Balázs K. Attila Ébredés, festményben
zsugorodó arcom egy más arc lökődte
s az árnyéktól nem láttam
ki fölémbe nőhet.
síkos agyagot ástam
színeket
mit elmém fölvet
míg vadonná dagadt a nádas
és lódög-vacokban
fogaim vacogtak.
és láttam
bőréből kifordult sárkányt
s míg ott álltam hadonászón
testem körül
megszűnt lobogni
és színtengerré feszült
a vászon.