Gabanyi, Anneli Ute: Rumänien- Die inszenierte Revolution. = Südost-Europa. Zeitschrift für Gegenwartsforschung. 47. Jg. 1998. Nr. 3-4. 168-183.p.

Az 1989-es Közép-Kelet-Európa-i forradalmakban általában fontos szerepet kaptak a nemzeti érzelmek. Ettől némileg eltért ill. egyedi változatot produkált Románia, ahol legalábbis a megmozdulások kezdetén, a magyar kisebbség állt a gyújtópontban: Tőkés lelkész, későbbi püspök csoportjának passzív ellenállásai. Ehhez kapcsolódott a város: Temesvár, majd végül a főváros és az ország egésze. Az okot abban lelhetjük meg, hogy a Ceauoescu-diktatúra nemzeti-kommunista színezetű személyi kultusza teljesen erodálta a román népnemzeti potenciált, míg a kultusz kisebbségellenes éle valósággal provokálta a magyar ellenállást.

A románság a kisebbségi partnerséget kezdetben testvéri szívvel fogadta, az élre került korifeusok populizmusukkal azonban sietve ráütötték a további eseményekre a nemzeti-román és a fővárosi bélyeget. A gyors áthangolást, beleértve a potenciális irányzatok útjának eltérítését is, a tévékamerák előtti "nyílt adás"-forma tette lehetővé (live-rendezésű "tele-forradalom").

Annál hatásosabbnak bizonyult az élő-adásos forradalmi színjáték, mivel éppen a diktatúra vége felé vonták el a nézőtől a tévéadások korábbi műsor terjedelemét és spektrumát az energia- és devizaszükség okán (sport-, koncertközvetítések, nyugati filmsorozatok stb.) A forradalom "helyszíni közvetítése" a továbbiakban önkéntelenül is átment tudatos rendezésbe, felvéve a "dokumentáló" igény választékos formáit, a szabatos "dramaturgiát". A dolog mintegy "világpremierré" minősült át, melyet átitatott a "minden időkre" tekintés pátosza. A dramaturgiai mintát nem utolsósorban a 200 év (!) előtti Francia Forradalomtól vette. A mediális dimenzióban egyúttal szabályozni és manipulálni is lehetett magukat az eseményeket. (Amit is élesen látó megfigyelők utóbb a román forradalom "ősbűnének" neveztek.) A hamisítások egyike: a nemzet szeme láttára születő, "spontán" forradalom, a ködből pattant karizmatikus vezetők mítosza. Az időközben megjelentetett televíziós dokumentumok árulkodnak egyes bejátszások és "live" cselekményfordulatok fikciós voltáról, megrendezettségéről. A szcenárium jelleg ettől függetlenül átment a televíziós főhadiszállás-stúdión kívül játszódó eseményekre is. A gyűlések, tüntetések színpadiassá váltak a skandált jelszavakkal, a szállóigék idézésével, a patetikus vagy tréfás-népies hanghordozásokkal, a színhelyek megválasztásával és kellékezésével, a tömegjelentek visszatérő, szimbolikus liturgiájával. Egyszóval, az események megformáltságában minden elem ott volt, ami forradalomszerű, csakhogy elleplezzék elleplezzék a változások forradalommentes voltát. A román forradalmi színjáték sok tekintetben a valódi forradalom helyett kapott teret. Ennek hiányát azóta is bánják a konszolidáció kétértelmű eseményei. Lengyelországban vagy Magyarországon, csekély látványossággal, lényegesen elhatározóbb erejű történések mentek végbe ugyanezen időben a távlatos társadalmi forradalom jegyében.