Aki a kilencvenes évek elején állami alkalmazásban tevékenykedett, csak nagyon ritkán gondolt arra, hogy magánvállalkozóként próbálkozzon, feladva állami munkahelyét. Ennek számos okát lehetne felsorolni. Anélkül, hogy az okok számbavételét állítanám előtérbe, csupán megemlítem, hogy az állami alkalmazott látszólag nagyobb biztonságban érzi magát, még napjainkban is, mint a magánvállalkozó. Így voltam én is, ilyen gondolatok vezéreltek addig a nevezetes februári napig; 1992-öt írtunk akkor, amikor végleg szakítottam, gondolatban is és tettben is, az alkalmazott státusával, s elindultam a magánvállalkozók nehéz, buktatókkal tűzdelt útján.

Most öt év távlatából kijelenthetem, hogy döntésem jónak bizonyult.

Az indulás napjaiban még nem láttam egészen világosan az utat, amelyen haladni fogok. Egyszerűen nem tudtam, mihez kezdjek. Annyi már az elején világos volt számomra, hogy olyasmibe kell belevágnom, ami még nincs Gyergyószentmiklóson, egyfelől hogy a már kialakult vállalkozásokat ne konkuráljam, másfelől pedig magamnak sem akartam versenyhelyzetet éppen az indulásnál. A szakmámmal kapcsolatos tevékenység gondolata egy pillanatig sem maradt ki elképzeléseimből, ugyanis ez az egyedüli terület, ahol biztonságban érzem magam. Gépészmérnök vagyok, a gépelemek és a tribológia témakörében végeztem többéves kutatói munkát és szereztem meg a doktori fokozatot. Nem kezdhettem tehát egy másik szakmában való kontárkodással, ami ma egyre szélesebb körben jellemző. Az új út keresése, töprengéseim nem maradtak eredmény nélkül. Viszonylag hamar rájöttem, hogy Gyergyószentmiklóson nincs malom, annak ellenére, hogy a századfordulón kilenc vízimalom is működött a városban. Malomtelepítési ötletemet az is alátámasztotta, hogy a gyergyói pékségek a kenyérnek való lisztet teljes mértékben máshonnan hozták. Malmot építek, határoztam el. Természetesen ez így nagyon egyszerűen hangzik, de egy malom megépítése ennél sokkal bonyolultabb feladat. Erre csak azután jöttem rá, miután a környék malmait végigjártam, és a szakirodalomba is belelapoztam.

Nehéz leírni azokat a lázas, tevékeny napokat — talán nem is érdekli az olvasót, —amikor az első malomterv megszületett, egy olyan malomnak a terve, amely a teljesítményhez képest kevés villamos energiát fogyaszt, nem igényel emeletes épületet, könnyen kezelhető, és ami a legfontosabb, a végtermék, a liszt megfelel a hazai és európai szabványoknak.

Most már csak pénz kellett a kivitelezéshez. De nem csak a malom ötletének valóra váltásához kellett a pénz. Családom van, és aki családos, jól tudja, hogy álmokkal nem lehet a mindennapi gondokat orvosolni. Kölcsönből, hat hónap alatt elkészült az első malomváltozat, ami újabb hat hónap tanulás és változtatási műveletek után mondhatni végleges körvonalakat öltött. Kissé nyakatekert így a megfogalmazás, de ennél sokkal zűrösebb hat hónapot jelentett a kísérletezések és kudarcok időszaka. A malom végül elindult, és ma is 2—3 váltásban őröl.

Mint a mesében, híre ment a kis malomnak, jöttek a gazdák a környező falvakból őröltetni. A szekerek sorban álltak megrakottan, ahogy a malomnál szokás. Ez a látvány kezdett biztonságot jelenteni számomra.

Közben a pékségek is érdeklődni kezdtek termékeink iránt. De nemcsak a pékségek figyelme fordult vállalkozásunk felé. Egyre többen látogatták meg a kis malmot malomvásárlási szándékkal. Így az igényeknek köszönhetően alakult ki vállalkozásunk fő arcéle, a malomgyártás. Az eltelt öt évben ez bizonyult legsikeresebb tevékenységünknek. Eddig negyvenöt malmot gyártottunk, és malmainkat már külföldön is ismerik. Magyarországon három, Moldova Köztársaságban négy malmunk működik, a többi az ország különböző vidékein, Tulceától a Margitta melletti Petri községig megtalálható. Malmainkat nem reklámoztuk belföldön. A megrendelők egymástól értesültek, egy bizonyos területen működő malom jó híre hozta a következő megrendelést. Az eltelt öt esztendő alatt így nőttük ki egymásután a kis műhelyeket, és ismert, sőt elismert gépgyártókká léptünk elő. De az első, saját malmunk ma is egyik fő jövedelmi forrásunk maradt, a 3—4 tonna napi kapacitásával biztonsági tényezője vállalkozásunknak.

Ma már ötven állandó alkalmazottunk van, a gyergyói medence legjobb szakemberei képezik a vállalkozás törzsgárdáját.

Két társtulajdonosomat a szakmai és emberi tulajdonságok példás ötvözése jellemzi. Nélkülük és a törzsgárda nélkül eredményeink nem lennének ugyanezek. Csak ilyen jellemekkel lehet és érdemes egy úton haladni.

Vállalkozásunk a kábeltévé-szolgáltatás körében is országosan az elsők között volt. Adási engedélyünk a 89. számot viseli. Hálózatunk Gyergyószentmiklóson működik. 1996-ban százhúsz kis jövedelmű családnak kötöttük be ingyen a kábeltévét. Bérleti díjunk minimális, mondhatni szimbolikus. Az ingyenes bekötéseket 1997-ben általánosítottuk.

Amióta megánvállalkozó lettem, mondhatom, hogy percnyi időm sem telt el tétlenül. Minden időmet a vállalkozás érdekében töltöm el, megszakítottam mindenféle közéleti és tudományos tevékenységemet, sőt a baráti kört is a minimálisra szűkítettem. Ma már érzem ezek hiányát.

A vállalkozás megalakulásától a mai napig semmilyen nyilvános méltatásban nem részesültünk. Mintha mindegy volna az, hogy termelőtevékenységet folytatunk, és ötven család boldogul ennek kapcsán. Az sem váltott ki semmilyen visszhangot, hogy 25 millió lej értékű kábeltévébekötéssel segítettünk kis jövedelmű családokon. A gyergyói lakos nem is sejti, hogy a város ellátásához szükséges kenyeret a mi lisztünkből is sütik, nem kevesebb mint 30%-át a napi szükségletnek, egy olyan vidéken, ahol jó búza csak véletlenül terem.

Tudományos könyv kiadását támogattuk, gyergyói népdalénekes első lemezének megjelenéséhez jelentős összeggel járultunk hozzá.

Mindezeket nem tudja a helyi nyilvánosság, de nem is érdekli. (Itt mindenki a saját kis ügyeivel van elfoglalva, minden más csak másodrendű gondolat.)

Távlati stratégiánk újabb fejlesztéseket tűz ki célul. Nem lehet megállni az elkezdett úton. A magánvállalkozásnak csak egy alternatívája van: az állandó fejlesztés vagy a csőd.

Nem hiányzik a nyilvánosság. Nem a reklám vállalkozásunk célkitűzése. Ennél sokkal több. Megmaradni, itthon maradni, itt teremteni meg a megélhetést azoknak, akik ezt vallják és vállalják, kemény küzdelmes munkával.

Mindig bíztam a kitartó, becsületes munka eredményében. Ez vezérelt a rendszerváltás előtt, ezt tartom ma is a felemelkedés és a fennmaradás egyedüli tartós lehetőségének.