Az elmúlt év novemberében alakult meg Budapesten a Közép- és Kelet-Európa Felvilágosodását Kutató Munkacsoport, egy olyan vállalkozás, amely magyarországi, erdélyi és ausztriai professzorokat, kutatókat egyaránt egybegyűjtött. A 2008. november 20-án Budapesten megszervezett alakuló ülésen elhangzott, hogy a felvilágosodás kutatását illetően szükség van a tudományos együttműködésre, a filozófiai és interdiszciplináris kutatásoknak bizonyos konkrét célok szerint való összehangolására, mert ennek a tudományos publikációk szempontjából, de a tudományos kutatói utánpótlásban is érdemleges eredményei lehetnek. A résztvevők megegyeztek abban, hogy a szervezeti keretek – a tudományos feladatokra épülő munkacsoport keretei – egyelőre kísérleti jellegűek; amennyiben a munkacsoport-forma nem fog eléggé hatékonynak bizonyulni, a szakmai tevékenységet 2010 januárjától intézményesebb formában (jogilag bejegyzett intézmény keretei közt) lehet folytatni.

A munkacsoport profiljának meghatározása mellett az alakuló ülésen napirendre kerültek konkrét tudományos projektek, valamint ezek tervszerű programja is. Az erdélyi kutatók megállapodtak abban, hogy átfogó témaként a 18. századi erdélyi diákok külföldi egyetemjárását fogják kutatni, valamint a külföldi egyetemek hatását az erdélyi tudományos életre (főként az irodalom és filozófia fejlődésének szempontjából), ennek a projektnek a címe A XVIII. századi peregrináció és hatása a kibocsátó régióra. A munkacsoport tagjai felismerték az oktatási intézményekkel, doktoriskolákkal, ezek kutatási eredményeivel való állandó kapcsolattartás jelentőségét is. A tervek szerint 2010-ben szintén Budapesten kerül megszervezésre az a szakmai tanácskozás, amelynek javasolt címe Akademizálás, témája pedig az, hogy mit jelentett a közép- és kelet-európai diákok számára a külföldi egyetemjárás. A munkacsoport elhatározta, hogy a 2011-ben Kolozsváron megszervezendő VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson önálló szakmai műhelyt szervez a felvilágosodás kérdéskörében, és az ugyanazon évben Grazban megszervezésre kerülő a Felvilágosodás XIII. Nemzetközi Kongresszusára szintén önálló műhellyel jelentkezik. A munkacsoport önálló kiadványokat, idegen nyelvű tanulmányköteteket is szeretne megjelentetni, és a jövő évi Studia Universitatis Babeº-Bolyai című egyetemi folyóirat keretében tematikus számot tervezett.

A bemutatott tudományos vállalkozás széles körű érdeklődésnek örvend, ennek köszönhetően a munkacsoport 2009. június 5–6-án Budapesten megszervezte az első magyar és német nyelvű szakmai konferenciáját Korok, irányzatok, életművek – Epochen, Richtungen, Lebenswerke címmel. Mivel a Munkacsoport első tudományos rendezvényéről van szó, az előadások elsősorban a kutatók szakterületéről nyújtottak összefoglalásokat a további szakmai tevékenység körvonalazása érdekében. A felvilágosodás teljes tárgyköréből különböző előadások hangzottak el, de mind az általánosabb tematikájú, mind a partikulárisabb témaválasztásból származó bemutatások a kelet-közép-európai térség jelenségeit fogták át területi és történeti dimenzióban. A szimpózium legfontosabb hozadéka a felvilágosodás gazdagságának, összetettségének, elevenségének kibontása volt. A résztvevők egyetértettek abban is, hogy a felvilágosodás jelenségeit az európai modernizáció összefüggésrendszerében érdemes vizsgálni, hogy a nyilvánosság és a cenzúra kérdései külön kutatásokat érdemelnek. Külön elemezték a felvilágosodás összetett nyelviségét, valamint a skolasztikus hagyománytól való fokozatos elszakadás kérdéseit. Kitértek arra is, hogy a pánracionalizmus dogmája elfedi ész és vallás új viszonyrendszerének jóval bonyolultabb kérdéskörét. A túlnyomórészt filozófiai jellegű előadások a művészeti, irodalmi kérdések megközelítésére is alkalmasnak bizonyultak.

Elsőként EgyedPéter (Kolozsvár) tartotta meg előadását Az erdélyi felvilágosodás problematikája: a filozófia szakmai és nyelvi programja címmel, amelyben a 18. századi és a 19. század elejének erdélyi filozófiájáról, az oktatás és cenzúra viszonyairól, a külföldi peregrináció hatásáról és az erdélyi magyar nyelvű filozófia első próbálkozásairól átfogó képet nyújtott. Ugyancsak az erdélyi felvilágosodás tárgykörébe illeszthető Zuh Deodáth (Kolozsvár) előadása, amely Aranka Györgynek a kolozsvári egyetemi könyvtár kézirattárában található, még kiadatlan kéziratcsoportját elemezte, kimutatva, hogy Köteles Sámuel jegyzetelése az antropológiai értekezés kapcsán milyen hatással volt Aranka gondolati fejlődésére. Keszeg Anna (Kolozsvár) Az alkalmi költészet mikrokontextusai a XVIII. század végének magyar irodalmában című előadásában az erdélyi felvilágosodás néhány irodalmi dokumentumát elemezte, különös tekintettel Gyöngyössi János verseire. E sorok írója Köteles Sámuel kantianizmusáról, valamint morálfilozófiai kézikönyvének nyelvi újításairól tartott előadást.

Rathmann János (Budapest) a kanti tanok hatását egy másik irányból, a lőcsei kantianizmus jellemzőinek, képviselőinek és gondolatiságának bemutatása által közelítette meg. Molnár László (Budapest) a német felvilágosodás magyarországi hatásának néhány kérdését elemezte, Czakó Kálmán (Budapest) pedig A felvilágosodás az osztrák–magyar oktatásügyben című előadásában általános rendszerevolúciós paradigmában és tudáskonceptusokban vázolta a jelenséget.

A felvilágosodás eszmeiségének a klasszikus német idealizmussal való viszonyát két előadás taglalta: Balogh Brigitta (Nagyvárad) Hegel felvilágosodás-kritikájáról beszélt, Szabó Csaba (Budapest) pedig a kései Fichte felvilágosodás-elképzelését mutatta be. Kiss Lajos András (Nyíregyháza) előadása, a német–francia nyelvterületen maradva, Benjamin Constant és Kant hazugságról szóló vitáját térképezte fel, Kristóf Péter (Budapest) Berzeviczy Gergely és az európai felvilágosodás című előadása a neves közgazdász újszerű, a nyugati felvilágosodás hatását tükröző elméleteit ismertette.

A bécsi egyetemről érkezett Cornelius Zehetner a felvilágosodás általános fogalmairól, ezek egymáshoz való viszonyáról beszélt. Rendkívül érdekes megközelítésben Michael Benedikt (Bécs) előadása a professzor Mozart és a filozófusok című könyvén, valamint Ingeborg Bachmann zenefenomenológiai nézetein alapult. Bemutatásának fő gondolata, hogy Kanthoz hasonlóan Mozart is az ember lehetőségeit állította a zenei dinamika és szépség középpontjába, mondván, hogy ha mégiscsak van Isten, annak megközelíthetősége is az emberi lehetőségeket hordozó zenei dinamikában és a szépség újabb fenomenológiájában van. Mozart példájával arra is rávilágít, hogy a felvilágosodáshoz egy sokkal tágabb spektrumban is lehet közelíteni, mint amit a fogalom skolasztikus felfogása megenged. Összefoglalásában Kiss Endre (Budapest) kihangsúlyozta, hogy a felvilágosodás észhasználati parancsa nemcsak filozófiai kérdés, hanem posztmodern mindennapjaink általános követelménye.