Divat ma filmről beszélni, Romániában és Magyarországon egyaránt. Az utóbbi néhány évben felbukkant magyar és román rendezők nemzetközi sikerei nyomán nem csupán a cinefilek tömege, valamint a szaksajtó figyel már a filmes szakma fiataljaira: a különleges sikereken kívül apróbb információk is megjelennek a napilapok hasábjain. A bulvársajtó a külföld sztárvilága mellett intenzívebben követi a hazai filmes újdonságokat. A külföldi és hazai sikerek nyomán a moziba járók száma nem feltétlenül növekedett, de valamiféle „nemzeti büszkeség” erősödött, főképp a határokon innen.

Tény, hogy a nagy tekintélyű, közelebbi és távolabbi fesztiválokon versenybe került és előkelő díjakat elnyert fiatal filmesek „friss levegőt” hoztak mind a magyar, mind a román film történetébe: szakítottak hagyományokkal vagy újjáértelmeztek hagyományokat, egyéni témaválasztással, sajátos vizuális stílussal jelentkeztek. Mindezért indokolt a Korunk fórumán is szót ejtenünk ezekről az egészen új fiatal filmes jelenségekről.

A fiatal jelző nyilván viszonylagos értelmet fed. A fiatal filmes generáció mind Magyarországon, mind Romániában főképp a harmincas éveikben járó alkotókat jelenti értelmezéseink szerint: a magyar közönségfilm műfajait kialakító és a magyar szerzői filmes vonalat erősítő fiatal alkotókat, köztük a híres Simó-osztály tagjait, román téren pedig a Mungiu, Nemescu, Puiu és társaik nevével fémjelzett generációt.

A következő, inkább apróbb részletekből mozaikszerűen készült, mint az enciklopédikus teljesség igényével összeválogatott írásokban rajtuk kívül a még fiatalabb, útjait most kereső, első nagyjátékfilmjeivel idén fellépő nemzedékről, valamint a kezdők, az amatőr filmesek képzési és bemutatkozási lehetőségeiről is szó lesz – nem feltétlenül a divat követelményeinek téve eleget.