„Künn” az ún. hó,

„bent a fény”,

a hideg „kint”

„oly” sötét.

Ráfagy ablaküvegre.

Egy hétre tükörképed.

Torz mosolyba.

Dermed az élet.

A reggeli mesefilmek:

Yu-Gi-Oh, Pokémon,

Beyblade. Után jön

Csak az ősz, a tél most.

Ülsz a kandallóban,

„mit a nap fénye megtagad”,

várod, hogy megtaláljon,

bújócskázó fiadat.

Az Ipoly melletti fák:

őzsorozatok vonulnak:

itt van a kedvenc őz:

itt van újra.

A távcsőben oly szelíd az ölyv, a vércse,

meg a határátlépő afgán elem.

S mindegyik mégis nyomot

hagy hóban, s szíven, lelkemen.

„Lelkemben csak a perverzió,

szívemben csak az, hogy meghalok.

Mellettem ifju feleségem,

kisfiam; s két gyermekem halott.”