Tollba mondta Szonda Gergő

Nekem minden este élmény,

s mint olyan az a reggel is,

míg ébren vagyok, remélvén,

az éjszaka gyorsan telik,

mert ott nem történik semmi,

plafon-világ nem érdekel

(majd a bágyadt férfikorban!),

közben vélem észrevenni,

hogy itt ennem-aludnom kell!

A várt sajtódélelőttök!

ha megszerzem Ap lapjait,

ronggyá olvasom – így döntök,

mert széppé teszik napjaim,

mint a délutáni játék

Annyal – vígan szól énekem

(s van kollégám, ki ezért bőg!):

a teknőből ki se másznék!

Aztán ennem-aludnom kell…

Már hogy is fárasztanának

ily örömök? Még fiatal

az idő, s zenebonának

vége nincs – hopp, ez már a fal! –,

ugrándozom, mint a bolha

– ők mondják, s azt is: duracell (??) –,

(fognak, visznek, húzódozom)

zengő doboz vonzó volna…

Ejsze ennem-aludnom kell?!

                   Dupla ajánlás

                   (Dömötör Pálnak is, persze)

Anyám, százfokos tettlázzal

küzdök – és hiába koppan

szó, szám nem hallgat – e házban

átveszem a kormányt lopva,

ennem-aludnom kell, mondod,

s úgy véled: én, a Kis-Kaján!

Van rá csel, szembevigyorgok,

lásd: rugalmas vagyok (talán).

Ahogy élek, az a vágyam.

Etetőszékben, kiságyban

minden átjön, mi most túl van

(ez a vers a mi korunkban) –

enyém a tér – püszüt! –; nektek

annyi: ne leskelődjetek!

                   Mellékdörmögés**

Szobák között furikázva

dolgaimmal s Gurigával,

pelus-igék jönnek, líra

születik, gondolatcsíra –

pszt, szavát jól megfigyeljétek:

nincs kalandabb, mint a fészek,

a családi. Ez így édes.

És nem csak ezért szeretjük.

*Ballada a korai gyermekkor télzivataros napjaiból

**A hitelesség kedvéért: Ap (szerepében Szonda Szabolcs)