Hangmérnök: Demeter Szilárd „Kevés a dal, dicsérje tágabb ének”
(Sztálin-rap töredékek 1949-ből és 1953-ból.
Előadja a Vörös Irókézek élpionírcsapat.)
Sztálin élt.
Sztálin él.
Sztálin élni fog.
Utunk 1953. március 13.
Mind:
Nem várva hívást, feltartózhatatlan
Tör fel szívemből, itt van ajkamon…
Hagyd, hogy amint jött, Néked átadjam.
Egyszerű szóval hagyd kimondanom.
Kórus:
Te bölcs, Te jó, Te nagy!
Házett:
Piros a tűz is,
Mint a lobogó,
Piros e dal is,
Tűzzel lobogó.
Kohók lángjától
Kapta a pírt,
Vörösre festi
Meg a papírt.
Szala:
Szabad földről magyar szóval
Szólok minden dolgozóval,
Derül az ég hazánk fölött,
Sztálin elvtárs, köszöntöm Önt.
Kórus:
Te nagy, Te bölcs, Te jó!
Szala:
Élete több, mint egy élet,
Története párttörténet;
Magunknál is több Ön nékünk:
Ön a lelkiismeretünk.
Házett:
Lenin a gyár, Sztálin az ország
S értük van jussa a jövőnek! […]
Lenin a forradalom atyja –
S korunknak Sztálin a Leninje.
Hori:
Messze vagy, mégis oly közel,
Hogy a karod átölel. […]
Kislányom szavában kérdez.
Nőm elvtársként szól a férjhez.
Sole:
Sztálin elvtárs életén át
Elhintette vetőmagját,
Kikeletkor megvizsgálta,
Gazát, rosszát kigyomlálta.
Munkájának eredménye
Megérett a bő termésre,
A békebarátok száma
Hatszázmillió ember már ma.
Kórus:
Te nagy, Te jó, Te bölcs!
Anád:
Az éhség fogát mind kiütjük,
Parancsolunk a földnek, nyárnak:
Hullámzanak aranyló szélben
Kémény nélküli búzagyárak.
Sole:
Nekünk is van atomerőnk,
De nem szánjuk gyilkolásnak,
Ipart fejleszt, munkát könnyít,
Életét a hű munkásnak.
Anád:
És dalolunk, mert hozzánk is szól,
Ránk is ragyog a legszebb kéve:
Sztálin sugárzó hetven éve.
Kórus:
Te jó, Te bölcs, Te nagy!
Kissen:
Köszöntelek, nagy Sztálin! Élj sokáig.
Nem szólhatnék így hozzád, ily apás
Csüggéssel, ilyen forrón és ügyetlen?
Kaba:
De mondja helyettem vígan,
Tisztán és szívből kisfiam,
Kinek bogárka két szemén
Nagy máglyaként gyúl ki a fény,
Mikor könyvének lapjain
A fényképed rá visszanéz
S szó csurran ajkán, mint a méz:
“Minket is szeret, Sztálin!”
Kissen:
Hiszen apám vagy – büszkén mondhatom –
Apám nekem, ki másodszor születtem!
Mind:
Sztálin élt.
Sztálin él.
Sztálin élni fog.
Sztálin élt.
Sztálin él.
Sztálin élni fog.
Hori:
Sztálin, a forradalmár,
Sztálin a hadvezér,
Sztálin, a béke őre,
Ki ránk tavaszt hozott, –
Osztályunk tör előre,
Nőnek a kolhozok.
Mind:
Sztálin élt.
Sztálin él.
Sztálin élni fog.
Sztálin élt.
Sztálin él.
Sztálin élni fog.
Esszejj (oldalról jön be, lehajtott fejjel):
S most itt a hír, a szívdermesztő…
Hát nem volt orvos, kés se, ír se,
Hogy drága szívét dobogtassa,
Lüktetni-verni megsegítse?!
Bárd:
Meghalt?… Nem fullad el a
hangja,
Annak, aki Róla így beszél?
Ki meri mondani, hogy Sztálin
Nem harcol többé, nincs, nem él?!
Esszejj:
A tudomány harcolt napestig,
De nem vigasztal ok és érv,
Ha nem harsoghatjuk szét győzőn:
Hogy Sztálin él, hogy Sztálin él!
Szeklessz:
Elvtársaim, ki merné hát
Azt mondani, hogy vége: nincs már?
Úgy él tovább, ahogy Lenin,
Nem múló szavai tanítják…
Úgy él tovább, miként Lenin:
– Úgy él, hogy egybeforrt a néppel – […]
Megőrzik őt a századok,
Tenyerükben melengetik
És híre végtelenbe szárnyal –
Mert közülük való, akik
Győztesként vívtak a halállal.
Kál:
… Kétmilliárd szív
dübörög fel,
mint posztóval bevont dobok,
kétmilliárd jaj égre röppen,
galamb száll s halkan felzokog. –
Ő hozta Dózsa, Kossuth álmát,
Jövendőnk
Róla
énekel!
Ó, Sztálin elvtárs!
Hori:
A hír, a gyász, a jajszó: semmi sem
Hitetheti el, hogy Sztálin nincs: halott,
S kiáltsák bár a nap, a csillagok,
Zokogják mind vizek, folyamok,
Nem és nem hiszem! Sztálin nem halott!
Kuba (1953. március 5, 21 óra 50 perc):
Győzött!
És minden beteljesedett.
Ő megpihent!
De milliók követik őt.
Mind (lassan kivonulnak, egy ember marad csak a színpadon):
Sztálin élt!
Sztálin él!
Sztálin élni fog!
Sztálin élt!
Sztálin él!
Sztálin élni fog!
Sztálin élt!
Sztálin él!
Sztálin élni fog!
Sztálin élt!
Sztálin él!
Sztálin élni fog!
Nazim:
Eltelt néhány év.
A Volgán
a sztahanovista sofőrlány,
Taszja fülkéjét
díszítette ott
ugyanez a kép.
S ugyanúgy mosolygott.
S nemrég
Pekingben
láttuk utolsó portréját
mi,
a békeharc küldöttei.
Vasfüggöny
Szereplők: a valóságban élt bármilyen költővel való megegyezés teljesen ter-mészetes, hiszen ők írták ezeket a sorokat (a nevüket azért kissé kódoltam, a hagyo-mányokhoz híven).
Szövegkönyv: az Utunk 1949-es és 1953-as évfolyama (egy szót sem írtam hozzá, becsszó!).
Zene: a Doni Kozákok Kórusa, valamint a szibériai 1-es számú barakk Balalajka-zenekara