Markó Béla államminiszterrel beszélget Horváth Andor

– Az RMDSZ 1990 óta másodszor vesz részt kormánykoalícióban. Kérem, nevezze meg azt a néhány, legfontosabb célt, amelynek megvalósulását várja ettől az együttműködéstől.

– Nyilvánvaló, hogy egy magyar érdekképviseletnek mindig az az érdeke, hogy befolyással legyen a kormány döntéseire, vagy ha lehetséges, akkor benne legyen a kormányban. Persze, ez csak akkor valósítható meg, ha a partnerek elfogadják a számunkra fontos célkitűzéseket. Elsősorban a programunkban szereplő fontosabb célok megvalósításáért vállaltuk a kormányzást. Ezek egy része általános érdekű célkitűzés, például a szociális gondok enyhítése, más részük regionális érdek, például Erdély infrastrukturális fejlesztése. Ha az RMDSZ nem lenne most ott a kormányban, lehet, hogy az észak-erdélyi autópálya építése már leállt volna. Így is, mindenki tudja, hogy vannak gondok körülötte. Ide sorolható azután más hasonló infrastrukturális fejlesztési problémák megoldása, a sajátos magyar önazonossági célok megvalósítása, például a kisebbségi törvény elfogadtatása, a gazdasági fejlesztési régiók átalakítása és olyan általános cél, mint a decentralizáció, mely esetünkben is el kell vezessen oda, hogy sajátos közigazgatási autonómiát is rá tudunk építeni egy erősen decentralizált helyi és megyei kormányzati rendszerre.

A másik érdek az integráció. Tehát az, hogy a kormányban való részvételünkkel próbáljunk hozzájárulni Románia integrációs folyamatának zökkenőmentes folytatásához, illetve hogy kapcsolatainkkal is próbáljuk segíteni ezt az integrációt.

A harmadik szempont, hogy magyar tisztségviselők kerülnek fontos intézményekbe, mert ez programkérdés is. Az, hogy a magyarság képviseltetve legyen minden fontos területen és minden fontos intézményben. Minden tekintetben áttörésnek érzem, hogy a külügyben vagy a pénzügyben államtitkárunk van, hogy az Országos Gázkitermelő Vállalatot mi vezetjük, vagy más hasonló fontos intézmények élére RMDSZ-es szakembert nevezhettünk ki.

– A Korunk készülő számában több írás lesz olvasható a tervezett erdélyi autósztrádáról. Hogyan ítéli meg e nagyszabású terv kivitelezésének mai állását?

– Romániában az egyik legnagyobb mulasztás az volt, hogy a kilencvenes évek kezdetétől nem tekintették prioritásnak az autópálya-építést és általában az úthálózat fejlesztését sem. Épp ezért nagyon nagy a lemaradás. Teljes képtelenség, hogy egy több mint 230 ezer négyzetkilométer területű országban alig több mint kétszáz kilométer autópálya van. Nem hiszem, hogy a környező országokban még fel lehetne mutatni ilyen lemaradást. Ezen belül pedig Erdély úthálózata még rosszabb állapotban van, hiszen nem véletlen, hogy az a kétszáz kilométer autópálya sem Erdélyben van, sőt egyetlen kilométer sincs Erdélyben. Holott ennek az országnak a legnyugatibb régiója Erdély. Éppen ezért én az elmúlt évek legnagyobb eredményének tartom, hogy sikerült rávennünk a román kormányt, változtassa meg az autópálya-építési stratégiát, és fogjunk hozzá a sokkal későbbre tervezett észak-erdélyi autópálya megépítéséhez. Akkor sem értett egyet mindenki velünk, de sikerült ezt elérnünk, és a mostani kormányban is vannak ennek ellenzői. Az ellenkezésnek több oka van. Az egyik, úgy látom, hogy maga az államelnök sem tekinti igazán prioritásnak Erdélyt. Ő Fekete-tenger régióról beszél. Ezt emeli ki mindig, amikor külpolitikai prioritásokról van szó. És ez valóban fontos is, de az Európai Unióhoz Erdélyen keresztül fog kapcsolódni Románia. És ezt az államelnöknek és másoknak is meg kellene érteniük. Ilyen szempontból tulajdonképpen nem egy román–magyar szembenállásról van szó országon belül, bár tagadhatatlan, hogy a magyar közösségnek létérdek az észak-erdélyi autópálya, hanem itt erdélyi érdekek állnak szemben ókirályságbéli érdekekkel, mert a tervezett autópálya mentén lakó románok ugyanúgy fontosnak tartják, és ugyanúgy tiltakoznak, amikor valaki meg akarná állítani az építkezést. Tehát az egyik ok, hogy Erdély fontosságát sem az államelnök, sem mások nem látják.

A másik ok pedig, mert igaz, hogy a déli autópálya is egyrészt Erdélyen menne át, de az tulajdonképpen egy tranzit cél. A déli autópálya sokkal kisebb mértékben járulna hozzá Erdély gazdasági fejlődéséhez, és sokkal nagyobb mértékben számítana az a cél, hogy az átmenő forgalom gyorsabban áthaladhasson Románián. Sokkal kisebb szakasz lenne abból az autópályából Erdélyben, és persze hogy Erdélynek a déli részén sokkal kisebb a gazdasági vonzáskörzete. Az is számít, hogy a mostani kormány tagjai arra hivatkoznak: minden olyan szerződést, amelyet az előző kormány kötött, felül kell vizsgálni. Néha, bizonyos esetekben indokolt, ha gond van, a szerződést lehet módosítani, felül lehet vizsgálni, de mostanáig nem tudok arról, hogy ezzel kapcsolatban valamilyen konkrétum felmerült volna. Vizsgáljuk meg, ha vannak kételyek, viszont ez nem jelenti azt, hogy ennek az autópályának az építését le kell lassítani. A harmadik ok, hogy az Európai Unió maga is makacsul ragaszkodik a maga prioritásához, a 4-es folyosóhoz. Semmi gond, azt is meg kell építeni. Romániában nem egy szál autópályára van szükség az elkövetkezőkben, hanem többre. De ezt az autópályát nem szabadna leállítani. Az autópálya idénre szánt költségvetésének kevesebb mint egyharmadát levágták, de ha a pénz 2005-ben rendelkezésre áll, akkor ez folytatódni fog. Egy érvet hallottam, magától az államelnöktől, képtelenség, hogy ez az autópálya nem vezet sehová. Dehogynem vezet. Egyrészt Európába vezet, másrészt pedig persze hogy kapcsolódna a debreceni autópályához, és a magyar kormány részéről egyértelmű szándék, hogy akár autópályaként, akár gyorsforgalmiként meghosszabbítják a határtól számított harminc-negyven kilométeres szakaszt.

– Az autósztráda megépítése sok, nagyobbrészt pozitív hatással lesz a régió, sőt az egész ország életére. Mit emelne ki ezek közül mint rövid- és középtávon a legfontosabbat?

– Egy ilyen beruházás nyilván vállalkozásfejlesztő hatással van abban a régióban, ahol történik. Munkát adna, megrendelést jelentene különböző vállalkozóknak és alvállalkozóknak, munkalehetőséget jelentene nagyon sok embernek. Már építkezés közben megmozdítja az illető vidék gazdaságát. Ugyanakkor van egy közvetett serkentő hatása is, mégpedig az, ha annak a régiónak a lakói látják, hogy épül az autósztráda, hogy nyílik a kapu, és van perspektíva, akkor másképpen tervezik a jövőt. Ami pedig a megépült autópályát illeti, az egyszerűen a mindenki által ismert okokból jelent nagyon fontos megvalósítást, mert könnyebben, olcsóbban, balesetmentesebben juthatnánk el egyik helyről a másikra, például Székelyföld közel kerülne Magyarországhoz, de Bukaresthez is közel kerülne, mivel az autópálya folytatódna arrafelé. Meggyorsulna és megkönnyebbülne mindenfajta kommunikáció, másrészt igaz az, hogy hiába akarunk idegenforgalmi fejlesztést, fejlett ipart Székelyföldön, ha egyszerűen nem lehet eljutni tisztességes körülmények között egy külföldi üzletembernek, üzletkötőnek, egy beruházónak, turistának. Szakértők szerint minden egyes, autópályába fektetett forint három forint nyereséget hoz, ami szerintem igaz is lehet. A környező telkeket figyelembe véve pedig a befektetésnek van egy későbbi vonzásköre is, mivel ráépül egy kereskedelem meg egy ipar.

– Az integrációs ügyekért is felelős államminiszterként mennyire látja felkészültnek az országot arra, hogy teljesítse mindazokat a követelményeket, amelyeket feltételül szabtak Románia 2007-re tervezett csatlakozásához?

– A törvényes kereteket és az intézményrendszert viszonylag könnyű kiépíteni. Vagyis meg kell változtatni a törvényeket, létre kell hozni az Európai Unió kritériumainak működtetéséhez szükséges intézményeket. Ilyen szempontból természetesen fel fogunk készülni, nem is tehetünk másként. Meglesznek a megfelelő törvények, ezek egy része már megvan, és meglesznek a megfelelő intézmények. Ami gondot okoz: gyakorlatba ültetni ezeket a kritériumokat. A meglevő vagy létrehozandó intézményeket európai módon működtetni, a törvényeket százszázalékosan és félreérthetetlenül alkalmazni. Ehhez szemléletváltásra van szükség. Azt nem hiszem, hogy 2007-re ez a szemléletváltás végbemegy az országban. Véleményem szerint a felvételi kritériumokat teljesíteni fogjuk. Különbség van belépés és integráció között, és azt mondanám, hogy különbség van felvételi kritériumok között és integrációs kritériumok között.

2005. március 14.