■-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Megye Külföldi tőkével működő Ebből magyar tőkével működő vállalatok vállalatok
	Száma	Beruházott tőke (ezer USD-ben)	Száma	Beruházott tőke (ezer USD-ben)
Kolozs	2064	107,837	308	2246
Arad	1137	23,901	128	2991
Bihar	1443	58,000	394	4400
Maros	797	15,900	228	1568
Hargita	603	28,700	350	4200

Érdekes megfigyelni, hogy Maros és Kolozs megyékben, ahol a magyarság nagy számban él, jóval kisebb a magyar befektetések összege, mint például a magyar—román határhoz közel fekvő Biharban vagy Aradon, de még a legtávolabb lévő Hargita megyébe beruházott összegnél is.

Ennek magyarázata főképp az 1990 után kialakult etnikumközi feszültségekben és konfliktusokban keresendő, de az adatokat más tényezők is befolyásolták. Érdekes, hogy az idén, a magyar—román politikai viszony enyhülése ellenére, Kolozs megyében például csupán egyetlen új magyar—román vegyesvállalatot jegyeztek be, Hargitában kettőt és Maros megyében négyet. Ez a visszaesés elsősorban azzal magyarázható, hogy tavaly óta a romániai közvetlen külföldi beruházások esetében minimálisan tízezer dollárt kell a külföldi félnek befektetnie.

Ugyanakkor azonban a Kolozs megyében már korábban bejegyzett magyar tőkével működő vállalatok május végéig 1576 ezer USD-ről 2246 ezer USD-re emelték külföldről származó alaptőkéjüket. Ennek köszönhetően ebben a megyében Magyarország az ötödik helyen szerepel a külföldi beruházások rangsorában, közvetlenül Svájc, Luxemburg, Olaszország és Németország után.

A legnagyobb magyar befektetők között szerepel a MOL, a Dunapack, a Páter Bank, a Fundy és a West Union. Igaz, ez utóbbi román—magyar—német vegyes vállalatként működik Romániában. A Dunapack nemrég indította be 15 millió dolláros sepsiszentgyörgyi beruházását. A korszerű technológiával felszerelt üzemben a legmodernebb csomagolóanyagokat állítják majd elő, s ez közvetlen hatással lehet a romániai exportra is. Hiszen eddig Románia köztudottan gyengén állt a csomagolástechnika terén, ám nyugati színvonalon becsomagolt termékeit sokkal könnyebben értékesítheti majd a külföldi piacokon is.

Érdekes és izgalmas piac a magyar befektetők számára is a román tőzsde és a RASDAQ-nak nevezett másodlagos, elektronikus értékpapír-piac. Nyugati szakemberek a legliberálisabbak közé sorolják a román tőkerepatriálisi törvényt, ezért egész sor nyugati befektető ruházott be az utóbbi időszakban nagyobb összegeket különböző román vállalatok részvényeibe. A tranzakciókról és a beruházókról nagyon nehéz általános képet alkotni, hiszen a tőzsdei műveletek elvégzésére a Román Értékpapír Felügyelet a jelen pillanatig csaknem száz brókercéget is feljogosított. Az amerikai NATO-csatlakozási álláspont miatt — miszerint Románia kimarad az első hullámból — több vezető brókercég a forgalom visszaesésétől tartott, ám ezt az utóbbi hónapok eredményei megcáfolták.

Francois Ettori, a Világbank romániai képviselője október végén úgy vélte, hogy Románia a reformok megvalósítása terén „válaszúthoz” érkezett, és amennyiben eddigi eredményeit meg kívánja szilárdítani, a kormánynak fel kell gyorsítania a privatizációt és az állami tulajdonban lévő vállalatok átalakítását. Ettori kijelentette, hogy a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap Bukarestben tartózkodó képviselőinek „baráti tanácsa” szerint Romániának a veszteséges vállalatok felszámolását is fel kell gyorsítania. Különben a makrogazdaság megszilárdítása terén eddig elért eredmények hat hónap leforgása alatt elpárologhatnak. A világbanki tisztviselő kifejtette, hogy a kormány válaszúthoz érkezett. S vagy felgyorsítja a magánosítást minden további kommentár nélkül, vagy pedig folytatja eddigi, komoly aggodalomra okot adó irányvonalát.

Tény, hogy Romániában a reform és a privatizáció az őszi időszakban megrekedni látszott, s ez a magyar befektetések esetében is igaz. Bár a hivatalos statisztikák azt mutatják, hogy a gazdaság 45 százalékát sikerült eddig magánosítani, a nagy vállalatok közül csupán néhányat privatizáltak, még mindig nem született egyértelmű döntés a ráfizetéses nagyüzemek bezárásának módozatairól, és továbbra is várat magára az állami bürokráciát egyszerűsítő, átfogó beruházási jogszabály kidolgozása.

Október utolsó napjaiban az International Herald Tribune konferenciát rendezett Bukarestben, amelyen a külföldi beruházók előtt a kormány több tagja és maga a román államfő is előadást tartott. A rendezvény sikeresnek és hasznosnak bizonyult, azonban a megjelent üzletemberek zöme arról panaszkodott, hogy Romániában „túl sok hivatal foglalkozik a privatizációval”, ez pedig növeli a bürokráciát, és kedvét szegi a beruházóknak. Többen hangoztatták: elegük van azokból a vitákból, amelyek a pénzügyminiszter, a reformügyi tárca vezetője és az Állami Tulajdonalap (ÁT) elnöke között folynak: „Tarthatatlan helyzet alakult ki — panaszkodott egyik nyugati üzletember. — Megegyezel az ÁT-vel egy árban, majd megtudod, hogy azt valamelyik kormánytag kifogásolja, s erre új versenytárgyalást írnak ki.”

A befektetők úgy vélik, könnyebb a dolguk Romániában a multinacionális cégeknek, amelyek közvetlenül Constantinescu elnökkel tárgyalnak. A kisbefektetők számára azonban a helyzet jóval bonyolultabb, közbelép a bürokrácia, s rövidesen kiderül: semmi sem biztos, s az egész egy nagy összevisszaság — mondotta egyik európai uniós országból érkezett vendég.

A konferencián az államfő elismerte, hogy a romániai privatizáció útvesztői, a „hatalmas nehézségek” több befektetőt is megingattak, egyeseket pedig távozásra késztettek. Bár szavakban senki sem mondta ki, köztudott, hogy a bukaresti hivatalok gépezetében, ha nem „kenték meg”, egyetlen kerék sem mozdul. Tudja ezt maga Emil Constantinescu is, aki nem véletlenül kezdeményezte az általa is aggasztó méretűnek mondott és általánosult korrupció felszámolását, és bírálta több alkalommal is az állami hivatalokat. Az elnök kifejtette, hogy a romániai reformok megtorpanása elsősorban annak köszönhető, hogy teljes mértékben hiányzik a román menedzsergárda, a „balkáni szellem” pedig eluralkodni látszik minden területen. Constantinescu megígérte: közbelép a szóban forgó tárcák közötti terméketlen viták befejezése érdekében, s a kérdést a néhány héten belül sorra kerülő kormányátalakításkor is szem előtt tartják.

Kétségtelen, hogy a Ciorbea-kormány nehéz gazdasági helyzetet örökölt elődjeitől. Az idei infláció év végéig várhatóan 130 százalék lesz. Ezt jövőre Ciorbeáék 30 százalékra szeretnék mérsékelni. Ezzel párhuzamosan 6,9 százalék lesz a munkanélküliség, s a költségvetési hiány a legkedvezőbb esetben a GDP 4,5 százalékát teszi majd ki. A derűlátó előreljezések ellenére, Romániának hosszú utat kell megtennie, hogy Magyarország vagy Csehország szintjére felzárkózzék. A 23 millió lakosú országban az elmúlt nyolc esztendőben mintegy 3,5 milliárd dollár külföldi befektetés érkezett, és a valós piacgazdasági viszonyok kialakulása is várat magára.

Victor Ciorbea azonban változatlanul bizakodó. Szerinte — s ezt a konferencián is hangsúlyozta —, aki most fektet be Romániában, hatalmas nyereségre számíthat. A kormányfő tudatában van annak, hogy a külföldi beruházók „elefántok módjára érkeznek, és úgy futnak vissza, mint a nyulak”, s elsősorban ezt a folyamatot szeretné megállítani. Ám nagy eredmény — fejtette ki —, hogy az elmúlt nyolc hónapban a kormánynak sikerült 1260 vállalatot magánosítania, s a privatizáció tulajdonképpen csak két hónappal ezelőtt indult be igazán, amikor elkeltek az első nagyvállalatok. Ciorbea sikerként értékelte a bányaipar átalakítását. A 90 ezer leépített bányász fejenként mintegy 2000 dollár végkielégítést kapott — mondotta. A miniszterelnök szerint a bányák bezárásához további 1,6 milliárd dollárra van szükség, ezért Románia várja az arany-, uránium-, szén- és rézbányák korszerűsítésében érdekelt befektetők jelentkezését.

Ciorbea ígéretet tett, hogy novemberben a kormány benyújtja a parlamentnek a beruházási törvény tervezetét, amely majd rendet teremt a romániai privatizáció és befektetés jogi és intézményi labirintusaiban, három-öt évre szóló előnyöket biztosít a hazai és külföldi befektetőknek, és felszámolja „a bürokráciát, a baksist és a korrupciót”.

Ha pedig mindezt sikerül az új törvénnyel elérni, mind a belföldi magyar, mind pedig a magyarországi tőke előtt tényleg óriási üzleti lehetőségek nyílnak. Cseppet sem könnyű azonban megállapítani, hogy a Magyarországról érkező tőke mekkora hányadát teszik ki a magyar vállalatok, és mekkorát a transznacionális cégek magyarországi leányvállalatai. S még ennél is nehezebb lesz figyelemmel kísérni a tőzsdén vagy a RASDAQ-on keresztül eszközölt befektetéseket. Ám a nyugati helyzet azt mutatja, hogy ez a mai világban már nem is fontos.