Diáklehetőségek az első kockától a filmbemutatóig

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatal lány, aki beleszeretett a szülei ellenségének fiába. Szerelmük tragédiába torkollott. Ki ne ismerné ezt a klasszikus történetet? Mégis minden kezdő filmes újra el szeretné mondani, s ha nem éppen Rómeó és Júlia esetét akarja filmre vinni, akkor az addigi összes élettapasztalatát sűrítené néhány percbe.

Diákok csoportosulnak a park egyik padja körül, videoklipet forgatnak egy kis kézikamerával. Azt mondják, iskolai feladat. De lehetne akár egyszerű hobbi is. A középiskola alsóbb osztályaiban néhányan összeverődnek, és felveszik a gólyabált. A siker teljes, hiszen társaikkal együtt újra meg újra átélhetik a poénokat, vagy csak egyszerűen lemásolják egymásnak a filmecskét. Manapság nem nehéz home made movie-t, kisjátékfilmet, kísérleti filmet, animációt készíteni. Egy kis kézikamera vagy egy jobb felbontású mobiltelefon sokkal hozzáférhetőbb mindenki számára, mint néhány évvel korábban. A számítógépes feldolgozás sem jelent már kihívást a gép mellett felnövekvő generációknak. Két perc, és a legfrissebb kisfilm fent is van az interneten, máris el van küldve minden ismerősnek, aki személyes találkozás, közösségi élmény nélkül otthon, a gép előtt ülve megnézheti a legújabb alkotást. Osztályfőnöki órán egyeseknek furcsa művészfilmet kell nézniük, miközben olykor még egy-egy filmes egyetemista is beállít, aki ráadásul még egy kérdőívet is ráerőltet a filmet amúgy sem értő szegény diákokra. Ennek ellenére már fiatal korban egyre többen nyúlnak a mozgóképhez mint kifejezőeszközhöz.

Manapság nem kell feltétlenül költséges külföldi filmes tanulmányokba kezdeni: Erdélyben is tovább lehet tanulni filmes téren magyar vagy román nyelven. A Sapientia EMTE fotóművészet, filmművészet, média szakán 2007-ben végzett az első évfolyam. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem újságíró szakán is tanítanak filmes és televíziós ismereteket, akárcsak a 2001-ig Ion Andreescuról elnevezett Kolozsvári Képzőművészeti és Design Egyetem fotó és képfeldolgozó szakán. Emellett már három román tannyelvű, akkreditált filmes oktatással foglalkozó egyeteme is van az országnak, a nagy múlttal rendelkező I. L. Caragiale Színház- és Filmművészeti Egyetem, a Hyperion, illetve a Media Pro Egyetem – mindhárom Bukarestben. Kolozsváron idén, 2008-ban végez az első tévés évfolyam a BBTE színház és televízió karán.

Az ezeken az egyetemeken készült kisfilmek, dokumentumfilmek, animációk többsége az intézmények falain belül marad, és a vizsgavetítések után elfelejtődik. A szélesebb közönség előtti bemutatásukra mégis lehetőséget nyújtanak a különböző diákfilmes szemlék. Említést érdemel például a tavaly először Kolozsváron megrendezett FFeST Diákfilmfesz-tivál, ahová rengeteg alkotás érkezett a fent említett összes intézményből. Ez az erdélyi kezdeményezés az első válasz a bukaresti CineMAiubit Nemzetközi Diákfilmfesztiválra, ahol természetesen sokkal erősebb a mezőny, hiszen oda a világ számos távolabbi részén működő egyetem diákjai küldik el alkotásaikat. A diákfilmes fesztiválokon nemcsak a bemutatkozás a tét, hanem az ismeretségszerzés is. Diákként a „negatív költségvetéssel” készülő kisfilmek stábtagjai csupán lelkesedésből dolgoznak. Az ilyen találkozókon kisebb-nagyobb szerencsével új ötletek köré új stábok szerveződhetnek.

Nem könnyű feladat azonban olyan filmet készíteni a diákzseb költségvetéséből, amely egy komolyabb fiatal filmes fesztiválon is megállja a helyét. Különböző egyesületek hajlandóak ugyan támogatni a szárnypróbálgatásokat, de a forgatókönyveknek elég szigorú rostáláson kell átesniük. Az egyes alapítványok esetenként magas önrészt is kérnek a támogatottól. Ennek ellenére nagyon komoly és egyre minőségibb filmek készülnek minimális költségvetéssel, bizonyítva, hogy az ötlet a legfontosabb, a megvalósítás szinte magától jön, főleg, ha gyakorlatilag már mobiltelefonnal is lehet filmet készíteni. Léteznek éppen mobiltelefonos filmeket vetítő fesztiválok is, régiónkban például a bukaresti B-EST filmfesztivál vagy az először 2006-ban Magyarországon, a Művészetek Völgyében megrendezett mobilfilmes szemle. Ha az ötlet erős, és vizuálisan is ki van találva, akkor bármilyen technikai megvalósítással működik. Közhelyesen hangozhat, de egy kezdő filmesnek sokkolnia kell a 21. századi nézőt, aki mindig újat akar. Így a feldolgozható témák köre is egyre jobban tágul, ezért már csak egy kamera kell, és el is lehet kezdeni egy akár a Berlinale Talent Campusra, a Berlini Filmfesztiválhoz kapcsolódó diákfilmes műhelyre is biztos bejutást jelentő film megalkotását.

Ha nem mindjárt ez a célja a kezdő filmesnek, itthoni fesztiválokon is kipróbálhatja alkotói erejét. Az Alter-Native Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál a fiatal filmesek legrégebbi erdélyi bemutatkozási lehetősége: 2007-ben tizenhetedszer szervezték meg Marosvásárhelyen. Az előzsűri viszonylag kevés diákfilmet szokott a versenyprogramba válogatni, épp ezért nagy a tét, ha egy film bekerül a vetítési műsorba. A fesztivál versenyprogramjának a színvonala évről évre magasabb. Nem egy mára már komoly hírnévre szert tett erdélyi filmes első bemutatkozásának a helyszíne volt ez a fesztivál. Szintén kisjátékfilmeket vonultat fel a Gyergyószárhegyen szervezett Muuuvie Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál, amely kitűnő ismerkedési lehetőségeket biztosít egy elsőfilmes alkotó számára.

A Film.Dok 2006-ban már negyedszer képezte magyar–román fórumát a dokumentumfilmes próbálkozásoknak. A Sepsiszentgyörgyről Csíkszeredába költözött filmfesztivál megjelenése óta különleges figyelmet szentel a diákok jelenlétének – ha nem is létezik külön versenykategóriájuk a diákok munkái számára, viszonylag nagyszámú, változatos összetételű, filmes hallgatókat tömörítő diákzsűrit működtetnek minden évben. A másik nagy erdélyi (antropológiai) dokumentumfilmes filmfesztivál, a nagyszebeni Astra workshopot is szervez a tanulni vágyó fiatal dokumentumfilmeseknek, nem csak találkozási, ismerkedési lehetőséget kínál nemzetközileg elismert szakemberek társaságában.

A dokumentumfilm-fesztiválok mellett egyre több játékfilmfesztivált is kezdeményeznek itt Kelet-Közép-Európában. A Busho Rövidfilmfesztivál, a Moveast Nemzetközi Filmfesztivál (régi nevén Pécsi Nemzetközi Filmünnep) célja kifejezetten az, hogy a régió elsőfilmes rendezőinek színvonalas bemutatkozási lehetőséget biztosítson, és arra törekszik, hogy a Miskolci Cinefest Fiatal Filmesek Fesztiváljával karöltve a folyamatosan megújuló, generációról generációra változó európai filmkultúra jelentős eseményévé váljon. A Cinefest maga nemzetközi filmfesztivál, a harmincöt év alatti fiatalok versenye. Közvetlen, mondhatni baráti hangulatú rendezvény, ahol a vetítések délutáni kezdete lehetővé teszi, hogy a résztvevők délelőttönként kirándulásokon ismerkedjenek. Érdemes odafigyelni a Cinefest keretén belül megrendezett Celluloid Workshopra is, ahol évente négy, pályázat útján kiválasztott, körülbelül tizenöt perces kisjátékfilm készül, és a forgatási munkálatokban minden érdeklődő részt vehet.

Jelentős amatőr filmes fórum régiónkban a Faludi Ferenc Akadémia évente megszervezett filmszemléje is, amely 2006 óta pályázattal is segíti filmtervek megvalósítását. Gyerekeknek, egyetemistáknak, filmkedvelőknek egyaránt műhelytábort szervez, ahol a résztvevők elsajátíthatják a szakma titkait. Határokat átlépő kezdeményezés ez, akárcsak a Filmtett Egyesület és a Duna Műhely közös szervezésében Erdélyben évente megrendezett filmes tábor, ahová főleg olyan kezdők jelentkezését várják, akiknek nincs lehetőségük máshol filmes képzésben részt venni. Az ezekben a táborokban készült filmek többek között a Magyar Filmszemle információs programjában is vászonra kerülnek, de több más fesztivál is szívesen bemutatja ezeket az első próbálkozásokat, amelyeket a legtöbb esetben folytatás követ. A Minimum Party egy másik olyan erdélyi kísérlet, mely a kortárs művészetek megismertetését, a fiatal művészek kapcsolattartását, pályakezdését próbálja elősegíteni. A szervezők célja „a kísérletező szellem és az összművészeti próbálkozások támogatása”, úgyhogy itt a kezdő filmes egy helyen találkozik más művészeti ágak rejtelmeivel is.

Soha nem lehet eléggé korán kezdeni sem a filmkészítést, sem a fesztiválokon való szereplést. Évről évre nő azoknak a fesztiváloknak, műhelyeknek a száma, ahol a gyerekek megtanulhatnak filmesen gondolkozni, filmeket készíteni. Az egyik ezek közül a budapesti Gyerekszem Filmfesztivál. A rendezvény ötletét egy három éve filmkészítő szakkör adta. Itt a gyerekek saját élményeik – múltbeli események, álmok, fantáziák – alapján rövidfilmterveket írnak, majd leforgatják a kb. két-három perces filmetűdöket. A forgatások során a programba kapcsolódó gyerekek egymás filmjeit készítik, teljes kis filmstábok alakulnak ki ilyenkor rendezővel, operatőrrel, vágóval, asszisztenssel, jelmezessel, sminkessel és gyártásvezetővel, így minden résztvevő belekóstolhat a filmezéssel kapcsolatos művészi és szervezési feladatokba. Minden gyereknek van a film nyelvén is kifejezhető mondanivalója, csakhogy a médiaoktatás Romániában még egyáltalán nem felkapott terület. Néhány kísérlet van rá iskolai filmklubok formájában, viszont a valódi filmes gondolkodás elsajátítását és a filmek értelmezését még nem tanítják hivatalosan.

Nemcsak versenyfesztiválok léteznek azonban környékünkön: a kolozsvári Filmtettfeszt például többek között külön vetítési blokkot szentel a Sapientia egyetem vizsgafilmjeinek vagy a nagyváradi képzőművészeti szakos hallgatók munkáinak. Nem filmre szakosodott fesztivál a Félsziget és a Tusványos sem, mégis itt is, ott is vetítik az illető év sikeres vizsgafilmjeit, nem csak az ismerősöknek.

A DVD-kiadás is gyerekcipőben jár még Romániában, hiszen az emberek többsége még mindig a televíziózást vagy az internetről való letöltést választja – az utóbbi megoldás, ha törvénytelen és változó minőségű eredményt hoz is, ingyenes. Terjednek a kalóz DVD-k, és a mozizás közösségi élménye lassan csak a fesztiválokra korlátozódik. Nemhiába van akkora sikere a kolozsvári TIFF (Transilva-nia International Film Festival) vetítéseinek az egyetemisták körében. Zsúfoltak a mozitermek, hatalmas sorok állnak ilyenkor a jegypénztárak előtt. A fesztivál egyik fontos célközönsége a diáksereg és a leendő filmesek – ezt a Let’s go digital elnevezésű, középiskolásoknak szóló, a fesztivál ideje alatt zajló filmes műhelyük is igazolja. Ezenkívül az új ötletek forgatókönyvíró pályázat keretén belül kerülnek megméretésre, és találnak támogatókra szintén a fesztivál ideje alatt.

A helyi televíziók szívesen tűzik műsorukra a diákok által készített sikeresebb rövid alkotásokat. Kisebb bemutató műsorokat magyarországi csatornák is vetítenek. A Duna Televízió különleges szerepet vállal a határon túli fiatal filmesek felkarolásában, hiszen saját tanfolyamot is indított (a Dunaversitast), ahol egyéves gyorstalpalást követően a hallgatóknak egy kész dokumentumfilmet kell leadniuk. Ezeket a munkákat szintén információs vetítéseken láthatja a nagyközönség, abban az esetben, ha nem kerülnek be a fesztiválok versenyprogramjába.

Mindennek ellenére Erdélyben nincs állandó filmes élet, nem léteznek állandó műhelyek, sem olyan fórumok, ahol a kezdő alkotók megvitathatják a következő forgatókönyvüket. Az egyetemek mégis megpróbálnak olyan szakmai hátteret nyújtani, amellyel bárki elkezdheti filmes pályafutását. Nehéz bekerülni egy-egy komolyabb forgatás bűvkörébe, stábtagjai közé, viszont ehhez nem is elég az egyetemen gyűjtött tapasztalat. Külföldi ösztöndíjakhoz, workshopokra el lehet jutni, bár nem könnyű feladat, de támogatókat mindenre lehet találni. Az igazi minőségi filmek elkészítéséhez azonban sok pénz kell, és persze más lesz egy lelkes amatőrökből összeverődött stáb alkotása, mint egy megfizetett csapaté, amely ebből meg is tud esetleg élni az alkotás öröme mellett. Sok ellentmondásba ütközik tehát az, aki filmes szakmát választ, mégis megéri megadni önmagunknak a lehetőséget és szerencsét próbálni.