. holdig általában valamivel több mint egy százalékkal csökken. Tehát amíg a földet birtoklók 7,8 százalékának maximum 1 kat. hold földje, addig 4,3 százalékának 5 és 1,8 százalékának 8 kat. holdja volt. Az összes földnélküli közül a 91,5 százalék a magyar családokhoz, a vegyesekhez pedig csupán 8,5 százaléka tartozott. Érdekes módon az összes 9 vagy annál több kat. földdel rendelkezők típusok közötti megoszlása is hasonló volt, hiszen 90 százalékuk a magyar, s a vegyes családokhoz csupán 10 százalékuk tartozott. Azaz az összes megkérdezett között a vegyes családokhoz viszonyítva kilencszer több volt azoknak a magyar családoknak az aránya, ahol a föld nagysága 9 vagy annál több kat. hold volt. Ennek ellenére, amennyiben típusonként vizsgáljuk meg, hogy a magyar és a vegyes családokhoz tartozók közül kinek hány kat. hold földje volt, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a vegyes családok valamivel jobb helyzetben voltak, mint a magyarok. A legnagyobb különbség a földnélküliek arányában volt, hiszen a magyarhoz viszonyítva 13,9 százalékponttal kisebb a vegyes családokhoz tartozó földnélküliek aránya. A valamilyen nagyságú birtokkal rendelkezők között is - kivéve a 6, illetve a 9 vagy annál több kat. holddal rendelkezőket - a vegyes családokhoz tartozók kondíciója néhány százalékponttal jobb, mint a magyaroké. A fennmaradó két esetben pedig a magyarok előnye 0,2, illetve 1,6 százalékpont, vagyis nem olyan jelentős, hogy az a vegyes családok jobb helyzetét kétségessé tenné.

Mi jellemző a teljes populációra, illetve az egyes családtípushoz tartozókra akkor, ha a birtokukban lévő területek nagyságát művelési ágak szerint vizsgáljuk? A jobb áttekinthetőség kedvéért a különböző művelési ágakhoz tartozó fölterületek nagyságát - a földnélküliek feltüntetésével - először összevontan, három kategóriára redukálva, majd kat. holdanként, összevonás nélkül vesszük górcső alá (2. tábla).

Természetesen az az alap-meghatározottság, hogy a többség tulajdonában nincs föld, sajátos módosuláson megy keresztül, amennyiben a tulajdonviszonyok megoszlását művelési ágak szerint nézzük meg. Ez esetben a legtöbben, a megkérdezettek 43,8 százaléka szántóval, a legkevesebben, 7,5 százalékuk pedig szőlővel rendelkezett. A legtöbb szántóval rendelkező család az első kategóriához, az 1-4 kat. holddal rendelkezők közül került ki. A többi művelési ág esetében is a legtöbbnek 1-4 kat. hold területű rétje, legelője stb. volt. Az 5-8, illetve a 9 vagy annál több kat. hold tulajdonnal rendelkező családok aránya viszont - a szántó kivételével - már 2, illetve 1 százalék alatt maradt. A fentiek alapján megrajzolható kép nagyfokú szinkronitást mutat azzal, amit a családi ház és a hozzátartozó kert nagyságával kapcsolatos adatok elemzésekor már bemutattunk. Az adatok ugyanis azt az eddig már többször megfogalmazott véleményünket erősítették meg, hogy a megkérdezettek döntő többségének anyagi helyzete rossz volt. Ezt a megállapításunkat tovább bonyolítja, vagy még egyszerűbbé teszi az, hogy a két típus vagyoni helyzetét nagymértékben befolyásoló földtulajdon nagyságában jelentősebb eltérést nem lehet kimutatni. A magyar típushoz tartozók esetében is a legtöbb családnak szántóföldje volt. A vegyesekhez viszonyítva azonban kisebb a szántófölddel rendelkezők aránya. A különbség majdnem 9 százalékpont. Ezt az előnyt a vegyes családok nemcsak megtartották, hanem azok, amelyeknek 1-4 kat. hold szántójuk volt, még tovább növelték. A 4 kat. holdnál több szántófölddel rendelkezők körében viszont a magyar családok, ha nem is jelentős, de némi előnyre tettek szert. Természetesen ez az előny igen csak relatív volt, hiszen azoknak a családoknak az aránya, amelyek 5 kat. holdnál több szántóval, réttel, legelővel, erdőterülettel, kerttel vagy szőlővel rendelkeztek összességében, jelentéktelen.

Az eddigiekhez viszonyítva árnyaltabb képet kapunk, ha a családok tulajdonában lévő fölterületek nagyságát nem három kategóriába összevonva, hanem holdanként adjuk meg (3. tábla).

3. A családok tulajdonában lévő fölterület művelési ágak és családtípusok szerinti megoszlása

A legfontosabb választóvonal a földnélküliek és a valamilyen nagyságú földterülettel rendelkezők között volt. A 2. tábla adatai alapján megfogalmazható következtetésekhez viszonyítva az okoz meglepetést, hogy a művelési ágak szerinti földterület nagyság szerinti megoszlása vonatkozásában - a szántóföld kivételével - a választóvonal az 1-2, illetve az annál több kat. holddal rendelkezők között húzódott. A szántóföld esetében ez a maximum 6 és 7 vagy annál több kat. hold földtulajdonnal rendelkezők közé esett. Amíg ugyanis a megkérdezettek több mint 2 százalékának volt 1-2 kat. hold nagyságú rétje, legelője, erdeje, kertje vagy szőlője, addig a megkérdezettek több mint 2 százalékának volt 6 kat. hold szántóföldje. 6 kat. hold szántót például a magyar családok 2,6, a vegyeseknek pedig 2,5 százaléka birtokolt. A 7 holdasok aránya már csak 1,6, illetve 1,4 százalék volt. A művelési ágak szerint az 1-2 kat. hold földterület tulajdonnal rendelkezők belső megoszlása nem volt egyenletes. Közöttük a maximum 1 kat. hold földterületet birtoklók, tehát a töredékparcellákkal rendelkezők voltak többségben. Az 1 holdasokhoz viszonyítva ugyanis - a szántó kivételével - kétszer, háromszor kevesebben voltak azok, akik művelési áganként a 2 kat. hold területtel rendelkezők kategóriájához tartoztak. Az arányok drasztikus csökkenése a 3. kat. hold tulajdonúaknál következett be. Amíg ugyanis a magyar családok még közel 2 százalékának volt 3 kat. hold rétje, addig a vegyeseknél ez az arány már alig haladta meg az 1 százalékot. De nem sokkal jobb a helyzet a legelő és az erdő esetében sem. Közöttük a magyar családok javára a rét vonatkozásában csupán 0,6 százalékpont volt a különbség. A legelő és az erdő esetében pedig a vegyes családok javára van 0,5-0,5 százalékpont különbség. Az arányok a 4 és a 8 kat. holddal rendelkezők között még rosszabbak, hiszen családtípusonként az 1 százalékot sem éri el azoknak az aránya, akik ilyen nagyságú földterülettel rendelkeztek volna. Ezekhez a kategóriákhoz viszonyítva a 9 vagy annál több területtel rendelkezők körében következett be. A réttel, a legelővel, a kerttel és az erdővel nem rendelkezők magas aránya egyben azt is valószínűsíti, hogy a megkérdezett családok többsége nem igen tartott háziállatot.

A családok tulajdonában lévő föld nagyság szerinti megoszlása mellett igen fontos a tulajdonban lévő föld művelési ágak szerinti nagyságának családonkénti megoszlását is ismerni. Hiszen más vagyoni helyzetet jelentett, ha valakinek csak szántó, rét vagy legelő, vagy ha csak erdő, esetleg szőlő volt a tulajdonában. Nem is beszélve arról, ha a családlapon feltüntetett földterületek mindegyikéből volt valamilyen nagyságú földje. Éppen ezért a továbbiakban azt mutatjuk be, hogy művelési áganként a családok, illetve az egyedülálló személyek tulajdonában lévő fölterület nagyság hogyan oszlott meg.

Bérlemények

A két világháború közötti időszakban a felesben vagy harmadában végzett földművelés sokkal elterjedtebb volt, mint manapság. A bérlő lehetett kisparaszt vagy földdel nem rendelkező mezőgazdasági munkás, aki a földtulajdonostól, a közületektől, vagy esetleg az adott település tulajdonában lévő közös földből bizonyos időre, általában 3-5 évre földet, vagy azzal együtt tanyát is bérelt. Természetesen nemcsak ők, hanem bármilyen foglalkozású személyek válthattak ki bérleményt, ha a tulajdonossal meg tudtak egyezni. A múlt század végéig felesben az bérelhetett földet, akinek volt lova, ha viszont az igás állatot a földtulajdonos adta, akkor csak a haszon harmada lett a bérlőé. A 4. tábla adatai szerint a vizsgálatba került személyek közül nem jelentős azoknak az aránya, akik felesben vagy harmadában mezőgazdasági munkát végeztek. Ezt a már bemutatott földtulajdon szerkezet mellett meglepőnek tartjuk. Az adatok előzetes feldolgozása során ugyanis, amikor már világossá vált számunka, hogy a megkérdezettek többségének gazdasági, vagyoni helyzete nem jó, arra gondoltunk, hogy jelentős lesz azoknak az aránya, akik felesben, illetve harmadában műveltek földet. Mivel nem tudjuk, hogy az egyes településeken mennyi volt a bérelhető terület, így nem lehet megállapítani, hogy azért ilyen alacsony a bérlők aránya, mert szegények voltak, vagy pedig azért, mert nem állt rendelkezésükre elegendő bérelhető föld.

4.Bérlemények megoszlása családtípusonként

Az, hogy a bérlők többsége maximum 3 kat. holdat bérelt, jelzi: többségük - mindkét családtípus esetében - a kevésbé jó vagyoni helyzetűek közül került ki. Erre utal az is, hogy igen vékony azoknak a rétege, akik bérlőként 9 vagy annál több kat. hold művelését vállalták. A bérlők között a vegyes családhoz tartozók voltak aktívabbak, közülük ugyanis 3, illetve 5,4 százalékponttal többen vállalkoztak arra, hogy felesben vagy harmadában földet műveljenek. A legtöbben, családtípustól függetlenül felesben vagy harmadában 1 kat. hold földet béreltek. Még 2 százalék fölött volt a 2 kat. holdat bérlők aránya is, viszont a 3 holdasoké az 1 százalékot már csak némileg haladta meg. Ettől kezdve pedig, vagyis a 4 kat. holdnál több bérleménnyel rendelkezők aránya 1 százalék alatt maradt. Egy százalék fölött van viszont a 9 vagy annál több kat. holdat felesben megművelő magyar családokhoz tartozó bérlők aránya. Viszont a hasonló nagyságú fölterületet harmadában bérlők aránya mindkét családtípushoz tartozóknál csupán 0,2 százalék.

5. A magyar és vegyes családok megoszlása földtulajdonok és a felesben megművelt föld nagysága szerint

Említettük, hogy a bérlő lehetett földtulajdonos, illetve földnélküli. Nézzük meg, hogy a különböző földtulajdonnal rendelkező családok közül ki-ki hány kat. hold földet művelt felesben. A magyar családok esetében azok közül, akinek nem volt földjük felesben csupán 376 megkérdezett bérelt földet, ők a földnélküliek 6,4 százalékát adták (5. tábla). A harmadában földet bérlő magyar családok aránya 6,7 százalék. A magyar családok közül a legtöbben azok béreltek földet, akiknek 1-4 kat. hold földjük volt. Az 5 kat. holdat felesben bérlő magyar családok aránya az 1 százalékot már csak azok körében haladta meg, akiknek 3, 4 és a 8 kat. hold földjük volt. A vegyes családoknál - a magyarhoz viszonyítva - már lényegesen csökken a 3 kat. holdat felesben bérlők aránya. 3 kat. holdat felesben bérlők száma összesen 23 család, s ebből nyolc volt földnélküli. A földet harmadában művelők között a magyar családok esetében szintén azok voltak többségben, akik legfeljebb 4 kat. hold megművelését vállalták, miközben nekik is 1-4 kat. hold földjük van. A vegyes családoknál a harmadában földet bérlők többségének szintén volt földje, de 3 vagy annál több kat. hold földet már csak igen kevesen műveltek harmadában (6. tábla).

6. A magyar és vegyes családok megoszlása földtulajdonok és a harmadában megművelt föld nagysága szerint

A családok vagyoni helyzetét - az eddig tárgyalt vagyontárgyak, vagyis a lakóház és földtulajdon mellett - jelentős mértékben meghatározta, hogy milyen háziállatot neveltek, illetve hogy a különböző állatokból hány darabot tartottak családonként. Általánosságban megfogalmazható az, hogy a földtulajdon mellett a háziállatok száma a család gazdagságának másik meghatározó mutatója volt. A falusi térségben, még a legkevésbé jó anyagi körülmények között élők körében is az aprójószág tartása általánosan elterjedt volt. Valószínűleg ez lehet az magyarázat annak, hogy a családlap állatállományra vonatkozó kérdései között ezt nem is szerepeltették. Ezzel egyet is lehet érteni, de megjegyezzük, hogy például a baromfitartás mellett a kacsa, s mindenekelőtt a libanevelés már általában jobb anyagi körülményeket jelentett. Éppen ezért úgy véljük, hogy árnyaltabb képet kaphattunk volna abba az esetben, amennyiben a vizsgálat tervezőinek a figyelme erre is kiterjedt volna.

A vizsgálat alapján az rekonstruálható, hogy a megkérdezetteknek hány szarvasmarhájuk, lovuk, juhuk és sertésük volt. Az állattartási szokások között családtípusonként lényeges eltérés nincs. A legnagyobb eltérés (1,9 százalékpont) a magyar családok javára a juhtenyésztők között volt, a többi esetben ez a különbség jelentéktelen volt, csupán 0,9 és 0,1 százalékpont között mozgott. Mindebből tehát az következik, hogy a magyar és a vegyes családokhoz tartozók közel azonos arányban tartottak háziállatot (7. tábla). A falusi térségben, különösen az alföldi településeken a két világháború közötti időszakban a sertéstartás volt a legelterjedtebb. Valószínűleg ennek az a magyarázata, hogy a sertésnevelés sem különösebb szakértelmet, sem jelentősebb beruházást nem igényelt. Azaz a sertés tartása a lóhoz, a szarvasmarhához, de még a juhhoz viszonyítva is kevésbé terhelte meg a háztartásokat. A sertéstartás igénytelensége tehát hozzájárult ahhoz, hogy a legszegényebbek kivételével a legtöbb helyen évente általában egy sertést neveltek fel, hiszen ez esetben a család számára az év nagy részében a zsír és a szalonna biztosítva volt. A vizsgálatba került településeken felkeresettek azonban a táj jellegének és hagyományainak megfelelően, ha nem is jelentés mértékben, de a magyarok 3,2, a vegyesek pedig 4,8 százalékkal több szarvasmarhát tartottak, mint sertést. A két típushoz tartozók között meglévő 0,8 százalékpontnyi különbséget figyelmen kívül hagyhatjuk.

7. Az állatállomány megoszlása

A szarvasmarhát tartó családok közül a legtöbbnek azonban csupán egy vagy két tehene volt. Ez esetben már 9,7 százalékpont a különbség a vegyes családok javára. Ez azonban az egy szarvasmarhát nevelő családok eltérő számából adódik. Ezt követően lényegesen csökkent a 3-6 szarvasmarhát tartó családok aránya és egy külön szűk csoportot képeztek típusonként azok, akiknek 7 vagy annál több szarvasmarhájuk volt. A sertést tartó családok ettől bizonyos mértékben eltérő arányokat mutattak. Itt is a legjelentősebb azoknak a családoknak az aránya, ahol egy vagy két sertést neveltek, de típusonként már ez esetben is 6-8 százalékpont különbség van az egy vagy a két sertést nevelő családok egymáshoz viszonyított arányainál. A sertést tartók esetében viszont, szemben az egy-két szarvasmarhát nevelőkkel, a két és a három sertést nevelő családok között lehet a választóvonalat meghúzni. A magyar családok ugyanis már csak 3,1, a vegyeseknek pedig csupán 1,9 százaléka nevelt három sertést. Ezt követően pedig mind a két típus esetében jelentéktelen azoknak a családoknak az aránya, ahol négy vagy annál több sertést tartottak volna. A juhoknál olyan választóvonal, mint amit eddig az 1-2 és annál több háziállatot tartók között tapasztaltunk nincs. Családtípustól függetlenül ugyanis nem jelentős azoknak az aránya, akik 1, vagy akik 9 vagy annál több juhot neveltek. A két típus között a lótartással kapcsolatban azt a sajátosságot fedezhetjük fel, hogy amíg a vegyesekhez tartozók között olyan családot, amelynek 5 vagy annál több lova lett volna nem találtunk, addig a magyarok esetében még olyanok is voltak (14 család), akiknek 9 vagy annál több lovuk volt.

E fejezet elején említést tettünk arról, hogy a családlap kérdései alapvetően a földtulajdonnal rendelkezők vagyoni helyzetének feltárására alkalmas. S valójában azoknak a családoknak a "gazdagságáról", amelyeknek nem volt földjük csak részleges ismerettel rendelkezünk. Éppen ezért először nézzük meg azoknak a családoknak a foglalkozás szerinti megoszlását, amelyeknek nem volt földjük (8. tábla).

8. A földtulajdonnal nem rendelkezők foglalkozás szerinti megoszlása családtípusonként

A foglalkozás szerinti megoszlásra vonatkozó adatok nem szükségszerűen utalnak arra, hogy a földnélkülieket egyértelműen a szegények, vagy a legszegényebbek közé kellene sorolnunk. Az adatok szerint a megkérdezettek 50,2 százalékának nem volt földje. Közülük 766-nak, azaz a földnélküliek 11,9 százalékának foglalkozás szerinti megoszlását adathiány miatt nem ismerjük. Már az adatsor eleje meglepetést okozhat, hiszen 1,4 százalékos aránnyal nagy-, közép- és kisbirtokosokat is a földnélküliek között találtunk. Ennek az lehet a magyarázata, hogy azok a családok, amelyek a Monarchia összeomlását követően földbirtokukat elveszítették és helyben maradtak eredeti státusukat, vagy másképpen a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyüket föld nélkül is megőrizték. Nem is szólva arról, hogy 1940 körül semmi sem indokolta, hogy föld nélkül is ne annak tartsák magukat, akik a román uralom előtt voltak. Az viszont, hogy a három foglalkozási kategóriához tartozók 1,3 százaléka a magyart és csupán 0,1 százaléka reprezentálta a vegyes családokat, arról árulkodik, hogy a földek kisajátításakor a román politika szelektíve járt el.

A rendelkezésünkre álló adatok lehetővé teszik, hogy bármely foglalkozási ághoz tartozó család esetében megállapítsuk, hogy volt-e földje, illetve hogyha volt, akkor termelési áganként hogyan oszlott meg. Természetesen eszünkbe sem jut, hogy valamennyi foglalkozási ág esetében ezt megtegyük. Úgy véljük azonban nem tanulság nélküli, ha ebben a vonatkozásban például a kisiparosok esetében megnézzük, hogy mi is jellemezte őket (9. tábla).

9. A kisiparosok megoszlása a földtulajdon nagysága szerint családtípusonként

A kisiparosok 87 százaléka a magyarhoz, 13 százaléka pedig a vegyes családhoz tartozott. Többségüknek, 71,1 százalékuknak nem volt földje. ők voltak azok, akik mint kisiparosok tartották el családjukat vagy egyedülállóként önmagukat. A földtulajdonnal rendelkező kisiparosok többségének 1 kat. holdja volt, mely döntően a házhoz tartozó kertből állt. Emellett a 2, illetve az ennél több kat. holddal rendelkezők összességében és családtípusonként is jelentősebb arányban birtokoltak földet, mint az összes megkérdezett. Esetükben 1 százalék alá csak a 8 kat. holdasok kerültek, illetve a vegyes családoknál még a 7 kat. holdasok sem érték el az 1 százalékos arányt.

A fő- és a mellékjövedelem mellett a válaszok alapján lehetőség nyílt egyéb jövedelemtípus megkülönböztetésére is (10. tábla). A tábla nyugdíjasokra és eltartottakra vonatkozó adatait, mivel elég jelentéktelennek tűnik, érdemes összevetni azzal, hogy az egyéb jövedelem milyen típusú munkából származott. Az összes nyugdíjas 195 volt, az eltartottak kategóriájához pedig 32-en tartoztak. Ezekhez az adatokhoz viszonyítva, durván a nyugdíjasok és az eltartottak egyharmada volt az, aki erre a kérdésre válaszolt.

10. Egyéb jövedelmek megoszlása típus szerint

A megkérdezettek 45,6 százalékának a jövedelme részben vagy egészben a főkeresetéből származott. Ezen belül volt egy kisebb csoport, amelynek tagjai nemcsak fő-, hanem mellékkeresettel is rendelkeztek. A mellékkeresettel rendelkezők aránya összességében 6,1 százalék. A magyar családok tagjai ennél kisebb, a vegyesek pedig 1,9 százalékponttal jelentősebb mértékben jutottak mellékkeresethez. Valószínűleg helyesen járunk el, ha az egyéb jövedelemmel nem rendelkezők és az adathiányos esetek számát nem különítjük el egymástól. Feltételezhető ugyanis, hogy az adathiány nagy részben az egyéb jövedelem hiányát jelentette.

A kérdés kapcsán a kérdezőbiztosok egy része az egyéb jövedelem összegét is feltüntette. Ezeket az adatokat azonban csak tájékoztató jelleggel közöljük, mert sporadikusságuk következtében belőlük a vizsgált populációra általánosan érvényes következtetéseket nem lehet levonni. Ennek alátámasztása érdekében elégséges, ha az előző táblában szereplő főkeresettel rendelkezők arányát összevetjük a 11. tábla adataival. (S talán arra is érdemes figyelmet fordítanunk, hogy a 10. és a 11. táblán az egyéb jövedelemmel rendelkezők aránya között 4,6 százalékos különbség van!)

11. Egyéb jövedelem megoszlása (pengőben)

Mindezek ellenére, ha a megkérdezettek teljes körére nem is érvényes, tanulságos megismerni azoknak a foglalkozás szerinti megoszlását, akiknek a jövedelme a 100 pengőt nem érte el, vagy akiknek 500, illetve 1000 pengő felett volt. 1000 pengő fölötti jövedelme 18 magyar és 3 vegyes családhoz tartozó megkérdezettnek volt. Meglepetést okozott, hogy mindkét típus esetében közöttük nem volt olyan személy, akiről foglalkozása alapján ezt feltételeztük volna. A magyar családok esetében egy, maximum három fővel ehhez a csoporthoz kisbirtokos, földműves, gazdasági alkalmazott, kiskereskedő, altiszt, fizikai munkás és három értelmiségi tartozott. A vegyesek között pedig egy-egy kisiparos, kiskereskedő és egy nyugdíjas tartozott ide. Az 500 pengő egyéb jövedelműek között is csupán a magyar családtípushoz tartozó 2 nagykereskedőt találtunk. Ehhez a kategóriához a legtöbben a köztisztviselők és az értelmiségiek közül tartoztak. A 100 pengő alatti egyéb jövedelemmel rendelkezők foglalkozás szerinti megoszlása viszont már igen gazdag. Hiszen a magyar családoknak ehhez a csoporthoz, néhány foglalkozási ághoz tartozók (például gyáros, magánzó, szabad foglalkozású értelmiségi és magántisztviselő) kivételével szinte az összes többi foglalkozású megkérdezett képviselve volt. A vegyes családoknál pedig 10 foglalkozási ághoz tartozó család esetében 100 pengő alatti egyéb jövedelmet.

Az egyéb jövedelemmel rendelkezők közül a legtöbben fizikai munkát végeztek (12. tábla). Ezt követően a szellemi munkáért kapott jövedelmek szerepeltek jelentősebb arányban. A tábla adatai, ha nem is azonosak, de nagymértékben megfelelnek a megkérdezettek foglalkozás szerinti megoszlásának. A szellemi tevékenységből származó jövedelem aránya pédául némi eltéréssel azonos a szellemi foglalkozásúakéval.

12.Egyéb jövedelemszerző tevékenység

Nem igazán jelentős a fizikai (földműves, fizikai munkás) foglalkozási kategóriához tartozók és a fizikai munkáért kapott jövedelmek aránya közötti különbség sem, s ugyanezt az összefüggést fogalmazhatjuk meg a kereskedelem területén foglalkoztatottak és az ilyen jellegű tevékenységből származó jövedelem arányával kapcsolatban is.

A támogatások legegyszerűbb és a legközvetlenebb formája a pénzkölcsön volt, amely a kölcsönt felvevő számára lehetővé tette, hogy valamilyen, elengedhetetlennek ítélt beruházást megvalósítson. Ez esetben olyan személyről volt szó, akiben a kölcsönadó megbízott, hogy a felvett pénzt időben, a megállapodás feltételei szerint vissza tudja fizetni. Éppen ezért nem tételezhetjük fel azt, hogy azok a családok, amelyek a felmérés szerint pénzkölcsönt kaptak a legszegényebbek közül kerültek ki (13. tábla).

13. Támogatások összege családonként

Azt, hogy ez esetben nem szociális segélyről, közjóléti támogatásról volt szól jól jelzi, hogy csak a családok 3,9 százalékának volt lehetősége kölcsönfelvételre, melyek többsége a 200 pengőt meghaladta. A felvett kölcsönök típusonkénti megoszlása szerint a magyar családok nemcsak nagyobb arányban kaptak kölcsönt, hanem a vegyes típushoz viszonyítva a kölcsön nagysága szerint az 500 pengő feletti kölcsönhöz is elsősorban a magyar családok jutottak. Azoknak a családoknak a foglalkozás szerinti megoszlása, amelyek pénzkölcsönt kaptak sajátos képet mutat. (Az adatok szerint csak egy nagybirtokos és három nagykereskedő kapott 1000 pengő feletti összegű kölcsönt.) Mindkét típus esetében kölcsönt legnagyobb arányban a földművesek kaptak. A magyar családoknál ez 34,5, a vegyeseknél pedig 50,4 százalék volt. Ezt követően a magyarok közül a kisiparosok (8,6%), az állami alkalmazású értelmiségiek (8,1), a vegyeseknél pedig a kisiparosok (10%) mellett a kiskereskedők (4,5%) és az ipari munkások (3,2%) kaptak elsősorban kölcsönt. A magyar családok esetében még a kisbirtokosok (5,6%), az altisztek (5,2%), a kiskereskedők (4,8%), a gazdasági alkalmazottak (3,6%) kaptak még kölcsönt.

Az eddigi adatokból kiderült, hogy a családok 3,9 százaléka vett fel vagy kapott kölcsönt, s 8,3 százaléka részesült valamilyen típusú közjóléti, szövetkezeti vagy hatósági támogatásban. Ezek mellett a családok 16,6 százalékának valamilyen összegű adóssága volt (14. tábla).

14. Családi adósságok mértéke (pengőben)

Azok közül, akiknek adósságuk volt, a 100 pengő alatti adóssággal rendelkezők szerepeltek a legkisebb arányban. A legtöbben azok voltak, akiknek az adóssága 201 és 500 pengő között mozgott, de az adóssággal rendelkezők között nem volt jelentéktelen az 1000 pengőt meghaladó összeggel tartozók aránya sem. A családtípusok szerint lényegében azonos arányban szerepeltek azok, akiknek valamilyen összegű adósságuk volt. A különbség elsősorban az adósság összegének nagyságában volt. 201 és 500 pengő közötti összeggel tartozók aránya alig tért el egymástól. Abban az esetben viszont, ha a 200 pengő alatti és az 500 pengő feletti összeggel tartozók arányát hasonlítjuk össze, akkor azt tapasztaljuk, hogy amíg a magyarok esetében az 500 pengőnél többel tartozók voltak többségben, addig a 200 pengő alattiak a vegyes családokhoz tartozók között voltak többen.

A vizsgálat arra is lehetőséget nyújt számunkra, hogy a családi ingatlanon lévő teher nagyságát is bemutassuk (15. tábla).

15. A családi ingatlanon lévő teher

A teljes populáció esetében, még akkor is, ha az ingatlannal nem rendelkezőket figyelmen kívül hagyjuk nem igazán jelentős a megterhelt ingatlanok aránya. Ez esetben is azoknak a családoknak az aránya a jelentősebb, ahol - családtípusoktól függetlenül - az ingatlanon lévő teher az 1000 pengőt meghaladta. 119 magyar és 10 vegyes családhoz tartozó megkérdezett ingatlanán 1000 pengőt meghaladó összegű teher volt. A magyarok közül a kisbirtokosok (29,4%), a földművesek (16%), a nagybirtokosok (10,1%) és a középbirtokosok (9,2%) ingatlana volt leginkább megterhelve. A többi foglalkozási ághoz tartók esetében viszont már nem érte el az 5 százalékot azoknak az aránya, akiknek az ingatlana több mint 1000 pengő összeggel meg volt terhelve.

vissza