Szilágyi Pál 1954-ben végezte a Bolyai Egyetem matematika-fizika szakát, még abban az évben felvették gyakornoknak, a Bolyai Egyetemre. A két egyetem egyesítését tanársegédként érte meg. 1963-ban előlépett adjunktussá, majd 1980-ban sikerült elérnie az előadótanári fokozatot. 1990-ben egyetemi tanár lesz, a matematika-informatika kar differenciálegyenletek tanszékén dolgozik. A közös egyetemen nagyrészt románul tanított, mert az ő szakterületén az oktatás románul folyt (a matematika szakon csak három alapkurzust tartottak magyarul: az algebrát, analízist, mértant). 1963-ban doktorált parciális differenciálegyenletekből. Külföldi tanulmányútra kétszer jutott el Humboldt-ösztöndíjjal, először az 1972—73-as tanévben töltött kint 14 hónapot, másodszor 1991—92-ben hat hónapot. Tavaly januárban megválasztották a Babeş-Bolyai Tudományegyetem oktatási kérdésekért felelős rektorhelyettesének, jelenleg is ezt a funkciót tölti be.

—  Milyen a magyar oktatás helyzete a Babeş—Bolyai Tudományegyete- men belül?

—  Az egyetemnek körülbelül húszezer diákja van azokkal együtt, akik a magiszteri képzésre járnak. A diáklétszám szerint az ország második, de a szakok száma és az előadások nyelve szerint az ország első egyeteme vagyunk. Egyetemünk húszezer diákjából háromezerszáz magyar anyanyelvű, közülük ezernyolcszázan mindent magyar nyelven tanulnak. Az egyetem hetven szaka közül huszonhaton folyik teljes magyar anyanyelvű képzés: főleg tanárképzés, de újságírókat, szociális gondozókat is magyar nyelven oktatunk, és következő lépésként szeretnénk magyar csoportokat indítani a jogon és a közgazdaságon is. Ezt egyelőre a tanügyi törvény nem engedi meg, de reméljük, hogy ezt a közeljövőben átjavítják.

—  Van-e elegendő magyar tanár?

—  Jelenleg körülbelül százhatvan magyarul oktató állandó alkalmazottunk van. A magyar tanári kar most már egyre jobb, hiszen 1990 óta volt lehetőségünk elég sok fiatalt felvenni, akik közül többen már doktoráltak, vagy most doktorálnak. Húsz-harminc nyugdíjas tanárt is igénybe veszünk, akiknek rendkívül jó a felkészültsége, és ők még pár évig tudnak segíteni. A javuló helyzet ellenére még mindig egyik legnagyobb gondunk a hiányzó tanárok pótlása, ami még hosszú időt igényel. Mivel a magyar oktatásban részvevő hallgatóink minden szakon elérték már a negyedévet, reméljük, hogy közülük is veszünk majd fel gyakornokokat, elküldjük őket tanulni, doktorálni külföldre. Szinte minden évfolyamon van néhány nagyon kiváló diákunk, elsősorban rájuk szeretnénk alapozni, őket, is az egyetemen tartani, mert nemcsak a jelennek akarunk tanárokat biztosítani, hanem szeretnénk megadni a lehetőséget minden generációnak,  hogy képviselve legyen az oktatásban.  Segítséget kapunk külföldről is, vendégtanárokat hívunk, elsősorban Magyarországról, ezt most ki akarjuk bővíteni. A Széchenyi-ösztöndíj segítségével olyan tanárokat is szeretnénk rábírni arra, hogy eljöjjenek hozzánk, akiket egyébként nem tudnánk fogadni, mert itt olyan kicsi a fizetés, hogy abból igényszintjük szerint nem tudnának megélni, viszont ha a magyar oktatásügyi minisztérium biztosít számukra ösztöndíjat, akkor már eljönnek.

—  Milyen változást jelente a magyar tagozat létrehozása a mostani helyzethez viszonyítva?

— Mi erre a változtatásra is fel vagyunk készülve. A magyar tagozat létesítése benne van a kormányprogramban, ez elől senki nem zárkózik el az egyetem szenátusában sem, ennek csak a mikéntjét kellene tisztázni. Persze nem biztos, hogy az egyetem szenátusával mindenben egyetértünk majd, de az önálló magyar tagozat legalább azt kell jelentse, hogy mi választjuk meg saját vezetőinket, és mi döntünk minden olyan kérdésben, ami a magyar oktatást érinti. A részleteket az elkövetkezőkben fogjuk kidolgozni a szenátussal együtt, erről egyelőre még nincs mit mondani.

Kérdezett: Horváth Anikó