1940 a második világháború második éve. Különösen kedvező ez az év a hadviselő felek egyikének, a hitleri Németországnak, mely ez évben kényszeríti térdre Franciaországot, megszállás alatt tartja Európa jelentős részét és dominálja Kelet-Európát. Románia ekkor elszigetelődik szövetségeseitől, szomszédai pedig határozottan lépnek fel az általuk jogosnak tartott határrevíziók érdekében. A három szomszéd, mely a román állam területeiből követeli azokat a részeket, melyek szerintük őket megilletik, a következő: Sztálin Szovjetuniója, Magyarország és Bulgária.

Magyarország a trianoni békét követően revízióra vágyik, és külpolitikáját elsősorban ez határozza meg. Három szomszédja – melyek közül kettő újonnan alakult, hagyományok nélküli államkreatúra – Jugoszlávia, Románia és Csehszlovákia mind jelentős mértékben részesültek az egykori dualista Magyarország területéből, sok esetben főleg magyarlakta területeket kaptak meg stratégiai és gazdasági igényeik kielégítése céljából a legyőzött Magyarországtól. A trianoni békediktátum olyan rendelkezések betartására kényszerítette Magyarországot, melyek jelentős mértékben lecsökkentették haderejét, ezáltal gyakorlatilag lehetetlenné téve az önerőből történő revansot. A magyar elit azonban tudatosan nem törődött bele az igazságtalannak tartott béke rendelkezéseibe, és készült az elvesztett területek legalább részleges visszaszerzésére. Részleges visszaszerzésre való törekvésről van tehát szó, mivel a felelős magyar politikusok nagy része tudatában volt annak, hogy az első világháború előtti Magyarország határait teljes egészében visszaállítani igen nehéz, sőt lehetetlen, ráadásul bizonyos körülmények között egyenesen káros is lenne. És mivel egyedül Magyarország nem volt elég erős ahhoz, hogy felvegye a fegyveres harcot akár az egyik, akár mind a három állammal, szövetségeseket volt kénytelen keresni. A század húszas és harmincas éveinek bonyolult diplomáciai játszmáiban természetes szövetségesként jelentkezett három nagyhatalom: Csehszlovákia ellen Németország, Jugoszlávia ellen Olaszország és Románia ellen a Szovjetunió.

A Szovjetunió sok szempontból ideális szövetségesnek tűnt Románia ellen. Ez a nagyhatalom ugyanis nem vett részt a Párizs környéki béketárgyalásokon, nem is ratifikálta a békeszerződéseket, nem lévén közös határa Magyarországgal, nem állott fenn a területi kérdés problematikája sem, és ugyancsak territoriális követelései voltak Romániával szemben.1 A szövetségnek viszont ideológiai akadályai voltak, ugyanis a Horthy nevével fémjelzett magyar, nagyrészt arisztokrata, konzervatív vezető elit nem nézte jó szemmel a bolsevizmust és ennek képviselőit. Ennek következtében Sztálin és hívei minden törekvése ellenére egészen 1934-ig nem jöttek létre diplomáciai kapcsolatok, és a magyar vezetés ezt követően sem igyekezett a jó szövetségesi viszony kialakítására.2 Sőt ennek éppen az ellenkezője bizonyítható: Horthy sokkal közelebb érezte politikájához a királyi Nagy-Romániát, amellyel szemben területi követelésekkel lépett fel, mint a Szovjetuniót. Vagy legalábbis erre enged következtetni az a memorandum, melyet 1932-ben fogalmazott meg 23 más államfő számára – köztük a román királynak is címezve –, melyben a kommunizmus terjedésének veszélyére hívta fel a figyelmet, szövetséget ajánlva ez ellen.3

Az 1940-es év egy táborban találja a Szovjetuniót és Magyarországot, mivel mindkettő ekkor látja elérkezettnek az időt arra, hogy érvényesítse érdekeit Romániával szemben. Szovjet részről kimondottan kívánatos lett volna egy frontális magyar támadás Románia ellen, mely lehetőséget nyújtott volna a Szovjetuniónak arra, hogy hátba támadja Romániát, és lehetőleg megszállja ennek olajmezőit, valamint útja nyíljon a Balkánon keresztül a Földközi-tenger irányába is. Ennek érdekében a szovjetek kimondottan biztatták is Magyarországot arra, hogy támadja meg Romániát, legalábbis a két tűz közé szorulástól félő román diplomaták adatai szerint.4

Magyarországnak már csak azért is fontos volt értesülnie arról, mi történik Románia keleti határán, mivel ez döntő módon befolyásolta azt, hogyan lép fel Románia nyugati határainak megőrzése érdekében. Stratégiai szempontból a legideálisabb egy azonos időben történő támadás lett volna háború esetén, ez azonban Magyarország akkori német és olasz szövetségeseinek esetleges ellenkezését váltotta volna ki. Amennyiben viszont a Szovjetunió teljesen egyedül jár sikerrel Romániával szemben – ami az erőviszonyok figyelembevételével nagyon valószínű volt –, Magyarország arra számíthatott, hogy Románia az addiginál is elkeseredettebben fogja védeni  megmaradt erdélyi területeit.

Azt a tényt, miszerint a magyar hírszerzés is figyelemmel kísérte azt, mi történik a szovjet– román incidens során, az 1940 júliusában megírt katonai hírszerzési jelentések is igazolják. A jelentések, illetve ezeknek a román–szovjet problémára vonatkozó részei meglehetősen rövidek, mindössze pár mondatosak, és csak olyan mértékben tartalmaznak beszámolót a besszarábiai helyzetről, amilyenben ez az erdélyi kérdést befolyásolni látszik. A szovjet vonatkozásban előforduló későbbi jelentések sem kimondottan ezt a vetületét ecsetelik a dolgoknak, hanem – érthető módon – sokkal inkább azzal foglalkoznak, mi a helyzet Erdélyben ezekben a napokban. Mindazonáltal ezek a rövid adatok is hozzájárulnak az akkori moldvai helyzet megismeréséhez, és ennél is inkább ahhoz, hogy képet alkothassunk az akkori magyar katonai hírszerzés ütőképességéről. Az alábbiakban a budapesti Hadtörténeti Levéltár anyagából található, a vezérkarhoz befutott, relevánsabb hírszerző jelentések közül mutatunk be néhányat.

Hírszerző jelentések

1940. július–szeptember

HL. I. hdt.pság. 1. b. oszt. a vkf. 2. oszt. helyzetközlései

1940. július 1.

A vkf. 2. oszt. 51. helyzetközlése a romániai helyzetről

A szovjet csapatok előrenyomulása Bessza-rábiában és Észak-Bukovinában tervszerűen folyik. Besszarábia és Észak-Bukovina megszállása előreláthatólag 1940. július 1-jére befeje-ződik.5

HL. I. hdt.pság. 1. b. oszt. a vkf. 2. oszt. helyzetközlései

1940.  július 2.

A vkf. 2. oszt. 52. sz. helyzetközlése a romániai helyzetről

Besszarábia szovjet megszállása befejezettnek tekinthető. A szovjet és a román csapatok közt több helyen véres összetűzések voltak.

Románia belső helyzetében a bomlás jelei mutatkoznak. Az országban számos helyen tüntetések voltak. Galacon a tüntetéseknek több száz halottja volt.

Az 1940. július 1-jén tartott minisztertanács kimondta, hogy Románia politikája alkalmazkodik az új európai rendhez, ezért Románia lemond az 1940. április 13-án adott angol–francia szavatosságról.

Több seregtest Erdély területére való szállításával számolni lehet.6

HL I. hdt.pság. 1. b. oszt. –1940. /:a vkf. 2. helyzetközlései

1940. július 7.

A vkf. 2. oszt. 57. sz. helyzetközlése a romániai helyzetről

A román anyag- és csapatszállítások a magyar határra – súllyal (sic!) Arad–Temesvár területére tovább folynak. 1940. VII 6-án estig összesen 3–4 hadosztály érkezett be.

A Besszarábiából visszatérő csapatok erkölcsileg összetörve érkeznek vissza. Felszerelésüknek, fegyverzetüknek csak egy töredékét tudták magukkal hozni.

A Szovjetunió a Prut torkolatánál és a Duna jobb partján hídfőterületeket követel.

Az országban az idegesség  és a bizonytalanság tovább tart, a katonai harácsolások miatt a polgári lakosság körében nagy az elkeseredettség.

12 sor, gépelt, sokszorosított.7

JEGYZETEK

1. Diószegi István: A magyar külpolitika útjai, Gondolat Kiadó, Bp., 1984. 361–362.

2. Juhász Gyula: Magyarország külpolitikája 1919–1945. Kossuth Kiadó, Bp., 1988. 98–99.

3. Horthy Miklós titkos iratai. Kossuth Kiadó, Bp., 1963. 121–128.

4. Manoilescu, Mihai: Dictatul de la Viena. Memorii. Iulie-august 1940. Editura Enciclopedică, Buc., 1991. 8.

5. HL. I. hdt.pság. 1. b. oszt./: a vkf. 2. oszt. Helyzetközlései. 1940. július. 1. A vkf. 2. oszt. 51. sz. helyzetközlése a romániai helyzetről

6. HL. I.  hdt.pság. 1. boszt. /: a vkf. 2. oszt. helyzetközlései. 1940. július 2. ~ 52. sz. helyzetközlése a romániai helyzetről.

7. HL. I. hdt.pság. 1. b. oszt. /:a vkf. 2. oszt. Helyzetközlései. 1940. július 7. – 57. sz. helyzetközlése a romániai helyzetről.