1. Kétnyelvű környezetben élÅ‘k számára a két ismert és használt nyelv viszonyában rendszerint valamelyik nyelv dominanciája érvényesül, hiszen teljesen kiegyensúlyozott (balansz) kétnyelvűség igen ritka (már csak amiatt is, hogy a két ismert nyelv formális, intézményes használati lehetÅ‘ségei rendszerint nem azonosak). A nyelvi dominancia következményeként jelentkezhet az a jelenség, hogy a beszélÅ‘ anyanyelvének vagy második nyelvének valamelyik (vagy akár több) szókincsrétegében (regiszterében) lexikai hiányok mutatkoznak, és ezeket a hiányokat rendszerint maguk a beszélÅ‘k is észreveszik, amikor egy adott fogalomnak nem tudják felidézni a „másik nevét”, azaz a másik nyelvben használt nevét, vagy egyáltalán nem ismerik az adott szót. Különösen az olyan kisebbségi nyelvhasználati helyzetben, ahol az anyanyelvnek nincs hivatalos jogi státusa, és a használati színterei többé-kevésbé korlátozottak, gyakran jelentkeznek, legfÅ‘képpen a szakmai és a hivatali nyelvhasználatban a nyelvi bizonytalanság, a regiszterbeli hiányosságok jelei. Ilyen helyzetben a nyelvi tervezésnek, a nyelvi menedzsmentnek igen fontos szerepe van a problémák feltérképezésében és a lehetséges megoldások megtalálásában. A nyelvi tervezés körében egyértelműen nyelvészeti tevékenységnek számít a korpusztervezés, amely éppen az ilyen lexikai nyelvhasználati gondokat kívánja kezelni vagy legalább megoldási lehetÅ‘séget kínálni kodifikáló, egységesítÅ‘ javaslataival, a nyelvi állomány tudatos alakításával. Így a lexikográfiai munkálatok, szótárak megjelenítése különösen a kisebbségi nyelv–többségi nyelv viszonyában egyértelműen a korpusztervezés körébe sorolandó, és lehetséges következménye a köznyelv használatának befolyásolása, az egységesebb terminushasználat és a standard normának nagyobb mértékben megfelelÅ‘ nyelvi közlés. 

 

2. Az elmúlt években számos újabb román–magyar, magyar–román szótár, kétnyelvű szakszótár jelent meg, amelyeknek mindegyike kivétel nélkül hiánypótlónak minÅ‘sül. Ezek egyértelműen örömteli események, de valódi hasznuk abban mutatkozhat meg, ha ezeket a szótárakat ismerik és használják, különösen azok, akiknek mindennapi kenyere a nyilvános beszéd, az írott nyelvhasználat. Mivel a regiszterhiány bizonyos szókincsbeli rétegekre utal, ezek a szótárak lehetÅ‘séget nyújtanak valamilyen szaknyelvi terminus magyar vagy román alakjának a megtalálásában. Ugyanakkor azzal is számolnunk kell, hogy valamennyi szakszókincsnek van egy olyan rétege, amely közhasználatú, tehát a nem szakemberek is használják a mindennapi megnyilatkozásaikban (gondoljuk például a közismert betegségek neveire az orvosi szaknyelvbÅ‘l vagy a számítógépes informatikai nyelvbÅ‘l származó szavakra, mint szoftver, hardver, merevlemez stb.). Ezért egyértelmű, hogy a kétnyelvű szakszótár nemcsak a szakemberekhez szól, hanem valamennyi kétnyelvű nyelvhasználót érint kisebb vagy nagyobb mértékben. Az alábbiakban ezekrÅ‘l az újabb keletű román–magyar szakszótárakról szólok a számbavétel teljességének igénye nélkül.

Az utóbbi évtizedben a magyar nyelvhasználat színterei bÅ‘vültek Erdélyben. Többek között azzal is, hogy a román közigazgatási törvény megteremtette a jogi kereteit a hivatali és közéleti magyar nyelvhasználatnak azokon a településeken, ahol a kisebbségi beszélÅ‘k aránya húsz százalék fölött van. A lehetÅ‘séggel azonban nem mindig élnek a közigazgatásban dolgozó magyar anyanyelvűek sem, mert gyakran nem ismerik a román közigazgatási terminusok köznyelvi magyar megfelelÅ‘jét, illetve nyelvi bizonytalanságaik vannak a hivatali nyelvhasználat tekintetében. Akik élnek a hivatali magyar nyelvhasználat lehetÅ‘ségeivel, a nyelvi szabályozás hiányában olykor rögtönzött fordításokat, tükörfordításokat kénytelenek használni. Ez a nagyfokú variabilitás szükségessé teszi az erdélyi magyar közigazgatási regiszter egységesítését, hiszen tudjuk, hogy a szakemberek részérÅ‘l jövÅ‘ egységes, egyértelmű javaslat hiányában számos fordítási változata használatos bizonyos román közigazgatási fogalmaknak, intézmények és intézményegységek neveinek magyarításakor. Ebben a tekintetben fontos lépés történt 2002-ben a Román–magyar közigazgatási szótár megjelenésével. A szótár Péntek János kezdeményezésére az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének kiadásában jelent meg. Mint ahogy egyetlen szaknyelvnek sem lehet a határait pontosan megjelölni, ez a szótár is lexikai anyagában többet tartalmaz, mint a szó szoros értelmében vett közigazgatási szókincs, hiszen a közigazgatási nyelvváltozat érintkezik, sÅ‘t némileg egybeolvad a jogi, a gazdasági, politikai, politológiai szaknyelvvel. A szótár gyakorlati nyelvhasználati értékét növeli, hogy köznevek mellett tulajdonneveket is tartalmaz, elsÅ‘sorban a román országos és helyi érdekeltségű intézmények neveit, sÅ‘t nemzetközi intézmények, funkciók és dokumentumok kétnyelvű megnevezését is (pl. Consiliul Economic ÅŸi Social al NaÅ£iunilor Unite – az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa, Înaltul Comisar pentru Minorităţi al OSCE – az EBESZ Kisebbségi FÅ‘biztosa, Acordul Central European de ComerÅ£ Liber – Közép-európai Szabadkereskedelmi Egyezmény).

A szótár magyar–román változata 2004-ben jelent meg ugyancsak az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének kiadásában (Magyar–román közigazgatási szótár címmel). A BenÅ‘ Attila és munkatársai által szerkesztett szótár mind szerkesztési elveiben, mind a lexikai anyag kezelésében a román–magyar szótári párját követi. Szerkesztési tekintetben mindössze abban különbözik elÅ‘djétÅ‘l, hogy az országos és nemzetközi intézmények neveit külön részben közli a szótár végén. A szerkesztÅ‘k az útmutatóban jelzik, hogy a szótárban nemcsak szaknyelvi szavak és jelentések szerepelnek, hanem köznyelviek is, éppen abból a meggondolásból, hogy a kiadvány gyakorlati hasznát ezzel is segítsék, lévén, hogy a szaknyelvek határa, különösen a szótári anyag válogatásában inkább tágabban értelmezendÅ‘, mintsem szűkebben. Mindkét munka román nyelven is közli a tartalomjegyzéket, az elÅ‘szót és a használati útmutatót, és ezáltal a magyarul kevésbé tudó román domináns beszélÅ‘k is könnyen használhatják.

Egy másik jelentÅ‘s kétnyelvű szakszótár a 2005-ben a Romániai Magyar Közgazdász Társaság által kiadott – Fazakas Emese szerkesztette– Román–magyar gazdasági szótár. Amint az elÅ‘szóban Somai József megjegyzi, ez szélesebb körhöz szól, hiszen a magyar gazdasági szaknyelvet használók száma több ezer lehet, nem beszélve azokról, akiknek nem tartozik szűk szakmai területükhöz a gazdaság mint szakterület, de nyelvhasználatukban óhatatlanul élniük kell ilyen jellegű terminusokkal. A szótár megjelentetését az is indokolja, hogy a pontatlan vagy félreértett szakszavak használata a tömegtájékoztatásban, a nyilvános beszédben jogosan kifogásolható szakmai szempontok alapján. A kiadvány ezen a nyelvhasználati helyzeten segíthet, ha a nyilvános közlés szereplÅ‘i hajlandóak utánanézni azoknak a gazdasági, közgazdasági terminusoknak, fogalmaknak, amelyeknek értelmezésében vagy megnevezésében nehézségeik vannak. A szótár érdeme, hogy a szűk értelemben vett gazdasági terminusok mellett a mindennapi gazdasági gyakorlatban használt szavakat is tartalmazza, és az iparon és az agrárgazdaságon kívül kiterjed a bank, a könyvelés, a marketing, humán erÅ‘forrás, a menedzsment, a tÅ‘zsde és a környezetgazdaság területeire is. Magyar–román párja 2008-ban jelent meg Fazakas Emese és Somai József szerkesztésében, szintén a Romániai Magyar Közgazdász Társaság gondozásában (Magyar–román gazdasági szótár). Amint az elÅ‘szóból megtudhatjuk, lexikai anyagának szerkesztésében nem az jelentette a fÅ‘ gondot, hogy milyen szavak, szószerkezetek kerüljenek be a szótárba, hanem az, hogy a magyar és a román gazdasági szaknyelv terminusok tekintetében is különbözik egymástól (némely magyar terminusnak nincs román megfelelÅ‘je, s ezért a románban körülírással szoktak utalni az adott fogalomra). Mivel a szótár a romániai nyelvhasználatot kívánja szolgálni, a magyarországi intézménynevek közül csak azok kerültek be, amelyek az Európai Unió gazdasági vonatkozású intézményeit nevezik meg.

Lexikográfiai anyagában a fentebb említett szakszótárakhoz közvetlenül kapcsolódik a Román–magyar jogi szótár (szerk. Hegedűs Sándor, Kiss András és Nemes István). A Kriterion Könyvkiadó gondozásában 2006-ban megjelent kiadvány átdolgozott és bÅ‘vített változata az 1978-ban napvilágot látott Román–magyar jogi szótárnak. Szóanyagát Deák Levente és Osváth Judit gyarapította a mai jogi szaknyelv, a megváltozott jogrendszer használt terminusainak figyelembevételével. E munka megjelentetését is valós igény indokolta, hiszen a jogállamban minden állampolgárnak ismernie kell bizonyos mértékben a jogi szaknyelvet, hogy elérhetÅ‘vé váljanak számára azok a jogi kodifikációs információk, amelyek jogait és kötelezettségeit határozzák meg: egy egyszerű szerzÅ‘déskötéstÅ‘l az országos törvényekig. A szótár román intézményneveket is tartalmaz, bár jellegébÅ‘l adódóan kisebb mértékben, mint a Román–magyar közigazgatási szótár (pl. Casa NaÅ£ională de Asigurări Sociale – Országos Társadalombiztosítási Pénztár; Înalta Curte de CasaÅ£ie ÅŸi JustiÅ£ie – LegfelsÅ‘ SemmítÅ‘szék).

Ugyanebben az idÅ‘szakban érte meg második, bÅ‘vített, átdolgozott kiadását a Román–magyar műszaki-tudományos szótár. A Pálfalvi Attila, Jenei DezsÅ‘ és Jodál Endre szerkesztette kiadvány a műszaki tudományok 62 területérÅ‘l több mint 160 ezer román szakszót és szakkifejezést közöl másfélezer oldalon (Gloria Kiadó, Kolozsvár, 2005). Akár a műszaki tudományok nagyszótárának is nevezhetnénk, és minden bizonnyal a műszaki területen dolgozó vagy tanuló kétnyelvű beszélÅ‘k számára nélkülözhetetlen lexikográfiai munkálatnak tekinthetÅ‘.

2008 nyarán jelent meg kis példányszámban a BenÅ‘ Attila és Sárosi-Mardírosz Krisztina által szerkesztett Román–magyar oktatásterminológiai szótár az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének kiadásában. Bevallottan elÅ‘munkálat kíván lenni egy késÅ‘bbi átdolgozott és bÅ‘vített kiadáshoz. Anyaga tágan értelmezett szaknyelvi koncepciót jelez, mivel az oktatás, a didaktika és a pedagógia terminusain kívül az oktatás intézményrendszerének különbözÅ‘ szintjeit is beépíti szókincsébe. A használhatóságát könnyíti, hogy különbözÅ‘ fejezetekben közli a szakirányok, szakágazatok és profilok megnevezéseit, és egyfajta képzési jegyzéket is közöl a középiskolai szintű szakmai oktatásban elérhetÅ‘ mesterségek neveinek felsorolásával. Külön fejezetben jelennek meg azoknak az erdélyi iskoláknak a román és magyar nevei, ahol magyar nyelven (is) folyik oktatás. Mivel az iskolai oktatással a lakosság jelentÅ‘s része kapcsolatban van szülÅ‘ként, diákként vagy oktatóként, ez a szótár sem egy szűk szakmai csoporthoz szól, hanem szinte valamennyi erdélyi magyar beszélÅ‘höz.

Közvetlenül kötÅ‘dik a szaktárgyak oktatásához az iskolai használatra szánt Román–magyar, magyar–román matematika szótár. Az Ábel Kiadónál megjelent kiadvány lexikai anyagát a szerkesztÅ‘k – dr. Orbán Béla és Székely GyÅ‘zÅ‘ – úgy tervezték, hogy az felölelje az elemi és középfokú oktatás mellett a felsÅ‘fokú matematikaoktatás kifejezéseit, szakszavait. Ez a lexikográfiai munka is úttörÅ‘ jellegűnek tekinthetÅ‘. Ugyancsak hatékonyan segítheti a román és a magyar nyelv szókészletének minél alaposabb megismerését, elsajátítását és az iskolai nyelvtanulásban is fontos segédeszköz lehet a Murvai Olga szerkesztésében megjelent Román–magyar, magyar–román kifejezések kisszótára (Aranyhal Kiadó, 2003). Ez a munka a román és a magyar nyelv leggyakoribb állandósult kifejezéseit (frazémáit) tartalmazza, és többet nyújthat, mint az általános kétnyelvű szótárak.

Új kiadványtípust kíván meghonosítani a Szabó T. Attila Nyelvi Intézetben készült, megjelenés elÅ‘tt álló Román–magyar kulturális szótár. E szótártípus abban különbözik a szokványos kétnyelvűektÅ‘l, hogy nem annyira a nyelvi ismereteket, mint inkább a kulturális elemeket kívánja röviden, tömören ismertetni a forrásnyelvi kultúrát kellÅ‘en nem ismerÅ‘ olvasó számára. A lexikon jellegűnek tervezett szótári munka a román kultúra legfontosabb elemeit veszi számba. Ez a számbavétel kiterjed az elit és a népi kultúra legfontosabb területeire (tudomány, művészet, irodalom, népköltészet, népi hiedelem, tárgyi kultúra, népi vallásosság). Jeles és szimbolikus értékűnek tekinthetÅ‘ román történelmi személyiségek, tudósok, filozófusok, írók, művészek nevei szerepelnek a szótárban: Eminescutól Nichita Stănescuig, Victor BabeÅŸtÅ‘l George Paladéig. Korlátozottabb mennyiségben olyan földrajzi és településnevek is bekerülnek a szótárba, amelyek történelmi szimbólumokká váltak a román hivatalos történetírásban, vagy pedig földrajzi-turisztikai jelentÅ‘ségűek (pl. Bobâlna, IaÅŸi, Bălea, Bărăgan). A népi tudás alkotóelemeinek (kultúrspecifikus alapfogalmak, hiedelmek, szokások) jelzésértékű leírása elengedhetetlen tartozéka a kulturális szótáraknak. Állatokhoz, növényekhez, meteorológiai jelenségekhez fűzÅ‘dÅ‘ hiedelmek éppolyan fontosak ilyen szempontból, mint a népi orvoslás vagy a népi vallásosság jellegzetességeinek az ismertetése (pl. anafură, alimorii, Baba Dochia, boriţă, busuioc stb.).

3. Az 1990 elÅ‘tti értelmezÅ‘, helyesírási vagy idegen szavak szótárai nem tartalmazták a kisebbségi magyar régiók reprezentatív szavait. Mivel a külsÅ‘ régiókban beszélt nyelvváltozatok szükségszerűen eltérÅ‘ek a magyarországi köznyelvtÅ‘l, ezeknek a nyelvváltozatoknak a megjelenítése a magyarországi szótárakban természetes és jogos igény. A felvidéki Lanstyák István irányításával a külsÅ‘ régiók nyelvészeti műhelyeiben olyan összehangolt lexikográfiai és lexikológiai kutatások folytak és folynak, amelyek lehetÅ‘vé tették, hogy a magyarországi egynyelvű szótárakba is javasolni lehessen a kisebbségi magyarság beszédében általánosan elterjedt szavakat. A határtalanításnak nevezett szótári program egyáltalán nem arról szól, hogy valamennyi államnyelvi (román, szlovák, szerb vagy ukrán) eredetű idegen szó bekerüljön a magyar nyelv szótáraiba. Csupán széles körben elterjedt, általánosan használt vagy kultúrspecifikus fogalmat jelölÅ‘ szavak számbavétele és megjelenítése a cél. Ilyen szavak a romániai magyar nyelvhasználatban például: cserge, kaláka, líceum, prefektúra, szekuritáté stb. A program munkálataiban ErdélybÅ‘l eddig Péntek János és BenÅ‘ Attila vett részt.

Ennek a szótári programnak egyfajta elÅ‘zménye volt a Pusztai Ferenc fÅ‘szerkesztésében az Akadémiai Kiadónál megjelent ÉrtelmezÅ‘ kéziszótár második kiadása (2003). Ez az elsÅ‘ olyan magyar kiadvány, amely lexikai anyagába beépíti a külsÅ‘ régióban élÅ‘ magyarok nyelvhasználatának olyan reprezentatív elemeit, amelyek általánosan elterjedtek. Három nagyobb nyelvterület, az erdélyi, a felvidéki és a kárpátaljai nyelvhasználata jelenítÅ‘dik meg ebben a szótárban.

A határtalanítás elsÅ‘ nyilvánvaló eredménye az Osiris Kiadónál 2004-ben Laczkó Krisztina és Mártonfi Attila szerkesztésében megjelent helyesírási szótár, amely nagyobb mértékben beépíti anyagába a külsÅ‘ magyar nyelvterületek fontosabb településneveit (pl. Beregszász, Sepsiszentgyörgy, Kalotaszentkirály stb.) és más földrajzi neveket (Király-hágó, Erdélyi-középhegység, Kalotaszeg, Muravidék stb.), valamint a kisebbségben élÅ‘ magyarság fontos intézményneveit (Erdélyi Múzeum-Egyesület, BabeÅŸ–Bolyai Tudományegyetem stb.).

Még több lexikai elemet épít be a kisebbségi magyar nyelvváltozatok sajátos szókészletébÅ‘l az Osiris szótársorozat második köteteként megjelent Idegen szavak szótára. A Tolcsvai Nagy Gábor által szerkesztett, 2007-ben megjelent mű anyaga teljes egészében felöleli a Kárpát-medencei magyar nyelvterületet. Mivel az idegen szavak szótárának nem az az elsÅ‘dleges célja, hogy az idézett idegen szavakat beemelje a standard nyelvváltozatba, hanem sokkal inkább az, hogy tájékoztatást nyújtson az olyan lexikai egységek jelentésérÅ‘l, amelyek bizonyos szakmai vagy más csoportnyelvek, szubkultúrák gyakori szavai, érthetÅ‘, hogy a szótárba olyan idegen szavak is bekerültek, amelyek a köznyelvben még nem honosodtak meg teljes mértékben, de bizonyos társadalmi rétegbe tartozó beszélÅ‘k szókincsének természetes, megszokott elemei. A romániai magyar nyelvhasználatból többek között olyan idegen szavak kerültek ebbe a szótárba, mint apartament, buletin, difúzor, duba, exkavátor, halva, indexál, kabana, kazettofon, licenc, navétázik, pix, priza, rahát, remorka, stoplámpa.

Ugyancsak 2007-ben jelent meg a Tinta Könyvkiadó gondozásában egy másik olyan szótár, amelyik a nyelvi határtalanítás programjába illeszkedik: az ÉrtelmezÅ‘ szótár+ EÅ‘ry Vilma szerkesztésében. A kiadvány határon túli nyelvhasználatból származó anyaga a külsÅ‘ régiók kutatóhálózata összehangolt munkájának az eredménye. Az erdélyi adatok közül többek között a következÅ‘ lexikai egységek szerepelnek: cserge, csorba ’savanyított leves’, kaláka, miccs, muzsdéj stb. Az önálló címszavakon kívül ebben a szótárban a köznyelvi szavak sajátos határon túli jelentései is helyet kapnak. Így szerepel a szótárban a bába ’idÅ‘s asszony’ jelentése, a gimnázum ’az általános iskola felsÅ‘ tagozata (V–VIII. osztály)’ értelemben vagy a parafa ’négyszög alakú személyi pecsét’ fogalom vonatkozásában.

A külsÅ‘ régiók magyar nyelvváltozatainak idegen szavait egy, interneten elérhetÅ‘ lexikai adattár is megjeleníti: a Ht-online lexikai adatbázis a Termini kutatóhálózat honlapján (http://ht.nytud.hu/htonline). Ez a korpusz Lanstyák István irányításának is köszönhetÅ‘en elÅ‘ször összegzi többféle szempont szerint a Kárpát-medencei kisebbségi magyar nyelvváltozatok fontosabb idegen és kölcsönszavait. Ez az internetes, folyamatosan épülÅ‘ nyelvi adatbázis is része a határtalanításnak nevezett lexikográfiai programnak. Erdélyi vonatkozásban megemlítendÅ‘, hogy a lexikai adatbázis közel 800 kölcsönelem szócikkét tartalmazza ismert szótári minÅ‘sítésekkel és példamondatokkal. ErdélybÅ‘l a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet (www.sztanyi.ro) munkatársai vesznek részt a korpusz adatainak minÅ‘sítésében és folyamatos bÅ‘vítésében.

A külsÅ‘ régiók magyar nyelvváltozatainak megjelenítése a magyar nyelv szótárai-ban, kézikönyveiben szimbolikus jelentÅ‘ségű, mivel az államnemzeti koncepció helyett a kulturális nemzet fogalmát helyezi elÅ‘térbe, lévén, hogy a magyar nyelvterület határai nem esnek egybe a jelenlegi országhatárokkal, hogy a magyar nyelvi közösség és a kulturális nemzet nem azonos a magyarországi magyarok közösségével. Ugyanakkor ez a szótárírási eljárás azt is sugallja, hogy a határon túli régiók magyar nyelvváltozatainak közhasználatú, írásban is megjelenÅ‘ szavai, kifejezései a mai magyar nyelv teljes jogú elemei.

4. Mindenképpen pozitív eredményként értékelhetjük a megújult szótári munkálatokban egyrészt azt, hogy a kétnyelvűség helyzetében élÅ‘ erdélyiek számára olyan nyelvhasználati segédeszközök váltak elérhetÅ‘vé, amelyeknek korábban csak a hiányát éreztük, másrészt figyelemre méltó az a szociolingvisztikai szemlélet, amely e munkálatok többségében érvényesülni látszik, a nyelvet a nyelvváltozatok szövevényének tekinti, és nem egynemű, hanem sokszínű, változatos rendszernek mind a társadalmi változatok (szaknyelvek), mind a regionális (kisebbségi helyzetben használt) nyelvváltozatok tekintetében. Ez a szemlélet jogosnak is mondható, hiszen egy dolognak, fogalomnak egyetlen nyelvben is több neve van, és a „másik név”-vel is barátkoznunk kell a nyelvhasználati tudatosság és a nyelvi tolerancia jegyében.