Ágy (Bed)

Amint kialszik a fény,

A férfi elszenderül:

A sötétség ajándéka ez.

A hold apró harangjai

Csilingelnek a falon,

A konyhában dermesztő

Hideg emészt. Ő tetőtől talpig

Megremeg minden hortyogáskor,

És álmában látja a Jasper sífelvonó

Nyugodt siklását, a nyárszínű szarvast,

Amint kalimpáló lábaink alatt

Kibaktat az erdőből. Fejem hegedű,

Karja rágörbül. Odébb lököm,

Hogy aludni tudjak, ám az álmok

Hirtelen forgószéllé csavarodnak,

S magukkal rántanak. Együtt

Gurulunk anyja ágyának

Forró mélyedésébe, nyálunk

Rácseppen a párnákra.

Karjainak bilincsében ébredek,

Lábunk egyetlen húskötéllé tekeredve,

Fülcimpámat lehelete bizsergeti.

Hátranyúlok, és tenyeremet combjai

Közé csúsztatom. Nyújtózkodik,

Könnyedén kinyílik, akár egy könyv,

Ajkán jóváhagyó mosoly. Ennél több kell,

Egy apró bogár karcolása,

Egy poratka csípése,

Megkarmolom: felriasztom kedvesemet.

Felébred, de türelmesen vár

A sötétben.

A rettenthetetlen
(Braveheart)

Megjelenik menedzsere mögött, kisiet a szálloda homályos halljából, könnyű léptekkel, méltóságteljesen, tiszta tekintete a távolba réved…

Comment faire le Tour

Ó, Mel! Hajbalzsamok Melje! Rettenthetetlen!

Ó, Mad Mac Mel! Én vagyok az,

Walt, Walt Whitman, én köszöntelek téged!

Amint a nap végén megtudtam,

Hogy Wallace-ról szóló hősi filmedet

Bemutatják Stirlingben, repültem

Mount Floridából, magasan Glasgow felett, repültem

Kinloch bajtársam lakásából, aki maga is rettenthetetlen,

Akárcsak Te, átvágtam Shotts dimbes-dombos tájain,

Mint Wallace tette, midőn elhagyta Elderslie-t,

Átsüvítettem a szürkésbarna hegyeken (a nagy M8-as mellett) aznap,

Hogy eposzodat ünnepelhessem, de mindenekelőtt, hogy Veled lehessek,

Ó, Mel! De azért is, hogy leboruljak előtted,

Ó, Demokrácia Sötét Dalnoka, előtted, aki Mózesként

Vágtál át a skót mocsarakon, várván a napot,

Hogy felszabadítsd nemes, egyszerű néped, és az ő rettenthetetlen,

Angol fertőben senyvedő szívüket. Ó, Mel, én

Téged valósággal összetévesztelek, elkeverlek Wallace-szal.

És ki vetné rám az első követ? Mert Te és Wallace

Eggyé váltok illatokkal telt mellkasomban, Ti

Ketten és én, három fegyvertárs, filmet forgatunk arról a szabadságról,

Ami után reménytelenül epekedek, midőn az árral szemben,

Villanellák és szonettek földje felé hajóznak utódaim. Rettenthetetlenek!

Rettenthetetl-Én! szakállas Ariel, egy gyenge sestinába zárva, aki e napon

Újra szabad lesz, példádat követve, ma újra szabad,

Hogy ma végre éljen, hogy bajtársi szeretetről daloljon, mint

Wallace. Nem kenyere a rím, ritmus csak rettenthetetlen szívében van,

Mely ott dobog kiltjének minden kockájában, a térde fölött (Micsoda

                                                       térdek!). Te

Láttad őt, Mel, oly tisztán, ahogy én látlak Téged,

Aki Ausztráliából Hollywoodon át repültél a premierre. Megnevezem

A parfümbe burkolt vendégeket, amint megérkeznek, megrázom

Jodie Foster férfias kezét, és elragadnak az ábrándok,

Amint Christian Slater – az ő szelíd őz-szemeivel – belibben

A terembe. Dermedten ülünk, míg Wallace-odról lepörög

A stáblista, de én csak Téged látlak,

Igéző bicepszek – gyöngyvirág-fehér combjaid – bajnokok reggelijének

                                                            zabálója, Te, Rettenthetetlen!

Mel Wallace, Will Gibson, e napon

Barbári üvöltésed belém fecskendezi

A rettenthetetlenséget. Lebegünk, Te és én, szabadon.

Székely Csaba fordításai