Március 2003
Hiedelmek kora

Balázs K. Attila

Éb­re­dés, fest­mény­ben

       zsu­go­ro­dó ar­com egy más arc lö­kőd­te

s az ár­nyék­tól nem lát­tam

ki fölémbe nő­het.

 

sí­kos agya­got ás­tam

szí­ne­ket

mit el­mém föl­vet

míg va­don­ná da­gadt a ná­das

és ló­dög-va­cok­ban

fo­ga­im va­cog­tak.

 

és lát­tam

bő­ré­ből ki­for­dult sár­kányt

s míg ott áll­tam ha­do­ná­szón

tes­tem kö­rül

meg­szűnt lo­bog­ni

és szín­ten­ger­ré fe­szült

a vá­szon.