A korszerű digitális képreprodukálás és a számítástechnika nem remélt módon könnyen hozzáférhetÅ‘vé tehet korábban csak körülményesen tanulmányozható forrásegyütteseket. Így széles körben hozzáférhetÅ‘vé válhat a Mária Terézia rendeletére, 1763-ban elindított, lényegében csak a „kalapos király” uralkodása végén befejezett ún. Josefinische Aufnahme és a Ferenc császár parancsára 1806-ban megkezdett, de csak a kiegyezés után befejezett II. katonai felmérés teljes anyaga. Az érdeklÅ‘dÅ‘ és a kutató az otthonában az eredeti minÅ‘ségben tanulmányozhatja, kivetítheti, kinyomtathatja-másolhatja vagy tetszése szerint nagyíthatja a sokoldalúan elemezhetÅ‘ dokumentumokat. A korszerű technika forradalmat hozott, hiszen az elsÅ‘ világháborúig titkosan Å‘rzött vagy csak Bécsben, a Kriegsarchivban tanulmányozható anyagról az elsÅ‘, gyenge minÅ‘ségű, fekete-fehér fotóreprodukciók az 1930-as években készültek, a II. katonai felvételrÅ‘l csak ún. sóspapír-másolatok álltak rendelkezésre. Utóbb mind a két térképművet 1:1 arányú színes fénymásolatokkal váltották fel. De egyetlen példányuk csak a budapesti Térképtárban vált hozzáférhetÅ‘vé. Igaz, a színes fénymásolatok részleteit nem lehetett nagyítani.

Az elsÅ‘ alapvetÅ‘ fordulatot 2004-ben az hozta, hogy DVD-lemez kiadásban az Arcanum Adatbázis Kft. (Budapest) a Honvédelmi Minisztérium szervezetébe tartozó Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtárával együttműködve megjelentette Az elsÅ‘ katonai felmérés a Magyar Királyság teljes területe 965 nagyfelbontású színes térképszelvényen 1782 – 1785 című (8 GB térkép, német nyelvű országleírás, tanulmányok, településnevek alcímű) művet. (A területi körülhatárolás ebben az esetben az egykori császári közigazgatás szerint értendÅ‘. Nem ábrázolták a Partium és a Temesi Bánság térségeit, de a lemez természetesen tartalmazza Aradtól Máramarosig azokat a területeket, amelyek ma Románia területének részei.) A lemezkiadvány elÅ‘készítÅ‘ munkálataiban vezetÅ‘ szerepet játszott dr. Jankó Annamária, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtárának vezetÅ‘je, kiváló térképtörténész. Közreműködött Oross András, a Magyar Országos Levéltár munkatársa és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Informatikai Karának Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszéke.

Ugyanezen kiadó 2005-ben közrebocsátotta Az elsÅ‘ katonai felmérés / Die erste militärische Vermessung / The First Military Surveying / Erdély és a Temesi Bánság / Siebenbürgen und das Banat von Temes / Transylvania and Temes DVD-lemezét. Ennek a szerzÅ‘i munkáját is elsÅ‘sorban dr. Jankó Annamáriának köszönhettük, a helynévmutató és a közigazgatás-történeti eligazítással Sztalóczki Gábor és Oross András támogatták a Magyar Országos Levéltár részérÅ‘l. A kiadás szintén élvezte a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék szaktámogatását.

Ez a két kiadvány áttekinthetÅ‘vé tette DévénytÅ‘l Zágonig a Magas-Tátra északi oldalán – ma Lengyelország területén fekvÅ‘ – Fridmanntól (a hazai szakirodalom Figyesvágás néven ismeri) Orsováig az osztrák birodalmi igazgatás alatt állott királysági és nagyfejedelemségi terület egészét.

Még ugyancsak 2005-ben az Arcanum Adatbázis Kft. megajándékozta a tudományos kutatást és az érdeklÅ‘dÅ‘ket (Magyarországon a térképbarátok önálló és népes tagsággal rendelkezÅ‘ tudományos, ismeretterjesztÅ‘ egyesületet hoztak létre) a II. katonai felmérés DVD-lemezével, amely a szűkebb királysági és a temesi bánsági területet tartalmazza. Ezek a lapok 1819 és 1869 között kerültek felvételre. A DVD-lemez címe: A második katonai felmérés / Die zweite militärische Vermessung / The Second Military Surveying / A Magyar Királyság és a Temesi Bánság nagyfelbontású, színes térképei. / Die hochauflösenden farbige Kartenprofilen des Königreichs Ungarn und Banat von Temes / Colour Map Sections of Kingdom of Hungary and Temes. A kiadó megnevezte közreműködÅ‘k: dr. Jankó Annamária, a Térképtár vezetÅ‘je, Oross András, az Országos Levéltár munkatársa és Timár Gábor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kara, Geofizikai Tanszéke Å°rkutató Csoportjának kutatója. Ez a kiadvány is természetszerűleg tele van a romániai kutatók, érdeklÅ‘dÅ‘k számára fontos szelvényekkel, hiszen Krassó-SzörénytÅ‘l Temesen, Aradon, Biharon és Szatmáron át Máramarosig jelentÅ‘s az a térség, amely a romániai közigazgatási egységeket érinti. Térképanyaguk mind a történeti kutatások, mind a legkorszerűbb, aktuális ökológiai, gazdasági, településtervezési kérdések megoldásában hasznos lehet.

A DVD-lemezeken megjelentettek olyan tanulmányokat, amelyek a térképi tartalom értelmezését segíthették, s amelyek régóta hozzáférhetetlenek, vagy napjainkban keletkeztek, és másutt meg sem jelenhettek. Így újra kiadták Ferdinand Landerer Alapos útmutatás topográfiai térképek rajzolásához a Cs. K. Mérnök Akadémián való hasz-nálatra… Bécsben német nyelven, 1783-ban megjelent könyvének német eredetijét és magyar fordítását, a mű eredeti grafikáival együtt. Közzétették újra Josef Paldus A Habsburg Birodalom katonai felmérése II. József császár korában német nyelvű alapművét és fordítását, amit a szerzÅ‘ Bécsben, 1919-ben publikált. (Megjegyezzük, hogy az elsÅ‘ világháború alatt szerzÅ‘nk az elsÅ‘ témába vágó tanulmányát a Hadtörténeti Közleményekben közölte.) A közreadott térképanyag minél alaposabb értelmezéséhez újraközölték dr. Borbély Andor és dr. Nagy Júlia tudománytörténeti dolgozatát: Magyarország I. katonai felvétele II. József korában. Ez a Térképészeti Közlöny II. kötetében, 1932-ben (az 1–2. füzet 35–85. oldalain) látott napvilágot, de önálló füzetként is megjelent.

A felsorolt DVD-kiadványok közös vonása, hogy az egyes térképszelvényeket az eredeti sorrendben sorakoztatják fel, egyszerre csak egyetlen szelvényt vihetünk a gépünk monitorjára, a szelvényeket csak a teljes szegélyükkel együtt tanulmányozhatjuk. Igaz, általában a szegély keleti (jobb) oldalán fontos információkat találhatunk. A rendszer nehézkessé teszi azoknak a tereptárgyaknak, térképi tartalmaknak a követését, amelyek a szelvény határán áthúzódhatnak.

Új megoldást alkalmazott az Arcanum Adatbázis Kft. a 2007-ben megjelentetett DVD-kiadásokon. Egy térképmű minden térképszelvényét mozaikszerűen egymáshoz illesztették. Így nagyobb térségeket folyamatosan át lehet vizsgálni. Az így összeállított térképlapokon minden irányban lehet az egér segítségével „navigálni”. Szükség esetén a T betű lenyomásával bármelyik térképlapot ki lehet a mozaikból emelni. Így a térképlap a szegélyével és az azon látható szövegekkel jelenik meg. A mozaikban csak száz százalékos felsÅ‘ határig volt lehetséges a térképet nagyítani. A kiemelt szelvényt lényegesen jobban lehetett nagyítani, másfelÅ‘l a lapokat a kiemelés után tetszés szerint kilenven fokonként el lehetett forgatni, hogy az esetleges nyomtatási képkivágáshoz a legkedvezÅ‘bb helyzetbe hozhassuk a dokumentumot.

A 2007-ben kiadott DVD-tér-képeket ún. georeferált formában bocsátották ki. Ez lehetÅ‘vé teszi, hogy a térképek tartalmát az eltérÅ‘ térképészeti vetületi rendszerekhez alkalmazhassuk, és összevethessük geodéziailag korrekt módon, valamint a vetülettanilag megalapozott és kellÅ‘en korrekt háromszögelési rendszerre alapozott térképlapokon 50–200 méteres pontossággal helymeghatározást lehet végezni. A georeferálási módszer azt is biztosíthatja, hogy az 1:28 800 méretarányú (vagy a késÅ‘bbi 1:25 000-es) szelvényekbe beilleszthetÅ‘k a 19. és a 20. században felvételezett kataszteri térképek, amelyek általában 1:2880-as méretarányban készültek. (A 28 800-as és a 2880-as kicsinyítésnek igen racionális indoka volt. A bécsi öl használatával függ össze. A térképlapok területi egysége a katasztrális hold lett. A térképszelvények méreteit úgy állapították meg, hogy kerek holdszámot, négyzetmérföldet tegyen ki egységesen minden térképlap.) Az Arcanum Adatbázis Kft. meg is kezdte a 19. századi kataszteri térképek megyénkénti kiadását. Ezek segítségével a digitalizált adatbázisban minden családi gazdaságot vizsgálnunk lehet majd, hiszen a birtokkönyvek is hozzáférhetÅ‘kké válhatnak.

Timár Gábor, Biszak Sándor, Molnár Gábor, Székely Balázs, Imecs Zoltán és Jankó Annamárianeve alattDigitized Maps of the Habsburg Empire, First and Second Military Survey Az elsÅ‘ és a második katonai felmérés 1763–1785, 1806–1869 * 1:28 800 – Grossfürstenthum Siebenbürgen – Transilvania pe hărÅ£ile primei ÅŸi a celei de-a doua ridicări topografice militare habsburgice; – Erdély az elsÅ‘ és második Habsburg katonai felmérés térképei címmel jelentetett meg igen fontos DVD-lemezt. Ehhez az edícióhoz is csatoltak tudománytörténeti értékű térképészeti alkotások megértését segítÅ‘ művet. Jankó Annamáriától újraközölték az I. és a II. felmérés történetét összefoglaló tanulmányokat mind magyar, mind német nyelven. A szerzÅ‘ bemutatta, hogy a kiegyezés idején még nem készült el Erdély II. felmérése. I. Ferenc József az Olaszországban és Königrätznél elszenvedett katonai vereségek tanulságait levonva elrendelte az egész birodalmat felölelÅ‘ III. katonai térképészeti felmérést. A II. felmérés hiányzó lapjait a III. felmérés alapjául is szolgáló munkálatokkal (az akkor legkorszerűbb módszerekkel) a hetvenes évek elején pótolták. A felvételezést még a régi méretarányban végezték, amit csak átszerkesztettek késÅ‘bb az új 1:25 000-es rendszerre. A befejezÅ‘ felmérÅ‘ és szerkesztÅ‘ munkánál már a méterrendszerre tértek át. Utóbb a III. felmérés rajzaihoz valószínűen az 1880-as években már csak kiegészítÅ‘ helyszíni bejárást végeztek, és csak a változásokat rögzítették.

Timár Gábor, Molnár Gábor, Székely Balázs, Biszak Sándor, Varga József és Jankó Annamária közös tanulmányt készítettek A második katonai felmérés térképszelvényei és azok georeferált változata címmel. Ezt a fejezetet német és angol nyelvű változata mellett románul is közzétették Planu-rile celei de-a doua ridicări topografice ÅŸi varianta lor georeferenÅ£iată cím alatt. A szerzÅ‘k között voltak az Arcanum és a Hadtörténeti Térképtár, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Földrajz és Földtudományi Intézetének Å°rkutató Csoportja, a Budapesti Műszaki Gazdaságtudományi Egyetem Általános és FelsÅ‘geodéziai Tanszékének munkatársai. A térképmű kartográfiai, vetülettani, geodéziai értelmezéséhez Timár Gábor, Molnár Gábor, Cornel Păunescu, Florin Pendeaaz angol mellett közölték tanulmányukat a II. és a III. felmérés erdélyi szelvényeinek vetületi és dátumparamétereirÅ‘l, amelynek a teljes román nyelvű változatát is közrebocsátották Parametrii datumului ÅŸi proiecÅ£iilor pentru planurile tran-silvane ale celei de-a doua ÅŸi a treia ridicări topografice militare címmel. Cornel Păunescu a Cornel & Cornel Topoexim SRL (Bukarest) részérÅ‘l, Florin Pendea a BabeÅŸ–Bolyai Tudományegyetem Földrajzi Tanszékének munkatársaként vett részt. A román szakemberek aktív közreműködése szép példa az erdélyi, romániai mély gyökerű együttélésre, a sokoldalú tudományos együttműködés alig értékelt hagyományaira. Egyúttal felvillantja azokat a lehetÅ‘ségeket, amelyek az európai közösség keretei között a jövÅ‘re ígéretet jelenthetnek nemzeteink és a szűkebb, tágabb környezetünk számára.

A kiadónak mesterien meg is valósított újítása támadt. Egyetlen lemezen az Erdélyi Nagyfejedelemség mindkét felmérését egyszerre rögzítették úgy, hogy az egyik felmérésbÅ‘l a másikba át lehet lépni, vagy – ha két monitort csatlakoztathatunk a számítógépre – mindkét felvételbÅ‘l egyszerre ugyanazt a terepszakaszt tanulmányozhatjuk, a táj átalakulását szemrevételezhetjük. Csak röviden utalhatunk arra, hogy az erdélyi térben végezhetÅ‘ „idÅ‘utazást” elÅ‘segítheti, hogy Biszak Sándor, Timár Gábor, Molnár Gábor és Jankó Annamária neve alatt az Arcanum megjelentette a Digitized Maps of the Habsburg Empire sorozat tagjaként az Ungarn, Siebenbürgen, Kroatien-Slawonien / The Third Military Survey / Die dritte militärische Aufnahme / A harmadik katonai felmérés 1869–1887 * 1:25 000 című georeferált DVD-ikerlemezt. Az erdélyi és a romániai érdeklÅ‘désre számot tarthat a 25 000-es felvételbÅ‘l levezetett és az elsÅ‘ világháborúig általánosan használt 1:75 000 méretarányú térképmű, amelynek DVD-kiadását szintén a fenti szerzÅ‘k jegyzik. Szelvénysorozatának kiadását szintén a Digitized Maps of the Habsburg Empire sorozatba illesztették. Österreichisch-Ungarischen Mo-narchie / The Third Military Survey / Die dritte militärische Aufnahme / A harmadik katonai felmérés 1869–1887 * 1:75 000 cím alatt VoralbergtÅ‘l Bukovináig, Sziléziától Hercegovináig a teljes Habsburg Birodalmat Erdéllyel együtt részleteiben áttekinthetÅ‘vé teszi.

A lemezek tanulmányai közül kiemelkednek a katonai térképezés történetérÅ‘l dr. Jankó Annamáriának a legújabb kutatások nyomán készített áttekintései. Az egyes fejezeteket Magyarország katonai felmérései 1763–1950 című munkájában gazdagon illusztrálva kismonográfiaként könyvben is megjelentette, amelyhez az Arcanum CD-mellékletet is készített. Ez a fontos munka a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára sorozatcím alatt látott napvilágot (sorozatszerkesztÅ‘ Veszprémy László). A kiadványt az Argumentum h. n. [Budapest], 2007 évszámmal jelentette meg 178 oldal terjedelemben, 16 színes nyomtatott táblával, amit 92 tematikai egységnyi CD-lemezen mellékelt dokumentum egészít ki. A cím idÅ‘határain túl még a közeli évek változásait is röviden bemutatta úgy, hogy az országainkban a NATO-csatlakozás után bekövetkezett átalakulás térképészeti, vetületi elveirÅ‘l is szólt. A könyv teljes anyagát az Arcanum utóbb ugyanabban az évben önálló CD-lemezként megjelentette. A könyv és a CD-kiadás azonosságát azzal is hangsúlyozták, hogy a digitális változat borítójának a gra-fikája azonos az összefoglaló kézikönyvével.

Az 1763-tól 1887-ig végzett térképészeti munkák nem csak a kartográfia és a térképtudomány története szempontjából nélkülözhetetlenek. Mondhatnánk a költÅ‘i sorok parafrázisával, börtönünkbÅ‘l szabadítja saslelkünket, ha tájainkat e térképek segítségével áttekinthetjük. A szabadság határtalan élményét az összefüggÅ‘ mozaikrendszerű bemutatás csak fokozza. Tudomásul kell vennünk, hogy a térkép a 18. századtól a történeti források közül egyedülállóan összetett forrás, amely semmi mással nem pótolható, sem a természettudományos, sem a gazdasági, sem a társadalomtudományi diszciplínákban nem helyettesíthetÅ‘. Hiányában csak rendkívüli erÅ‘feszítésekkel lehetne pótolni azt az információhalmazt, amelyet egy topográfiai térképlap magába sűrít, egyszerre vall a saját koráról, s egyedülálló, pótolhatatlan üzeneteket közvetít az adott terepszakasz múltjáról. Mivel a térképezés felmérési, szerkesztési munkálatait a természet és a társadalom idÅ‘szakonként lezajlott, rendkívülien nagy mértéket öltÅ‘ változásai miatt kénytelenek voltak megismételni, a térképezés a környezet térbeli változásait az újabb idÅ‘szakokban is megragadhatóvá teszi. Ha az ábrázolásmód idÅ‘vel változott is, az egymást követÅ‘ térképezések magát a történelmet térbeliségében érik tetten. A 19. század elején megszilárduló felmérési elvek, geodéziai eljárások, vetülettani metódusok és a csillagászatilag korrekt háromszögelés hozzásegíthetnek bennünket ahhoz, hogy a különbözÅ‘ korok felvételeit azonosíthassuk. SÅ‘t a topográfiai térképek tájrészleteit az elsÅ‘ világháború óta a légi fényképekkel, az utóbbi évtizedekben űrfelvételek részleteivel azonosíthatjuk. Egymásra vetítve a filmtechnika módján (az áttűnés alkalmazásával) igen meggyÅ‘zÅ‘ látványként és mérhetÅ‘en megjeleníthetjük adott tér idÅ‘ben lezajló folyamatait. Ebben az adott felvétel méretaránya, tájolása sem akadály, hiszen a számítógép a különféle korú felvételeket átvilágíthatóan képezheti le. Egyben az összehasonlítandó felvételeket azonos léptékűvé is transzformálja, ugyanakkor szabadon forgathatóvá teszi, azaz minden geodéziailag korrekt felvételt egymásra vetíthetünk. (E sorok írójához benyújtottak olyan település- és környezetnéprajzi szakdolgozatot, amelyet a diplomázó térképtörténeti forrásanyag alapján dolgozott ki, a bizonyító dokumentációt rávetítéses technikával elemezte.)

A térkép nem csak a földrajzi környezetet örökíti meg. A jó kartográfiai ábrázolás sajátos nyelven a tájat alakító, a tájban élÅ‘ társadalomról mindennél beszédesebben szól, csak értenünk kell a jeleit, a „grammatikáját”, „mondattanát”. A legújabb kori térképekhez rendelkezünk a jelrendszerüket összefoglaló jelkulcsokkal. A 18. és a 19. század utolsó harmadáig egy adott felmérésen belül sem alakultak ki egységes jelrendszerek, olykor az egymáshoz csatlakozó térképlapok készítÅ‘i sem használtak azonos jeleket, azonos ábrázolásmódot. A következetes jelrendszer kialakulását az is nehezítette, hogy egy-egy felmérés lebonyolítása olykor évtizedeken át elhúzódott, több nemzedék munkájára volt szükség. Nem nehezebb feladat az eltérÅ‘ jelek értelmezése, megfejtése, mint egy-egy nyelv dialektusainak megértése. A néprajzi és a történeti kutatót segíthetik az adott nagytájra vonatkozó, más forrásokból táplálkozó ismeretek, és az adott vidék korábbi néprajzi anyagának alapos ismerete ugyancsak eligazító lehet. Mindezeket talán nem árt hangsúlyozni, hiszen az 1940-es évek második felétÅ‘l Európa Elbán inneni térfelén a térkép a legszigorúbb államtitkok közé került, és mindent megtettek, hogy a kartográfiai kultúrát korlátozzák.

A látszólag történeti értékűvé vált térképlapok különös aktualitást nyerhetnek korunkban, amikor az ökologikus gazdálkodás jövÅ‘nk egyik záloga lehet. Hiszen a 18. századtól folyamatosan felvett térképlapok az adott helyi közösség tájhasznosítását, a helyi gazdálkodás rendszerét elénk tárják, de a helyi erÅ‘forrásokat, természeti, gazdasági adottságokat is megjeleníthetik. A térképlapok segítségével nyomon tudjuk követni, miként űzték az erdÅ‘gazdálkodást, pásztorkodást, földművelést, mennyi ereje maradt az adott település népének kertészkedésre, szÅ‘lÅ‘kultúrára. Fény derülhet az ipari, bányászati tevékenységre is. Felfedhetjük az esetleges tájsebek kialakulásához vezetÅ‘ folyamatokat. Következtetést vonhatunk le arra vonatkozóan, hogy a jövÅ‘ben miként kellene a szűkebb helyi vagy a tágabb kis- és nagytáji gazdálkodást alakítani, hogy az optimálisabbá váljék. Természetesen felismerhetÅ‘vé válnak az elkövetett hibák is. Például a túlhajszolt gazdálkodási igénybevétel miatt kialakult eróziós sérülések, talajpusztulások feltárulhatnak elÅ‘ttünk. Nem kevésbé lehet tanulságos, hogy a térképek nyomán a táj eredeti vízrajzát is megismerhetjük. Véleményt alkothatunk arról, hogy a 19. század második felében, utolsó harmadában a vízrendezések, az árvízvédelmi munkálatok és a lecsapolások vagy a víztározók építései milyen következményekkel jártak. Nem kevéssé jelentÅ‘s az erdÅ‘takaró kiterjedésének a változása sem. Hiszen az erdÅ‘ telepítése és/vagy mértéktelen pusztítása a távolabbi, nagyobb régiók vízgazdálkodására is kihathat.

A térképek árulkodnak az egyes helységek, kistérségek határhasználati rendszerérÅ‘l. Fel lehet ismerni a faluközösség kötött határhasználatát, hol költöztek egyének irtásokra, hol alakultak ki tartozékszállások, hol szakadtak ki tanyaszerű szórványközösségek. Olykor nyilvánvaló, hogy az ezekkel kapcsolatos folyamatok évszázadokkal korábban, néha a középkorban gyökerezÅ‘ kulturális, gazdálkodási hagyományokat tükröznek. Nem függetlenek a lakosság etnikumától sem.

Tanulságos, hogy a településhálózaton belül a település típusát, szerkezetét, formai megjelenését milyen erÅ‘sen a birtoklási, gazdálkodási formák határozták meg, másfelÅ‘l jóval a térképezést megelÅ‘zÅ‘ korszakok társadalmi, birtoklási, határhasználati, gazdálkodási rendszerei, nemzetiségi hagyományai kiütköznek a falvak, városok 19. és 20. századi megjelenésén, szerkezetén is. Olykor a 18. század nyolcvanas éveiben vagy a 19. század hatvanas éveiben felvett település-alaprajzok Nagyváradtól Kolozsváron át Brassóig, Marosvásárhelyig vagy Nagyszebenig felidézik bennünk a már a 16. századtól elÅ‘forduló látképeket, amelyeket az egykorú európai érdeklÅ‘dés kielégítésére sokszorosíttattak. Más helyeken a történeti értékű térképen felismerhetÅ‘k a mai jellegzetes formák. Így Kéz-divásárhelyen a fÅ‘tér kalárisként felfűzött udvartereivel megjelenik elÅ‘ttünk. A lelkiismeretesebb felmérÅ‘k olykor precízen igyekeztek tükrözni a bel-telkek kiosztását, a telkek beépítését, sÅ‘t az épületek alaprajza mellett a fÅ‘bb építÅ‘anyagokat vagy az épület funkcióját is megkülönböztették.

Nem feledkezhetünk el arról, hogy ezek a térképlapok forrást kínálnak a művészet, építészet, kertművészet történetének kutatásához. Hiszen az egykorú világi és egyházi méltóságok kastélyait, parkjait elemezhetÅ‘ módon bemutatják. De a katonai szempontok szükségessé tették, hogy a hozzájuk tartozó majorokat, cselédházakat is ábrázolják. Ezek azért is értékesek mind a romániai, mind a magyarországi kutatás számára, mert a második világháború és a nyomában kialakuló permanens átalakulás során nagyon sok helyen európai értékek vesztek el, alakultak át. Nélkülözhetetlenek a térképlapok az udvarházak, kúriák hagyatékának számbavételénél is.

A térképészek figyelmét nem kerülték el a malmok. A hadsereg ellátásában volt ennek praktikus oka, másfelÅ‘l a malmok duzzasztott vizei közlekedési akadályt képeztek, amire az utánpótlást szállítóknak és parancsnokoknak a hadászati, harcászati manÅ‘verek végrehajtásánál figyelniük kellett. Nem csak a lisztelÅ‘ malmokra kell gondolnunk! A ványoló, dürückölÅ‘ mechanizmusok sem hiányozhattak, ahol háziipari vagy céhes posztókészítés zajlott. A deszkametszÅ‘, csÅ‘fúró gépezeteket a késÅ‘ középkori hagyományokat továbbéltetÅ‘ malomácsok készítették, működtették. Ma már kevéssé ismert, hogy a múltban rákényszerültek, hogy a tiszta vizet messzebbrÅ‘l biztosítsák, olykor az ásvány- vagy a gyógyvizet a forrástól elvezessék. Sok évszázadon át a legjobban bevált eszköz erre a szálegyenes fatörzsekbÅ‘l fúrt facsÅ‘ volt. Ehhez csak annyit kell hozzáfűznünk, hogy ezek a földbe fektetett vízvezetékek felvehették a versenyt a késÅ‘bb elterjedt fém, műanyag csÅ‘vezetékekkel. Láthattam feltárás közben a török hódoltságban épített, több kilométernyi facsöves termálvezetéket, amely az 1950-es években még rendeltetésszerűen működött.

Az egykorú erdélyi bánya- és kohóvidékeket ábrázoló lapok is tanulságosak. A hajdani ércfeldolgozó telephelyeket és a kohókat, a kovácsoló, a feldolgozásban nélkülözhetetlen műhelyeket, üzemterületeket a térképészek különös gonddal rögzítették, hiszen mozgósításkor stratégiai jelentÅ‘ségük volt, de a harcoló egységeknek is támpontot kínálhattak. Az utánpótlás hiányait segíthettek áthidalni. A harcászati tevékenység közben megsérült berendezések, felszerelések gyors javításait elvégezhették.

Az I. és a II. felmérés ilyen jellegű ábrázolásait szemrevételezve meg kell állapítani, hogy viszonylag kevés az olyan üzem, amely a korszerűbb manufakturális szintet elérte vagy meg is haladhatta volna. Mind az érctörÅ‘k, mind a huták, hámorok energiájukat a környék patakjaiból nyerték. A helyi ácsok, faragók, molnárok a késÅ‘ középkor technikáját továbbéltetve a helyi erdÅ‘k fáinak felhasználásával készítették mechanikai szerkezeteiket. Egyetlen meghatározó energiaforrásuk a víz volt. Legfeljebb az emelÅ‘gépek esetében támaszkodtak vonójószágok erejére. Az állati igaerÅ‘vel működtetett emelÅ‘k is faácsolatú malmok mechanizmusaival dolgoztak.

Tudomásul kell vennünk, hogy a térképek készítésének korában is – sÅ‘t tovább szinte az 1950-es évekig – az elzártabb tájakon a helyi bánya- és kohótechnika a híres ásványtanász, bányász és kohász szaktekintély Agricola (1490–1555) kézikönyveinek metszetein látható mechanikák feleselÅ‘ párjaiként működött. (Magam Vámszer Géza társaságában elsÅ‘k között csodálhattam meg 1956-ban azt az érczúzót, amelyet ifjabb Kós Károly szerzett meg a kolozsvári Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény számára Verespatakról.) Az 1970-es években nagy élményt jelentett a nagyszebeni Szabadtéri Népi Technika Múzeumában tanulmányozni a torockói vasművesség mechanikáit, vízi energiára alapozott kovácsoló berendezéseit, amelyeket működÅ‘képesen telepítettek át a Junger Wald – a FiatalerdÅ‘ – a Dumbrava területén kialakított európai jelentÅ‘ségű gyűjteménybe. Az egykori térképi ábrázolások sok apró, sűrűn egymás mellé telepített, egyedenként kis kapacitású berendezésekrÅ‘l árulkodnak. Akkor, az I. és a II. országos felmérés idÅ‘szakában a felsÅ‘-magyarországi üzemek sem haladták meg ezt a szintet.

Mind a József, mind a Ferenc császár idején elkezdett térképezési munkálat nagy gondot fordított a különféle utak rögzítésére. Az úthálózatot hierarchikus rendben jelölték. A távolsági közlekedésre rendszeresen használt utakra minden szelvényen felírták, honnan hová vezet. A fontosabb és a gondozottabb utakat Landstrasse névvel illették. Ezeket a mai és az egykori magyar népnyelv évszázados hagyományként „nagy útnak” nevezi. Sajátos, hogy míg a gépkocsi-közlekedés számára műutakra nem volt szükség, sem Erdélyben, sem Magyarországon nem nagyon alakulhattak ki az ún. zsáktelepülések, hiszen minden községet, várost a szomszédságában fekvÅ‘ valamennyi lakott hellyel „országos járművel” (így nevezte a katonai szaknyelv a lófogatú kocsikat és az ökrös vagy bivalyos szekereket) járható út kötötte össze. Igaz, ezeken kedvezÅ‘tlen idÅ‘járás esetén nehezen lehetett közlekedni, szállítani, olykor a forgalmukat szüneteltetni is kellett.

A térképészek rögzítették a folyók, patakok hálózatát. Gondosan ábrázolták a folyók, patakok gázlóit, réveit, komphelyeit, hídjait, kikötÅ‘it, amiket az erdélyi magyar nyelv portusoknak nevezett. A nagyobb folyókon sem voltak ritkák a keresztgátak, amelyekkel a vízszintet igyekeztek szabályozni, hogy mind a malmok, mind a vízi közlekedés számára egyenletesen biztosítsák az ideális vízállást. A gátakon a hajók, dereglyék és a tutajok számára zsilipeket létesítettek. Különösen a tutajosok szenvedtek sokszor balesetet ezeknél. A hegyvidékek kisebb vízhozamú vizeit is szívesen duzzasztották, hogy fát úsztathassanak.

A térképek plasztikusan jelenítik meg Erdély és az egykorú Kelet-Magyarország különféle településeit. Ezek a különbözÅ‘ együtt élÅ‘ nemzetekrÅ‘l is vallanak. Néha a tények a tudományos irodalomba beszüremkedÅ‘ közvélekedésnek is ellene mondanak. A középkorban gyökerezÅ‘ különféle településszerkezetektÅ‘l feltűnÅ‘en elkülönülnek a 18. századi kamarai, földesúri telepítések mérnöki munkával kitűzött geometrikus rendet követÅ‘ falui, mezÅ‘városai. A köztudat ezeket német (sváb) telepítésükkel azonosítja, noha szerb, szlovák, román vagy magyar közösségek is lakták az így kimért településeket. A forma nem a telepítettek akaratából keletkezett, hanem a közigazgatás és a kamarai mérnöki gondolkodás racionalizmusával függött össze. Ezt támasztja alá, hogy a középkori települések 18–19. századi bÅ‘vítéseinél gyakran alakították ki az új negyedeket geometrikus kitűzéssel.

A térképlapokból világosan kirajzolódnak az egymás mellett élÅ‘ népek zártabb tömbjei. Világossá teszik ezt a helyszínen tevékenykedÅ‘ katonák tájékoztatására feljegyzett vízrajzi, domborzati nevek, olykor a fontosabb dűlÅ‘k nevei. Gondot csak az okozhat, hogy a helyi nyelvekben általában járatlan katonatisztek német füllel, német írásgyakorlattal igyekeztek a különféle magyar, román, esetleg szlovák, szerb, ruszin nyelvjárásban kimondott nevet értelmezni, feljegyezni. A településneveket illetÅ‘en a Helytartó Tanács, illetve a FÅ‘kormányszék már korábban összeállított jegyzékeihez alkalmazkodtak. Többnyire a községek, mezÅ‘városok, városok neveit a helyben élÅ‘ lakosság eltérÅ‘ változataiban feljegyezték, a térképen jelölték is (rövidítve feltüntetik, melyik variánst melyik közösség használja). A homogén lakosságú települések párhuzamos vagy kettÅ‘s, háromszoros névadását akkor mindig tükröztetik, ha az adott hely szomszédságában más népek élnek. A II. felmérés különben jóval gazdagabb névanyagot Å‘rzött meg, mint az I. térképfelvétel.

Mind az I., mind a II. felvétel készítÅ‘it név szerint ismerjük. Elvétve is alig volt közöttük magyar vagy román. A második felmérés idején már akadtak magyar tisztek is, köztük erdélyi származású és kiváló képességű, de többnyire Szlavóniában, Horvátországban szolgált katonák. A nem német nevek átírásának – ha nehezen is – kialakult az elfogadható rendje. Úgy tűnik, könnyebben birkóztak meg a román nevek lejegyzésével, míg a magyar nevekkel az ékezetek miatt inkább hadilábon álltak. Úgy tűnik, a gyakorlat kikényszerítette, hogy a térképészek kidolgozzák a maguk sajátos császári, királyi hadseregbeli magyar, illetve román névírási gyakorlatát. A névalakokat tanulmányozva valószínű, hogy sem a magyar, sem a román nevek lejegyzésénél nem volt tökéletesen egységes normájuk. A nyelvjárási alakváltozatok átütnek a német iskolázottságú lejegyzÅ‘k írásgyakorlatán. Fontos névtörténeti hagyatékot örökítettek ránk az egykorú kartográfusok, de a gazdag örökség megbízhatóan csak az élÅ‘nyelvi adalékok alapján használható.

Olykor kisebb tévedések is megestek. ElÅ‘fordult, hogy az apró falvas, sűrűn lakott régiókban felcseréltek vagy eltévesztettek községneveket. Például Udvarhelyszéken Csehétfalvát valószínűleg a tisztázati másolatot készítÅ‘ kadét Csekefalvára „keresztelte át”.

A katonai felmérÅ‘k nem jelölték a községhatárokat. A megyék, kerületek, székek és a városok határát viszont következetesen megvonták. A térképészek a földrajzi nevek feljegyzésében – úgy tűnik – következetesen a helyi többség névhasználatát rögzítették. Erre vall, hogy jó néhány a hajdani FelsÅ‘fehér vármegyei, késÅ‘bb Nagy-küküllÅ‘ megyei szász, román, magyar vegyes lakosságú (ahol lutheránus, református, ortodox és görög katolikus, népes, önálló parókiával, iskolával rendelkezÅ‘ gyülekezetek éltek) település földrajzi neveit mindig csak egy változatban tüntették fel, noha a kollektív gazdálkodás elÅ‘tt a dűlÅ‘neveket más formában használták az egyes nációk. MásfelÅ‘l a homogén nyelvszigetek külterületének katonai szempontból nevezetes, kitüntetett pontjait az adott közösség által használt formában rögzítették, örökítették reánk.

Különösen a II. felmérés népiségtörténeti értéke nagy, mivel az alapfelmérés java részét még a falusiak tömegesebb városba áramlása elÅ‘tt végezték, olyan nyelvszigeteinket örökítették meg a kartográfusok, amelyeknek középkorig visszanyúló múltja volt, de a 19. század utolsó harmadában már utolérték Å‘ket a hagyományos családi gazdálkodást sújtó kedvezÅ‘tlen hatások. A hegyvidéki, magashegységi régiók néhány speciális állattartási kultúra kivételével folyamatosan hátrányba kerültek a francia-svájci Alpoktól a Kárpátokon át a Balkán-hegységig. Sajátos paradoxon, hogy minél polgárosodottabb volt egy-egy terület, a hátrányok annál jobban érvényesültek. Az állami intervenció mindenütt késéssel érkezett. Az egykori magyar kormányzat elÅ‘bb a mai észak-szlovákiai térség támogatására dolgozott ki programot, utóbb szinte csak a világháborút megelÅ‘zÅ‘ években történt kísérlet Erdély keleti régiója szervezett támogatására, hiszen az 1880-as évektÅ‘l tömegessé vált a városba áramlás, sÅ‘t a kivándorlás. Az erdélyi népességet az Ókirályságtól az Egyesült Államokig csábították a falujukon, szülÅ‘földjükön kívül esÅ‘ lehetÅ‘ségek. Nem kevés helyen a rendi kiváltságaikat elvesztÅ‘, korábban is családi üzemeikben a maguk munkaerejével gazdálkodó kisnemesi közösségek ugyancsak feladták Å‘si településeiket. Nem kevés vándorlási veszteséget szenvedtek a hajdani kiváltsá-golt régiók. Faluról városba költöztek, vagyonukat arra használták fel, hogy a családjuk fiataljait értelmiségi pályára juttathassák. A húszas-harmincas években mind a romániai, erdélyi, mind a magyarországi értelmiség élvonalában az egyik meghatározó csoport közülük került ki. A szerényebb anyagi adottságokkal rendelkezÅ‘ famíliákban olykor ez két lépcsÅ‘ben zajlott le. Az elsÅ‘ nemzedék az állam szolgáltatásaiban keresett boldogulást, a következÅ‘ vállalkozott az egyetemi stúdiumokra. Az elvándorlás elsÅ‘ tünetei olykor a III. felmérés lapjain már tükrözÅ‘dnek. A népszámlálási cenzusok viszont határozottan nyomon követhették egyfelÅ‘l a falvak tartós stagnálását, másrészt Temesvártól, Aradtól Nagyszebenen át Brassóig vagy a Zsilvölgye bányász településeiig hirtelen megnövekedett a városokban, az iparban, bányákban a szerencsét keresÅ‘ magyarok száma. A román ókirálysági hasonló kiadványok és a felekezeti sematizmusok jelezhetik a Bukarestben, Brăilán, Galacon megélhetést keresÅ‘ magyarok munkamigrációját.

A kialakuló belsÅ‘ vándorlás, illetve a kivándorlás súlyos gondjai nem zavarták a korszak fellegjáró, nagy álmodozóit. Grünwald Bélától Rákosi JenÅ‘ig harmincmilliós nemzetrÅ‘l vizionáltak, noha az akkor felnÅ‘tt nemzedék jövÅ‘je, egzisztenciája bizonytalanabb lehetett, mint bármikor korábban volt.

Az agrártermelésben és a rusztikus életformában érdekelt családi üzemek néhány vallásfelekezeti alapon szervezÅ‘dÅ‘ közösséget kivéve nélkülözték az átgondolt gazdaság-, pénzügy-, birtokpolitikai támogatást. Az erdélyi szász, lutheránus falumunkától, az egykorú kelet-magyarországi, erdélyi románok felekezeti szervezÅ‘déseitÅ‘l, szervezett támogatási akcióitól Dániáig, a cári birodalmi keretek között autonóm módon építkezÅ‘ finn, észt szervezetekig számos példát kínálhatott volna fel a szűkebb és a tágabb európai térség. IntÅ‘ példa lehet egész Európa számára a dualizmus korának mulasztássorozata. Ideje lenne megszívlelnünk a latin közmondást: historia est magistra vitae! Nem lehet nem gondolnunk Kós Károly, Balázs Ferenc, Bözödi György, Venczel József figyelmeztetÅ‘ írásaira!

A fenti térképkollekciók kiadása nem csak a technika fejlÅ‘dését, az alapvetÅ‘en fontos források széles körű hozzáférhetÅ‘ségét bizonyíthatja. Felhívja a figyelmünket arra, hogy noha a politikatörténet megítélésében a román és a magyar kutatók között sok ellentétes nézet merülhetett fel, vannak olyan mind a két népet érintÅ‘ források, témák, amelyek érdemi feldolgozása, elemzése közös és kikerülhetetlen feladatunk. A világ és Európa elvárja, hogy egymásra utaltságunk kölcsönös felismerését követÅ‘en a teljes nyitottság, Å‘szinteség, bizalom légkörében e téren legalább a tudomány oldaláról „rendezzük végre közös dolgainkat”! Ha mindezt európai színvonalon, objektíven cselekedjük, könnyebben egymásra lelhetünk az élet más területein. A bukaresti Cornel Păunescu és a kolozsvári Florin Pendea közreműködését elÅ‘remutató és biztató jelnek tekinthetjük.

Érdemes hangsúlyoznunk, hogy a korszerű településtervezés, a korszerű tájrendezés, tájfejlesztés, a táji termelés fejlesztése nem nélkülözheti a történeti térképanyag beható analízisét. Erre talán biztató példát jelenthet, hogy a térképanyagot kezelÅ‘ Térképtár kutatótermében alig lehet helyet kapni, mert a tájtervezÅ‘, tájrendezÅ‘, településtervezÅ‘ kutatók, mérnökhallgatók tömegesen igyekeznek igénybe venni a szolgáltatásokat. A DVD-lemezek segítségével otthonunkba hozhatjuk az egyre teljesebben feltárt térképészeti közös örökségünket. Mind az erdélyi, romániai, mind a magyarországi és a nemzetközi tudományosság nevében köszönettel tartozunk valamennyi szerzÅ‘nek és a kiadónak, a Honvédelmi Minisztérium szervezetébe tartozó Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtárának és az Arcanum Adatbázis Kft.-nek. Munkájuk mérföldkövet jelent térségünk megismerésében, értékeink közkinccsé tételében. (További információkat adhat a kiadó www.arcanum.hu és az arcanum@chello.hu, valamint az Å‘rzÅ‘hely www.hm-him.hu és a HIM.terkeptar@ hm-him.hu elektronikus címeken.)