Úgy tűnik, az idei tavasz nálunkfelé a román irodalommal, a magyarul is olvasható román irodalommal, a románul is olvasható magyar irodalommal, tehát e kétfajta (vagy többfajta?) irodalommal fonódik össze, már ami egyáltalán az irodalmat illeti. Kezdem a márciussal, amikor is Dragomán György látogatott el Kolozsvárra, s ezzel az úttal rögtön élete elsÅ‘ és második kolozsvári felolvasását is megejthette: elsÅ‘ alkalommal a Korunk Akadémia látta Å‘t vendégül, aztán, néhány órával késÅ‘bb a CărtureÅŸti könyvesbolt, ahol a szerzÅ‘ a román olvasóival találkozhatott. Merthogy most már román olvasói is vannak, s A fehér király továbbra is újabb és újabb nyelvterületeket hódít meg, szám szerint immár lassan harmincat.

Aztán egy ugrás áprilisig, és máris a XVI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválnál tartunk, ahol idén Románia volt a díszvendég. Gabriela AdameÅŸteanu, Filip Florian, Florina Ilis, Ruxandra Cesereanu, Bogdan Suceavă, Adela Greceanu – hogy csak néhány nevet említsek azon szerzÅ‘k közül, akik ellátogattak Budapestre, és akiknek már megjelent vagy épp megjelenés elÅ‘tt áll magyarul is kötetük. A román irodalom budapesti, könyvfesztiválos jelenlétét a Magyar Lettre Internationale tavaszi száma is erÅ‘síti, hazai berkekben pedig a Látó áprilisi Bukarest-különszáma kínálja néhány román szerzÅ‘ írását a magyar olvasónak.

A Lettre szokásához híven egy interjúval indít: ezúttal Barna Imre beszélget Lengyel Péterrel, amit A fikció dicsérete című tematikus blokk követ, majd az európai elsÅ‘könyvesek könyveibÅ‘l olvashatunk egy-egy rövidebb részletet, pl. Adela Greceanu és Vincze Ferenc regényeibÅ‘l, hogy most csupán a román és a magyar elsÅ‘könyveseket említsem.

A lapszám második fele már koncepciózusan is a román irodalomra fókuszál, s teszi mindezt egy műfajilag is sokrétű válogatásban: regényrészletek, naplójegyzetek, publicisztikai írások, esszék, visszaemlékezések, interjúk teszik színessé a lapot. A Román kaleidoszkóp blokkja Andrei PleÅŸuval indít, aki Örök Románia címmel Caragiale publicisztikájából ad válogatást. A politikai „középrÅ‘l”, a talpnyalókról, illetve a sajtó jelentÅ‘ségérÅ‘l írottak még ma is olyan problémafelvetések, amelyekrÅ‘l érdemes gondolkodnunk. Publicisztika után irodalmi idézetekrÅ‘l, könyvekrÅ‘l szóló jegyzeteket, reflexiókat olvashatunk a Kósza gondolatok könyvébÅ‘l, Livius Ciocârlie tollából. Az irodalomkritikust egy igazi nagyágyú, Norman Manea követi, akinek A huligán visszatér című önéletrajzi regénye az idei Könyvfesztiválra jelent meg magyarul Koszta Gabriella tolmácsolásában. A közel negyven nyelvre lefordított regény elsÅ‘ fele a romániai holokausztot taglalja, amelynek gyerekként Manea és családja is elszenvedÅ‘je volt. KésÅ‘bb, 1986-ban a szerzÅ‘ emigrációba vonult CeauÅŸescu Romániájából: két évig Nyugat-Berlinben élt, aztán az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. Regényének második fele 1997-es hazalátogatását mondja el, a Lettre-ben olvasható, A múlt lakcímei című rész ebbÅ‘l ad ízelítÅ‘t. A szöveg párja Matei Călinescu emigrációban írott naplójegyzete lehetne a Kommentárok és viták rovatban.

A húsba vágó, nagyon is reális élmények után irány Szürreália, ahol a gyászoló nÅ‘knek nincsen fejük, és a pekingi pincsik mi mást is ennének, mint piros szegfűt. Max Blecher 1936-os, nemrégiben újra felfedezett Történetek a közvetlen irrealitásban című szürrealista regényébÅ‘l olvashatunk részleteket, egyébként nemcsak a Lettre-ben, hanem a BukarestLátóban is.

A Lettre-ben közölt regényrészletek jó része egy-egy tipikusnak mondható karakter megformálására fókuszál. Horia Ursu szövege postástörténet (és egy kicsit persze több is annál), Gabriela AdameÅŸteanué egy idÅ‘s asszony régi idÅ‘k iránti nosztalgiáját, közhelyes bölcsességeit idézi. Az általa megrajzolt világhoz a parkban sakkozó nyugdíjasok képe éppúgy hozzátartozik, mint egyébként Bukaresthez vagy más nagyvároshoz. A szocializációnak ebben a formájában csak férfiak vesznek részt, és talán nem lenne érdektelen szociológiai szempontból is megvizsgálni a jelenséget.

Izgalmas és szórakoztató olvasmány a Filip Florian – Matei Florian testvérpár közös írói vállalkozása, a Kölykök, amely hasonlót céloz meg, mint a fent már említett Dragomán-regény, vagyis azt, hogy egy, illetve jelen esetben két gyermek szemével láttassa a kommunista Románia ideologikusságát, abszurditásait. A gyermektörténeteknél maradva, Florina Ilis A gyermekek keresztesháborúja című regényébÅ‘l is kapunk ízelítÅ‘t – a könyv magyar fordítása nemrég módosított formában, A gyerekek háborúja címmel jelent meg a Jelenkor Kiadónál. Sanda CordoÅŸ kritikájában, amely elÅ‘szóként is funkcionál az itt olvasható részlethez, igazi Romaniadának nevezi a regényt. Az irodalomblokkot Ruxandra Cesereanu Utóférfiakjának néhány részlete zárja, amely Esterházy Péter Egy nÅ‘jének párja is lehetne.

A Tudósítások rovatban egy-egy interjút olvashatunk Dan Shafran műfordítóval, a Stockholmi Román Kulturális Intézet igazgatójával, aki a román irodalom svéd recepciójáról beszél, illetve a 4 hónap, 3 hét és 2 nap rendezÅ‘jével, Cristian Mungiuval, aki arról számol be, hogy mozikaravánnal járja Romániát, így minél többen megnézhetik a filmjeit. Végül Demény Péter összefoglaló esszéje olvasható a kortárs román irodalomról, illetve Vallasek Júliáé Nicolae Balotă erdélyi magyar irodalomtörténetérÅ‘l.

A Látó a BécsrÅ‘l, VelencérÅ‘l készült tematikus számai után áprilisi számában Bukarestet szemelte ki magának, s így vállalása is konkrétabb a Lettre-száménál: a fÅ‘városról szóló diskurzusok, különféle Bukarest-képek felvillantását tűzte ki célul. Műfajokban egyébként a Látó is tobzódik: naplórészletek, prózaversek, regényrészletek, történelmi jellegű tanulmány, esszé, karcolat, vers és blogbe-jegyzések közül válogathat kedvére a Bukarestet olvasó.

Az 1940-es évek háborús Bukarestjét idézik Mihail Sebastian író és Theodor Pallady festÅ‘ naplójegyzetei. Sebastian Naplója nagy port kavart a román közéletben, hiszen leplezetlenül számol be barátai, Camil Petrescu és Mircea Eliade vasgárdista irányultságáról.

„A pisztolyok úgy ülnek a kirakatban, mint egy mozdulatlanná merevedett varjúcsapat” – ezt már SaÅŸa Pană hihetetlen nyelvérzékenységgel megáldott avantgárd prózaversében olvasom. Aztán Max Blecher szürrealista prózája, majd egy tanulmány a két világháború közötti magyarokról, Csortán Ferenc tollából.

A lapszám közepe táján fölmerül egy ankét lehetÅ‘sége is. A körkérdés: mi jut eszébe BukarestrÅ‘l? És akik válaszolnak: Ruxandra Cesereanu, Marius Cosmeanu, Ovidiu Pecican, Simona Popescu, Ioan Es. Pop. Kár, hogy az ankét megelégszik ezzel a szerény kérdéssel, ki lehetett volna terjeszteni a vállalkozást még további, mondjuk a magyar és román/bukaresti irodalmi kapcsolatokra vonatkozó kérdésekkel is, én ugyanis mindig szívesen olvasok hasonló nagyinterjút.

A BukarestLátóból sem maradnak ki a pontos karakterrajzok: Georgiana Sârbu a külvárosi nagymenÅ‘/piperkÅ‘c figuráját rajzolja meg G. M. Zamfirescu és Eugen Barbu alakjait és a 21. század nagymenÅ‘it összehasonlító esszéjében, és részleteket olvashatunk Radu Paraschivescu szellemes Pimaszkalauzából. Gyenge Zsolt Bukarest filmvásznon hagyott nyomaiban jár, Botházi Mária pedig a D’ale BucureÅŸtilor nevű közösségi blogon jelen lévÅ‘ Bukarest-képre kíváncsi, válogatása Bukarest néhány jellegzetes figuráját hozza Látótávolságba néhány tÅ‘sgyökeres bukaresti blogbejegyzése által.

BukarestrÅ‘l egyébként nem fest túl hízelgÅ‘ képet ez a lapszám, a válogatás mindenesetre izgalmas szövegeket hoz, sok olyat is, amelyek, bevallom, számomra eleddig ismeretlenek voltak. Az ilyen széles körű merítések (és szándékosan nem írtam azt, hogy reprezentatív) jók, mert mindenki kedvére csemegézhet szerzÅ‘k és művek, műfajok között, a hátrányuk viszont talán éppen az, hogy az olvasó nem igazán tud elmélyülni a neki tetszÅ‘ szövegekben rövidségük miatt. Így jártam én például a SaÅŸa Pană szövegeivel, de ez így van rendjén, az olvasó majd utánakeres, vagy kopogtat Îa fordítóknál.

Román irodalom BudapestrÅ‘l és román irodalom innen, ErdélybÅ‘l – ezt kínálja tehát a tavaszi Magyar Lettre Internationale és az áprilisi BukarestLátó. Bukarest – Erdély – Budapest. A távolság: mekkora is? (Magyar Lettre Internationale 72., 2009. tavasz; Látó 2009. 4.)