Személyes szabadság

visszhangra lel minden gondolatom

és a végén magam sem tudom

melyiket indítsam útjára

vagy folytassam a régieket

bizonytalanság halmazának

megnégyszerezése

a túlzások tönkretesznek

magam ásott idegsírban

csontok  pihennek

szabad akaratom volna ha igaz

legdrágább kincsem

ha a bolhapiacon el nem kótyavetyélem

minek nekem az minek

eladnám de nem kell senkinek

szabadság volna ha igaz

szólás- vallás- közös- egyéni-

akkurátus világszabadság

egy személyben...

a tegnap vonatot robbantottak

mára vajon mi következik

és kinek több a szabadsága

élőnek vagy holtnak

Neopozitív

A fejemet borító szőrképlet

hossza megegyezik a

lósörénnyel vastagsága

selyemszállal versenyez

formára akár a tajtékzó tenger

hullámainak színe nem határozható

meg egyértelműen

hogy hull-e és milyen

mértékben növekszik

a bennem élő feszültséggel

lassanként deres lesz-e színe

nem vizsgálták

Megértem

Párbeszéd

Világtalanság

sűrűsödik köddé körém

mégis utat keresnék hozzád,

a hídépítéshez szükségem volna rád

hogy tartsd az egyik pillért.

Beszélünk egymással,

úgymond kommunikálunk

míg önmagunk érdeke a cél

apró gondjaink közepén

nem érdekel, mit gondol társunk.

Érszűkületes jótetteink

kezelésre szorulnak,

színes pillangókat eregetsz felém,

magam szürkét, kéket, fehér-feketét,

önmagunknak maradunk – monológként.