„A fény megfigyelése és megrögzítése a fényképezőlencsével és filmkészülékkel minden látásszögből s a térbeli benyomások elsajátítása madártávlatból és békatávlatból is – mindez a gyakorlat a festő Moholy-Nagyban kifejlesztette azt a képességet, hogy új képzetet alkosson a térről. Saját szavai szerint »az új téralkotás bizonyos térrészletek egymásba szövését jelenti, amelyek ugyan többnyire a láthatatlanban horgonyoznak, ámde mégis tisztán körülhatárolható vonatkozásaik vannak egymáshoz. Az erők állandóan mozgó játéka ez. «” Walter Gropius e méltató szavait a Korunk 1937. márciusi számából idézhetjük; érdemes a szerkesztőségi jegyzetet is ide másolni: „Ezzel a Korunknak küldött írással nyitotta meg pár héttel ezelőtt Walter Gropius Moholy-Nagy László kiállítását a londoni London Galleryben.”

A 110 éve Bácsborsodon született, 1946-ban Chicagóban elhunyt Moholy-Nagy egyike a legmagasabbra, valóban világhírre jutott egykori Korunk-munkatársaknak. Művei nagy képtárakban, múzeumokban, munkásságának (így a pedagógusinak) méltatásai lexikonokban láthatók. Képei, rajzai, plasztikai konstrukciói, fotogramjai – olvasható egy tömör jellemzésben – absztrakt formakompozíciók, amelyek mintegy modelljei a modern ember térszemléle-       tének. Életművének, esztétikai nézeteinek írásos lenyomata figyelemre méltó arányban a régi, Gaál Gábor szerkesztette Korunkban található. (Főképpen e szövegekből szerkesztett egy Téka-kötetnyit Mezei József, 1979-ben.) 2005-ben, amikor a harmadik folyamát élő folyóirat a téralakítás és technika sokakat foglalkoztató-érintő kérdéseivel igyekszik szembenézni (mindenekelőtt az erdélyi autópályaépítés tervei, munkálatai kapcsán), talán nem is lehetne maibb művész-teoretikust találnunk, mint amilyen Moholy-Nagy, a New Bauhaus megteremtője volt. Csak néhány Moholy-Nagy-cím a húszas-harmincas évekből: Az ember és a háza, A szelet-embertől az egész emberig, Fényjáték-film, Természet és technika, A fotográfia: napjaink objektív látási formája, A képtől a fényarchitektúráig.

Ismét Gropiust idézve: „A festőművészetet mindig csak az fogja megérteni, aki a gyermek előítéletek nélküli fogékonyságával járul a művészi alkotás elé. Aki anekdotát keres, Moholy-Nagy képeiben azt nem fogja megtalálni. A szín, a forma, a fény szépsége azonban megsejteti velünk az új látást, amellyel Moholy-Nagy és néhány kortársa ajándékozza meg ma a világot.”