Az Európai Parlament az 1957-es Római Szerződés szavaival élve „az Európai Közösségben egyesült népek polgárait” képviseli. A 15 ország mintegy 375 millió európai polgára 626 európai parlamenti képviselővel vesz részt az európai integráció folyamatában.

Az Európai Parlament első közvetlen választását 1979 júniusában tartották, amikor 34 évvel a második világháború végét követően, a világtörténelem folyamán először az egykoron háborúk által szétszakított európai nemzetek népei a szavazóurnákhoz járultak, hogy egyetlen közös parlamentbe képviselőket válasszanak. Ennél hatékonyabb módot nem lehetett volna találni az európaiak megbékélésének kifejezésre juttatásához. Az ötévente választott Európai Parlament, amely legitimitását az általános közvetlen választójogból kapja, a szerződések sorával egyre nagyobb befolyásra és hatáskörre tett szert. Ezek a szerződések, különösen az 1992-es Maastrichti Szerződés és az 1997-es Amszterdami Szerződés az Európai Parlamentet lépésről lépésre egy kizárólag tanácsadó jellegű közgyűlésből a nemzeti parlamentekhez hasonló hatáskört gyakorló jogalkotó parlamentté alakították át. Manapság az Európai Parlament, a Miniszterek Tanácsával egyenrangú partnerként fogadja el az európai jogszabályok nagy részét – azokét a jogszabályokét, amelyek Európa állampolgárai életét befolyásolják.

Pat Cox

Az Európai Parlament képviselői

Az Európai Parlamentnek 626 képviselője van. A tagállamonkénti képviselőszámot a Szerződés határozza meg.

Az Európai Parlament képviselőit 1979 óta ötévente általános közvetlen választásokon az arányos képviseleti rendszer szerint választják. A választásokat regionális alapon, mint pl. az Egyesült Királyságban, Olaszországban és Belgiumban, nemzeti alapon, mint pl. Franciaországban, Spanyolországban és Dániában, vagy kevert rendszer szerint, mint pl. Németországban, tartják. Belgiumban, Görögországban és Luxemburgban kötelező a szavazáson való részvétel. A közös alapvető demokratikus szabályok mindenhol érvényesülnek: ezek közé tartozik a választójog 18 éves kortól, a nők és férfiak közötti egyenlőség és a titkos szavazás elve. Amióta 1993-ban a Maastrichti Szerződés hatályba lépett, az Európai Unió az Unió egy másik országában lakó polgára a lakóhelye szerinti országban választ, illetve választható.

1979-ben az Európai Parlament képviselőinek 16,5%-a volt nő, ez a szám az egymást követő parlamenti ciklusok során egyenletesen nőtt, és 1996. január 1-jén 27,5%-ot, az 1999-es választások után pedig 29,7%-ot ért el.

[…]

Átláthatóság

Az Európai Parlament képviselői nyilvános nyilvántartásban kötelesek nyilatkozni szakmai tevékenységeikről, illetve bármely egyéb javadalmazással járó munkáról vagy tisztségről, továbbá pénzügyi érdekeltségeikről és egyéb bevételeikről.

Az Európai Parlament összetétele

Az országonkénti képviselőszámot a Szerződésekben állapították meg. A képviselők az ülésteremben képviselőcsoportok szerint és nem nemzeti küldöttségekben foglalnak helyet. A Parlamentnek jelenleg hét képviselőcsoportja és képviselőcsopor-tokhoz nem tartozó, azaz független képviselői vannak.

A képviselőcsoportokba több mint száz nemzeti politikai párt tagjai tartoznak.

Képviselőcsoportok

EPP/ED

Európai Néppárt és Európai Demokraták

PES

Európai Szocialista Párt

ELDR

Európai Liberális, Demokrata és Reformpárt

Greens/EFA

Zöldek/Európai Szabad Szövetség

EUL/NGL

Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal

UEN

Unió a Nemzetek Európájáért

EDD

Demokráciák és a Sokszínűség Európája

NI

Független képviselők

[…]

Az Európai Parlament szervezete

Az Európai Parlament az egyetlen Közösségi intézmény, amely üléseit és vitáit nyilvánosan tartja. Határozatait, álláspontjait és jegyzőkönyveit az Európai Unió Hivatalos Lapjában teszik közzé.

A képviselők az ülésteremben képviselőcsoportok szerint és nem nemzeti küldöttségekben foglalnak helyet. A Parlamentben jelenleg hét képviselőcsoport, illetve független képviselők dolgoznak. A képviselők állandó vagy póttagként a parlament bizottságaiban is részt vesznek.

A képviselők havonta egy hetet Strasbourgban töltenek plenáris ülésen. További kétnapos ülést tartanak Brüsszelben. A Parlament titkársága Luxemburgban található.
A parlamenti bizottságok havonta két hetet Brüsszelben üléseznek. A maradék egy hetet a képviselőcsoportoknak tartják fenn.

A fordítók és tolmácsok segítségével a Parlament az Unió tizenegy hivatalos nyelvén dolgozik: dánul, hollandul, angolul, finnül, franciául, németül, görögül, olaszul, portugálul, spanyolul és svédül.

Székhely és munkahelyek

A strasbourgi székhelyű Európai Parlament három munkahellyel rendelkezik: Strasbourg, Brüsszel és Luxemburg, ennek történelmi okai vannak. Megalakításuk óta ezeken a helyeken találhatók a fő európai intézmények székhelyei. Strasbourgot, a francia–német megbékélés szimbólumát választották az Európa Tanács székhelyévé, és 1952 óta az Európai Parlament is legtöbbször ott tartja havi üléseit.

Az 1997-es Amszterdami Szerződéshez csatolt jegyzőkönyv megállapítja: „Az Európai Parlament székhelye Strasbourg, itt tartják a 12 ciklusból álló havi plenáris ülést és a költségvetési ülést. A további plenáris ülések ciklusára Brüsszelben kerül sor. Az Európai Parlament bizottságai Brüsszelben üléseznek. Az Európai Parlament Főtitkársága és részlegei Luxemburgban maradnak.” Gyakorlati okokból azonban az Európai Parlament képviselőcsoportjai tisztviselőinek és személyzetének egy része Brüsszelben dolgozik.

A soros Elnökség, az Elnökség
és az Elnökök Konferenciája

Az Elnök felügyeli az Európai Parlament és szervei minden tevékenységét. Az Elnök vezeti a plenáris üléseket és az Elnökség és az Elnökök Konferenciája üléseit. Ő képviseli a Parlamentet a külkapcsolatok, különösen a nemzetközi kapcsolatok vonatkozásában.

Az Elnökség az az irányító szerv, amely a Parlament költségvetéséért és az igazgatási, szervezeti és személyzeti ügyekért felelős. Az Elnök és a tizennégy alelnök mellett, tanácsadói minőségben öt quaestor is tagja, akik a képviselőket közvetlenül érintő igazgatási ügyekkel foglalkoznak. Az Elnökség tagjait két és fél évre választják.
Az Elnökök Konferenciája a Parlament Elnökéből és a képviselőcsoportok vezetőiből áll. Mint a Parlament politikai szervezetéért felelős szerv ez állapítja meg a parlamenti bizottságok és küldöttségek méretét és hatásköreit, határoz az ülésterem ülésrendjéről, valamint kidolgozza a plenáris ülések ütemezését és napirendjét. A bizottságok munkájára és a plenáris ülések napirendjére vonatkozólag figyelembe veszi a Bizottsági Elnökök Konferenciája ajánlásait.

A képviselőcsoportok

Az Európai Parlament képviselőinek nagy része valamelyik képviselőcsoporthoz tartozik. Azok a képviselők, akik nem tartoznak egyik képviselőcsoporthoz sem, a „független képviselők”. Egy képviselőcsoportba több ország európai parlamenti képviselői tartoznak, és minimumtagszámot állapítanak meg számukra. Jelenleg hét képviselőcsoport van az Európai Parlamentben, amelyek több mint száz nemzeti párt képviselőit tömörítik. A képviselőcsoportok egy részének európai szintű kapcsolatai vannak, amelyeket a Szerződés is úgy tekint, mint „az Európai Unión belüli integráció alkotóeleme, amely elősegíti az európai tudat kialakulását, és kifejezi az európai polgárok politikai akaratát”. Minden képviselőcsoportnak van vezetője, elnöksége és titkársága.

A plenáris ülésen történő szavazást megelőzően a képviselőcsoportok politikai nézeteik fényében megvizsgálják a parlamenti bizottságok jelentéseit, amelyekhez gyakran módosító javaslatokat terjesztenek elő. Szintén fontos szerepet töltenek be a plenáris ülések napirendjének eldöntésében és a napirendre tűzendő aktuális témák kiválasztásában.

A bizottságok

A Parlament tizenhét állandó bizottsága végzi a Parlament plenáris üléseinek előkészületeit. Minden bizottságnak egy elnöke, három alelnöke és egy titkársága van. A bizottságok jogalkotási javaslatokra vonatkozó és saját kezdeményezésű jelentéseket dolgoznak ki, illetve fogadnak el. Más állandó bizottságoknak is készítenek véleményeket. Ezeken az állandó bizottságokon felül a Parlament ideiglenes bizottságokat és vizsgálóbizottságokat is felállíthat.

A vegyes parlamenti bizottságok tartják a kapcsolatot a tagjelölt országok parlamentjeivel, a parlamentközi küldöttségek pedig az EU tagsággal nem rendelkező országok parlamentjeivel.

[…]

Az Európai Parlament hatáskörei

Mint minden parlamentnek, az Európai Parlamentnek is három alapvető hatásköre van: jogalkotói, költségvetési és felügyeleti hatáskör. Politikai szerepe egyre nő az Európai Unióban.

[…]

Az Európai Tanács

Az évente kétszer ülésező Európai Tanács a tagállamok állam- és kormányfőiből és a Bizottság Elnökéből áll. A Parlament elnöke ajánlásokat tesz az Európa Tanácsnak, és kijelöli az Unió általános politikai irányelveit. Minden egyes csúcstalálkozó után az Európai Tanács Elnöke jelentést tesz a Parlamentnek.

A Parlament
növekvő politikai szerepe

A jogszabályokra vonatkozó együttdöntési eljárás fokozatosan növeli az Európai Parlament politikai súlyát. Ez a befolyás még szembetűnőbb az Európai Unió kulcsfontosságú területein, azaz a közös kül- és biztonságpolitika, a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés, a gazdasági és monetáris unió (EMU), az Alapvető Jogok Chartája és az Európa Jövője Konvent területein.

A közös kül- és biztonságpolitika

Az 1970-es években megkezdett európai politikai együttműködés célja az volt, hogy túllépjen a közösségi szerződésekben megállapított gazdasági és szociális kereteken, és a külpolitika terén egy egyedülálló közös stratégiát képviseljen. Az Európai Unióról szóló szerződés beleillesztette a biztonsági dimenziót is a külpolitikába: egyik szakaszának címe „Rendelkezések a közös kül- és biztonságpolitikáról (CFSP)”. Az európai gyorsreagálású hadtest felállítása, a történelem során először, saját kül- és biztonságpolitikai identitást adott az Európai Uniónak.

A Tanács a főbb külpolitikai döntésekről konzultál a Parlamenttel. A Parlament kérdéseket tesz fel a Tanácsnak, és ajánlásokat is tehet. Különösen a külügyi, emberi jogi, közös biztonsági és védelmi politikai bizottságon keresztül a Parlament rendszeres kapcsolatban áll az Unió közös kül- és biztonságpolitikai Főképviselőjével.

A nemzetközi események rendszeresen vita tárgyát képezik, amelyek általában az Európai Unió bizonyos külpolitikai fellépésére vonatkozó határozat elfogadásának szorgalmazásával zárulnak.

Nemzetközi megállapodások
és szerződések

Valamely államnak az Európai Unióhoz csatlakozásához és a legtöbb nemzetközi megállapodáshoz szükséges az Európai Parlament hozzájárulása, azaz a jóváhagyása. Nemzetközi megállapodás vagy csatlakozási szerződés esetén az Európai Parlamentet teljes mértékben tájékoztatni kell a mandátumról és a tárgyalás állásáról. A Parlament bármikor kérheti ajánlásai figyelembevételét.

Globalizáció

A globalizáció és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szerepe állandóan az Európai Parlament figyelmének középpontjában szerepel. A Bizottságnak tett ajánlásai által az Európai Unió fő kereskedelmi tárgyalója súlyos terhet visel, mivel a Parlamentnek jóvá kell hagynia a WTO-n belüli tárgyalások eredményét.

Az ipari, külkereskedelmi, kutatási és energiaügyi bizottság kezdeményezésére a Parlament kiáll amellett, hogy a kereskedelmi tárgyalások során több figyelmet fordítsanak a szegénység, a fejlődés és a demokrácia szempontjaira, hogy a fejlődő országok a globalizáció előnyeiből hasznot húzzanak, és amennyiben szükséges, felmentsék őket a vámfizetési kötelezettség alól. Egy tisztességes világgazdasági rendszernek együtt kell járnia a társadalmi fejlődéssel és az alapvető jogok tiszteletben tartásával. A Parlament felszólította a WTO-t, hogy tegyen eleget a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szabályainak.

A Parlamentnek más érdekei is vannak ezen a területen, többek között a mezőgazdasági termékek kereskedelme, élelmiszerbiztonság és minőség, biodiverzitás és kulturális sokféleség.

Az Európai Parlament ragaszkodik ahhoz, hogy a WTO-n belül a demokrácia és az átláthatóság megerősítéséhez a szervezet hozzon létre egy parlamenti gyűlést.

Az emberi jogok védelme a világon

Az Európai Parlament nagy fontosságot tulajdonít az emberi jogok védelmének az Unión belül és azon kívül is. Hozzájárulási hatásköre által próbálja elősegíteni az alapvető jogok tiszteletben tartását. Például emberi jogokra hivatkozva visszautasított több tagsággal nem rendelkező országgal kapcsolatos pénzügyi jegyzőkönyvet, rákényszerítve ezeket az országokat, hogy engedjék szabadon a politikai foglyokat, illetve írjanak alá az emberi jogok védelmére irányuló nemzetközi kötelezettségeket.

Az Európai Parlamentnek köszönhetően az Európai Unió tagállamaihoz 77 afrikai, Karib-tengeri és csendes-óceáni (AKCS) országot kapcsoló Cotonou-i Egyezmény már tartalmaz egy „demokratikus záradékot”, azaz lehetőséget ad arra, hogy felfüggesszék az emberi jogokat súlyosan megsértő államok támogatását.

1988-ban a Parlament megalapította Szaha-rov-díjat, amelyet évente egy vagy több magánszemélynek vagy csoportnak adnak át, akik az emberi jogokért való küzdelemben kitüntető szerepet vállaltak.

[…]

A szabadságon, biztonságon
és a jog érvényesülésén alapuló térség

Az Európai Unió egyik alapvető célja, hogy állampolgárainak „nagyfokú biztonságot nyújtson a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségen belül”. Az Európai Parlament nagy hangsúlyt fektet ezen cél elérésére.

A biztonságra vonatkozó ügyekben való együttműködés, azaz a rendőrségi és igazságügyi együttműködés, a bűnügyi és polgári esetek, menekültpolitika, bevándorlás-politika, terrorizmus és szervezett bűnözés, a kábítószer, korrupció, rasszizmus és idegengyűlölet elleni küzdelem az Unió hatáskörébe tartozik. A Parlament teljes körű jogalkotói szerepet játszik ezeken a területeken.

Emberi jogok az Európai Unióban

A szabadság elválaszthatatlanul kapcsolódik az emberi jogokhoz és az alapjogokhoz. Az Amszterdami Szerződés most központi szerepet szán ezeknek: „az Unió a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása és a jogállamiság elvein nyugszik.” Amennyiben egy tagállam ezen alapelveket »súlyosan és tartósan« megsérti, bizonyos jogait felfüggesztik. Az ilyen jogsértés megállapításához a Parlament hozzájárulása szükséges.

Az Európai Közösséget létrehozó Szerződés szintén felhatalmazza az Európai Uniót és ezáltal az Európai Parlamentet is, hogy megtegye az intézkedéseket bármely nemzetiségen, nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés ellen.

Az Európai Unió alapjogi chartája

Továbbá az Európai Unió alapjogi chartáját egy az Európai Parlament, a nemzeti parlamentek, a tagállamok és az Európai Bizottság képviselőiből álló Konvent dolgozta ki és fogadta el. Az Európai Parlament nagymértékben hozzájárult a Charta kidolgozásához. A Chartát, mint politikai nyilatkozatot, 2000 decemberében a nizzai Európai Tanácson ünnepélyesen kihirdették. Ez egy szövegben tartalmazza az ez idáig számos nemzeti, európai és nemzetközi jogi aktusban szétszórt polgári, politikai, gazdasági és szociális jogokat.

Az Európai Parlament a Chartát az európai alkotmány felé megtett első lépésnek tekinti, és kiáll a Szerződésbe való felvétele mellett, hogy biztosítsa teljes körű alkalmazását. A Parlament az Eljárási Szabályzatában kötelezte magát, hogy biztosítja, hogy az összes jogalkotási javaslat tiszteletben tartja a Chartában rögzített alapvető jogokat.

Gazdasági és monetáris unió (EMU)

A gazdasági és monetáris unióban központi szerepet játszó Európai Központi Bank (EKB) monetáris politikára vonatkozó döntéseit teljesen függetlenül hozza. Egyedülálló joga van megállapítani a kamatlábat és alkalmazni az euró stabilitásának megőrzéséhez szükséges többi monetáris eszközt.

A Bank kizárólag az Európai Parlamentnek tartozik elszámolással. A Parlament Eljárási Szabályzata a következő módon határozza meg a Parlament szerepét az Európai Központi Bank Elnökének és Alelnökének és az igazgatótanács többi tagjának kinevezésében: bizottsági meghallgatásokat követően a jelölteket a Parlamentnek el kell fogadnia, mielőtt a Tanács kinevezi őket.

Az EKB Elnöke köteles évente plenáris ülésen jelentést benyújtani a Parlamenthez. Továbbá az EKB Elnökének és az igazgatótanács többi tagjának meg kell jelennie a Parlament gazdasági és monetáris ügyek bizottsága előtt a két fél bármelyikének kérésére.

Európa jövője – Konvent

Az EU reformfolyamatának demokratizálása céljából az Európai Parlament minden tőle telhetőt megtett, hogy Európa jövője érdekében létrehozza a Konventet. A Parlament kezdeményezésére, 2001 decemberében a laekeni Európai Tanács összehívott egy Konventet, amelyben az Unió jövőjéről folytatott vitában részt vevő főbb feleket összehozta. A Konvent a következő személyekből áll: elnök Valéry Giscard d’Estaing, 2 alelnök, 16 európai parlamenti képviselő, 30 nemzeti parlamenti képviselő, 15 képviselő a tagállamok államfői vagy kormányfői képviseletében, 2 Európai Biztos és megfigyelői minőségben a 13 csatlakozni kívánó ország 39 képviselője.

A 2002. február 28-án először ülésező Konvent munkája egy évig tart, és az eredményt ezt követően benyújtják az Európai Tanácshoz.

Az Európai Parlament felhívta a Konventet, hogy terjesszen elő több reformjavaslatot, amelyek az Uniót „demokratikusabbá, hatékonyabbá, átláthatóbbá, lendületesebbé és a szociális ügyekre érzékenyebbé teszik”, hogy az állampolgárokat „teljes mértékben meg tudják nyerni az európai integrációs folyamatnak, amelyhez szükséges, hogy tudja, ki mit végez az Európai Unióban, illetve mit és hogyan kell az Uniónak tennie”.

Az érintendő témák közül a Parlament a következőket választotta ki: a politikai, gazdasági és szociális fejlődést, az európai állampolgárok és népek biztonságát és fejlődését, az Unió világban játszott szerepének megerősítését, a jogalkotói eljárások egyszerűsítését, a Bizottság Elnökének az Európai Parlament által történő megválasztását, az Alapvető Jogok Chartájának meghatározását és az európai szerződések egyszerűsítését.

Az Európai Parlament:
az Ön hangja Európában

Az Európai Közösséget létrehozó Szerződés alapján létező uniós állampolgárság minden EU-tagállam polgárára vonatkozik. Az EU-állampolgárság kiegészíti és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot. Az Európai Parlament legitimációja az általános választásokból ered. A szavazásokon való részvétellel Európa állampolgárai hozzájárulnak a Parlament befolyásának növekedéséhez.

Az európai állampolgárság az EU-állampolgároknak biztosítja a tagállamok területén a szabad mozgást és lakhatást, a választás jogát, és hogy európai és helyi választásokon jelöltként indulhat, harmadik országokban a diplomáciai védelem jogát, valamint a következőket:

– az Európai Parlamenthez címzett petíció benyújtásának jogát;

– az ombudsmanhoz címzett panaszbeadvány benyújtásának jogát;

– azt a jogot, amely szerint ha az egyik hivatalos nyelven kérdést intéz az Unió bármely intézményéhez vagy szervéhez, ugyanezen a nyelven kap választ.

[…]

Az Európai Unió ábécéje

Acquis communautaire (közösségi vívmányok): az Európai Unió által létrehozott és elfogadott összes jogszabály, gyakorlat, elv és kötelezettség. A tagságért folyamodó országoknak az Európai Unióba való belépésüket megelőzően kötelességük az acquis communautaire (közösségi vívmányok) elfogadása és a jogszabályaikba való beépítése.

AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés: a Cotonou-i Egyezmény „parlamentje”, amely 77 afrikai, Karib-tengeri és csendes-óceáni (AKCS) országot kapcsol az Európai Unió tagállamaihoz. A 77 ország képviselőiből és az Európai Parlament 77 képviselőjéből áll. A Közgyűlés támogatja az észak–déli kölcsönös egymásra utaltság elve, az emberi jogok és a demokrácia előmozdítását. A Közgyűlés üléseit felváltva hol AKCS, hol Európai Uniós országban tartják.

Bizottság beiktatása: a tagállamok „közös megegyezéssel” megnevezik az általuk a Bizottság Elnökének jelölni kívánt személyt. A jelölést az Európai Parlament fogadja el. A tagállamok az elnök-jelölttel történő konzultáció során jelölteket állítanak a Bizottságba, akiket a Parlament állandó bizottságaiban egyenként meghallgatnak. Az így létrejött Bizottságot az Európai Parlament jóváhagyásának függvényében hivatalosan kinevezik.

Bővítés: ezt a kifejezést használták a négy korábbi csatlakozás során, amikor az Európai Közösség hat alapító tagjához – Belgium, Franciaország, Németország, Olaszország, Luxemburg és Hollandia – további kilenc ország csatlakozott: 1973-ban Dánia, Írország és az Egyesült Királyság, 1981-ben Spanyolország, 1986-ban Spanyolország és Portugália és 1995-ben Ausztria, Finnország és Svédország. Jelenleg 13 közép- és kelet-európai és földközi-tengeri ország kéri az Unióba való felvételét, közülük 12 már megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval. A csatlakozás feltétele politikai és gazdasági mutatók teljesítése és a közösségi vívmányok (acquis communau-taire) jogszabályaikba való beépítése.

Együttdöntési eljárás: a Maastrichti Szerződés által bevezetett jogalkotói eljárás, amely az Európai Parlamentet és a Miniszterek Tanácsát egyenlő szintre helyezi a közösségi jogszabályok elfogadása vonatkozásában.

Erasmus: a Socrates programmal egyesített Európai Uniós program, amely alapján egy tagállam diákjai az Unió egy másik országában részképzésben vehetnek részt. Eurogroup: az eurozó-nát képviselő Gazdasági és Pénzügyi tanács tizenkét tagjának nem hivatalos csoportosulása.

Európa Tanács: nem összetévesztendő az Európai Tanáccsal, kormányközi szerv 43 tagországgal, pán-európai egyezményeket dolgoz ki a következő területeken: emberi jogok, kultúra és oktatás. 1949 óta Strasbourgban van a székhelye. Az Európa Tanács nem EU szerv.

Európai Atomenergia-közösség (EAK vagy Euratom): 1957-ben a Római Szerződés hozta létre.

Európai Bizottság: ez az intézmény kezdeményezi a közösségi jogszabályokat, működteti az európai közös politikákat, hajtja végre a költségvetést, és gondoskodik a szerződések betartásáról. 20 független tagból áll (2–2 Franciaország, Németország, Olaszország, Egyesült Királyság, Spanyolország részéről és 1–1 a többi tagországból). Az Európai Parlament jóváhagyásának függvényében 5 éves időtartamra választják, és az Európai Parlamentnek tartozik elszámolással. A Bizottság jelenlegi Elnöke Romano Prodi.

Európai Közösség (EK): az 1992-es Maas-trichti Szerződés alapján az EK lépett az 1957-es Római Szerződéssel létrehozott Európai Gazdasági Közösség (EGK) helyébe. A munkaerő, áruk, szolgáltatások és tőke szabad mozgásával, a szállítási, verseny-, adó-, gazdasági és monetáris politikával, a kereskedelemmel, foglalkoztatással és szociálpolitikával, kultúrával, egészségüggyel, fogyasztókkal, iparral, regionális fejlődéspolitikával (gazdasági és társadalmi kohézióval), kutatással, a környezetvédelemmel és a fejlődéssel kapcsolatos ügyekben ad irányítást. Az Európai Unió szélesebb entitásának részét képezi.

Európai Közösség Bírósága: a tagállamok által kinevezett 15 bíróból és 9 főtanácsnokból áll, a luxemburgi székhelyű Bíróság a szerződések alkalmazása és értelmezése kapcsán gondoskodik a jog betartásáról. Nem összetévesztendő a hágai székhelyű Nemzetközi Bírósággal, amely az Egyesült Nemzetek szerve, vagy a strasbourgi székhelyű Európai Emberjogi Bírósággal, amely az Európa Tanács szerve.

Európai Központi Bank: a frankfurti székhelyű Európai Központi Bank hatáskörébe tartozik az eurózóna monetáris politikája, azaz azoké a tagállamoké, amelyek a közös valuta mellett döntöttek.

Európai Parlamenti Határozat: jogalkotói szövegről – egy „jogalkotói határozatnak” – vagy bármely a Parlament által saját kezdeményezésre választott tárgyra vonatkozó – „nem jogalkotói határozatnak” az Európai Parlament által elfogadott és annak véleményét tükröző szövege, amely egy adott Európai Uniós politika befolyásolására irányul.

Európai Számvevőszék: a luxemburgi székhelyű, 15 tagú Európai Számvevőszék ellenőrzi a Közösség pénzügyi gazdálkodását, és értesítheti a Parlamentet és a Tanácsot az általa felfedezett bármely rendellenességről.

Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK): 1951. április 18-án a Párizsi Szerződéssel létrehozott első európai közösség. 2002-ben megszűnt.

Európai Tanács: 1975 óta az Európai Tanács évente legalább kétszer összehozza a tagállamok állam- és kormányfőit – a külügyminiszterek részvételével – és az Európai Bizottság Elnökét. Megállapítja az Unió átfogóbb politikai irányelveit, és megtárgyalja a időszerű nagy jelentőségű nemzetközi ügyeket. Az ülésekre a tömegkommunikációs eszközök mint „csúcstalálkozókra” hivatkoznak (lásd az Európai Unió Tanácsa).

Európai Unió (EU): az Európai Unió a következőkön alapul: a Közösségek – az Európai Közösség és az Euratom – továbbá a közös kül- és biztonságpolitika és a rendőrségi és igazságügyi együttműködés területén folytatott közös fellépés.
Európai Unió Alapjogi Chartája: az Európai Parlament, nemzeti parlamentek, tagállamok és az Európai Bizottság képviselőiből álló Konvent által kidolgozott és elfogadott Chartát a 2002. decemberi nizzai Európai Tanácson hirdették ki. Az Európai Parlament a Chartá-t az Európai Alkotmány felé történő első lépésnek tekinti.

Európai Unió soros Elnöksége: az Elnökség a tagállamok között hathavonta váltakozik.

Európai Unió Tanácsa: a tagállamok minisztereiből (vagy képviselőikből) áll. Időszakosan ülésezik Brüsszelben vagy Luxemburgban, hogy elfogadja a közösségi jogszabályokat, gyakran az Európai Parlamenttel közösen az együttdöntési eljárásnak megfelelően. A Tanács soros elnöksége a tagállamok között hathavonta váltakozik. A Tanács összetétele a témának megfelelően alakul (pénzügy, mezőgazdaság, külügy stb.). Határozatait a tagállamok Állandó Képviselők Bizottsága készíti elő.(Coreper). (Lásd. még Európai Tanács.)

Gazdasági és Szociális Bizottság: az Unión belüli különféle gazdasági és társadalmi csoportok 222 képviselőből álló tanácsadó testülete, amely Brüsszelben ülésezik.

Határozat: európai jog szerint egy határozat címzettjeire teljes egészében kötelező (vö. Rendelet).

Irányelv: az elérendő eredmények vonatkozásában az EU-irányelvek kötelezőek a tagországokra nézve, de a módszer megválasztásának lehetőségét meghagyják a tagországnak (vö. Rendelet).

Konvent: az Európa jövője Konventet a laekeni Európai Tanács hozta létre 2001 decemberében, hogy megvizsgálják az Unió jövőbeni alakulását érintő lényeges kérdéseket. A Konvent 16 európai parlamenti, 30 nemzeti parlamenti képviselőből, 15 tagállam államfőinek és kormányfőinek képviselőiből és 2 Európai Biztosból áll. Valérie Giscard d’Estaign elnöklése alatt egy elnökből, két alelnökből és a Konvent 9 másik tagjából álló elnökség vezeti. A 13 csatlakozni kívánó ország 39 képviselője tanácsadói minőségben vesz részt benne.

Kormányközi Konferencia (IGC): a tagállamok kormányainak fóruma, ahol megtárgyalhatják a szerződésekre vonatkozó változtatásokat.

Közös kül- és biztonságpolitika Főképviselője: ezt az Amszterdami Szerződéssel létrehozott tisztséget a Tanács Főtitkára tölti be. Célja, hogy külpolitikai és közös biztonságpolitikai ügyekben a soros EU-Elnökséget segítse.

Közös kül- és biztonságpolitika: az 1970-es évek elején kezdeményezték, először az „Európai politikai együttműködés” formájában; az Unió külpolitikája fokozatosan fejlődik; a Maastrichti és az Amszterdami Szerződés törvénybe iktatta, és beépítette a közös biztonsági dimenzióba. A közös kül- és biztonságpolitika (CFSP) Főképviselője segíti a Tanács elnökségét ezen a területen.

Minősített többség: a jogalkotási eljárás során a tanács által alkalmazott szavazási módszer (kivéve amennyiben egyhangúság szükséges). Minden tagállam szavazatát az ország lakosságának megfelelően súlyozzák.

Régiók Bizottsága: az Uniónak Maastrichti Szerződés által felállított a tagállamok által kinevezett 222 helyi és regionális hatóság képviselőjéből álló tanácsadó bizottsága. Brüsszelben ülésezik.

Rendelet: az európai jogszabályokban a rendeletek általános érvényűek; közvetlenül alkalmazandók minden tagállamban.

Strukturális alapok: a kifejezés az Európai Regionális Fejlesztési Alapra (ERFA), az Európai Szociális Alapra (ESZA), az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapra (EMOGA) és a Kohéziós Alapra utal. Ezek célja, hogy csökkentsék a fejlődésbeli különbségeket a régiók között és az Európai Unió tagállamai között.

Szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség: ez a „térség”, amelyet az Amszterdami Szerződés alapján progresszíven kell létrehozni, magában foglalja a polgári és büntetőügyekben folytatott menedékjogi, bevándorlási, rendőrségi és igazságügyi együttműködést, a rasszizmus és idegengyűlölet megelőzését és a szervezett bűnözés leküzdését.

Uniós állampolgárság: minden EU-tagállam állampolgára egyben az Unió állampolgára is. Ez biztosítja többek között az Unió területén való szabad mozgást és lakhatást; a szavazati jogot és hogy a lakóhelyen a helyi, illetve EP-választásokon jelöltetheti magát; az Európai Parlamenthez való petícióbenyújtás és az Európai Ombudsmanhoz való panaszbeadvány-benyújtás jogát. Az uniós állampolgárság nem helyettesíti, hanem kiegészíti a nemzeti állampolgárságot.