A tudományok iránt 1190 (!) óta folyamatosan érdeklődő Nádasdy család etnobiológusa, Nádasdy Pál a kanadai indiánok és a fehér telepesek föld- és erdőhasználati, vadászterületekkel kapcsolatos jogvitáit elemezve a közelmúltban  hívta fel a figyelmet arra, hogy ha az egyik közösségben jelen van, a másikból hiányzik egy gondolkodásmód, egy „intellektuális gyakorlat” és az ennek megfelelő fogalomrendszer, akkor ezek a közösségek szinte képtelenek az adott kérdésben szót érteni egymással: a különböző közösségekben ugyanazoknak a szavaknak – ,ha egyáltalán megvannak azok – egészen más a tartalma, értelmi és érzelmi töltete  (Nádasdy F. 2000, Nádasdy P. 2002).

A fogalmi gondok nemcsak az indiánok és a fehér telepesek máig tartó természethasználati vitáira érvényesek, de alighanem érvényesek például a közösségi erdőkről a székelység és a románság közötti vagy a folyamatelemzésekben a környezetvédők és a természetvédők között megfigyelhető komoly nézetkülönbségekre is – még kényesebb témákról nem is szólva. Minden tudományos és tudományközi beszélgetés egyben „idegen-nyelv”-gyakorlási,              -tanulási folyamat: aki nem tudja, mit jelent a „Bitte ein Glas Wasser”, az adott környezetben nehezebben kap – ha egyáltalán kap – vizet.

Ezért vegyünk előbb szemügyre néhány fogalmi kérdést.

A természetvédelmi biológiában a feldarabol(ód)ás (fragmentáció), az elszigetel(őd)és (izoláció) és a vándorlás (migráció) egymással szoros kapcsolatban lévő fogalmak, melyeknek számos további kapcsolatrendszerük van. Minden nagyobb léptékű, környezetétől eltérő természetes vagy mesterséges „vonalas” képződmény – mint például egy hegygerinc, folyóvíz vagy nagy forgalmú út – egy időben lehet feldaraboló, elszigetelő és összekötő hatású is, de ezek a hatások nagyon különböző módon érvényesülhetnek, és igen különböző kimenetelűek az egyes fajok esetében. A természetvédelmi biológia szakirodalmának jelentős része éppen az ilyen hatások összjátékát vizsgálja, különös tekintettel a feldarabolódás (ritka) előnyeire és (gyakori) hátrányaira, az elszigetelődés változatosságot (esetlegesen) megőrző menedékterületeire (refugiumaira), a migrációk egységesítő vagy éppen új változatosságot szülő hatásaira.

Lényegi különbség a természetes és mesterséges képződmények között, hogy míg az előbbiek a biológiai evolúció évmilliói során fajok tömegének adtak új életlehetőséget, addig az utóbbiak, a mesterséges képződmények inkább károsítják, zavarják, rombolják a természetes élőhelyeket. Ezek gyakorlatilag egyetlen fajnak (Homo sapiens) az érdekeit szolgálják úgy, hogy a legfeljebb évszázados időlépték és egyéb tényezők miatt az ember esetében nem lehet szó – pontosabban: szó sem lehet – evolúciós alkalmazkodásról, legfeljebb preadaptációs képességeinket tudjuk kihasználni.

Az autópályák esetében az időlépték csak évtizedes, és a hosszú távú (szocio)biológiai hatásokról – alapadatok hiányában – többnyire csak sejtéseink vannak. Ez az egyik fontos érv amellett, hogy minél alaposabban ismerni kell a kiindulási helyzetet a változások dinamikájának előrejelzéséhez és – ami még fontosabb – a káros hatások mérséklését szolgáló válaszokhoz.

Biodiverzitás, agrobiodiverzitás, etnobiodiverzitás

A fragmentáció, izoláció, migráció – közvetve vagy közvetlenül – összefüggésben van egy másik olyan fogalommal, mely napjainkban nagyon divatos ugyan, de lényegét, tartalmát a divat legfőbb „viselői” (pl. a napisajtó munkásai) nem mindig értik. A biodiverzitásról és ennek származékairól (agrobiodiverzitás, etnobiodiverzitás) a tájékozottabbaknak többnyire a változatosság/változékonyság (variabilitás) és sokféleség (diverzitás) jut eszébe. De már kevesebben vannak tisztában a két fogalom közötti – mennyiségi és eloszlásviszonyokban jelentkező – alapvető  különbségekkel, és még kevesebben érzékelik az eltérő szinteken (gének, fajok, társulások, társadalmak, tájak) eltérő (etno/agro/bio)diverzitású rendszerek eltérő hálózati kapcsolataiból adódó olyan fontos különbségeket, mint ezek eltérő sérülékenysége/sebezhetősége (vulnerabilitása), állandósága (stabilitása, robusztussága) és gazdasági-társadalmi-kulturális fenntarthatósága (Hammer 2003/2004, Kanters 1997, Standovár és Primack 2002, Szabó 1997, 2005, Teodoraşcu 1997).

Tekintettel a kérdéskör valóban könyvtárnyi (ráadásul elsősorban matematikai alapozottságú) irodalmára, maradjunk egy, a variabilitás vs. diverzitás lényegét és eltérő következményeit jól érzékeltető nagyon egyszerű példánál. A példában a helyzetek, elemek és nagyságrendek bármivel behelyettesíthetők:

– a változatosságot és a sokféleséget egyaránt becsülő (és ezért többletmunkát is vállaló) Sári néni udvarában öt tyúk, öt pulyka és öt liba van,

– a sokféleségre nem figyelő,  kényelmesebb, anyagiasabb Vera néni udvarában egy tyúk, egy pulyka és tizenhárom liba van,

– a két udvar változatossága (tyúk, pulyka, liba) azonos ugyan, de sokféleségük (és ebből adódóan sebezhetőségük is) különböző.

Változatos Verának könnyebb a dolga, és kezdetben tán nyeresége is nagyobb, mint Sokféle Sárának. Krízis esetén a helyzet gyökeresen megváltozik: a változatosság és a sokféleség közötti elméleti, matematikai különbséget egy libavész gyorsan láthatóvá, pénzben is mérhetővé teszi. Egy tájban természetesen nem három elem és tizenöt egyed alkot „biobiodiverz” rendszereket, a sebezhetőség élőlények és értékek hatalmas tömegeit érinti.

Miután „minden egybecseng”, a valóban hatékony emberi tudás – a hatékony tudás és nem a néha bizonytalan értékű tudomány – egységes (Wilson 1998/2003). Sokszorosan behálózott világban élünk, és ezt a világot viszonylag egyszerű és egyetemes, de éppen ezért igen nagy hatású „kapcsolati törvények” igazgatják (Albert et al. 2000, Barabási Albert 2003, Barabási és Oltvai 2004).

Az (etno)biodiverzitási fogalomrendszer korábbi hiánya és a szociobiológia merev elutasítása bizonyára hozzájárult a korábbi, ideológiai alapú homogenizáló törekvések látványos kudarcaihoz pl. Közép-Európában. 

Erdély – mint eurorégiós modellterület

Erdély közismerten olyan etnodiverz menedékterület (refúgium), mely pl. a jégkorszaki reliktáris növény- és állatfajok mellett jól őrizte a kulturális evolúció sok évezredes, évszázados vagy éppen évtizedes időléptékű diffúziós és démikus eseményeinek számos emlékét, eredményét.

Vitatott, hogy a térség etnokulturális jellegét meghatározó ősi folyamatok közül a neolitikus forradalom – tehát a táj mai képére is kiható állattenyésztés és növénytermesztés – elsősorban diffúziós folyamat volt-e, melyben tehát nem elsősorban a népek mozgása, hanem a növények, állatok és az ezekre vonatkozó tudás mozgott, vagy pedig már itt is a démikus események, tehát a különböző etnikumok vándorlása volt a meghatározó.

A kurgán inváziók, római térhódítás, magyar honfoglalás, muzulmán/oszmán-török elözönlés, folyamatos (elsősorban balkáni) migrációk, 20. századi etnikai exodusok stb. esetében a démikus események (tehát népcsoportok fizikai vándorlása) volt a meghatározó.  Ezek a vándorlások nemcsak a tájat vagy a tárgyi (régészeti, építészeti, ipartörténeti stb.) értékeket érintették, de az  élő genetikai emlékeket is, pl. a különböző korok életét segítő természetes és háziasított növényi és állati genetikai erőforrásokat. Ez viszont érintette a forrásokat jobban hasznosító egyének és csoportok emberi ( etnikai, kulturális) sokféleségét is.

A tágabb értelemben vett Erdély területén a múltbeli változások történetileg (gyakran tájmonográfiák, dokumentumtárak stb. formájában) viszonylag jól dokumentáltak – jobban, mint a környező területek többsége esetében. A természeti és táji állapotváltozások érzékelése, a tág értelemben vett biológiai erőforrásokat érintő folyamatok megítélése terén azonban már közel sem ilyen jó a dokumentáció; az alaphelyzet, a jelenlegi „kiindulónak” nevezendő állapotok felmérése sürgető feladat.

A terület modellértékű a Közép-Európa és a Balkán határán az utóbbi évszáza-  dok során sorozatosan kirobbanó konfliktusok etnikai, kulturális, természetes és emberhatású környezeti összetevőinek jobb megértésében – különösen annak tudatában, hogy ezeknek a konfliktusoknak minden esetben komoly biológiai (populációdinamikai, élelmiszertermelési stb.) háttere is volt. A szóban forgó terület fontos a jövőbeli folyamatok prognosztizálása és kezelése szempontjából is. Kiemelt fontosságú volna jobban megérteni és pontosabban előre látni (prognosztizálni), illetőleg a jövőben hatékonyabban kezelni azokat a folyamatokat, melyek most ezen az archaikusnak nevezhető területen történelmi léptékben eddig elképzelhetetlenül gyorsan zajlanak, mint pl. a magángazdálkodás drasztikus felszámolása (az 1940-es és 50-es évek során) vagy a magángazdálkodás még hirtelenebb újraszervezése az l990-es években; az Európában arányait tekintve párját ritkító etnikai/politikai/gazdasági exodusok stb.

Keveset tudunk

az – autópályák nélkül is – felgyorsuló migrációs folyamatoknak az emberi természetes és emberhatású környezetre, a természetes, az agro- és az etnobiodiverzitásra gyakorolt hatásáról. Ez a migráció részben már lezajlott, részben a jövőben fog zajlani, és Erdélyben olyan archaikus területeknek gyorsított bekapcsolását jelenti a modern világba eurorégió-szinten, mint pl. Máramaros, Partium, Nösnerland, Mócvidék, Kalotaszeg, Székelyföld; vagy éppen természeti-földrajzi egységekként (pl. Szi1ágyság, Mezőség stb.). Egészen más természeti-társadalmi hatások jelentkeznek nagyvárosi (pl. Kolozsvár), kisvárosi (pl. Naszód, Marosludas), községi (pl. Tordaszentlászló, Zágon) vagy faluközösségi és családi, magángazdasági vagy éppen „udvari” szinteken.

Az emberi kisközösségek (etnobiodiverzitás), építészeti emlékek, lakóházak (aedobotanikai) környezetében, természetvédelmi emlékek természet- és tájvédelmi, környezeti változásainak szintjén is szükség volna a jelenségek új szempontú, általános hálózatelméleti megközelítésére, a kapcsolat- és kölcsönhatásrendszerek feltárására egyrészt a beavatkozások előnyös hatásainak növeléséhez (maximális nyereség), másrészt a káros hatások csökkentéséhez (minimális veszteség). Megfontolandó volna egy új hálózatelméleti megközelítés is pl. a legsebezhetőbb kapcsolati csomópontok feltárására szakterületeken átívelő kutatócsoportok (interdiszciplináris teamek) segítségével.

A vizsgálatokban új, fontos szempont az eddig már lezajlott, a jelenleg zajló és a jövőben várható lokális, országos, regionális, nemzeti, eurorégiós, európai és transzatlanti erdélyi migrációk hatásainak előre is tekintő felmérése a 2005. évben (rögzítendő) „alapállapothoz” viszonyítva.

Ezek mögött minden bizonnyal sok új, előre nem látható és eddig még nem tapasztalt, tehát feltárásra váró természeti, társadalmi és kulturális folyamat lappang. Olyan folyamatok, melyek – közvetve vagy közvetlenül – kapcsolatban vannak a fragmentációt, izolációt, migrációt, homogenizációt esetről esetre másként befolyásoló autópálya-építésekkel és átadásokkal.

Veszprém, 2005. március 15.

Hivatkozások

Albert R.–Jeong, H.–Barabási, A-L.: Error and attack tolerance of complex networks. Nature 2000. 406. 378–382.

Ángyán J.–Tardy J.–Madarassy A. (szerk.): Védett és érzékeny természeti területek mezőgazdálkodásának alapjai. Környezet és Tájgazdálkodás 1., Mezőgazda, Bp., 2004. 1–642.

Barabási Albert-László: Behálózva. A hálózatok új tudománya. Hogyan kapcsolódik minden egymáshoz és mit jelent ez a tudományban, az üzletben és a mindennapi életben? (Ford. Vicsek Mária.) Magyar Könyvklub. Bp., 2003.

Barabási A.-L.–Oltvai N. Z.: Network biology: Understanding the cell’s functional organisation. In:  Nature Reviews: Genetics, 2004. 5: 101–114.

Hammer, K., Resolving the challenge posed by agrobiodiversity and plant genetic resources – an attempt. In: Beiheft Nr. 76 zu Journal of Agriculture and Rural Development in the Tropics and Subtropics, Kassel University Press GmbH, Kassel, 2003.

Kanters, K. (szerk..), Habitat Fragmentation and Infrastructure. Proceedings of the International Conference „Habitat Fragmentation, infrastructure and the role of ecological engineering.” 17–21. Sept. 1995, Maastricht – The Hague, The Netherlands. NIVO, Delft, 1997. 1–474.

Nádasdy F.: A társadalom öt pillére. Nádasdy Akadémia Szümpózium. Nádasdy Alapítvány [Nádasdladány], 2000. 1–56.

Nádasdy P.: „Property” and Aboriginal Land Claims in the Canadian Subarctic: Some Theoretical Considerations. American Anthropologist. 2002. 104. 1. 247–261.

Standovár, T.–Primack, R.: A természetvédelmi biológia alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2001. 1–542.

Szabó T.A.: Ethnobiodiversity: human diversity and plant genetic diversity in the evolution of crop plants. Part I. Schriften zu Genetischen Resourcen, 1999. 4. 130–161.

Szabó T. A.: Papers on Ethnobotany and Ethnobiodiversity (1975–2005). Compiled for the conference: „Plant genetic resources of geographical and »other« islands”.  EUCARPIA Section Meeting: Genetic Resources 2005. Castelsardo (North Sardinia), Italy. BioTár Electronic,  Collecta Clusiana: Ethnobiodiversity and Ethnobotany. 2005.

Teodoraşcu, D.: Infra Eco Network Europe – An open European platform for cooperation and exchange of information in the field of habitat fragmentation caused by transportation infrastructure. Cf. Kanters 1997.

Wilson E.O.: Consilience. The Unity of Human Knowledge. Alfred O. Knopf, New York, 1998. Magyarul: Minden egybecseng. „Az evolúciós gondolat”. Typotex Kiadó, Bp., 2003. 1–392.