A kereskedelmi kamarák szülőhazája Franciaország, történetük közel háromszázötven évre nyúlik vissza. A marseille-i kereskedők társasága hozta létre elsőként 1650-ben a mai kamarák ősét. A Földközi-tenger partján fekvő város példáját követték később az angolok, németek, spanyolok, osztrákok, magyarok. És itt a sorrendbe belépett Erdély is; a Kolozsvári Kereskedelmi és Iparkamara 1851. január 19-én alakul meg, első elnöke Samuel Dietrich vaskereskedő, alelnöke Rajka Péter üzletember, akinek neve ma ismét jelen van a vállalkozói világ köztudatában: az 1996-ban Kolozsváron létrehozott Vállalkozók Szövetsége érdemei elismeréseként az ő nevét viseli.

A kamarák létrejötte megszünteti a középkorból fennmaradt céhprivilégiumokat, és megalapozza a modern gazdasági fejlődés szerveződését. De milyen szerepet tud ma vállalni ez az intézmény? Milyen mértékben nyújthat valós támaszt a térségben tevékenykedő üzletembereknek? Jelenleg Románia minden megyéjében működik egy-egy kamara, a bukaresti a Románia Kereskedelmi Kamarája nevet viseli, a tagok számát tekintve mégsem a legnagyobb. A majdnem százötven éves múltú kolozsvári kamarának a megye tizenötezer aktív cége közül háromezerötszázat sikerült megnyernie. Gheorghe Mureşanu alelnök véleménye szerint a két intézmény tevékenységében nincsenek átfedések, habár a kolozsvári vezetőségi tagok közül néhányan beiratkoztak (nagyobb információforrás lehetőségének érdekében) az országos kamarába is.

Mivel 1949-ben az árubörzékkel majdnem egy időben rendelettel megszüntették a kereskedelmi és iparkamarákat is, negyvenegy éves kiesés után nem volt egyszerű dolog működőképes gazdasági fórumot létrehozni tapasztalat, anyagi alap és székhely hiányában. A múlt században az intézmény a jelenlegi prefektúra épületét birtokolta, reménytelen volt tehát a visszaszerzéséért harcolni. Az 1990. júliusi közgyűlésen megválasztott tizenkét tagú vezetőtanács kibéreli a főtéri volt városháza egyik helyiségét, és a tagdíjakból, valamint a kamara által működtetett cégjegyzék illetékeiből próbál tőkét szerezni. Az anyagi alap megszilárdításában jelentős szerepe van az 1991-ben létrehozott Expo Transilvania elnevezésű vásárszervező társaságnak. A továbbképző tanfolyamok szervezése szintén bevételt jelentett. A négyéves mandátum lejártával és Mircea Costin elnök 1994-es megválasztásával a kolozsvári kamara új korszakába lép: fokozatosan elismerést nyer a hazai gazdasági életben, és külföldi kapcsolatait is megerősíti. Ezenkívül megvásárolja az Asztória szálloda épületét, amelyben hatalmas anyagi ráfordítással (és egymilliárd lej adósság terhe alatt) végre olyan korszerű központot sikerül létrehoznia, amely minden igényt képes kielégíteni.

Mindez eddig a látszat. De konkrétan mit is nyújthat a kamara a hazai gazdasági átszerveződés folyamatában? Elsősorban a kis- és középvállalatok felemelkedésében játszik szerepet partnerkapcsolatok elősegítésével, üzleti utak szervezésével, a magánosításon fáradozó állami vállalatoknak a versenyképes termékek előállításához szükséges modern technológiát próbálja megszerezni. Utóbbi érdekében a Műszaki Egyetem támogatását is igénybe veszi. A kamara tulajdonképpen közvetít a vállalatok és a legújabb technológiákat tároló Műszaki Egyetem között. Ebben mondhatni hagyományt követ, hiszen a múlt században a kereskedelmi kamara szakiskolákat alapított (1860-ban a kolozsvári iparosok egyesületével létrehozza az inasiskolát, 1868-ban a kereskedelmi főiskolát, amely 1885-ben Kereskedelmi Akadémia lett). A hagyományt a két világháború után is követte. Most azonban, törvényes keret hiányában, a szaktanfolyamok és tudományos szimpóziumok szintjét a gazdasági oktatásban nemigen lépheti át. Németországban viszont ma is a kamarák szervezik meg a szakoktatást, és diplomát is ők adnak a végzős mesteremberek kezébe. A hazai kereskedelmi kamaráknak egyelőre be kell érniük azzal, hogy a szakiskolák struktúrájának alakítását próbálják befolyásolni — többé vagy kevésbé eredményesen. Ami a továbbképző és szaktanfolyamokat illeti, ezek időtartama nem haladja meg a két-három hetet. Nem prognózisok alapján szervezik ezeket, hanem a vállalatokhoz, cégekhez eljuttatott kérdőívek összegzését figyelembe véve. A felmérések és a statisztikák azt mutatják, hogy legnagyobb érdeklődésnek a rövid távú, két-három napos tanfolyamok örvendenek. Talán ez az adat is napjaink üzletemberének szellemével kapcsolatos, akinek nincs már ideje hosszasan tárgyalni, rögtön tudni akarja, mit kaphat a pénzéért, még akkor is, ha szaktudásról van szó.

Egy ugyancsak fontos terület, ahol a kolozsvári kamarának sikerült újítani, a cégjegyzékszolgálat. Ha tavaly még hónapokig elhúzódott egy cég bejegyzése, ma már legtöbb tíz nap alatt lebonyolítják azt. Igaz, hogy ezt a gyorsaságot már az idén érvénybe lépett 32-es rendelet szabályozza, de a környéken ezt még csak a kolozsvári intézménynek sikerült alkalmazni. (Jelenleg negyventől százig terjed a kolozsvári céjgegyzéknél hetente bejegyzett cégek száma.)

A kamarák kitaláltak egy módot arra is, hogyan serkentsék a gazdasági egységek közötti versengést, és hogyan jutalmazzák a legjobbakat. A cégtoplistát országos szinten elfogadott kritériumok alapján állítják össze. A listára csak azok a vállalkozások kerülnek fel, amelyeknek jövedelme meghaladja a tízmilliót, és legkevesebb három alkalmazottjuk van. Az előző évi mérleg alapján összevetik a cégek termelékenységét, befektetési indexét, exportteljesítményét. Az idén bemutatott Kolozs megyei vállalatok '96-os toplistájának paradoxona, hogy kiiktatták a kritériumok közül az adóssági arányt, így olyan cégek is felkerülhettek a lajstrom élére, melyeknek óriási a tartozásuk. A kitermelő és feldolgozó nagyvállalatok '96-os listavezetője az aranyosgyéresi huzalgyár, ezt követi a Terapia kolozsvári gyógyszeripari vállalat, a harmadik helyezett pedig a kozmetikai cikkeket gyártó Farmec. A gépgyártó vállalatok közül a kolozsvári Armătura áll az élen, második a hűtőberendezéseket előállító Tehnofrig. A könnyűipari egységek listavezetője a Clujana cipőgyár, az élelmiszeripari vállalatok közül a tejfeldolgozó Napolact a győztes az Ursus sörgyárral együtt. A mezőgazdasági ágazatban a bonchidai húsfeldolgozó Agrocomsuinnak volt a legjobb a tavalyi mérlege, az építőipari egységek sorában az ACI CLUJ lett az első. A szolgáltatások kategóriájában első helyre került a kolozsvári köztisztasági vállalat, a Salprest, a legnagyobb Kolozs megyei exportőrnek az aranyosgyéresi huzalgyár bizonyult, ezt követik a listán a Someş Részvénytársaság, a Clujana és a Terapia. A kamara bizonyos szubjektív megítélés alapján különdíjakat is osztott az idén. A kolozsvári kiállításokon a legszebb standot a műanyagcikkeket gyártó Napochim rendezte be, a kamara hűségdíját az ACI CLUJ és az építkezéstervező Interproiect kapta, hiszen az utóbbi megtervezte, az előbbi felújította a kamara új székhelyét. A legtöbb külföldi üzleti utazáson az Argos részvénytársaság vett részt.

Az intézmény promocionális és kapcsolatteremtő tevékenységének szerves része a külföldi üzleti utak megszervezése. Mivel a megye vegyesvállalatainak legnagyobb része magyar részvétellel alakult, Magyarországot a kamara elsőrendű partnerének tekinti. A magyar cégek legtöbbször a közvetítő szerepet vállalják a hazai vállalatok nyugati exportjában. Szoros együttműködés létezik a kolozsvári kamara és a pécsi kiállításszervező cég között — a két város testvérvárosi kapcsolatán túlmenően. 1993-ban a kolozsvári kamara 16 kiállítójával elnyerte a pécsi vásár különdíját. A megyében jelentős arányban működnek német és olasz vegyesvállalatok is, ezért az intézmény a nyugat-európai országok felé is terjeszkedik kapcsolataival. Habár a kamarák közötti egyezség tiltja a más megyékből való vállalkozók tagként való felvételét, nemegyszer előfordul, hogy Szilágy vagy Máramaros megyei üzletemberek nyugati gazdasági utakon vesznek részt a kolozsváriakkal.

Ha nem is jutott olyan horderejű döntéshozó szerephez Erdély gazdaságikereskedelmi életében, mint amilyen státussal elődje rendelkezett, a Kolozs megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezőgazdasági Kamara hétéves működése során olyan gazdasági fórummá fejlődött, amely nélkül nemigen boldogul a használható információt kereső, új piacok meghódítására törekvő üzletember.