Október 1997
Kereső ember — kereső egyház

Lukács Csaba—Szántó Sándor

Találkoztunk erdélyi Krisnásokkal

 

Néhány éve Magyarországon és Romániában is egyre gyakrabban láthatunk fiatalokat, akik keleti vallásokkal foglalkozó könyveket árulnak, jótékony célokra kéregetnek, vagy táncolva énekelnek az utcán, a metróállomások aluljáróiban, a piactereken. A járókelő figyelmét furcsa öltözékük és hajviseletük, az ének monoton, szanszkrit szövege ragadja meg:

Hare Krishna, Hare Krishna, Krishna Hare, Harema, Harema, Halleluia, Halleluia, Halleluia, Halleluia.

Fejük kopaszra nyírt, csak egy kis fonat díszíti hátul, ruhájuk sárga színű anyagból készült, és indiai módon hordják. Ők a Krisnások vagy hivatalos nevükön a Krisna-tudatú Hívők Közösségének a tagjai. Hódításuk Romániában csak most kezdődik. Magyarországon már több mint tízféle ilyen szekta szedi áldozatait, nem ritkán az Erdélyből kilátogató fiatalok közül.

A közösség elsősorban az értelmiségi fiatalokat célozza meg, és kinyilatkoztatott elvei ellenére egyáltalán nem törődik a kallódó, „leírt fiatalokkal” (narkósok, alkoholisták, csavargók). Destruktív hatását nemcsak az ifjak, hanem a család, a társadalom is megsínyli. Egy „visszatért” fiatalember így vall a riporternek: „Tizenöt hónapot eldobtam az életemből. Hogy visszatérhessek a normális életbe, nagyon nagy árat fizettem: idegszanatórium, kemény gyógyszeres kezelés, majd egy hónap teljes pihenés vidéken, sok alvással. Elvesztettem az összes barátomat, a szüleimet. Mivel lehet védekezni ellenük? Nem tudom. Talán azzal, hogy ne hagyd el a családot, a barátokat. De ez sem segít mindig. Nagyon gyorsak ezek, hamar elvisznek.”

Az első „aktív” taggal a Budapest Sportcsarnok körfolyosójának lépcsőjén találkoztam, a Hare Krisna-fesztiválon. Tizenhat év körüli lány volt. Mintegy ötven percig figyeltem, amint jógaülésben mozdulatlanul ült, és monoton hangon darálta az imát. Egy nagyon fáradt, de betegesen boldog ember benyomását keltette. Vonakodva válaszolt, semmitmondó feleleteket adva. A „rázósabb” kérdéseket kerülte. A fesztivál szünetében találkoztam az első erdélyi Krisna-hívővel. Jóval kedvesebb volt, mint előbbi kollégái. Magáról csak annyit árult el, hogy Csíkszeredából érkezett már több mint két éve. Elhagyta polgári nevét (jelenleg Csita Haridásznak hívják), és teljesen szakított a bűnös múlttal, a szülőkkel sem tartja a kapcsolatot.

A Hűvösvölgyben az egymás mellett sorakozó, palotának is beillő házak közül messziről kitűnik egy magas, többszintes épület. Oldalán keleties elemekkel díszített tábla hirdeti, hogy a magyar Krisna-tudatú hívek temploma. A kerítésen belüli nagy parkolóban angol, német és magyar rendszámú autócsodák, kisbuszok parkolnak. Odabenn kellemes meleg és kínos tisztaság fogad. Belülről látszik csak igazán, hogy milyen nagy az épület. Az alagsorban konyha, raktárak és sok könyv, a földszinten mosdó, fürdőszoba, egy nagy szentély és ebédlő, az emeleten (emeleteken) háló- és tanulószobák. Beszélgetőtársammal a szentélyben telepedünk le egy-egy párnára jógaülésben. Kérésemre készségesen megengedi, hogy a magnót bekapcsoljam.

  Ki vagy, hogy kerültél kapcsolatba a szektával, miért nem viselsz szárit, és miért nem borotváltad le a hajad?

  Először is a Krisna-tudat nem szekta s még csak nem is vallás, hanem egy lelki tudomány, ami a Krisnához vezető utat mutatja meg. Magamról annyi elég, hogy Szatmárnémetiben lakom, nős vagyok, gyermekeim vannak. A Krisna-tudattal a testvérem útján kerültem kapcsolatba, aki már két éve bhakta (szerzetes). Mivel nem templomban élő és családos vagyok, ezért számomra nem kötelező a borotvált fej és a szári viselése.

  Mi a Krisna-tudat alapeszméje? Elfogadjátok-e a Bibliát?

  A Krisna-hívő nem az érzékek kielégítését tartja élete céljának, hanem Krisnát szolgálja. A Bibliát tiszteljük, nem kritizáljuk, és teljességében elfogadjuk. A keresztények vagy hozzátesznek, vagy kihagynak belőle (sic!). Világosan le van írva, hogy „Ne ölj!”, és mégis nagy vágóhidakat üzemeltetnek. (!?). Mi alapszabályokhoz igazodunk. Ezek közé tartozik az, hogy halat, húst, tojást nem fogyasztunk, mert ezek megszerzéséért gyilkolni kell. Nemi életet csak házastársi kapcsolatban élünk, és akkor is csak és kizárólag gyermeknemzés céljából. Hiszünk a reinkarnációban.

  Milyen a kapcsolat a családdal, az iskolával, a társadalommal?

  Jó a kapcsolat a szülőkkel, a bhakták közül ketten is egyetemre járnak. A Krisna-tudatú hívők követik a napi politikai eseményeket. Célunk, hogy megváltoztassuk a világot, vissza Krisna felé. Sokan vádolnak agresszivitással, sőt fegyver- és kábítószercsempészéssel is. Ez rágalom, inkább mi vagyunk kitéve az emberek agresszivitásának, pedig a szegényeknek, az iskolásoknak osztottunk már ételt is.

  A Krisna-tudatú hívő nem veszíti el az egyéniségét?  

—Teljes egyéni szabadságunk van, hogy kövessük Krisnát. (!) A Krisna-tudat nem butít, és nem dönt nyomorba. Segít, hogy megtaláljuk tiszta tudatunkat.

Hallottam, hogy több órát (akár tízet is) imádkoztok naponta.

Igen, most olyan korszakban élünk, amikor Krisna azt kívánja tőlünk, hogy szent nevét énekeljük.

Miből élnek a Krisna-hívők?

Adományokból. És könyveket osztogatnak adomány fejében. A könyvek a Krisna-tudatú hívők központi nyomdájában készülnek, onnan küldik szét a világ minden tájára.

Te próbálod-e otthon, a munkahelyeden terjeszteni?

Elég nehéz otthon az ébresztés, nagy odaadás kell. Az emberek nyugati autóra, színes tévére vágynak, nehezen ébrednek rá a Krisna-tudatra. Nyugaton, ahol a gazdasági helyzet más, ott jóval több Krisna-tudatú hívő van.

Mi a szekta? Társadalomtudományi szempontból nem más, mint a szociális viszonyokkal való elégedetlenség formája (a társadalom alá szorított néprétegek vallásos mezbe bújt csoportja, amely tiltakozik a fennálló politikai és egyházi uralkodó osztály ellen), tanításuk pedig a földi boldogulás lehetősége nélkül maradt osztályok vágyálmainak a földöntúliakba való kivetítése.1 E szemlélet hibája, hogy egyoldalú. A szekták keletkezésében és terjedésében a társadalmi háttér csak egyik tényező, de nem az egyetlen és legfőbb.

Az állam- és egyházjog szerint az állam által elismert minden vallás egyház, minden más vallási közösség szekta. Ez a felfogás a római jog továbbhatása az egyháztörténetben. Igeellenes álláspont, és nem meríti ki a szekta fogalmát.

A népegyházi szemlélet szerint egyháztagok azok, akik beleszületnek a népegyházba; gyermekkeresztségben, konfirmációban részesülnek. Szektások azok, akik tudatos döntéssel kilépnek a népegyházból, és egy önkéntesség elvén fölépülő vallási közösség tagjaivá lesznek, általában felnőttkeresztség által.

Ha a számbeliséget vesszük alapul, akkor egy igen meredek megfogalmazás szerint a számbelileg nagyobb vallási közösségek „egyháznak”, a kis közösségek „szektának” számítanak. Holott az igazság elvileg nem a számbeli többségtől vagy kisebbségtől függ.

Fekete Péter magyarországi református lelkipásztor teológiai doktori értekezésében2 jobbnak látja a „szekta” szóból való kiindulást. Régebb a latin 'seco, secare' (lemetsz, levág) szóból származtatták. Eszerint a szekta a nagy történelmi egyházakból kivált, elkülönült vallási csoport. Ebben az értelemben a jeruzsálemi ősgyülekezet, a reformáció egyházai is szekták, hiszen a történelem folyamán kiváltak a zsidó „anyaegyházból”, illetve a római egyházból. S akkor hogyan állunk a neoprotestáns csoportokkal, melyek a protestáns egyházakból váltak ki?

Helyesebb, ha a szó gyökerét a latin 'sequi' (követni) igében keressük. Ennek származékaként a szekta párt, irányzat. Következésképpen szektások azok, akik az egyedül üdvözítő Krisztus mellett földi emberek szavaira is esküsznek, akik Isten kijelentésében és az emberi sugallatban is egyaránt hisznek.

Beszélhetünk még egy lélektani szemléletről is, mely a szektás emberben egy lelkileg elfajult egyént, neurotikus tünetet, patologikus esetet, sőt megbomlott agyat lát. Kétségtelen, hogy a szektaképződésben pszichológiai tényezők is közrejátszanak, de csak ezzel nem lehet megmagyarázni a szektajelenséget.

 

  A családod is Krisna-tudatú, vagy ők még nem tértek meg?

  Nem megtérni kell, hanem találkozni Krisnával. Minden ember Krisna-tudó, csak sokan még nem döbbentek rá. A Krisna-tudat, amióta a világ van, azóta létezik. Hogy a feleségem mikor lesz Krisna-tudatú, azt majd Krisna eldönti. A gyermekeimet természetesen próbálom Krisna-tudatban nevelni.

A hívők haláluk után Krisnához kerülnek?

—Az attól függ, hogy mennyire jutottak közel Krisnához. Jelenleg az anyagi világ középső szintjén vagyunk. Az igaz Krisna-tudatú hívők a felső bolygórendszerbe kerülnek, mások a pokol bolygóra, s ott a földi tulajdonságaiknak megfelelően állatok lesznek. Aki falánk volt, az disznó lesz, az aluszékony medve stb.

Milyen a kapcsolat a többi ilyen „új vallással”?

Mondtam már, hogy a Krisna-tudat nem vallás, és nincs semmilyen kapcsolat ezekkel az új szektákkal. (?!)

 

   A fesztivál előtt keresztény ifjak szektaellenes szórólapokat osztogattak a fesztiválra igyekvőknek.

   Mi mindig toleránsak vagyunk, már megszoktuk, hogy támadnak, különben ők a szektások és nem mi! (!!)

Dr. Bütösi János a „modern” szektákról írt ismertetőjében3 Tasi Istvánt idézi: ” A védikus filozófia szerint az ember fokozatosan, a Krisna előtti meghódolásnak az arányában szabadul meg karmájától, előző tetteinek következményeitől. A keresztények ezzel szemben úgy tartják, hogy Jézus Krisztus áldozatának köszönhetően szabadulhatunk meg bűneinktől, s egyben ő az egyetlen közvetítő is, aki képes az embert visszavezetni Istenhez. A Bhagavad-gita azt mondja, hogy az Úrtól eredő tanítványi lánc önmegvalósulást ért tagjai is betölthetik ezt a szerepet.”4 Tehát a Krisna-tudathoz nem kell Krisztus!

Ursula Zöpfel asszonynak, a leverkuseni szektavédelmi központ vezetőjének gyermekét is elrabolta néhány éve egy szekta, de ő felvette a harcot ellenük.

Melyek a tagtoborzást módszerek?

  Elsősorban a polgári középosztály fiataljait veszik célba: közép- és főiskolásokat, egyetemi hallgatókat. Prominens személyiségeket próbálnak megnyerni, akik voltaképpen nem is tudják, hogy milyen rendezvényre hívták meg őket[...]. Leleményesen igénybe veszik a tömegtájékoztatási eszközöket, és gyakran különféle ismert szervezetek mögé bújva tevékenykednek. Ellentétben az egyházzal, ahova az ember szabad akaratából fordul, ők elmennek az emberért, és azonnal megpróbálják befolyásolni.

Milyen módszerrel próbálják befolyásolni a tagokat?

Négyet említenék meg röviden. Az első a viselkedés ellenőrzése: hol van, mit és mennyit eszik, mennyit alszik, milyen munkát és milyen rituális tevékenységet folytat. Sohasem hagyják egyedül. Fokozatosan felkérik, hogy a farmert szárival vagy dhotival cserélje fel. Ha lelki életet akar folytatni, akkor a testnek csak a legszükségesebbet adja meg. A másik a gondolatok ellenőrzése: teljes mértékben azonosulnia kell a csoport szellemével. Új nevet kapnak, ez az identitás-, sőt a személyiségcsere érzetét kelti. A gondolkodás felelősségét, a lelkiismeret terhét leveszik a tagról. Az érzelemviláguk dermesztően kihal. Ez a harmadik, az érzelmek ellenőrzése. A tagokban tudatosan bűntudatot, félelemérzetet, fóbiákat építenek, és ezeket a nagyobb teljesítmény elérése érdekében táplálják. Az emberek közötti kapcsolatokat minimálisra csökkentik. Az utolsó módszer, melyet megemlítek, az információ ellenőrzése. A kritikus gondolkozást a legszigorúbban tiltják, ebben rejlik a szekták nagyfokú dialógusképtelensége. Nem juthatnak hozzá a kritikus információhoz. Nincs szabad idejük, vagy ha van, akkor a szekta kultikus könyveit kell olvasniuk. Korábbi kapcsolataikat fel kell számolniuk. A kultuszvezetőktől kapott információt nem lehet felülvizsgálni. Összefoglalva az egészet: ez a négy módszer egy jól kigondolt technikának a része. Ez a Mind Controll Technics (agykontroll-technika). A fiatalokon teljes agymosást hajtanak végre. Tagjaik a kérdezőnek ezt válaszolják: „Nagyon boldog vagyok itt, ne akadályozzatok utamban. Semmi rosszat nem tettem, csupán megtaláltam önmagamat. Szabadon cselekszem!” Valójában szabadon cselekszik?

Mivel magyarázható hódításaik sikeressége?

  Mindenkiben él a misztikum, a transzcendentalitás utáni vágy. A kommunizmus megdöntése után negyvenöt év alatt meggyengült történelmi egyházak nem tudtak ilyen hamar regenerálódni. Az egyház a fiatalokkal való kapcsolattartásban rugalmatlan, elavult módszereket alkalmaz. A fiataloknak nincs vallásos alapjuk, hisz a szüleik sem jártak templomba. A vallásszabadság téves értelmezése miatt akárki alapíthat vallást. A szekták mindent kihasználnak. Az elkeseredett fiataloknak látszólagos szeretetet, kész megoldásokat adnak, foglalkoznak velük, fokozatosan hálózzák be őket. Az emberek válsághelyzetekben fordulnak a szekták felé, sokukban a gazdasági érdek játszik döntő szerepet. Melyik erdélyi fiatal nem örülne például a koreai Szun Miung Moon szektája által felajánlott többhetes koreai vagy amerikai ösztöndíjnak? Azt már nem veszi észre, hogy a repülőjegyet csak arrafelé veszik meg...

Mit tanácsol az erdélyi fiataloknak, szülőknek?

  Ne engedjenek senkit közéjük és Jézus közé! Ne bízzanak a „csodatevőkben”, a földi messiásokban. Ne adjanak addig adományt, amíg nem tudják biztosan, hogy milyen célra fordítják, és kik használják fel. Ha látják, hogy valaki az ismerettségi körükből valamely szekta veszélyzónájába került, kérjenek segítséget.

Már hazaindultam Erdélybe, amikor a Keleti pályaudvaron megállít egy szárit viselő, borotvált fejű fiatalember, és a kezembe nyom egy könyvet:

Tessék. Ajándék. A tiéd.

Köszönöm mondom, és indulok.

Várj állít meg sietve —, adjál száz forint adományt.

Miért? —kérdem. -A könyvért.

Azt mondtad, ajándék!

Igen.

Elvihetem?

El. A tied.

Köszönöm mondom még egyszer, de elémbe áll.

Add már az adományt...

Milyen adományt?

A száz forintot a könyvért.

  Hát nem ingyenes?

  De igen, ajándék, ha adsz száz forint adományt.

  Mit tartalmaz?

  Megmutatja neked az utat az Úrhoz, a legfelsőbb valósághoz.

  Akkor ez Jézusról és a szeretetről szól.

  Nem, Krisnáról.

  De hát „Én vagyok az út, az igazság és az élet” idézem neki a Bibliát.

  Te keresztény vagy mondja, és kikapja a könyvet a kezemből. Mérgesen továbbindul. Tíz méterrel odább egy fiatal párt állít meg, odanyújtja a könyvet, és beszél, beszél, beszél.

A kiinduló vonat ablakából látom, amint egy farmernadrágos lány gyűrött százast nyújt át neki...

 

 

JEGYZETEK

1.      Lásd Dr. Bustya Dezső: Szekta és szektásság mint jelenség. In: Erdélyi Református Naptár 1995.

2.  Fekete Péter: Az egyház és a szekta. Kálvin Kiadó. Bp., 1993. 31—34.

3.  Dr. Bütösi János: Tévtanitások pergőtüzében. Bp., 1994. 52—66.

4.  Lm. 66.