Az Erdélyt átszelő autópálya nemcsak történeti, hanem etnikai, társadalmi és kulturális szempontból is sokszínű régiókon vezet át. A gyors forgalmat lehetővé tevő út a Pannon Alföld keleti peremvidékén kezdődik, majd a Szilágyságon át Erdély vármegyei területein keresztül (a Székelyföld nyugati vidékeit érintve) a hajdani szász Királyföldet éri el. A felsorolt területek eltérő történeti, etnikai, gazdasági és társadalmi struktúrái még napjainkban is szemmel láthatók. A feudális nagybirtokok Erdély vármegyei részén, például a Mezőségen egészen a 20. század közepéig fennmaradtak. Az autópálya nyomvonalának keleti szomszédságában található Székelyföld és a dél-erdélyi szász Királyföld egészen a 19. század közepéig jellegzetes területi, adminisztratív, gazdasági és művelődési autonómiát élvezett. Azt már ismerjük, hogy ezek a történeti régiók a 19. század közepétől kibontakozott polgárosodáshoz és a 20. század végi modernizációhoz mind eltérő módon viszonyultak. Ez a kulturális, gazdasági, társadalmi és etnikai szempontból sokszínű országrész még napjainkban is  Románia egyik legfejlettebb, húzó régiója. A tervezett autópálya jelentős mértékben előkészítheti tehát nemcsak Erdély modernizációjának felgyorsítását, hanem elősegítheti Románia déli (Havasalföld) és keleti (Moldva) részének gyorsabb elérhetőségét, valamint a nyugat-európai régiókkal kialakított gazdasági kapcsolatok dinamizálódását is.      

Az Erdéllyel kapcsolatos társadalom- és gazdaságtörténeti írások egyetértenek azzal kapcsolatban, hogy a 18. századtól kezdődően itt elindult, makroszinten ható változások (pl. jobbágyfelszabadítás, vasúti és közúti hálózat kiépítése, földreformok, kollektivizálás stb.) mind külső hatásokra indultak el. A társadalomtudományok eredményei azt is kiemelik, hogy a különböző vidékek, tájegységek és közösségek más és más örökséggel vágtak neki a gyökeresebb életmódváltozásoknak, mivel korábban is eltérő társadalmi, gazdasági és politikai pozíciókkal meg státusszal rendelkeztek. A vasút és a modern úthálózat 19. század végi kiépülése Erdélyben például azt eredményezte, hogy a regionális és a táji cserében korábban egyenlő félként résztvevő kisrégiók, települések egy része a fejlődésben fokozatosan visszamaradt, elparasztosodott. Ezek a vidékek sok esetben archaikus jellegű kultúrát, gazdasági stratégiát és társadalmi berendezkedést konzerváltak, mivel gyökeresen átrendeződött számukra a különböző erőforrások és piacok elérése, s e radikális változások következtében Erdélyben már új egyenlőtlenségi helyzetek alakultak ki. A kedvező helyzetű települések az új makrostruktúrákban már gyorsabb fejlődést értek el, mivel termékeiket könnyebben piacra tudták szállítani, s ugyanakkor az új közlekedési lehetőségek jelentősen megkönnyítették a különböző gazdasági centrumokkal kialakított és működtetett kapcsolattartásukat.

Az észak-erdélyi autópálya megépítését is elsősorban az előbb említett, kívülről indult modernizációs kezdeményezések sorába illesztjük, s annak összefüggéseiben értelmezzük. Érdekes folyamatnak ígérkezik tehát, hogy a kívülről érkező nyomásra a fejlődésben igen különböző stádiumot elért és pozíciókat megszerzett erdélyi kisrégiók milyen válaszokat fognak megfogalmazni a társadalmi élettel, a gazdaságirányítással, a kultúra termelésével és működtetésével kapcsolatban, hiszen a tervezett autópálya nyomvonala egyaránt fog érinteni most kedvezőbb helyzetű és elzártabb, tehát hátránnyal induló településeket.

Komplex társadalomtudományi feladatnak ígérkezik annak vizsgálata, hogy az autópálya által közvetlenül érintett településeken, illetve az autópálya és a lehajtók vonzáskörzetében milyen alapvető változások fognak bekövetkezni a kívülről kezdeményezett modernizációs hatásokra. Az antropológia és a néprajztudomány napjainkban elsősorban az alapvető kulturális folyamatok megértésére törekszik, és igyekszik megragadni a kultúra termelésének, működtetésének, fenntartásának és továbbadásának jellegzetességeit a belső erővonalak és a külső hatások kontextusában. Másodsorban pedig odafigyel a felsorolt folyamatokkal szorosan összefüggő, azokba szervesen beágyazódó gazdasági és társadalmi összetevőkre is.

A terepen szerzett eddigi tapasztalataink és a rendelkezésünkre álló szakirodalmi eredmények alapján azt fogalmazhatjuk meg, hogy az autópálya által átszelt kisrégiókban, eltérő mértékben ugyan, de archaikus elemeket őrző életvilágok maradtak meg napjainkig, amelyeket igen nehéz külön rendszernek tételezni, és akként vizsgálni az abban működő kulturális, társadalmi és gazdasági jegyeket. Az eddigi gazdasági életben megfigyelhető  tradicionalizmus nem csak a gazdasági alrendszer belső szerkezetéből eredeztethető, mivel azt a helyi kulturális minták által meghatározott mentalitás is alapvetően befolyásolja, tehát így végső soron egyedi, sajátos társadalom- és gazdaságszervezési formák fennmaradásához vezet.

A mai erdélyi néprajztudomány egyik fő kérdése éppen az, hogy az eddig megőrzött – bár változásoknak kétségtelenül kitett – hagyományrendszerek, szokásvilágok milyen szerepet kapnak majd a gyorsan átalakuló, posztmodern világban. Egy adott közösség mit fog megtartani beszédszinten, és de facto módon megőrizni a kultúra korábbi, különböző területeiről. Például mit fog tovább működtetni a tájelemekből, a helyi termékekből, a lokális emlékezetből, s erre alapozva posztmodern világunkban fog-e építeni egyfajta szubnacionális, lokális identitást.

Még nem tudjuk teljes mértékben megválaszolni azt a kérdést sem, hogy a gyors kapcsolatrendszerekre épülő posztmodern korunkban a helyi világok, hagyományok, világképek és szokásvilágok a turisztikai termékek piacán hogyan fognak reprezentálódni, és milyen mértékben fog épülni ezekre egyfajta etnoturizmus. Az elmúlt tizenöt év történései azt jelzik, hogy egyes vidékeken, helységekben a lokális közösség számára már-már funkciótlanná váló szokások, szokáselemek, rítusok, ünnepek újrafogalmazása és fenntartása a kibontakozó turizmus hatására új lendületet kapott. Véleményünk szerint az autópálya kiépülése szerepet játszhat a most még működő vagy csak latens módon létező, sajátos elemekkel rendelkező, helyi kulturális struktúrák átértékelődésében is.

Az új közlekedési folyosó hatékonyan elő fogja majd idézni az erdélyi tájegységek betagolódását egy új, nagyobb, globális struktúrába, ezáltal gyors életmódváltozást és kultúraváltást is elő fog idézni. Tereptapasztalatunk szerint a globalizálódást kísérő hatások elsősorban a gazdasági élet szervezésében, az építészetben, lakáskultúrában, időhasználatban, szokásvilágban, a családi életben, s nem utolsósorban a kapcsolattartásban fognak majd reprezentálódni. Mivel az autópálya lehetővé teszi számtalan, most viszonylag elzárt település könnyebb megközelíthetőségét, gyorsan fel fogja oldani azoknak korábbi zártságát. Az életmintákban bekövetkező változások tehát első lépésben a családi gazdasági stratégiák átalakulásában, majd a kulturális minták, gyermeknevelési eszmények és az egyéni életvezetés átstrukturálódásában fognak megmutatkozni.

A kilencvenes évek egyik jelentős, ám mindezek ellenére keveset kutatott problémája a határokon átnyúló kapcsolatrendszerek kiépítése és működtetése, melyek sok esetben válaszként fogalmazódtak meg számtalan identitáskrízisre meg gazdasági helykeresésre. Úgy véljük, hogy az eddig beindult és működő folyamatok nem csak két közösség viszonyáról árulkodnak, hanem számtalan belső változást is generálnak főleg a segítő–megsegített, a vendég–vendégfogadó viszonyok erőterében. Véleményünk szerint mindez szervesen be fog tagolódni a kulturális örökség termelésének és a turizmusnak a keretébe is, hiszen a rejtett turizmusként is értelmezhető testvértelepülési kapcsolat alapvetően fogja befolyásolni a saját kultúrához való viszonyulást és annak elhelyezését egy tágabb – akár nemzeti – kontextusban is.     

A civil szféra szerepe kulcsfogalommá vált az elmúlt tizenöt évben a (sokszor határokon átívelő) kistérségi társulások megszervezésében és működtetésében. Kevésbé ismerjük azonban, hogy a különböző erdélyi területeken a civil szférában hangsúlyosabb feladatokat vállaló, meghatározó szerepet játszó személyek milyen hagyományokra építettek, és hogyan látták el szerepüket. A nemzetségi, rokonsági struktúrákra épülő, hagyományos és természetes autonómia és közösségi formák gyorsan visszaszorulóban vannak, s egyre inkább meg fognak jelenni a forráselosztásban is érdekelt erdélyi civil kezdeményezések, valamint a hatékonyabb érdekérvényesítést, a kistérségek rugalmasabb együttműködését biztosító szerveződések, amelyek legfontosabb céljukként egyértelműen a mentális, az infrastrukturális és a gazdasági modernizációt nevezik meg.

A hagyományosság az erdélyi régióban leginkább a gazdálkodásban mutatkozik meg, hisz a kontinentális munkamegosztás és a természetföldrajzi adottságok eddig mint mezőgazdasági területet határozták meg Erdélyt, ezen belül pedig igen kevés település tudott annyi tőkét felmutatni, mely elegendő lett volna hatékonyabb gazdasági és kulturális modernizációhoz. Ez a jelenség egyrészt mentalitásbeli merevséget, másrészről pedig egy technikájában és eszköztechnikájában, valamint munkaszervezeti formáiban elmaradott gazdálkodási rendszert tartott fenn. Az autópálya várhatóan feloldja ezt a merevséget, hisz a mentalitás gyökeres megváltozása mellett olyan új, belső munkamegosztási rendszerek is kialakulnak, melyek egyértelműen meg fogják kérdőjelezni az eddigi stacionér jellegű stratégiák érvényességét.

Előrelátható, hogy az autópálya kiépülését követően Erdélyben is gyökeresen átrendeződik a társadalmi, a gazdasági és a szimbolikus tőke, alapvetően megváltoznak a falvak és a városok között korábban kialakult, működő kapcsolatrendszerek. A gazdasági rendszerben lejátszódó folyamatokat ugyanakkor jelentős társadalmi és demográfiai folyamatok fogják majd kísérni. A belső és a külső migrációs rendszerek természetesen csak úgy lesznek vizsgálhatók és értelmezhetők, ha odafigyelünk a társadalom egészére, annak minden intézményére.