2007 végén színes kulturális folyóirat indult Budapesten – az Alexandra Kiadó jelenteti meg, negyedévenként –, amely annak a tudatában szerkesztődik, hogy a „netvilág lerohanni készül a Gutenberg-galaxist”, és hogy a Magyarország határain túl születő értékek (írók, képzőművészek, zenészek, tudósok munkái) bemutatásra érdemesek, magyar és angol nyelven (külön-külön, rendkívül igényes kivitelű füzetekben). Az első, 194 oldalas lapszám Olaszországba vezet el, illetve onnan vissza a magyar kultúrához, a két ország és a két kultúra olyan ismert neveit hozva olvasó-közelbe, mint Tomaso Kemény, Amerigo Tot, Giorgio Pressburger, Szőnyi Zsuzsa, Sárközy Péter, a Márait fordító Marinella D’Alessandro vagy a Rómában élő, Kertész Imre Sorstalanságát németre fordító Christina Viragh. Impozáns a névsor, még ha hiányzanak is belőle meghatározó egyéniségek, mint Amedeo di Francesco, a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaságnak több éven át elnöke vagy a szintén irodalomtörténész Szörényi László, volt római nagykövet, az olasz múlt kiváló ismerője.

Ma még kevesebben tartják számon Beatrice Töttössyt, a firenzei egyetem magyar professzorát, irodalmárt, filozófust, műfordítót, akit Kukorelly Endre és a Hungaricum egyik budapesti munkatársa, Domokos Áron mutat be az olvasónak. B. Töttössy az „aranybőröndnek” tekintett klasszikus örökség mellett diákjaival az internetet is „műveli”, szerinte ugyanis a „régi és újabb generációk csak így tudnak egymással hatékonyan kommunikálni. Az egyetemi szisztémának ösztönöznie kell a fiatalokat, hogy mind a két valósághoz szükséges szellemi hozzáértést elsajátítsák.” A tanárnő e módszert példával is megvilágítja: az 1956-os (évfordulós) kiadványok közül két gyereknaplót és a ma Nemesvitán élő András Sándor szövegét felhasználva „egy közös kiadást” hoztak létre, ezt a diákok több nyelvre lefordítják. „Ezek a magyar szakosok úgy mennek bele 1956 megismerésébe, hogy a közben rengeteg pluszinformációval, hanganyaggal, képanyaggal is megismerkednek. A munkát közösen végezzük, és egyelőre csak a diákcsoport tagjai férhetnek hozzá az anyagokhoz. Van az informatikai térben egy úgynevezett »56-palotánk«, bármelyikük felmehet az oldalra, beleolvashat, felviheti rá jegyzeteit, én pedig követhetem, ahogy a tudományos logikája fejlődik. És nem mellesleg közben megismerkedik a szerkesztési feladatokkal, a könyvkiadással is.” Beatrice Töttössy az olasz–magyar kapcsolatok új szakembereit szeretné kinevelni.