Dimitrov, Georgi 1958-ban született Szófiában. Szociológus, a szófiai Kilment Ohridszki egyetem professzora, az Európai Tanulmányok tanszék megalapítója. Két legfontosabb kötete Bulgária a modernizáció vonzáskörében (1995) és A szabadság szociológiája (2001).

Dimitrova, Szvetlana 1972-ben született Szlivenben. Francia nyelv- és irodalom szakon végzett, jelenleg a párizsi École des Hautes Études szociológia karának doktorandusza. Kutatási területe a kilencvenes évek a posztkommunista Bulgáriában.

Néhány aktuális kérdésre kerestünk választ, Bulgária EU-csatlakozását illetően. Interjúalanyunk Georgi Dimitrov szociológus. Dimitrov a kortárs Bulgária és Kelet-Európa, illetve az EU-s integráció kiváló szakértője, számos tanulmány irányítója és szerzője, elsősorban a modernizáció, a társadalmi átalakulások és a felsőoktatás területén.

– Bulgária EU-s csatlakozási szerződésének aláírása 2005 tavaszán várható, maga a csatlakozás pedig 2007-ben. Fejezetek zárulnak le, gazdasági, politikai, szociális fejlődésről árulkodnak a mutatók. A szociológiai  közvélemény-kutatás egyértelműen az eurointegráció melletti állásfoglalást jelzi. Mindez azonban elég-e? Nem gondolja, hogy sokkal inkább szimbolikus elfogadásról van szó, mintsem a szerződés átgondolt és megvitatott, konkrét vonatkozásainak ismeretéről ? Másrészt hogyan lehetne ez utóbbit megvalósítani?

– Mint tudja, az eurointegráció lelkes híve vagyok, de egyetértek a kérdésében lappangó hallgatólagos aggodalmával. Minden kétséget kizáróan az utóbbi két bolgár kormány kitartóan igyekezett, hogy a csatlakozási folyamatok minél előbbre jussanak. Ezek a törekvések azonban főleg egyfajta tárgyalókészséget, szociális és intézményes átalakítások felvállalását jelentik. A baj az, hogy az elkötelezettségek megvalósulása beláthatatlan iramban történik, a mai napig egyetlen újítás sem vezetett kézzelfogható eredményekhez. Ott van például a jogrend. Bár senki sem kérdőjelezte meg az Európa Tanács javaslatainak helyességét, mégsem mozdult semmi ezen a téren. Ráadásul semmilyen erre vonatkozó változtatást nem tűztek ki célul a közeljövőben, mivel ez a társadalmi élet alapvető átrendeződését eredményezné. A szociális reformok nemzeti erőforráshiányának következtében Bulgáriában nincs helyi vita az ország EU-csatlakozásáról. A nyilvános vita valószínűleg felszínre hozná a reformtörekvésekre vonatkozó hiányosságokat. Ennélfogva a bolgár társadalom két külön csoportra oszlik, egy Európa-barát elitre, illetve a tehetetlen lakosságra és intézményekre. Nagyon fontos, hogy az elit alig várja a csatlakozást, mivel ez kormányrészről jelentős pénzösszegek elosztását jelentené. Az EU-s tőkétől ugyanis a bolgár politikai rendszer klientúra-praxisának támogatását várják, valamint azt, hogy megerősítse a kormánynak a polgári választótestülettel szembeni jelenlegi függetlenségét.

– Kérem, ismertesse a „Bulgária eurocsatlakozásáról folytatott nyilvános vita” és „A bolgár csatlakozás kérdése a szakértői, illetve a politikai diskurzus tükrében” elnevezésű kutatásai eredményeit.

– Most ön néhány 2000–2001-ben készült tanulmányra hivatkozik. Akkoriban felfigyeltünk az előbb említett nyilvános viták hiányára, valamint a szakértők közötti radikálisan rossz kommunikációra. Közben azonban történt néhány pozitív változás: a szaktudás tere kitágult, és a szakmunka minősége lényegesen megjavult, sok EU-információs kampányt bonyolítottak le sikeresen. Sajnos mindezek nem változtatták meg az előbb leírt drasztikus társadalmi megosztottságot, és még mindig nem folyt nyilvános vita a belépésről. Eurointegrációs miniszterünk, Kuneva asszony kétségbeesett erőfeszítéseket tesz, hogy tudatosítsa az intézményreformok és a vállalt kötelezettségek teljesítésének szükségességét. Mindez hiábavalónak tűnik. Az országos médiát csupán a „mennyit kapunk” és a „ki kapja” foglalkoztatja. És ez egyáltalán nem tréfa, tényleg nem szeretnék egy olyan „egyesület” tagja lenni, ahol ilyenek vannak, mint mi… Jelenlegi állapotában Bulgáriát nem szabad befogadni, az EU érdekében!

– Hogyan látja az  időről időre felerősödő, a csatlakozásról és európai alkotmányról – ezt egyébként Szimeon Saxkoburgotszki miniszterelnök októberben aláírta – szóló népszavazást sürgető állásfoglalást? Minősíthetjük-e populista kísérletnek, vagy tekintsük „az EU-ról és az európai alkotmányról tájékoztató vita” bevezetőjének?

– Ezek párton belüli intrikák, melyek csak rövid távon fontosak. Megfigyelte, hogy mennyi ideig tartanak ezek a „kezdeményezések”, valahányszor felbukkannak?  Igen, Bulgáriában van precedens új intézményi javaslatok elfogadását célzó népszavazásra, de ez csak akkor fordult elő, amikor teljes mértében biztosak voltak annak kimenetelében: először a Vörös Hadsereg felügyelte a szavazást, másodjára pedig Todor Zsivkov alkotmánytervezetét támogatta a személyes  önkényuralom intézménye a hetvenes évek közepén. Az emberek véleménye számít a legkevesebbet Bulgária jelenlegi  politikájában.

– Bulgária és Románia közös „csomagba” tartozik. A tárgyalások során a nyilvánosság többször is kételkedését fejezte ki, hogy valóban ez lenne a leghelyesebb eljárás. Egy kevésbé vonzó hasonmáshoz hasonlítani  (Ivajlo Dicsev kifejezésével élve „Románia, a mi görbe tükrünk”) nem a legszerencsésebb pszichológiai hozzáállás. Tény viszont, hogy mind Bulgária, mind Románia egy főre eső nemzeti bruttó termelése a tizenötök 27 százalékát teszi ki (összehasonlításképpen: a csatlakozás pillanatában a lengyelek 44, a magyarok 56, a csehek pedig 63 százalékos mutatóval rendelkeztek).

– Bulgária már több szilárd ígéretet is kapott különböző EU-s tisztviselőktől, csupán a saját fejlődése ütemén múlik az egész. Bulgáriát és Romániát nem kényszerítették mesterségesen egy kalap alá. Ha mindkét állam a többdimenziós átrendeződés folyamatában egyértelmű fejlődést mutatna, a „másik” dolgainak jelenlegi állása nem volna olyan fontos. Kérem, vegye figyelembe, hogy a gazdasági mutatók nem a nyersanyagforrásokat vagy az éghajlati viszonyokat jelzik. A GNP valójában az ország strukturális képességére, illetve a növekedési potenciálra utal. Éppen ezért annyira döntő fontosságúak a választások: működőképes jogrendszer nélkül nem lehetséges valódi gazdasági fejlődés, mivel egyrészt hiányoznak a hatékony szabályozó eszközök, másrészt pedig a befektetések nem előreláthatóak. A két balkáni állam integrációját nem annyira a Duna túlsó partján levő vetélytárs hátráltatja, amely abból fakadna, hogy a két államot előnytelenül egy kalap alá veszik, hanem inkább a két ország intézményeinek elmaradottsága.  És ez a legrosszabb: az EU-tagságra nem úgy tekintenek, mint a nemzeti önfejlesztés és a folytonos gazdasági fejlődés ösztönzőjére, hanem mint nagy pénzösszegekkel járó tehermentesítő adományra. A nyilvános csatlakozási diskurzus az automatikusan jóléthez vezető pénzszerzésnek rendelődik alá.

– Hogyan látja az európai bővítés kapcsán szomszédunk, Törökország helyzetét? Európa országaiban a hivatalos politikai nyilatkozatok és a közvélemény között eltolódás tapasztalható. Az a tény, hogy Bulgáriában török kisebbség él, változtathat-e az eredeti állásponton?

– Hát ez egy fontos, de nem sürgős kérdés. Majd ha eljön az ideje, nem ez lesz az első eset, hogy a tagjelölt állam uniós csatlakozása túlnyomórészt politikai alapon dől el. A politikai háttér valóban eléggé fontos. Törökország furcsamód egyszerre polgári demokratikus (politikai szempontból) és iszlám (kulturális szempontból) ország. Ez egy ritka eset, értékelni és bátorítani kellene. Egyrészt az ország kétségtelenül igen jelentős geopolitikai fontossággal bír, piaca pedig terjeszkedik. Másrészt viszont az integrációs tárgyalások megkezdése után ez pusztán a merev szabályokhoz való ragaszkodás, s arra jó, hogy addig nyújtsák a folyamatot, ameddig ez szükségszerűen eltartana.

– Mihez kezd majd EU-s állampolgárként? Az „Európai tanulmányok” háttérbe szorulnak a „szociológia befejezetlen hívásához” képest?

– Ön egy évtizedekkel ezelőtt általam írt szociológiai tankönyv címére hivatkozik. Meg vagyok győződve a szociológia örökkévalóságáról, mert az tartalom, struktúra, módszer, gyakorlat állandó alakulásában létezik. Nyilvánvaló, hogy az uniós változások rendkívül kedvezőek a szociológia számára, mivel egy precedens nélküli realitást hoznak létre. Az, hogy mit jelent a mai európai szociális élet, hatalmas kihívás minden társadalomtudomány számára. Az EU szociális konstrukció, és meglehetősen kényes és sebezhető. Megértést igényel, ha arra törekszünk, hogy a sokféle uniós politikát hatékonnyá, az intézményeket pedig a polgárok számára hozzáférhetőbbé és rokonszenvesebbé tegyük. Másrészt viszont az Unió állampolgárának lenni polgári felelősség, amelyet hatalmas szociális információs folyamatok – adatgyűjtés, elemzések, értelmezések, tervezések, feltalálások stb. – támogatnak. Mindez a szociológia területe. Szerintem, ha a szociológiának szüksége van az újjáalakult egyesült Európára, és ha az utóbbi hasznosíthatja az előbbit, miért ne álmodhatnánk egy boldog jövőt mindkettőjüknek?

Benedek Iringó fordítása