Kedves Andor,

Köszönöm, hogy elküldted a szöveget (Szé-kelyek Párizsban. Korunk, 2004. április – A szerk.), átnéztem, s szerintem minden lényeges elem benne van. Nagyon fontosnak tartom, hogy Nathalie disszertációja egy mély és átfogó érdeklődés- és szemléletváltás része a francia–magyar (sőt mondhatni: francia–közép-európai) tudományos együttműködés területén. Tíz-tizenöt éve még szenzáció számba ment, ha olyan disszertáció született Franciaországban, mely magyar vagy Magyarországgal is kapcsolatban lévő közép-európai témát dolgozott föl. A közelmúltban bekövetkezett látványos változások következtében sorra születnek a jobbnál jobb tanulmányok, melyek most már nemcsak a „hagyományosnak” számító, finnugor vagy összehasonlító nyelvészeti vagy egy-egy (többnyire magyarországi magyar kutató által) gyak-rabban „elővett” irodalmi téma, nyilvánvalóan érdekes, ám a társadalomtudományoknak mégiscsak egy szűkebb területe iránt mutatkozik érdeklődés, hanem jóval átfogóbb módon és a nemzetközi kutatási programokba ágyazottan, a történelem, a földrajz, a jog, a szociológia, az irodalomtörténet, az összehasonlító irodalom s a közgazdaságtudomány területén is. Mindebben nagyon nagy szerepe van annak, hogy a különböző francia tudományos központok és doktoriskolák érdeklődése rendkívüli módon megnőtt Magyarország iránt. Eltűntek a „tabu-” vagy egyszerűen csak „elhallgatott” témák, új szakterületek jelentek meg, teljesen más megközelítésben kerülnek elő számunkra is rendkívül érdekes kutatási területek, melyek olyan ifjú tudósgeneráció beérkezését jelzik a 21. század elején, melynek munkájára a társadalomtudományokban is igen tartalmas, új szakmai kapcsolatok építhetők. Bizton állíthatjuk, hogy a francia tudományos élet e téren ismét „felfedezte” Közép-Európát és az annak történetében kivételesen fontos szerepet játszó magyarságot, illetve magyar tudományosságot. Ugyanakkor – és erre is kitűnő példa Nathalie Kálnoky értekezése – a más előképzettség, a némileg eltérő megközelítés, szemlélet és kutatási technikák komoly eredményeket hozhatnak olyan témakörök tanulmányozásánál is, melyekben a magyar kutatók, a magyar tudományosság már jelentős hagyományokkal és eredményekkel rendelkezik.

Elmondhatom – s azt hiszem, Nathalie is ezt tapasztalta –, francia kollégáimat a választott téma iránti szükségszerű érdeklődést messze meghaladó módon izgatta a székelyek történelme, a székely jog- és társadalomfejlődés. Talán fontos lenne kiemelni, hogy ez a disszertáció korántsem egy elszigetelt vállalkozás színvonalas véghezvitele, hanem a fentebb vázolt átfogó folyamat egyik igen figyelemreméltó állomása. A Párizsi Magyar Intézet – mely 2000 óta „Collegium Hungaricum” is egyben –, éppen a társadalomtudományi területeken bekövetkezett látványos fejlődés és a színvonalas doktori disszertációk számának növekedése miatt döntött úgy, hogy megindít egy új sorozatot: Publications de l’Institut Hongrois de Paris: DISSERTATIONES címmel. Nathalie Kálnoky értekezése a sorozat második darabja, kiadója a Párizsi Magyar Intézet, a kiadás másik fő támogatója – tekintettel arra, hogy a védéskor szerzett maximális értékelés ezt is lehetővé teszi – a Paris X – Nanterre-i Egyetem. A könyv nyomdában van, megjelenése március végére várható. Talán a fentiekben is van olyan elem, amit Nathalie Kálnoky értekezésének értékelésekor ki lehet emelni. (A már „bent lévő” hat kézirat egyikének ugyancsak lesz köze Kolozsvárhoz: valószínű, hogy Kányádi András összehasonlító irodalomtörténeti dolgozatát – Casanova és Közép-Európa – mi fogjuk
kiadni.)

Remélem, lesz módunk a továbbiakban is együttműködni, nagyon sok sikert kívánunk Nektek, ha valamiben segítségetekre lehetünk, kérlek, jelezzétek.

Barátsággal üdvözöl,

CsSándor