Elemzésemben egy Kis-Küküllő menti református faluban 2000 után két családban is jelentkező látomások bemutatására teszek kísérletet.1 Elemzésem során két megközelítési szempontot fogok érvényesíteni. Először a látomások pszichoszociális, szociokulturális kontextusának értelmezését végzem el, majd a látomások élményanyagát az érzékelés mechanizmusai, jelentései, rituális szerepei alapján interpretálom.2

Héderfája, ahol a jelenésekkel kapcsolatos beszélgetéseket rögzítettem, a Kis-Küküllő középső folyása mentén elterülő kistelepülés. Meghatározó többségében reformátusok lakják, a 2002-es hivatalos népszámlálási adatok szerint 619-en. A reformátusok mellett a baptisták vannak a legtöbben, szám szerint 22-en,3 ők a közösségi vallásgyakorlat során is a leglátványosabban különülnek el a lokális társadalomtól, külön imaházzal rendelkeznek. A római katolikusok (19), illetve az ortodoxok (19) többnyire a református templomba járnak, illetve alkalmanként a közelebbi, nagyobb lélekszámú azonos felekezetű közösségek templomába. Ez főként a római katolikusokra vonatkozik (csoportjuk többnyire a faluba betelepülő értelmiségiekből és családtagjaikból tevődik össze), az ortodoxok (esetenként többgenerációs) nyelvi és kulturális asszimilálódása a többségi etnikumhoz az utóbbi években betelepült néhány személytől eltekintve befejezettnek mondható.

A látomások kutatásának néhány vonatkozása a vallási néprajzi
és antropológiai szakirodalomban

A. Az újabb néprajzi kutatások egyik iránya a látomások megtapasztalójává váló személyek esetében a társadalmi kontextus vizsgálatának fontosságát hangsúlyozza.4 Ez az értelmezői paradigma, amely a látomások jelentkezésének felté-tételeit a sajátos társadalmi viszonyok, valamint az egyéni pszichoszociális háttér összetevőiben keresi, ugyanakkor kiemelt fontosságot tulajdonít az egyén szociokulturális viszonyrendszere elemzésének is. Az értelmezéseknek ez az iránya elsősorban a katolikus vidékeken vagy katolikus és protestáns kontaktzónákban élő, a lokális közösségekben sajátos (specialista) szerepeket betöltő személyek látomásaira koncentrált.5 A vizsgált személyek látomásaiban közös vonás a profetikus jelleg, valamint az ebből következő bizonyos mértékű szerephez kötöttség. A transzcendencia iránt tanúsított fokozottabb érzékenységük ezeket a személyeket sajátos vallásos szerep beteljesítésére tette alkalmassá saját közösségükben. A hivatalos vallásosság által le nem fedett területeken, a vallásos megalapozású közösségek világértelmezésében igen fontos igényeket elégítettek ki.

Ezek az elemzések további elméleti kiindulást képezhetnek a kollektív és egyéni krízishelyzetekhez kötődő látomásjelenségek értelmezői gyakorlatához.

A látomások kérdéskörének az érzékelés mechanizmusai felőli megközelítésére tett kísérletekkel elsősorban az antropológiai szakirodalomban találkozunk.

B. A legtöbb ember hajlamos az érzékek szerepét csupán a fizikai megismerés területéhez tartozónak elgondolni. Mint ilyen az érzékszervi megismerés a valóság ellenőrizhetőségének az eszközévé, a hétköznapok egyfajta „eljárási raciona-litásává”6 redukálódik.

A vallási élmények magyarázatára az érzékek működésének kérdésköre felől is történtek próbálkozások a vallásantropológiai szakirodalomban.

A látomások kulturális értelmezésének a vizualitás problematikája felőli interpretációjára Ragnhild Bejerre Finnestad tett kísérletet, aki a kopt látomások ikonográfiai hátterének értelmezését végezte el. A szerző kimutatta, hogy a kopt vallásosságban igen fontos szerepet játszó ikonográfiai ábrázolások formatív hatással vannak a látomások vizuális elemeinek szerveződésére.7 A szerző szerint „az ikonografikus ábrázolásra való hajlamosságot a kopt áldozás vízióinak és az azok körül kialakult vallásos gyakorlatok jelentőségével együtt kell tárgyalni. Az áldozás a Szenttel átitatódó világ mentális és érzéki látása (víziója) körül forog, a szentek, Szűz Mária és Jézus Krisztus konkrét ikoni ábrázolása által és más, templomon belüli és kívüli szent helyeken.”8

C. A látomások egy református gyülekezet életében játszott szerepéről, az ezek megtapasztalóivá váló személyek életéről, tágabb társadalomtörténeti kontextusáról, valamint teológiai vonatkozásáról Gacsályi Gábor közölt elemzést.9 Az általam vizsgált jelenségek – a strukturális hasonlóságokat tekintve – az ebben a tanulmányban elemzés tárgyát képező jelenségekhez állnak a legközelebb, amelyek főként a vizsgált települések többségi felekezeti azonosságából származnak. Az elemzésből kitűnik, hogy az a két református presbiter, akinek látomásai voltak, bár nem tölt be olyan sajátos szerepköröket, mint amilyeneket a kutatók – mint már említettük – főként katolikus vidékeken figyeltek meg, mégis az átlagosnál magasabb fokú érzékenység figyelhető meg esetükben is a vallásos eszmék iránti fogékonyságot tekintve. Az egyéni vallásossági irányulások tekintetében ezeknek a személyeknek az esetében Meredith B. McGuire alapján „virtuóz” vallásosságról beszélhetünk, figyelembe véve, hogy az illető személyek a vallási élmények iránt az átlagosnál magasabb receptivitással rendelkeznek.10 Megfigyelhető továbbá esetükben az adott társadalom normái szerinti vallási tökéletességre való törekvés. Az általam vizsgált két eset közül az egyikben a hagyományos közösségekre általában jellemző vallásossági szintnél nagyobb igényekkel fellépő család például ezt a feszültséget vallási konverzióval oldotta fel.

I. 1. Konfliktusok D. I. családjában

D. I. a Héderfájához közeli Gálfalván született református családban. Születésétől fogva púpos. 1988-ban férjhez ment a szakmájában (hegesztő) jó mesterembernek tartott D. J-hez. Két lányuk született. Férje lobbanékony, ideges természetű ember volt, aki fokozatosan alkoholistává vált. D. I. ezt férje legénykori verekedésével magyarázza, amikor az öröklés kapcsán konfliktusba keveredett fiútestvérével. Elmondása szerint férje fivére úgy fejbe vágta egy vederrel, hogy élete végéig látható daganat képződött a fején, emellett idegessé, beteggé is tette. Bár férje hamis tanúvallomása alapján nem juttatta testvérét börtönbe, a férje fivérének családjában lévő békétlenséget az igazságos isteni csapás következményének tartja.

D. I. elmondása szerint mindennapos volt a családon belüli erőszak, amelyet a szomszédok elmondásai is tanúsítanak.

A fizikai és verbális agresszió, az alkoholista férj otthoni dorbézolásai, erőszakoskodásai sorozatosan felborították a család békéjét. A férj például nemegyszer megverte feleségét. Az asszony folyamatos elhárító stratégiák bevetésére kényszerült a férj brutalitásával szemben. Elmondása szerint, amikor férje részegen hazajött, gyakran elbújtatta a gyermeket, ő maga kerti munkákkal igyekezett elkerülni őt, megvárni, amíg elcsendesedik, elalszik. A félreeső helyen lévő kukoricakas, a ház padlása, a folyóparton fekvő tágas gyümölcsös, az üres disznóól szolgáltak a gyermekek, valamint az asszony búvóhelyéül. Hideg időben a szomszédok bújtatták a családot a férj elől. Érdekes, hogy D. I. a család súlyos problémáit férje alkoholizmusa, legénykori balesetéből származó betegsége mellett a rontás ideológiájával magyarázza.

Beszámolója szerint az 1990-es évek végén a faluban újjáalakuló baptista gyülekezetbe is azért küldte a tizenegy, valamint tizenhárom éves lányait, hogy addig is biztonságban legyenek az alkohol hatása alatt sokszor öntudatlanul cselekvő férj brutalitása elől. Ő maga férje 2000-ben bekövetkező halála után kezdett el járni a kis közösség vallásos összejöveteleire.

2. A látomások jelentkezése

Az első látomás a család több tagjának közös élménye volt, jelentkezése nem sokkal a férj halála előtti időszakban történt. Közös jellemzőjük, hogy a család tagjai mindegyikben a sátán különféle formában való jelenlétét érzékelték.

Ebben az időszakban a férj szünet nélkül részeg volt, megfékezésére D. I. édesanyjához fordult segítségért, aki néhány napra az állandó rettegésben élő családhoz költözött. A férjnek, a két lánynak, illetve D. I. anyjának elmondásuk szerint néhány napos különbséggel jelent meg az ördög. Érdekes módon legelőször a férjnek volt látomása a Sátánról. Az asz-szony szerint a férjének – aki az ablakon keresztül látta – ember formájában jelent meg a Sátán. Leírása megegyezik a hagyományos ördög-ábrázolássokkal: fekete volt és szőrös. Nagy fényes szemei voltak, mint a tűz, emellett szarvakat látott rajta.

A kislányoknak a család bujdosása során mutatkozott meg a Sátán, miközben a kertben voltak az anyjukkal, aki csitítani próbálta az apjuktól megrémült gyermekeket.

Az ördögi látomás D. I. anyjánál tartott hosszabb ideig. Elmondásuk szerint az ördög éjszaka jelent meg, miközben a család nőtagjai egy szobában, egy ágyban aludtak. Háromszor végigment a szobán, az ajtótól a melegítőig, miközben végig háttal állt.

D. I. ismeretei szerint rituális elhárító stratégiákkal lehet a Sátán ellen védekezni. Ennek legfontosabb eleme a hallgatás. A hallgatás ez esetben szimbolikus tartalmú cselekvés, defenzív célzatú rituális magatartás. A hallgatás rituális megtörése csupán a „Távozz, Sátán!” bibliai ige kimondása esetében szeghető meg. Emellett a hangtalan, az ember magában mondott imádsága biztosít mágikus védelmet a Sátán ellen.

Néhány napon belül a kisebbik lánynak újból ördögi látomása volt. A helyszín ezúttal is a ház háta mögött, közvetlenül a folyópart mentén elterülő kertben lévő birskörtefa környéke. D. I. lánya elbeszélése alapján az ördög ezúttal egy különös formájú állatként jelent meg előtte: „Olyan különös állat formája vót.” Fontos körülmény, hogy a kisebbik lány újabb látomása ugyancsak egy olyan napon történt, amikor az apja alkohol hatása alatt ordítozott a családjával, és miközben az anyja sírással oldotta feszültségét. Anyja elmondása szerint ebben az időszakban nagyobbik leányát sokat foglalkoztatta az öngyilkosság gondolata. Az anya a vallásos hitre, vallásos értékrendre hivatkozva buzdította kitartásra.

Az alakváltoztatás (metamorfózis) a démoni minőség egyik jellemző attribútuma. Több mezőségi adatból is ismert az állatformában (legtöbbször kutya képében) megjelenő Sátán-kép.11

Rövid időn belül a sátáni eredetű jelenés után a kisebbik lánynak újabb látomása volt. A látomás ontológiai minősége ezúttal a Szenttel kapcsolatos. Elmondásuk szerint nem sokkal a felismerhetetlen állat formájában jelentkező Sátán mutatkozása után ugyanazon a helyszínen Jézus jelent meg az égen. Beszámolójuk alapján Jézus alakja derékig látszott, szivárvány fogta körbe, és arra biztatta a lányt, hogy ne féljen.

A család a kettős jelenést azzal magyarázta (a látomások értelmezésében a legfőbb szerepe az anyának volt), hogy a Szentlélek jelenlétekor ott vannak a Gonosz erői is. Minél erősebb tehát adott időben a Szent kisugárzása, annál erősebben jelentkezik a sátáni kísértés is.

A kisebbik lánynak (ördögi és szent eredetűként értelmezett) kettős látomásélménye után újabb jelenése volt. Ezúttal is az Úrjézust látta, aki – elmondása szerint – talpig fehérben jelent meg előtte. Beszámolója szerint Jézust ragyogó fény vette körül, amely visszaverődött fehér ruháján. Mosolygott, és felszólította, hogy térjen meg és higgyen. Ő erre letérdelt előtte. A kisebbik lány szerint Jézus megjelenése előtt egy fehér kutyát látott feléje szaladni. A látomás ez esetben munkavégzés közben, a réten jelent-kezett.12

3. A látomások értelmezése

A látomások tartalmának értelmezésében az anyán kívül a legfontosabb szerepet a baptista gyülekezet prédikátora kapta,13 akinek elmondták transzcendens élményeiket. A baptista prédikátor magyarázata szerint a látomás sátáni kísértés eredménye, ugyanakkor a hit próbája is. Értelmezése szerint a Sátán látomásban való kísértése a hívő feletti uralom kiterjesztésének az eszköze.

Mint említettük, D. I. a családját súlytó problémákat egyrészt transzcendens síkra exponálja, oly módon, hogy a bajok eredetét mágikus eredetűnek véli, rontásnak tulajdonítja. Ennek megfelelően a család problémáit mágikus bajkezeléssel próbálja meg orvosolni.14 A konfliktus elhárításának technikája ezért pragmatikus cselekvéssorokon nyugszik. A református pap feleségének tanácsára megpróbálja férjét eltiltani a dohányzástól és az alkoholtól. Az eltiltás értelme népi betegségfelfogáson nyugodott, eszerint a férj kétszeri sárgaságba esését harmadszor „fekete sárgaság” fogja követni, amely halálos kimenetelű lesz.

Ugyancsak a pragmatikus cselekvés kontextusában értelmezhető D. I.-nek az a törekvése, hogy férjét kórházi kivizsgálásra vegye rá. Az alkoholista férj nem sokkal halála előtt, súlyos betegen volt csak hajlandó orvosi kivizsgálásnak alávetni magát. Amikor azonban az orvosok ideggyógyászati kezelésre akarták visszatartani, a lépcsőkön lerohanva elmenekült a kórházból, nagy feltűnést keltve az épületben tartózkodók között.

A férj halála előtti transzcendens tartalmú álma ezen esemény folytatásának a kontextusában helyezkedik el. Az asszony elmondása szerint férje másnap meggondolta magát, és elutazott a közeli városba, hogy alávesse magát a kórházi kezelésnek, de állítása szerint ekkor már nem tudták beutalni, mert nem volt több hely. Hazatérése előtt, a vonatra várakozva elaludt. Ekkor volt álma az Úrjézusról, amely tartalmát tekintve a kisebbik lány látomásával mutat azonosságot.

D. I. a családtagok ördögi kísértésekként értelmezett sorozatos látomásait, valamint a család belső konfliktusait kezdetben ortodox papnál fizetett misetartással és vállalt böjttel próbálta orvosolni.

A fogadott böjt rituális vallásos viselkedést jelent, szimbolikus jelentése a vallásos megtisztulás gondolatköréhez kapcsolódik, amely az érzékek kiiktatása révén történik. A fogadott böjt mint mágikus bajkezelés alkalmazását támogató hiedelem szerint csupán a bűntelenség állapotában védett a személy attól, hogy transzcendens büntetés szálljon vissza rá.

4. A látomások sajátosságai

Az érzékelésben a legfontosabb szerep a vizuális percepciónak jut, de a Sátán jelenlétét taktilis bizonyosságként is megtapasztalják. Emellett fontos szerep jut a Sátán jelenléte gyors mozgásként való érzékelésének is. Az ördögi látomások szenzoros és vizuális élményei együtt szerepelnek. Érdekes, hogy ezekből a látomásokból hiányoznak az akusztikus élmények, „hanghallás nélküliek”.15

Vizuális jellegzetességek

A családtagok látomásai elsősorban vizuálisak. A férj esetében a Sátán hagyományos ikonográfiájában jelenik meg, ahogy D. I. anyjának is. Mindkettejük esetében a sátáni jelenésben olyan szenzomotoros élmények is jelentkeznek, amelyek főként a hőérzethez kapcsolódnak. (Az anya az ördög sétáját a szobában az ajtótól a melegítőig érzékeli, míg az apa az ördög tűzben égő szemeiről számolt be.) A kisebbik lány ördöglátomása bizarrabb, gyorsan mozgó, különös formájú állatként írta le a Sátánt. Általában nem statikusak az ördög látásával kapcsolatos képek.

Jézus alakja ugyancsak a hagyományos ikonográfiai ábrázolásokra emlékeztető formában jelenik meg. Álomszerű, statikus képek jellemzik a kisebbik lány Jézussal kapcsolatos látomásait. Jézus szoborszerűen tűnik fel a látomásokban, egyszer csak derékig látszik, máskor meg teljes alakjában, talpig fehérbe öltözve. Fontos eleme a látomásoknak a mennyei fény látása. A Jézust körülvevő fényesség egyszer a fehér ruhán tükröződik vissza, máskor az alakot körbefogó, tündöklő fény formájában nyilvánul meg. Jézus mosolyog a látomásban. Kevés mozgás, magas fokú plaszticitás jellemzi a látott képeket.

Akusztikus sajátosságok

A Sátánnal kapcsolatos látomásokban nincs akusztikus vagy szagélmény. Érdekes módon a hallgatás mint rituális magatartás szerepel az ellene való védekezés szimbolikus cselekvéssorai között.

A kisebbik lány Jézussal való látomásában a jelenést akusztikus élmény is kíséri, amely verbális formában nyilvánul meg (az Úrjézus megszólítja őt). A megnyilatkozás két esetben bátorításból áll, egy esetben a vallásos élettel kapcsolatos utasításból.

Időpont

A látomásokban általában konkrét utalás van jelentkezésük időpontjára. Az ördögi látomások este vagy éjszaka jelentkeztek, miután a család már lefeküdt. A kisebbik lány látomásban való találkozása Jézussal a déli, valamint a délutáni órákban történt.

II.1. K. M. mikroszociális környezete

K. M. ugyancsak egy többségében református felekezetű Kis-Küküllő menti településen, Kelementelkén született. Édesanyja tizenöt éves korában meghalt. Legidősebb lévén, három kisebb testvérének a gondozása az ő felelősségévé vált. Gondozásukban édesapja keveset segített. Mivel gyakran megittasodott, sok esetben neki is gondját kellett viselnie.

Tizenkilenc évesen héderfáji fiúhoz ment feleségül. Új otthonában férje szüleivel él egy házban, külön háztartásban. Férjhezmenetelével gondjai csak sokasodtak. Elmondása szerint apósa nehéz természetű, kötözködő ember. Férjét ugyancsak nehéz természetűnek, kucifántas embernek tartja. Elmondta, hogy alkohol hatása alatt férje többször megverte. A családi konfliktusokat az apa-fiú nézeteltérések is súlyosbítják, a feszültségek időnként veszekedésben, adott esetben verekedésben törnek ki. Elmondása szerint férje egyszer mérgében puszta kézzel beütötte a ház egyik ablakát, aminek következtében 10–15 cm-es sebet ejtett magán. Ahelyett, hogy orvosi segítséghez fordult volna, saját maga varrta össze a sebet, amely később befertőződött, úgyhogy kórházi ellátásra szorult. Az após és a férj közötti konfliktusok tragédiába torkollásának elkerüléséhez K. M. gyakran kérte a szomszédok segítségét. Egy alkalommal például a szomszédságból csupán több férfi közbelépése révén tudták a felbőszült apóstól a fejszét elvenni, amellyel fiára rontott. Hasonló esetekben K. M. sokat sírt, legtöbbször a szomszédoknak panaszolta el gondjait.

A félárván maradt testvérei helyzete, valamint öregedő, az italozás következtében sokszor magatehetetlen apja állapota gyakran foglalkoztatta. Első gyermeke orvosolható testi hibával született. Az orvosi kezelés igencsak megterhelte az amúgy is anyagi gondokkal küszködő család helyzetét. A családban az egyetlen biztos pénzjövedelmet a férj üveggyári munkájából származó fizetése jelenti.

Elmondása szerint egy alkalommal került olyan helyzetbe, amikor jósasszonyhoz fordult segítségért. Akkor ugyanis egyik leánytestvérével és édesapjával katona öccse eskütétele alkalmával vonattal utazott Temesvárra. A katonai eskütétel olyan ünnepi eseménynek számít, amelyen a legközelebbi családtagok jelenlétét a lokális társadalom normái előírják. Hazatértükkor édesapját „elvesztették”, róla több napig semmit sem tudtak. Kétségbeesésében K. M. marosvásárhelyi rokonaihoz utazott, akik azt tanácsolták neki, hogy forduljon jóshoz. Öt liter bort adott személygépkocsival rendelkező rokonának, aki elvitte egy Régenben tevékenykedő halottlátóhoz. Az asszony kávézaccból azt jósolta, hogy édesapja él; eltévedt a vonatokon, de néhány nap múlva haza fog menni.

2. Látomásai

Látomása 2002 nyarán volt, hét hónappal második gyermeke megszületése után. Elmondása szerint jelenése a hajnali órákban volt. Arról számolt be, hogy először különös, apró lényeket látott konyhájában, amelyek égő gyertyákat tartottak a kezükben. Közben kellemetlen, zúgó hangot hallott. Az egyik túlvilági lény bejött a szobájába, és a tizenkét éves kislánya ágya felé közeledett. Elmondta, hogy iszonyú félelmet érzett, arra gondolt, hogy megölik a kislányát. Aztán egy jászolt látott, amely előtt piros színű függöny volt összehúzva. A függönyön egy ablak volt, amelyen világosság szűrődött ki. Látomásában félrerántotta a piros színű függönyt, ami mögött hatalmas, pirosas színű, billegő szarvakat látott. Abban a pillanatban többet nem tudott megmozdulni, útját egy fehér alak állta el.

Elmondta, hogy a különös lények csak azután tűntek el, hogy kislánya felkapcsolta a villanyt. Ő maga meg sem tudott mozdulni. A látomásában szereplő lényeket Jézussal és az ördöggel azonosította. Értelmezését a látomásban szereplő két legfontosabb szimbólum, a jászol és a szarvak látása nyomán alakította ki.

Látomása hatása alatt rémületében felébresztette a családtagjait és a bizalmasabb szomszédait. A szobájába tóduló emberek semmit sem láttak. Ijesztő élményét a tejfelvevő csarnokba igyekvő embereknek is elmondta. A látomás végső értelmezése itt történt meg, amelynek során a falubeliek az eseményre racionális magyarázatot kerestek. Egyesek szerint „valaki” valóban bemehetett hozzá, attól ijedt meg. Később a hasonló helyzetek mágikus kezelésének stratégiáit ismerő személyekhez fordult segítségért. Nagynénje azt ajánlotta neki, hogy menjen el román paphoz, mivel ördögi látomása valószínűleg rontás következménye. Ennek eredményeként kezdetben maga is rontásra gyanakodott, bár elmondása szerint nem fordult román paphoz.

3. „A hatalom álláspontja” – az orvosok diagnózisa

A fiatal anyák kötelesek időként egészségügyi kivizsgálásra jelentkezni a városi központokban. Egy ilyen egészségügyi felülvizsgálat során K. M. elmondta tapasztalatát egy dicsőszentmártoni pszichiáternek. Ez azonnali kórházi kezelésre kötelezte. Az őt kezelő orvos azt mondta neki, hogy meglehetősen bizarr, vallásos élménytartalmú látomása a szülés utáni ideggyengeségből származik. Ennek nyomán többhetes gyógyszeres és injekciós kezelést kapott.

Ezek után csupán egyszer volt „non-humán”, nem személyekhez kötődő vagy transzcendens vonatkozású víziója, amely kórházi kezelése közben jelentkezett. Elmondta, hogy a kórházban egy hatalmas pókszerű lényt látott, amelyet képtelen volt megfogni. Az ápolónők kinevették, amikor elmondta nekik vízióját.

Hogy több látomása nem volt, a gyógyszeres kezelés mellett az esemény lokális értelmezésével magyarázható. Néhányan azt ajánlották, maradjon nyugton, ne hangoztassa élményeit, nehogy „bolondokházába” vigyék, betegyék a „csordába”.16 A lokális társadalom többségében racionalitásra törekvő magyarázatai, valamint az orvosok szülés utáni ideggyengeségére hivatkozó interpretációi bizonytalanná, tétovává tették vallásos tartalmú látomása értelmezésében. Az attól való félelem, hogy bolondnak tartják, és a bolondokházába zárják, valószínűleg szerepet játszott abban, hogy nem volt több látomása. Víziói vallásos élménytartalmát illetően beszélgetésünk alatt többször is kifejtette, csak akkor gondolt arra, hogy a látott lények az Úrjézus és a Sátán lettek volna. Ma már úgy tudja, hogy mindezek legyengült idegei játékának következményei voltak. Esetében az értelmező faluközösség, ezen belül főként a szomszédok kulturálisan nem támogatták a látomásokra való hajlamának kibontakozását, specialista szerephez való kötődését.

4. A látomások sajátosságai

Vizuális jellegzetességek

A látomás vizuális élményanyaga meglehetősen bizarr. Az apró, kezükben égő gyertyát tartó lények, valamint az útját elálló fehér alakok démoni szereplők, amelyek ateologikus vonásokra utalnak. A látomás későbbi értelmezésében fontos szerepet játszó szimbólumok vizuális sajátosságai, megjelenésük kontextusa nem hagyományos ikonográfiára utal. A jászol előtt összehúzott, ablakkal ellátott piros függöny, a mögüle kiszüremlő, bántó fény távol áll a betlehemi jászol megszokott ikonográfiai ábrázolásától. K. M. elmondása szerint a függöny ugyanolyan volt, mint amilyen konyhájában van, ez esetben tehát vizuális „valóságelemek-nek” a látomásba való beszűrődéséről beszélhetünk. A billegő, pirosas színű, hatalmas szarvak, a sátáni/démonikus jelleg megtestesítői ugyancsak atipikus vizuális sajátosságokat hordoznak.

Akusztikus vonások

A látomásban hanghallások is szerepelnek, az emberi fül számára kellemetlen, azonosítatlan forrású, nem emberi tevékenységtől származó hangok és zörejek. A személy megpróbál kommunikálni a lényekkel, próbálkozása sikertelen marad.

Az észlelés külső körülményei

Határozott koordinátákkal rendelkezik a látomás időbeli és térbeli körülményeire vonatkozóan. Pontosan tudja, hogy látomása hajnali fél ötkor történt. A látomás térbeli érzékelése a hálószoba és a konyha terére terjed ki.

A látomások összehasonlítása – közös elemek és eltérő interpretációs sémák ugyanazon közösségen belül

A D. I. családjában jelentkező látomások, valamint K. I. víziói esetében felmerül a rontásra való gyanakvás, amely arra utal, hogy ebben a közösségben a hasonló helyzetekre a rontás képzetköre értelmezői relevanciával rendelkezik. K. M. látomásainak interpretációjával szemben azonban D. I. családjában egy olyan értelmezői közösség magyarázó szűrőjén mentek át a látomástörténetek, amely pozitív visszajelzései nyomán kulturálisan támogatta ezek további jelentkezését, valamint a hozzájuk való elfogadó viszony kialakulását. Az ortodox román pap, valamint a baptista közösség prédikátora a kislány megtérésre való érettségének bizonyítékaként értelmezve látomásait azt eredményezte, hogy a család elmeállapotát illetően a legkisebb gyanúval sem illette őt. A baptista közösségben kiemelt fontossággal bíró megtérés-motívum hozzájárulhatott ahhoz, hogy a kislány látomásainak pozitív kulturális diagnosztizálása történjen meg, amelynek következtében hozzásegítették ahhoz, hogy életének egy problémás időszakát könnyebben átvészelje. Ebben a típusú kulturális inter-pretációs sémában a szektás vallásosságra jellemző normatív virtuozitás figyelhető meg, azaz adott szituációkban az egyén hajlamos vallási értelmet tulajdonítani különféle tapasztalatainak, élményeinek.

JEGYZETEK

1. 2006 nyarán három személlyel készítettem interjúkat, akiknek elmondásuk szerint látomásuk volt. Emellett nem rögzített beszélgetéseket folytattam néhány olyan személlyel, akik az érintettek lokális kapcsolati hálójában kiemelt helyet foglalnak el a munkaadói, szomszédi, baráti, rokonsági viszonyból adódóan.

2. Jelen írás egy hosszabb tanulmány rövidített változata. Az értelmezés véglegesítésében segítségemre volt a William Christian és Klaniczay Gábor által szervezett tudományos tanácskozáson való részvétel. (The Vision Thing: Studying Divine Intervention.  Szervező: Center for Advanced Study in the Behavioral Sciences Stanford, Helyszín: California, Palo-Alto, 2007. június 24. – július 8.)

3. Forrás: Recensământ 2002 – Populaţie stabilă, după etnie. Populaţie stabilă, după religie.

4. Lásd például: Gryeaneus Tamás: „Látomások” – túlvilági élmények a mai magyar népi szájhagyományban. In: Erdélyi Zsuzsanna (szerk.): Boldogasszony ága. Tanulmányok a népi vallásosság köréből. Szent István Társulat, Bp., 1991. 143–180.; Jádi Ferenc–Tüskés Gábor: A népi vallásosság pszichopatológiája. Egy hasznosi parasztasszony  látomásai. In: Tüskés Gábor (szerk.): „Mert ezt Isten hagyta...” Tanulmányok a népi vallásosság köréből. Magvető Könyvkiadó, Bp., 1986. 516–556.; Pozsony Ferenc: Látomások a moldvai csángó falvakban. In: Pócs Éva (szerk.): Eksztázis, álom, látomás. Tanulmányok a transzcendensről. I. Bp., 1998. 72–80.; Gagyi József: A szentasszony. In: Pócs Éva (szerk.): Lélek, halál, túlvilág. Tanulmányok a transzcendensről. II. Balassi Kiadó, Bp., 2001. 171–192.

5. Jádi Ferenc–Tüskés Gábor: i. m.; Pozsony Ferenc: i. m.; Gagyi József: i. m.; Küllős Imola: Borku Mariska, egy parasztpróféta tevékenysége és hatása a Kárpátalján. In: Dankó Imre–Küllős Imola–Molnár Ambrus (szerk.): Vallási néprajz. 5. Debrecen, 1991. 339–362.; Küllős Imola: Egy református parasztpróféta Mária-látomásai. In: Benedek Katalin–Csonka Takács Eszter (szerk.): Démonikus és szakrális világok határán. Mentalitástörténeti tanulmányok Pócs Éva 60. születésnapjára. Bp., 1999. 441–454.; Pócs Éva: Jánó Ilona és az újkori magyar látomások. In: Kóka Rozália (szerk.): Bételjesítem Isten akaratját... A lészpedi szent leány látomásai. L’Harmattan, Bp., 2006. 230–251.

6. Habermas, Jürgen: A metafizika utáni gondolkodás motívumai. In: Jürgen Habermas–J. F. Lyotard–R. Rorty: A posztmodern állapot. Századvég, Bp., 1993. 179–212.

7. Lásd Raghnild Bjerre Finnestad: Apparition, Icons and Photos: a Study of Modern Coptic Visions of the Holy World. Temenos. Vol. 30. 1994. 7–34.

8. Raghnild Bjerre: i. m. 8–9. Fordítás tőlem – P. L.

9. Lásd Gacsályi Gábor: A látomások szerepe a mai gyülekezeti életben. In: Dankó Imre–Küllős Imola (szerk.): Vallási néprajz. 1. ELTE, Bp., 1985. 260–272.

10. Meredith B. Mcguire: Religion. The Social Context. Trinity University, San Antonio, Texas, 1992. 143.

11. Lásd például Keszeg Vilmos: Mezőségi hiedelmek. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1999.; Tánczos Vilmos: Folklórszimbólumok. KJNT–BBTE, Kriza János Néprajzi Társaság, Kv., 2006. 49.

12. Ezt követően még egyszer volt látomása Jézusról, erről azonban nem beszélt.

13. A 2000-ben újjáalakult héderfáji baptista gyülekezet prédikátora nem él a településen, többnyire vasárnapi szolgálatakor érintkezik a gyülekezeti tagokkal.

14. Megfigyelhető, hogy a bajok eredetének racionalizálásra törekvő értelmezése (a férj alkoholizmusa, idegbetegsége mint a problémák legfőbb forrása) ugyancsak egy mágikus világkép premisszáin nyugszik.

15. Jádi Ferenc–Tüskés Gábor: i. m. 533.

16. A „csorda” a dicsőszentmártoni elmegyógyintézet kórtermeire utal, ahol az idegbetegségben szenvedőket hatalmas termekben egymással összezárva tartják.