Hrisztov, Borisz 1945-ben született, a kortárs bolgár irodalom kiemelkedő alakja. Költő és prózaíró, alapvető gyűjteményes kötetek összeállítója. Egy ideje visszavonultan egy rodopei faluban él. Fontosabb kötetei közül: Vecseren trompet (Esti harsona), versek, 1978, Bastata na jajceto (A tojás apja), regény, 1988, Dolinata na obuvkite (Cipők völgye), próza, 1990, Dumi varhu drugi dumi (Szavak szavakon), háromsoros versek, 1993.

Borisz Hrisztov

Casus

A tolvaj nem lop már többé.

A gyilkos eldobja a kést.

Hát mit kezdjek én a szavakkal?

Ima

De legyenek, Uram,

sebeink olyan helyen,

hogy kezünk elérje.

Halott

Halott ül a túlparton –

megközelíthetetlen és büszke,

hogy előttünk ért oda.

Lepke

Szárnyait horgasztva a lekaszált virág fölött

özvegy ő, ki

menyasszonyi ruhában jött el a sírhoz.

Goszpodinov, Georgi 1968-ban Jambolban született, nemzedékének legismertebbje, prózában és versben is újat teremtett. Több irodalmi díjjal ismerték el tehetségét, idegen nyelven is megjelentek kötetei. Közülük néhány: Lapidarium (Lapidárium), versek, 1992, Cseresata na edin narod (Egy nemzet cseresznyéje), versek, 1996, Esztesztven roman (Természetes regény), 1999, 2001, 2003, I drugi razkazi (És más elbeszélések), 2001, Piszma do Gausztin (Levelek Gaustinhoz), 2003.

Georgi Goszpodinov

Szerelmesvers

Te vagy a galuska a levesemben

Én vagyok a kocka az abroszon

Te vagy a sótartó amely nem szór

Én vagyok az asztal végi ecetesüveg

Te vagy a muslinca benne

Én vagyok Beef Stroganoff az ünnep során

Te mustár vagy (mus-tár) az ünnep után

Ne vidd túlzásba a mustárt édes

Ne vidd túlzásba a mustárt mondom

Én vagyok a gyomor fekélyedhez

Girl

„Ki hallja mesémet a lányról?”

Lefekszel a lány mellé aki

lefeküdt a fiúval aki

lefeküdt a lánnyal aki

lefeküdt a fiúval aki

lefeküdt a lánnyal aki

Lefekszel mindenkiből részesülsz

Látod az egész mindenség ágyadban

Látod mennyi közösség egy lányban

Dojnov, Plamen 1969-ben, Razgradban született sokoldalú szerző. Irodalmomszer-vező, irodalomkutató és szerkesztői munkája is jeles, különleges verseskötetek szerzője, ismert, játszott és díjakkal elismert drámaíró. Fontosabb művei: Ljubovnikat i maesztroto (A szerető és a maestro), versek, 1993, Viszjastite gradini na Balgarija (Bulgária függőkertjei), versek, 1997, Isztinszki isztorii (Valódi történetek), versek, 2000. Kávéköltemények (Kafepoemi) című prózát és verseket tartalmazó szokatlan kötete 2003-ban jelent meg, benne elsősorban budapesti kávéházaknak szentelt írások – kávékülönlegességek receptjeit is versbe szedte. Kiváló formaművész, magyar költőket is fordít.  

Plamen Dojnov

(Bécsi séta)

Kávé, tej, tojáslikőr s az ősz aromája Bécs fölött,

ártatlan őgyelgés a Kärntnerstrassén, októberi pára,

fölriadt fehérség világos utcákon ömlik szét...

S mikor ínyed is érzi kellemes, hűvös ízét,

a finom, jó ízlés emlékezi majd bizonyára

e tejszínkatedrálisokat hol is látta azelőtt.

(Mozart)

Erős kávé, a finom keveréket dicséri,

mely aprószemű, szinte láthatatlan, és elragad

keserű vakulás, futamra fülelsz magad,

mit pillasorán leánynak

fiúajkak muzsikálnak –

láng vágyát így zöngicséli.

(Bella Italia)

Kávé – kesernyés likőr öleli hévvel, melyet

tejszínhab borít, benn elragadtatás, csoda.

Mi dúl a csészében? Mindenki hallja a tengert,

akárha reneszánsz atlaszát hagyta volna oda.

Forr a napos Adria vize, mint csitítsuk még el?

Illő titkával mandulának, illatoz sötéten.

(Amerikai kávé tejszínnel)

Kortyol a csészéből, mely sötétet titkol,

iszik csak,folytatja, mert a tejszín is tudja régtől,

a kávé oly hosszú, amilyen sokáig titkon

a nőre kell várjon, ki mindenképp eljön majd végül.

(Mária Terézia)

A kecses tejszínhab nemes teste, kelyhe.

Narancslikőr aranypalástja illan

dús illatú eszpresszókávé sejlő titkán.

Szerelmek lobbannak! – horgas hab függönye rejtve

dévaj baronesszek sziluettje csillan,

felkiáltójelhad a királyi krónikás lapjain tisztán.

Rahnev, Elin 1968-ban született. Jó ideje színpadi szerzőként jeleskedik, darabjait nagy sikerrel játsszák Bulgáriában és külföldön. Verseskötetei közül: Szastesztvuvam (Létezem), 1991, Razvjavane na minzuhara (Kikericslobogás), 1996.

Elin Rahnev
Öröklét

Két hópehely szeretkezik

egy rendőrsapkán.

Walt Whitman sápad.

Hazám

Testem holmi méltó sírással forr egybe

a cukrászdamód kerekded évek alatt – porhanyós

és savanyú kis emberekkel teli. A dolgok teljes

siralmassága azonban megcsendesült ama szemközti fában.

Voltaképp.

***

Pillangókat másolok – némelyek azt mondják, versek.

Vodkát iszom sok holdlével.

Napszemüveget hordok hasmenés ellen.

Tettem valamit önök ellen?

Hm?!

Ivanova, Mirela 1962-ben született Szófiában, a jeles bolgár költőnők képviselője. Hat verseskötete van, irodalmi díjakkal tüntették ki, két verseskönyve is megjelent Német-országban. Néhány cím: Kamenni krile (Kőszárnyak), 1985, Sepoti (Suttogások), 1990, Razglobjavane na igracskite (A játékok szétszedése), 1995, Eklektiki (Eklektikák), 2002.

Mirela Ivanova
Természetek

Ismétlem, ismétlem, ismétlem magam.

Ismétlem magam, midőn mondom:

körmöm növesztem, te a szakállad,

ragadozóként öleljük-utáljuk egymást.

Ismétlem magam, mikor mondom:

a forradalom felfalja gyermekeit,

most rajtunk a sor, gyermekeinken,

gyermekeinken, mert evéssel

jön meg az étvágy.

Ismétlem magam, amikor:

a Z-seb nem gyógyul be.

Vagy amikor:

túlsok derű, egymértékűség,

túlsok ennyi és kész,

túlsok lélekifjúság

az elutasítás, nem utasítok el.

Vagy:

ne siess eltúlozni engem,

konkrét vagyok, halandó és füllentek.

Kandúrt nevelek és katasztrófákat,

és két mély ráncot – mosolyom

fogják zárójelekbe.

Vagy pedig kérdem:

hol vagyok, mért vagyok magam

és miért térek vissza

e bosszúálló

s tovatűnt jövőbe?

Ismétlem magam, mikor ritmust váltok,

és bőrömet cserélem, meg a férfiakat.

Ismétlem magam, ahogy egyre ismétlem:

mint haj a levesben,

úgy érzem magam hazámban.

Ismétlem magam s hull a hó, eső esik,

és süt a nap

és ősz van.

                   Szondi György fordításai

Sztojanova, Olja 1977-ben született Szófiában. Kulturológia és újságíró szakot végzett, a Dnevnik újságírója. Költő, főbb kötetei a Fotografii (Fényképek) és Proza.

Olja Sztojanova

Ritmus

        Plamen Dojnovnak

Egy napfényes

reggel

egy férfi

hever az utcán

és mert

mindenki siet,

lopva néznek rá,

és továbbmennek:

magukban visznek

egy férfit,

aki az utcán hever

és mindenkit,

kik lopva néznek rá,

mielőtt továbbmennek,

mert sietnek.

A magyar nő délben

Az aranygyűrűk

pedikűrözött ujjain –

a csipkézett

kendő a felsőzsebében,

gesztusai: akár egy arisztokrata

vagy olyan anya,

akinek a felnőtt fiai nem írnak –

délben baracklikőrrel

és sok tejszínhabbal

issza a kávét,

és mikor a csészét tartja,

a legnagyobb gyűrűtől,

a legszebbtől,

a kisujját nem tudja felemelni.

Gerevich András
és Bojkov Nikoláj fordítása

Bojkov Nikoláj és Boykov Nikolay  két név, viselőjük azt gondolja, két nyelvben lakozik. 1968-ban született Vidinben. A debreceni KLTE magyar karán végzett, jelenleg a Szófiai Egyetem magyar szakán tanít. A magyar irodalom elismert fordítója, de bolgár költőként is két kötete jelent meg: Metafizikák (2000) és Versek életrajzzal (2003).

Nikolay Boykov
Azt mondom a Duna

VALAMILYEN BOSZORKÁNY HÁZÁNAK

ERESZÉBŐL ERED

(A MÁSIKBÓL A RAJNA)

ÉS A FEKETE TENGERBEN ÉR VÉGET

ÁTVÁLTOZVA TENGERNYI KISDUNÁVÁ

ÉS BÉCSEN POZSONYON KOMÁRONON

BUDAPESTEN MOHÁCSON ZEMÁNON

ORSOVÁN TURNU SZEVERINEN CSERNA

GORÁN GALACON NOVO SZELÓN VIDINEN

LOMON ORJAHOVON NIKOPOLON SZVISTOVON

RUSZÉN SZILISZTRÁN HALAD ÁT

MINDEN NAP EZT MONDJÁK A RÁDIÓBAN

ÉS AZT IS TUDOD SZÁLLÁST ÉS

TÁPLÁLÉKOT AD A HALAKNAK

PAPAGÁJOKNAK ÉS A MACSKÁKNAK

                                         Bojkov Nikoláj fordítása