Az er­dé­lyi kö­zön­ség 1989 előtt alig-alig lát­ha­tott mű­vész­fil­me­ket. A rend­szer­vál­tás után azon­ban a té­vé­adók – el­ső­sor­ban a Du­na TV – fel­kel­tet­ték az ér­dek­lő­dést a já­ték­fil­mek iránt. És egy­más után je­len­tek meg a film­klu­bok – Ko­lozs­vá­ron, Ma­ros­vá­sár­he­lyen, Sep­si­szent­györ­gyön, Székelyudvarhelyen, Nagy­vá­ra­don, Szat­már­né­me­ti­ben, Zilahon, Kézdivásárhelyen –, ame­lyek ki­ala­kí­tot­ták a ma­guk törzs­kö­zön­ség­ét. (Egy-egy ve­tí­tés­re ma már leg­ke­ve­sebb negy­ve­nen gyűl­nek össze, de az sem megy rit­ka­ság­szám­ba, hogy száz­nál töb­ben.) A film­klub per­sze so­sem fog­ja fö­lös­le­ges­sé ten­ni a mo­zit, de van egy nagy elő­nye: kö­zös­ség­él­ményt tud te­rem­te­ni. Hi­szen a klub tag­jai nagy­részt is­me­rik egy­mást, a lá­tot­ta­kat meg tud­ják be­szél­ni, a film­él­ményt fel tud­ják dol­goz­ni.

A nagy­kö­zön­ség film­kul­tú­rá­ja en­nek el­le­né­re sze­gé­nyes (né­hány is­mer­tebb film­re kor­lá­to­zó­dik), és ele­nyé­sző azok­nak a szá­ma, akik be­ha­tób­ban is­me­rik a fil­mes irány­za­to­kat, ér­tő­en vi­szo­nyul­nak a kor­társ al­ko­tá­sok­hoz.

Mind­ez idő­sze­rű­vé tet­te egy mi­nő­sé­gi szak­lap be­in­dí­tá­sát.

Az előz­mé­nyek kö­zé tar­to­zik, hogy 1992 ta­va­szán a Ko­lozs­vá­ri Ma­gyar Di­ák­szö­vet­ség (KMDSZ) égi­sze alatt meg­ala­kult az Oedipus Quartett Tár­sa­ság, ame­lyik ha­ma­ro­san film­klu­bot és poszt­mo­dern tánc­há­zat szer­ve­zett; önál­ló prog­ra­mok­kal vál­lalt részt a KMDSZ  na­gyobb ren­dez­vé­nye­i­ben (Er­dé­lyi Di­ák­ta­lál­ko­zó, Di­ák­na­pok, Gó­lya­bál) majd –1998 őszén – ma­ga is kul­tu­rá­lis fesz­ti­vált ren­de­zett, és egy­re több sa­ját ki­ad­vánnyal je­lent­ke­zett. Ezek kö­zé tar­to­zott a Te­kercs­ka­lóz is – Mar­git­há­zi Beja, Sipos Gé­za és Jakabffy Sa­mu szer­kesz­té­sé­ben. Ami­kor pe­dig a Nem­ze­ti Kul­tu­rá­lis Alap pá­lyá­za­tot hir­de­tett a fil­mes la­pok tá­mo­ga­tá­sá­ra, Jakabffy Sa­mu össze­hív­ta mind­azo­kat, akik­re szá­mít­ha­tott, és el­ha­tá­roz­ták, hogy „ko­mo­lyab­ban fog­lal­koz­nak” a szak­ki­ad­vány gon­do­la­tá­val. Mar­git­há­zi Beja (aki film­el­mé­let­ből dok­to­rált) és Zágoni Ba­lázs (aki­nek gyak­ran je­len­tek meg film­kri­ti­kái a Kró­ni­ká­ban) a Film­tet­tet öt­le­te­sebb­nek tar­tot­ta (Oedipus QuarTett + film), mint a ko­ráb­bi lap­cí­met, rá­adá­sul film­klub­juk e-mail cí­me is ez volt már rég­óta.

A kö­zel­múlt lap­ki­adá­si gya­kor­la­ta sze­rint az újon­nan in­dult pe­ri­o­di­kák a kez­de­ti ne­ki­buz­du­lást kö­ve­tő né­hány hó­nap múl­tán már ke­vés­bé igé­nyes kéz­irat­ok­kal és szer­kesz­tés­sel pró­bál­ják a foly­to­nos­sá­got biz­to­sí­ta­ni. Pél­da­ér­té­kű ki­vé­tel­nek szá­mít a Ko­lozs­vá­rott ki­adott fil­mes lap, amely hó­nap­ról hó­nap­ra nem­hogy tar­ta­ni tud­ta az in­du­lás­kor mu­ta­tott szín­vo­na­lat, de öt­le­tes szer­kesz­té­sé­vel, ro­va­ta­i­val, ren­dez­vé­nye­i­vel va­ló­sá­gos moz­gal­mat in­dí­tott a film­kul­tú­ra ér­de­ké­ben. Min­den év­ben meg­ren­de­zik pél­dá­ul a Film­tett-fesz­tet (a lap szü­le­tés­na­pi ren­dez­vé­nyét), ame­lyen kü­lön­bö­ző ka­te­gó­ri­á­jú fil­me­ket ve­tí­te­nek, ma­gyar­or­szá­gi és er­dé­lyi meg­hí­vot­tak rész­vé­te­lé­vel szín­vo­na­las meg­be­szé­lé­se­ket tar­ta­nak. Nya­ran­ta fil­mes al­ko­tó­tá­bort szer­vez­nek, amely­be kez­dő ope­ra­tő­rök, ren­de­zők, hang­mér­nö­kök, vá­gók, szín­mű­vé­sze­ti­sek, gya­kor­ló szí­né­szek és ama­tőr szín­ját­szók egy­aránt je­lent­kez­het­nek. A filmológus cso­port mun­ká­ját Mar­git­há­zi Beja és Ge­len­csér Gá­bor, a Film­vi­lág szer­kesz­tő­je irá­nyít­ja: ők ne­ve­lik az „után­pót­lást”, a Film­tett mun­ka­tár­sa­it. (Zágoni Ba­lázs: „A je­lent­ke­zők fil­me­ket néz­nek, elő­adá­so­kat hall­gat­nak, sze­mi­ná­ri­u­mo­kon vesz­nek részt, min­den­nap film­kri­ti­kát ír­nak.”)

Újabb kez­de­mé­nye­zé­sük a Cinema Paradiso, amely­nek cél­ja egy al­ter­na­tív művészmozi mű­köd­te­té­se.

A 2000 jú­ni­u­sá­ban meg­je­lent Film­tett az­óta is az egyet­len ha­vi rend­sze­res­ség­gel nap­vi­lá­got lá­tó fil­mes új­ság Ro­má­ni­á­ban – a ro­mán nyel­vű­e­ket is ide­ért­ve. Pe­dig kez­de­mé­nye­zé­sek­ben nem volt hi­ány, de egyik sem tu­dott fenn­ma­rad­ni. (Zágoni Ba­lázs: „Mi­ó­ta a Film­tett mű­kö­dik, há­rom ro­mán nyel­vű fil­mes la­pot kez­de­mé­nyez­tek, és mind a há­rom meg­szűnt, az­előtt pe­dig ket­tő. A leg­utób­bit a CNC, a Nem­ze­ti Film­ta­nács ad­ta ki, de ez sem volt élet­ké­pes, mind­össze négy hó­na­pot ért meg. A film­for­gal­ma­zók is pró­bál­koz­tak, ám ők sem jár­tak si­ker­rel. Nem ér­tem, mi­ért. Le­het, hogy nem meg­fe­le­lő em­be­rek ke­rül­tek össze? Ami­kor mi el­in­dí­tot­tuk a la­pot, kö­zü­lünk ket­tő tu­dott ír­ni, egy tör­del­ni, egy pe­dig pénzt sze­rez­ni, pá­lyáz­ni, me­ne­dzsel­ni... Eh­hez ilyen em­be­rek kellenek… De leg­alább ennyi­re fon­tos az is, hogy akik kö­zös mun­ká­ra vál­lal­koz­nak, hosszabb tá­von is ki­bír­ják egy­mást.”)

A ko­lozs­vá­ri szer­kesz­tők szá­má­ra a Film­vi­lág je­len­tet­te azt a lap­mo­dellt, amely­hez vi­szo­nyít­va tö­rek­vé­se­i­ket meg­fo­gal­maz­ták. (Zágoni Ba­lázs: „Én tu­laj­don­kép­pen a ma­gyar­or­szá­gi Film­vi­lá­gon nőt­tem fel, 13–14 éves ko­rom óta ol­va­som, Mar­git­há­zi Beja kol­lé­ga­nőm úgy­szin­tén. Mi­kor el­in­dí­tot­tuk a la­pot, a Film­vi­lág állt a leg­kö­ze­lebb hoz­zánk. Az ele­jén vol­tak is olyan kri­ti­kák, hogy a Film­tett igen ha­son­lít hoz­zá. Egy­faj­ta ha­son­ló­ság vé­gül is ért­he­tő, ha ar­ra gon­do­lunk, hogy ez film­mű­vé­sze­ti lap, a Vox vagy a Cinema pe­dig bul­vár sztár­ma­ga­zin. Lá­tunk újabb és újabb la­po­kat, ha va­la­mi meg­tet­szik, meg­pró­bál­juk meg­va­ló­sí­ta­ni az öt­le­tet mi is.”)

A Film­tett nem ki­mon­dot­tan kri­ti­kai lap, bár hang­sú­lyos a film­kri­ti­ka je­len­lé­te: a ter­je­de­lem egy­har­mad ré­szét fog­lal­ja el. A má­sik két­har­mad az ok­ta­tá­si, kép­zé­si ré­szé (Mű­faj­tör­té­net, Film­is­ko­la, Film­tör­té­net), il­let­ve a ren­de­ző– és szí­nész­port­ré so­ro­za­té. Be­vált szer­kesz­tői gya­kor­la­tuk, hogy a ta­nul­má­nyok min­dig egy-egy jól ki­vá­lasz­tott „köz­pon­ti té­má­ra” irá­nyít­ják a fi­gyel­met. Ugyan­ak­kor rend­sze­re­sen kö­zöl­nek in­ter­jú­kat, be­szél­ge­té­se­ket fil­mes szak­em­be­rek­kel, rész­le­tes be­szá­mo­ló­kat ha­zai és kül­föl­di film­fesz­ti­vá­lok­ról, va­gyis olyan – ma­ga­zin jel­le­gű – anya­go­kat, ame­lyek nem kap­cso­lód­nak szo­ro­san sem az ok­ta­tá­si rész­hez, sem a te­ma­ti­kus össze­ál­lí­tá­sok­hoz.

Az ol­va­só­tá­bor egy­har­ma­dát ma­gyar­or­szá­gi ol­va­sók te­szik ki, de el­sőd­le­ges cél­kö­zön­sé­gük az er­dé­lyi: kö­zép­is­ko­lás­ok, egye­te­mis­ták, szak­ma­be­li­ek (fil­me­sek, té­vé­sek), de van­nak egy­sze­rű film­ra­jon­gók is, akik kedv­te­lés­ből ve­szik, ol­vas­sák a la­pot. (Vissza­iga­zol­ták ezt a Cinema Paradiso-vetítések al­kal­má­val ké­szí­tett kér­dő­íves fel­mé­ré­sek is, ame­lyek ar­ra „kér­dez­tek rá”, van-e igény egy ko­lozs­vá­ri művészmozi lét­re­ho­zá­sá­ra, mű­köd­te­té­sé­re.)

A Film­tett alig­ha­nem az egye­dü­li er­dé­lyi ma­gyar lap, ame­lyet tel­jes mér­ték­ben fi­a­ta­lok szer­kesz­te­nek és me­ne­dzsel­nek (a „stáb” át­lag­élet­ko­ra 25 év!), és ame­lyik ép­pen a tár­gyi tu­dás­sal pá­ro­su­ló fi­a­ta­los szem­lé­let­mód­nak kö­szön­he­ti köz­ked­velt­ség­ét. Bár a szer­kesz­tők sze­rep­kö­re ál­lan­dó­an vál­to­zott az el­telt évek so­rán – a szer­kesz­tő­ség ar­cu­la­ta má­ra már ki­ala­kult. Az ala­pí­tók (Mar­git­há­zi Beja fe­le­lős szer­kesz­tő, Zágoni Ba­lázs szer­kesz­tő, Virginás And­rea ol­va­só­szer­kesz­tő, Jakabffy Sa­mu fe­le­lős ki­adó) mun­ká­ját ma olyan ro­vat­szer­kesz­tők se­gí­tik, mint György And­rea (Film­me­se), Papp Sán­dor Zsig­mond (Ame­ri­kai plán), Szán­tai Já­nos (XY mo­zi­ja); a fil­me­zés, film­ké­szí­tés, fil­mes ok­ta­tás, te­le­ví­zi­ó­zás, film­kri­ti­ka kö­ve­tel­mény­rend­sze­ré­nek tu­da­to­sí­tá­sá­ban olyan szak­ér­tők­re  tá­masz­kod­hat­nak, mint Ge­len­csér Gá­bor film­kri­ti­kus, a bu­da­pes­ti Film­vi­lág film­mű­vé­sze­ti havilap szer­kesz­tő­je, Florin Mihăilescu, a bu­ka­res­ti Caragiale Szín­ház– és Film­mű­vé­sze­ti Egye­tem volt rek­to­ra, ta­ná­ra, szám­ta­lan Pintilie-, Piþa- és Daneliuc-film ope­ra­tő­re, dr. Pethő Ág­nes ad­junk­tus, aki a Babeş–Bolyai Tu­do­mány­egye­tem Fi­lo­ló­gia ka­rán fil­mes tan­tár­gya­kat ok­tat, Péterffy And­rás, a ma­gyar­or­szá­gi MTV köz­szol­gá­la­ti te­le­ví­zió mű­sor­szer­kesz­tő­je, Visky And­rás író, köl­tő, szín­há­zi dra­ma­turg, a ko­lozs­vá­ri BBTE Szín­ház­el­mé­le­ti Tan­szék­ének ta­ná­ra.

Mi­vel ma még Er­dély­ben nin­csen sem kö­zép-, sem fel­ső­fo­kú fil­mes ok­ta­tás, a szer­kesz­tők a film­kul­tú­ra meg­ala­po­zá­sát te­kin­tik el­sőd­le­ges fel­ada­tuk­nak. Messze­me­nő­en igye­kez­nek ki­hasz­nál­ni az ál­ta­luk fel­is­mert kultúrstratégiai hely­zet elő­nye­it. Azt, hogy kul­tú­rák met­szés­pont­já­ból szem­lé­lőd­ve egy­aránt rá­lá­tá­suk nyí­lik mind a ro­má­ni­ai – köz­vet­le­neb­bül az er­dé­lyi –, mind a ma­gyar­or­szá­gi fil­mes ese­mé­nyek­re. Az csak ter­mé­sze­tes, hogy a fi­a­tal er­dé­lyi ren­de­zők, ope­ra­tő­rök mun­kái, az itt for­ga­tott fil­mek e lap ha­sáb­ja­in kap­ják meg az el­ső szak­sze­rű ér­té­ke­lé­se­ket. Amint­hogy az is, hogy a ro­mán al­ko­tó­mű­vé­szek (ren­de­zők, szí­né­szek, ope­ra­tő­rök) tel­je­sít­mé­nyé­re épp­úgy fel­hív­ják a fi­gyel­met, mint a ma­gyar­or­szá­gi fil­mes élet je­les kép­vi­se­lő­i­nek mun­ká­i­ra, hi­szen köz­vet­len kap­cso­lat­ban áll­nak mind­két fil­mes vi­lág­gal.

Pi­ac­ké­pes, ér­té­kes – ér­ték­elem­ző és ér­ték­köz­ve­tí­tő – fo­lyó­ira­tot je­len­tet­nek meg te­hát a Filmtettesek, amely – er­dé­lyi sze­re­pét be­tölt­ve – Ma­gya­ror­szá­gon is me­gáll­ja a he­lyét. (Zágoni Ba­lázs: „Ar­ra tö­rek­szünk, hogy a fon­tos fil­mek­ről mind­járt a be­mu­ta­tó­val egy idő­ben ír­junk. Van olyan is, hogy ha­ma­rabb írunk egy film­ről, mi­e­lőtt az Ko­lozs­vá­ron be­mu­ta­tás­ra ke­rül­ne.”)

Az el­ső lap­szám 32 ol­da­lon je­lent meg – 2001 ja­nu­ár­já­tól azon­ban fo­lya­ma­to­san ra­gasz­kod­nak a 52 ol­da­las ter­je­de­lem­hez. Az ol­va­sói igé­nyek is­me­re­té­ben ez tel­je­sen in­do­kolt­nak lát­szik. Nem tud­ták tar­ta­ni vi­szont a kez­de­ti 1500 pél­dány­szá­mot (ez 2003-ban 1000-re csök­kent), de a mai ár­vi­szony­ok kö­ze­pet­te ez ko­ránt­sem meg­le­pő. A szí­nes, íz­lé­ses, mo­dern ha­tá­sú bo­rí­tó gaz­dag tar­tal­mat sej­tet, ugyan­ak­kor ki­vá­ló ki­vi­te­le­zé­sű rek­lám­fe­lü­let­nek is szá­mít. Az Aviatica uta­zá­si iro­da (a lap leg­főbb tá­mo­ga­tó­ja), a Transindex, a Radio 21, az Odeon Art Video rek­lám­ja egy­ben a „me­ne­dzse­lé­si jár­tas­sá­got” is mi­nő­sí­ti.

El­ső­sor­ban film­klu­bok­ban, új­sá­gos stan­do­kon, köny­ves­bolt­ok­ban le­het hoz­zá­jut­ni a Film­tett­hez. 2002-től ter­jesz­tői há­ló­za­ta fo­ko­za­to­san ki­bő­vült: Er­dély­ben ti­zen­két nagy­vá­ros­ban for­gal­maz­zák, eze­ken be­lül 2–3 vagy 4–5 ki­sebb ter­jesz­té­si pont­tal (Bras­só, Csík­sze­re­da, Kézdivásárhely, Ko­lozs­vár, Ma­ros­vá­sár­hely, Nagy­ká­roly, Nagy­vá­rad, Se­ges­vár, Sep­si­szent­györgy, Szat­már­né­me­ti, Szé­kely­híd, Székelyke-resztúr, Székelyudvarhely, Te­mes­vár, Zilah). Bu­da­pes­ten, Győr­ben, Deb­re­cen­ben több mo­zi pénz­tá­rá­nál, vi­de­o­té­kák­ban, köny­ves­bolt­ok­ban ve­he­tik kéz­be a la­pot az ér­dek­lő­dők. Ha­von­ta kül­de­nek tisz­te­let­pél­dá­nyo­kat az er­dé­lyi ma­gyar gim­ná­zi­u­mok­nak, könyv­tá­rak­nak, ma­gyar­or­szá­gi fil­mes in­téz­mé­nyek ré­szé­re is. Kez­det­ben a KMDSZ égi­sze alatt je­lent meg a lap, az Oedipus Quartett Tár­sa­ság gon­do­zá­sá­ban. Újab­ban a Moebius Egye­sü­let ad­ja ki a Film­tet­tet, ez mű­köd­te­ti a film­fesz­ti­vált, il­let­ve a Cinema Paradisót is, amely a ter­vek sze­rint hosszabb tá­von is mű­köd­ni fog.