Szabó T. Anna Virrasztás; Nyersanyag
A nappal csatája után
holtak hevernek szerteszéjjel,
hangtalanul rájuk borul
irdatlan ősanyjuk, az éjjel.
Lenni ébernek, őrizőnek,
hogy az újszülött lélek éljen.
Fehér hálóinges kísértet:
az arcát nézem a sötétben.
Zellert vágok, húst metélek:
azért teszem ezt, mert élek.
Nyúzott murok nyers szaga –
húslevesek évszaka.
Fő a húslé, dong a kondér,
éhes ember mit se gondol,
mikor ételt szimatol
valahol:
orrát forró gőzbe fúrja,
táplálkozni akar újra,
telítődni akar végre –
tört magokból sült kenyérre
lágy velejét bőven ontja
marhák felfűrészelt csontja,
tányéron hús foszlós rostja,
színes zöldség párolog,
rá jószagú lé csorog,
és a győzedelmes élő
élvezettel nyeldekeli
az étellé párolódott
élettelen anyagot.