Napjainkban már egyáltalán nem lepődünk meg egy tudományos munka bibliográfiájának olvasása közben, ha könyvek és tanulmányok címe mellett weboldalcímeket is találunk. Tulajdonképpen, ha igazán alapos kutatást akarunk végezni, mára már nem hagyhatjuk figyelmen kívül a világhálón található anyagot. Ezt még inkább indokolttá teszi, hogy egyre növekszik azon kutatóknak a száma, akik még mielőtt nyomtatásban publikálnák tanulmányukat, már közzéteszik a világhálón, növelve ezáltal az információterjesztés sebességét.

Egyre növekszik a nyomtatott formában soha nem publikált, csak online elérhető tudományos jellegű irodalom is. Felmérések szerint mára a világhálón fellelhető digitális dokumentumok tömege meghaladja a valaha is nyomtatásban megjelent anyagok mennyiségét, minthogy ezeknek a szövegeknek óriási hányada kizárólag az internet közvetítésével érhető el a nagyközönség számára.

Habár az internet az egyik legfontosabb információgyűjtési eszközzé vált, rengeteg hiteles, magas színvonalú információforrás, amelyekhez nem egykönnyen lehet szokásos internetkeresési módszerekkel hozzáférni, elkerüli a mai kutatók figyelmét. Óriási mennyiségű, rendkívül értékes kutatási anyag rejlik például online adatbázisok mélyében, amelyeket kutatóintézetek, egyetemek hoznak létre, de ezek a tartalmak csak akkor válnak hozzáférhetővé, ha a kutató tud az adatbázis létezéséről, tudja, hol lehet elérni, és tudja, hogyan kell az adatbázis saját kere-sőeszköztárát használni.

Tény, hogy az elektronikus könyvtárak megjelenése és számos neves egyetem és intézet adatbázisainak online elérhetősége nagy előrehaladást eredményezett az informatika, matematika és fizika területén az utóbbi évtizedben. Tulajdonképpen gyorsan zajló paradigmaváltás figyelhető meg a tudományos kommunikáció teljes területén, beleértve a humán és társadalomtudományokat is.

Az internet lehetővé teszi a világ egymástól távoli pontjain dolgozó kutatók online társszerzői együttműködését, az információk gyors cserélését, naprakészen tartását és széleskörű közzétételét. Ezért mára már korparancs, hogy a kutatók ismerjék és felhasználják az információtechnológia új eszközeit. De meg tudnak-e felelni a mai kutatók az internetes kommunikáció kihívásainak?

A világháló egyik fő problémája, hogy hatalmas információmennyiség, többek között a kutatók számára lényeges akadémiai tartalmak óriási része nem érhető el könnyen, vagy nem érhető el közvetlenül a mindannyiunk által jól ismert általános internetkeresőkkel, mint a Google, hanem alternatív webkeresési ismereteket igényel. A világhálónak ezt a viszonylag nehezen hozzáférhető részét az Akadémiai Láthatatlan Web néven tartja számon a szakirodalom.

Az Akadémiai Láthatatlan Web a humán tudományok hatalmas forráskészlete is, viszont egy humán beállítottságú kutató általában valószínűleg nem rendelkezik azokkal az információtechnológiai, illetve haladóbb webkeresési előismeretekkel, amelyek a világhálót és főként a Láthatatlan Web akadémiai tartalmait számára könnyen hozzáférhetővé, szelektálhatóvá, felhasználhatóvá tennék.

 

Talán rejtett dokumentumok titkos tömege, melyekhez csak néhány kiválasztottnak van hozzáférési lehetősége? „A mély webet vagy más néven láthatatlan webet, illetve rejtett webet a titokzatosság és transzcendens misztérium aurája övezi, ami a halandó szörfölők elé az elérhetetlen, végsőkig hasznos információk egyéni rejtekhelyeinek képét varázsolja.” – írja Reid Goldsborough.1

A titokzatosan hangzó „mély web”, „láthatatlan web”, „rejtett web” kifejezések mögött nagyon egyszerű technikai vagy üzletpolitikai okok húzódnak meg. A Google, Yahoo, MSN, Altavista és más keresőgépek vagy technikai okokból képtelenek bizonyos online tartalmakat indexelni, vagy azért nem veszik fel őket katalógusukba, mert túl alacsony az érdeklődők száma, ami kifejezetten az akadémiai jellegű információkra jellemző. Dirk Lewandowski és Philipp Mayr meghatározása szerint az Akadémiai Láthatatlan Web azokból az akadémiai, tudományos jellegű online tartalmakból áll, amelyek nem kereshetők a hagyományosan elterjedt keresőgépekkel.2

Az Akadémiai Láthatatlan Web tartalmainak főbb forrásai: (1) online kereshető adatbázisok; (2) tudományos jellegű elektronikus folyóiratok; (3) intézményes (preprint és postprint) archívumok; (4) akadémiai elektronikus könyvtárak; (5) nyilvános számítógépes katalógusok (OPAC-ok); (6) disszertációk és tézisek elektronikus archívumai (EDT-k).

 

A korábban csak belső használatra tervezett adatbázisok növekvő számban válnak hozzáférhetővé a weben azáltal, hogy kapuként átjáró gyanánt szolgáló keresőfelületeket tesznek közzé a világhálón. A keresőgépek számára nem jelent problémát az átjáró oldalakat megtalálni, ugyanakkor ennél tovább már legnagyobbrészt nem jutnak, mivel az adatbázisok sajátos adatkezelő, adatelőhívó rendszereivel már nem tudnak mit kezdeni, és így nem „látják” a mélyükben rejlő tartalmakat sem. Emellett az adatbázisok gyakran csak az előfizetők számára hozzáférhetők, és kulcsszóval védettek. Az online elérhető adatbázisok milliónyi tudományos, műszaki, gazdasági, művészeti információt (bibliográfiai adatokat, tényadatokat, kivonatokat, illetve teljes szövegű cikkeket, könyveket, képeket, hanganyagokat, filmeket stb.) tartalmaznak. Példaként megemlíthető a Literature Online előfizetéses adatbázis, ami a következő címen érhető el: http://lion. chadwyck.co.uk/marketing/index.jsp.

Javaslom ugyanakkor, hogy egy humán érdeklődésű kutató (mint amilyen a jelen cikk írója is) első állomásaként az EBSCOhost-adatbázist (http://ebscohost. com) látogassa meg.

 

A nyomtatott folyóiratokon kívül léteznek elektronikus folyóiratok is. Ezeknek két változatuk van: a hagyományos folyóiratok elektronikus változatai és a csak elektronikus formában megjelenők. Egy meglehetősen átfogó listát találhatunk az E-Journals. Org oldalán (http://www.ejournals.org), illetve a Lap.Hu oldalain (http://tudo-manyosfolyoirat.lap.hu).

 

Ezen archívumok kiépítése az egyetemeken még viszonylag új vállalkozás, ezért szükségesnek tűnik a fogalom meghatározása. Egy intézményes archívum nem más, mint egy intézmény (egyetem, főiskola, kutatóintézet) dolgozói, hallgatói által létrehozott kutatási eredmények elektronikus formában megőrzött, online hozzáférhető lerakata. Ide nemcsak lektorált és már nyomtatásban is megjelent (postprint) anyagok kerülhetnek be, hanem sok olyan munka is, ami még nincs teljesen kész, még nem szakvéleményezték, és még semmilyen nyomtatott formában nem jelent meg (preprint).

Egyik nagy előnye a gyorsabb információterjesztés a tudományos közösségen belül, másrészről pedig a munka szerzője több véleményt, visszajelzést is kaphat, mielőtt a publikáció elérné végleges változatát. Egy egyetem esetében az archívum jellegzetes tartalmai a tudományos folyóiratok számára készült cikkek, tanulmányok, disszertációk, dolgozatok, de akár más anyagok is, mint például egyetemi előadások jegyzetei, könyvészeti listák, hallgatók esszéi vagy az egyetemi adminisztrációval kapcsolatos dokumentumok.

Az intézményes archívumok alapvető célja, hogy hozzáférést biztosítsanak értékesnek vélt kutatási eredményekhez, másrészről pedig hogy megőrizzenek olyan dokumentumokat, kutatási eredményeket, amelyek soha nem jelentek meg nyomtatásban, és így könnyen elvesznének. Például: eScholarship Repository (http://repo sitories.cdlib.org/escholarship); UvA DARE (http://dare.uva.nl/en/fgw).

 

A digitális vagy más néven elektronikus könyvtárak gyakorlatilag ugyanazokat a funkciókat látják el, mint a hagyományos könyvtárak: összegyűjteni, tárolni, osztályozni, katalogizálni a digitális anyagokat, illetve hozzáférést biztosítani e tartalmakhoz. Az egyetemek elektronikus könyvtárai és más színvonalas könyvtárak új funkciókat kezdenek beépíteni szolgáltatásaik körébe. Egyik leglényegesebb ezek közül, hogy mint a web megfigyelési posztjai folyamatosan naprakész kapcsolatokat (linkeket) szolgáltatnak a fontosnak vélt, a kutatáshoz, oktatáshoz forrásanyagot biztosító ingyenes adatbázisokhoz, ezzel párhuzamosan pedig előfizetnek sok online kiadó adatbázisainak használati jogára. Így próbálnak segíteni a könyvtárfelhasználóknak, hogy felülkerekedjenek frusztrációjukon, amikor nem tudják, milyen útvonalakon jussanak el naprakész, releváns információkhoz, illetve zavarukon, ha úgy érzik, le vannak maradva a szakterületükön.

Sajnos a legtöbb könyvtárlátogató még mindig nincs tisztában azzal, hogy egy egyszerű könyvtári tagsági igazolvány hozzáférést biztosít számára számos Akadémiai Láthatatlan Web-forráshoz, melyre a könyvtár már előfizetett.

Az Infomine (http://infomine. ucr.edu) virtuális könyvtárat a Californiai Egyetem, a Wake Forest Egyetem, a Californiai Állami Egyetem és Detroit-Mercy Egyetem könyvtárosainak együttműködésével hozták létre. Az Infomine kifejezetten az egyetemi szintű oktatáshoz és kutatáshoz szolgáltat elektronikus forrásanyagokat. Ezek között növekvő számban találhatunk adatbázisokat, elektronikus folyóiratokat, elektronikus könyveket, online könyvtári katalógusokat, cikkeket, címtárakat és sok egyéb információforrást.

Számomra a legkedveltebb és leghasznosabb a Questia (http:// www.questia.com/index.jsp) online könyvtára volt, ami hihetetlen mennyiségű tudományos könyvet, tanulmányt és cikket foglal magába. A könyvtártagságért fizetni kell, ám hetvenkét óráig ingyen kipróbálható.

 

Az OPAC az Online Public Access Catalogue rövidítése. Jelentése olyan nyilvános számítógépes katalógus, mely általában ingyen hozzáférhető az interneten keresztül. A nagyobb OPAC-szolgáltatásokban a könyvek és folyóiratok katalógusai mellett egyéb információforrásokat, például saját fejlesztésű adatbázisokat, hasznos linkgyűjteményeket is találunk. Jómagam leggyakrabban a frankfurti Goethe egyetem OPAC-ját használom, ami a következő címen érhető el: http://www.ub. uni-frankfurt.de.

 

Az EDT az angol Electronic Dissertations and Theses kifejezésből származik. A disszertációk és tézisek elektronikus változatainak archiválása és online hozzáférhetővé tétele ugyancsak új vállalkozás az egyetemeken. Habár mások disszertációira nem annyira javasolt hivatkozni egy tudományos munkában, mégis óriási segítséget nyújthatnak olyankor, amikor a dolgozatíró valamiféle koncepciót igyekszik kidolgozni munkájának felépítéséhez. Ha valaki még teljesen kezdő a tudományos kutatás és írás területén, az bizonyára aranybányának fogja tekinteni többek között ezeket az archívumokat: OhioLINK ETD Search (http://www.ohiolink.edu/etd/search.cgi); Theses Canada Portal (http://www. collectionscanada.gc.ca/thesescanada/index-e.html); University of Missouri-Columbia Electronic Thesis & Disserta-tion Archives (http://edt.missouri.edu).

 

A láthatatlan webhez hozzá lehet férni, ha tudjuk, hol keressünk. Szerencsére már mások (könyvtárosok, informatikusok) is foglalkoztak ezzel a problémával, és nagyszerű oldalakat hoztak létre, amelyek ugródeszkaként szolgálnak a láthatatlan web eléréséhez. Ezeket átjáróknak (angolul „gateway”) vagy portáloknak nevezzük. A portálok átjáróként szolgálnak több különböző jellegű információforráshoz és keresőszolgáltatáshoz, és ezek egységes és egyidejű keresését teszik lehetővé. Rendeltetésük, hogy a felhasználókat elkalauzolják azokhoz az információforrásokhoz, amelyek egyébként elérhetetlenek a hagyományos keresők segítségével.

Ahhoz, hogy eligazodhassunk a web virtuális könyvtárában, szükség van a rendszerezésre és az információkeresést segítő eszközökre. Ezt a szerepet töltik be a portálok a web mélyében rejlő online tartalmak vonatkozásában. Egyfelől kereshetővé teszik az adatbázisok tartalmát, másfelől tematikus keresőként a differenciált keresést biztosítják, így a felhasználók könnyebben és gyorsabban jutnak el a keresőki-fejezésnek megfelelő releváns tartalmakhoz.

Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a portálok adatbázis-keresői nem magukban a digitális tartalmakban keresnek, hanem az anyagokhoz készített leírásokban (katalóguscédulákon), így lehetővé teszik például a szakterület, szerző, cím, formátum, dátum stb. szerinti keresést, illetve a keresés szűkítését bizonyos jellemzők kiválasztásával, de nem „látják”, hogy mi van pontosan a dokumentumokban.

A portálok gyakran útmutatóként is szolgálnak a legújabb online forrásokhoz. Így például az Intute: Arts & Humanities (http://www.intute.ac.uk/ artsandhumanities) művészetekre és humán tudományokra specializálódott portál, amelyet az Oxfordi Egyetem a Manchester Egyetemmel közreműködve tart fenn. Több mint 21 000 webes forrást tartalmaz adatbázisában. Lehetővé tesz kulcsszavas keresést, illetve tematikus böngészést. A legújabb forrásokat egy külön menüpontban (New Resources) listázza időrendi sorrendben.

Nagyon híres a Cornell University Library Gateway (http://www.library.cornell. edu), amely a Cornell magánegyetem (Ithaca, New York) digitális könyvtárának portálja. A könyvtár fontos szerepet játszik kutatási anyagok és történelmi dokumentumok online közzétételében. Ezenkívül nagyszerű kiindulási pontként szolgálhat témaspecifikus adatbázisok, elektronikus folyóiratok, könyvtári katalógusok megtalálásához, de sok egyéb rendkívül értékes szolgáltatást is nyújt, például útmutatást ahhoz, hogyan végezzünk hatékony kutatást a weben, hogyan állítsuk össze bibliográfiánkat, hogyan értékeljük a források hitelességét stb.

Az OAister (http://oaister.umdl. umich.edu/o/oaister) a Michigani Egyetem által létrehozott portál, melynek célja, hogy korábban nehezen hozzáférhető akadémiai jellegű digitális tartalmakhoz, úgymint elektronikus dokumentumokhoz, online folyóiratokhoz, referenciaanyagokhoz (szótárakhoz, enciklopédiákhoz), de ugyanúgy hanganyagokhoz, képekhez, filmekhez is elkalauzoljon minket. 2008. novemberi adatai szerint 19 174 890 feljegyzéshez tud hozzáférni, amit 1043 intézettől gyűjt össze.

A Directory of Open Access Jour-nals, DOAJ (http://www.doaj.org) akadémiai folyóiratokhoz nyújt hozzáférési lehetőséget. 3768 folyóirat van az adatbázisában.

Javasolt, hogy kutatásunk legelső és legegyszerűbb lépésként annak az egyetemnek vagy intézetnek a portálját használjuk, amelynek tagjai vagyunk, mivel a könyvtárak rendszerint előfizetnek olyan védett webforrásokra, amelyekhez egyébként nem volna szabad hozzáférésünk. Ezek között a források között találhatunk adatbázisokat, online folyóiratokat, kiadók archívumait stb. Természetesen minden könyvtár csak bizonyos számú védett webforrásra fizethet elő, ezért a keresést nem javasolt itt abbahagyni.

A láthatatlan webes keresés meglehetősen időigényes. Webkeresési stratégiánk egyik első lépése egy listát összeállítani azokkal az adatbázisokkal, amelyek a kutatási témánkhoz releváns információkat tartalmazhatnak. Ha még nem vagyunk tisztában vele, milyen adatbázisok jöhetnek szóba, akkor tulajdonképpen kétszer kell keresnünk: először hagyományos keresőgépek segítségével meg kell találnunk az adatbázist, ami a minket érdeklő témával foglalkozik, ezután pedig magában az adatbázisban kell böngésznünk.

Az egyik legegyszerűbb módja az adatbázisok lokalizálásának, ha a Google vagy más kereső ablakába beírjuk szakterületünk nevét és az „adatbázis” (database, datenbank stb.) szót. Amennyiben az adatbázis használja az „adatbázis” szót a honlapján, valószínű, hogy ezen a módon fellelhető.

Egy igazán hatékony kutatáshoz nem elég egyetlen információforrást használnunk, hanem folyamatosan bővítenünk kell az eszköztárunkat olyan keresőeszközökkel, amelyekről már bebizonyosodott, hogy releváns és hiteles eredményeket tudnak szolgáltatni kutatási témánkhoz. Minden egyes kutatás során javasolt, hogy párhuzamos keresést folytassunk minél több megbízhatónak talált keresőeszközzel, és habár azt fogjuk tapasztalni, hogy az eredmények sokszor fedik egymást, mégis gyakran bukkanunk majd új eredményekre, amelyek egyébként láthatatlanok maradtak volna számunkra.

 

Mivel az Akadémiai Láthatatlan Web tartalmai nem könnyen érhetőek el közvetlenül a szokásos keresőgépekkel, ezért javasolt speciális keresőgépek után néznünk.

A Gigablast (http://www.gigablast. com) új, növekvő keresőgép (4,3 milliárd oldalt indexel). Részletes címtára van az irodalomtudományról, és magyar nyelvre is átváltható, illetve magyar irodalmi forrásokhoz is elvezet. Használja a WayBackMachine-techno-lógiát, amivel már nem létező web-oldalak archívumi példányait tekinthetjük meg.

Az IncyWincy (http://www.incywincy. com) a láthatatlan web keresőgépe, ami több mint 100 000 adatbázisban képes egyidejűleg keresni. Azonosítja azokat az adatbázisokat, amelyek a keresési paramétereink szerint relevánsak lehetnek, ezután pedig lekérdezi tőlük az adatokat.

Az Internet Archive (http://www. archive.org/index.php) magát digitális könyvtárnak nevező keresőgép. 55 milliárd oldalt képes indexelni, amelyeknek nagy része láthatatlan marad az általános keresőgépek számára, ezenfelül megőrzi archívumában azokat a weboldalakat is, amelyeket már töröltek, sőt én már olyan akadémiai tartalmakat is megtekintettem a segítségével, melyekhez nem volt közvetlen hozzáférési felhatalmazásom. A WayBack Machine-technológiával megtekinthetünk sok olyan oldalt, melyeknek pontos címét ismerjük, ám amiket egyébként elveszettnek hittünk. Hangsúlyozom, hogy a pontos cím ismerete szükséges, ugyanis a WayBackMachine nem engedi meg a kulcsszavas keresést. Amennyiben szakterületünkre szakosodott speciális keresőgépek is léteznek, mindenképpen javasolt azokkal keresni. Az országokra és szakterületekre specializálódott keresőgépek átfogó listáját megtekinthetjük például a Searchenginecolossus (http://www. searchenginecolossus.com) oldalain. Mivel én irodalom szakos voltam, ezért példáim is ezt tükrözik. A Bookworm-search (http://www.bookwormsearch. com) több ezer irodalommal kapcsolatos oldalt foglal magába, és folyamatosan növekszik. Gyors és releváns találatokat várhatunk el tőle. A keresési nyelv az angol. A Thinkers Network (http://www.thinkers.net) többnyelvű keresőgép, magyar nyelvű keresést is lehetővé tesz.

 

A címtárak általában kisebbek és szelektívebbek, mint a keresőgépek. A nagy nemzetközi keresőgépek, mint például a Google, címtárkeresést is lehetővé tesznek. Az oldalaik kategóriák és nem csak kulcsszavak szerint rendezettek, és így jobban tudnak egy adott tematikára összpontosítani. A témákat hierarchikusan helyezik el egymáshoz képest, így kereshetünk kizárólag világirodalom, nyelvészet, filozófia, vallás stb. témákban, és ezeken belül egyre precízebb kategóriákat találunk. A másik előnyös tulajdonságuk, hogy nem annyira reklámot, mint inkább információt próbálnak közvetíteni.

A címtárak használata különösen akkor javasolt, ha nem tudjuk biztosan, hogyan szűkítsük le a keresést egy túl széles körű kategória esetében. Például dolgozatot akarunk írni irodalomtudományból, és egy érdekes tematikát keresünk. Ebben az esetben mindenképpen javasolt egy címtár segítségéhez folyamodni. A címtár segíthet abban, hogy megértsük, miképpen viszonyulnak egymáshoz különböző témák egy adott területen, és esetleg olyan kifejezéseket, kulcsszavakat javasol, amelyek hasznosak lehetnek a további kereséshez. A Libinfo összesített linkek (http://libinfo.oszk.hu/link.php) listáján például az Irodalom, szövegek kategóriában megtalálhatjuk a Dekonstruk-ció, Derrida tematikát, ami további hasznos linkekhez kalauzol el bennünket. A láthatatlan web nemzetközileg legismertebb címtára a Librarians’ Internet Index (http://www.lii.org).

A kutatás során javasolt a szakosodott címtárak használata. Az Inlibris (http://www.inlibris.com) egy irodalomra szakosodott kereshető címtár. 54 000 linket tartalmaz, és jellemzése szerint az irodalmi források valószínűleg legnagyobb címtára az interneten. A keresés nyelve angol vagy spanyol.

A Literary Resources on the Net (http://andromeda.rutgers.edu/~jlynch/Lit) ugyancsak irodalomra szakosodott, kereshető címtár. A keresés nyelve angol.

A California Egyetem által összeállított Voice of the Shuttle (http://vos. ucsb.edu) a humán tudományok legelismertebb, legszínvonalasabbnak tekintett, folyamatosan növekvő, kereshető címtára.

 

Tény, hogy a láthatatlan web információmennyisége meghaladja a látható oldalakét, de hogy mennyire, ezt a kérdést nem lehet pontosan megválaszolni, mivel a láthatatlan web a világháló leggyorsabban növekvő rétege.

A Bright Planet társaság becslései szerint a láthatatlan web, a mély web körülbelül ötszázszor nagyobb, mint a kereshető vagy felszíni web, ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy a felmérés részét képezi a társaság által kifejlesztett mély web keresésére specializálódott szoftver eladási stratégiájának.

Az Akadémiai Láthatatlan Weben elérhető dokumentumok számát Lewandowski és Mayr jelenleg 20 és 100 milliárd közöttire becsülik.3

 

A láthatatlan weben elérhető adatbázisokban nemcsak azért érdemes kutatni, mert sokkal több információt nyújtanak, mint bármilyen nyomtatott szövegeket tartalmazó könyvtár, hanem azért is, mert az adatbázisok általában több, a témához fűződő keresési kategóriát biztosítanak, mint a nyomtatott katalógusok, indexek vagy tárgymutatók. Ezáltal nem csak a keresés körének további szűkítését teszik lehetővé, hanem átfogó képet is nyújtanak az adott témáról.

A népszerű keresők széleskörű, általános keresést tesznek lehetővé, és mivel a nagy tömegek számára tervezték őket, ezért a keresési találatok is ezt a tarkaságot, gyakran középszerűséget fogják tükrözni. A láthatatlan webes források nagy előnye ezzel szemben, hogy egy eleve tematikusan szerkesztett adatbázisban további témaspeci-fikus alkategóriák szerinti szelektálást tesznek lehetővé.

 

A keresés során a felhasználónak sokkal több döntési lehetősége van a keresési paraméterek megszabásakor. Abba is beleszólása lehet, hogy a találatokat milyen szempontok szerint rendezze a keresőgép: relevancia, dátum, szerző, illetve valamilyen más kritérium szerint.

 

A Láthatatlan web információi gyakran frissebbek, mivel a témaspecifikus weboldalakat, illetve a specializálódott keresőgépeket (az úgynevezett vertikális oldalakat) folyamatosan naprakészen tartják. A felszíni weben kereső általános keresőgépek indexei néha hónapokkal le vannak maradva.

 

A legtöbb adatbázist, online katalógust, archívumot és egyéb láthatatlan webes forrást olyan intézetek, szervezetek tartják fenn, amelyek pozíciójuknál fogva nagyobb autoritásnak örvendenek, és szaktekintélyként garantálhatják az információk hitelességét.

A láthatatlan webről nyert információink nagy valószínűséggel színvonalasabbak lesznek, mint ha ugyanazon téma után egy általános keresőgéppel kutatnánk, mert találataink akadémiai, állami, katonai stb. adatbázisokból fognak származni. Következtetésképpen a láthatatlan web, illetve az Akadémiai Láthatatlan Web a világháló leggyorsabban növekvő és legszínvonalasabb rétege, ezért a kutatóknak (is) érdemes időben megismerni.

Az információs kor megnövekedett elvárásai közepette a kutatók is olyan eszközöket és képességeket igényelnek, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a lehető legátfogóbb webkutatást végezzék, és ezáltal naprakész, releváns és hiteles információkhoz jussanak hozzá a saját szakterületükön. Azok a hallgatók és kutatók, akiknek képzéséből kimarad ez a terület, a jövőben egyre inkább hátrányos helyzetbe kerülnek.

A(z Akadémiai) Láthatatlan Web folyamatos növekedésével egyre fontosabbá válik a speciális keresőeszközök ismerete és hatékony használata. Ahhoz, hogy a weben jól keressünk, egy kis szerencsére, de sokkal inkább némi tudásra van szükségünk. Hatékonyan keresni az óriási információtömegben önmagában művészet, és a világháló növekedésével egyre fontosabbá fog válni. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ez különösképpen érvényes olyan szakterületeken, amelyek az írott kommunikáció jelentőségét hangsúlyozzák, mint például az irodalomtudomány. A web szinte végtelen forrás, az általa kínált lehetőségek optimális kihasználásával lényegesen hatékonyabbá tehetjük munkánkat.