A 80-as években Románia magyarlakta területein a titokban hallgatott Szabad Európa és a Magyar Rádió (Kossuth, Petőfi) voltak a szabad és megbízható információforrások. A 80-as évek közepén egy kelet-erdélyi kisvárosban, Székelyudvarhelyen elkezdődik egy ún. "kommunikációs partizánmozgalom": a város lakossága antennákat kezd készíteni, amellyel az 1986-os labdarúgó-világbajnokság mérkőzéseit kezdik nézni. A kezdeményezést furcsa ok váltotta ki: mivel a román labdarúgó válogatottnak nem sikerült kijutni a mexikói világbajnokságra, a legfelsőbb körök nem látták értelmét a világbajnokság közvetítésének. A ténybe a román közvélemény abban az időben bele is nyugodott, a romániai magyar viszont egyáltalán nem, ugyanis a 24 kvalifikálódott csapat között jelen volt Magyarország válogatottja is. 1986 júniusában-júliusában esténként a székelyudvarhelyiek a várost körülvevő magasabb dombok tetején vagy lakónegyedek tízemeletes tömbházaiban a szomszédos Bulgária nemzeti tévéállomásán követték figyelemmel a labdarúgó-világbajnokságot. Speciális antennákat készítettek, amelyekkel eléggé tűrhető minőségben tudták befogni a bolgár tévé közvetítéseit. Ugyanez történt meg 1988 nyarán, a németországi Európa-bajnokság idején is: a román válogatott kiesett, a bukaresti tévé nem közvetítette a döntő tornát, Udvarhelyen viszont megint lehetett követni a mérkőzéseket a bolgár adón.
A város lakossága a focimeccseken kívül egyebet is nézhetett a bolgár tévén, ezenkívül megkezdődött az első műholdvevő készülékek becsempészése a környékre, megjelennek a házi videokészülékek, csempészik a filmeket, a műsoros videokazettákat. 198788-ban divatos jelenség volt Székelyudvarhelyen a házimozi-jellegű videózás: egy videóval rendelkező család lakásában összeült 2025 ember és ott általában Magyarországról csempészett filmeket és más tévéműsorokat néztek. A jelenséget nyilvánosan is megpróbálták gyakorlatba ültetni a Művelődési Házban, de a Securitate az első nyilvános vetítések után könyörtelenül betiltotta. Maradtak tehát a titokban megtartott péntek-szombat éjszakai összejövetelek, ahol néha-néha politikáról is szó esett, s a jó minőségű és magyar nyelvű tévéműsorok iránti igény pedig egyre növekedett. A szombat esti videózások felett szemet hunytak a titkosszolgálat és a rendőrség emberei (habár a besúgóktól már értesültek...), így a videotulajdonosok megpróbálták a lehetetlennek tűnőt: kialakították a lakónegyedi kábeltévé-hálózatokat. A műholdvevő berendezések a város fekvése miatt nem működtek jól, viszont a VHS-kazettákról leadott jel kábelen továbbítva minden lakásban vételezhető volt, csak a legrégebbi televíziókat kellett átalakítani. A képmagnó-tulajdonosok mindent egy lapra tettek fel, kockáztattak: a műsorok elindulása után számítottak a rendőrség zaklatására, a hálózatok szétszerelésére. Érdekes módon ez nem következett be: nagyon valószínűnek tartják, hogy ennek oka a kezdetleges román szinkronnal ellátott amerikai filmek közvetítése volt, amelyek a rendőröknek és az akkori hatalom más embereinek is tetszettek. Azt is valószínűnek tartják, hogy azért, mert az akkoriban a hatalom által veszélyesnek bélyegzett udvarhelyi polgárok a lakásaikban maradtak, nem szervezkedtek, kevesebbet politizáltak (az esti órákban a tévéműsorok beindulása miatt már kevesen hallgatták a Szabad Európa Rádiót). Jellemző, hogy 1989 decemberében, a temesvári vérengzés ideje alatt a székelyudvarhelyi lakosság egy része mit sem tudva az eseményekről nyugodtan nézte a magyar filmeket.
Az első kábelhálózatok 1989 januárjában készültek el: egy videokészülék több mint 400 családot tudott ellátni műsorokkal egy-egy ilyen kis kábelhálózat 1520 tömbház lépcsőházait kapcsolta össze. A városban több ilyen hálózat működött, ez kb. 2030 ezer embert jelentett, ami a város lakosságának több mint felét tette ki ennyien követhették estéről estére a külföldről csempészett különböző témájú filmeket. A "videozásért" persze fizetni is kellett, de a tulajdonosok családonként minimámlis, 50100 lejnyi összegeket kértek. Egyik videotulajdonos kiszámolta, hogy hálózatán 1989 májusától 1990 júniusáig összesen 893 (!) filmet mutatott be, ez havonta kb. 70 (!) filmet jelentett. S a filmeken kívül színdarabokat, rajzfilmeket, kabaréműsorokat, zenés műsorokat lehetett nézni napi rendszerességgel. Abban az időben egy mozijegy ára 6 lej volt, ezért az udvarhelyiek örömmel fizettek 50100 lejt a "videósnak", aki minden este 23 filmet továbbított a hálózatán. Egyik-másik tulajdonos odáig merészkedett, hogy 1989 őszén a késő éjjeli órákban rendszeresen bejátszotta a Magyar Televízió által készített Panoráma című politikai műsort, amelyben gyakran volt szó a Romániában tomboló diktatúráról.
Jött a '89-es fordulat, 1990-ben és 1991-ben tovább működnek a hálózatok, mivel az országban médiatörvény egyelőre nem létezik. Az eddig sugárzott műsorok helyi anyagokkal is kiegészülnek: 1990-től kezdődően néhány fiatalember egy kölcsönkért videokamerával jelen van a városban történő eseményeken, a leforgatott anyagokat pedig több videohálózaton bejászották az esti filmek között beindult az Udvarhelyi Televízió első helyi műsorsorozata. Heti rendszerességgel, a témákat kezdetleges technikával (vágás nélküli, VHS rendszerű anyagok), de helyi szempontból nagyon jól tálalva jelentkeznek az UTV adásai: a városban állandó beszédtémák közvélemény-formáló szereppel. Rövid időn belül az 1990-ben újra beindult Udvarhelyi Híradó helyi írott sajtótermék mellett a lakosság legfőbb információforrásává növi ki magát ez a nagyon kezdetleges televízióadás. Mindehhez hozzájárul az is, hogy az Iliescu-rezsim által működtetett Szabad Román Televíziónak nevezett központi intézmény nem sokban különbözött a 80-as évek pártpropaganda-televíziójától: az új hatalom manipulálta a tömegeket. Emlékezetes marad mind az 1990. márciusi marosvásárhelyi események, mind pedig a május-júniusi Egyetem-téri tüntetések és az ezek végére pontot tevő június 1113-i bányászinvázió bemutatása, tárgyalása. A híradóban, a politikai vitaműsorokban az akkor hatalmon levő tümörülés, a Nemzeti Megmentési Front egyértelmű választási kampányt folytatott: a Román Televízió segítségével az 1990 májusában lezajlott választásokon elsöprő győzelmet arat, 1992 őszén, ha nehezen is, de ismét diadalmaskodik az azóta konvencióba tömörült ellenzéki pártok felett. A Román Televízió idővel változtatott műsorstruktúráján; jó példa erre az 1990-es olaszországi labdarúgó világbajnokság összes mérkőzésének élőben való közvetítése. Igaz, a román labdarúgó válogatott jelen volt Olaszországban.
Az UTV és az ATI-BETA TV kialakulása,a konkurencia megjelenése
1992 tavaszán életbe lép a román médiatörvény, amely illegálisnak nyilvánítja a Székelyudvarhelyen és már máshol is működő kábeltelevíziókat. A törvény azonban biztosított egy lehetőséget: a helyi tévéstúdió beindítását és működtetését. A kialakult új helyzet mérlegelése után és a törvény által biztosított lehetőséget kihasználva néhány kábelhálózat tulajdonosa társulva néhány üzletemberrel 1992 májusában létrehozza az UTV kft-t, az ország második ilyen típusú vállalkozását.
Stúdiót alakítottak ki (egyelőre egy tömbházlakásban, 1994-től a régi Villanytelep épületében), a hálózatot korszerűsítik és egy év alatt kb. 4000 lakásba vezetik be a kábeltelevíziót (a lakosok kb. egynegyede).
Egy év múlva, 1993 tavaszán egy másik helyi üzletembercsoport is felismerte a kábeltelevízióban rejlő üzleti és hatalmi lehetőséget. 1993 nyarán kezdte meg kábelen közvetíteni műsorát az ATI-BETA Rt. televíziója, majd 1994. július 2-tól jelentkezett rendszeresen saját készítésű műsorokkal. Ez a kábeltévé-társaság az akkor már törvénytelenül működő "maradék" "videotulajdonos" és egy akkoriban igen jól menő Udvarhelyi cég, az Ati kft befektetéseiből jött létre. Néhány hónap leforgása alatt "bekebelezik" azokat az előfizetőket, akiknek lakásába az UTV technikai és anyagi okok miatt abban az időben még nem kötötte be a kábeltévét. A befektetett tőke több mint 1 millió dollára rúgott, az új televízió technikai felszerelése és anyagi háttere jóval meghaladta az Udvarhelyi Televízióét ez a tény tette lehetővé azt is, hogy az UTV alkalmazottai (sőt, társtulajdonosai!) közül többen az új tévéhez mentek át.
Beindult egy folyamatos versengés a nézőkért, a két stúdió minél több előfizetőt próbált magához csábítani. A megteremtődött (és még "egészséges") konkurencia a nézők számára kedvezett: mindkét televízió minőségben próbált egyre többet nyújtani, illetve előfizetői díjait alacsonyan tartani. Azonban az egészséges konkurencia 1996-ra valóságos ellenségeskedéssé fajult. Ennek okait többen még ma is kutatják; a dolgok mögött a város üzletembercsoportjainak személyes érdekellentéte állt utólag ez tűnik a legelfogadhatóbb magyarázatnak. Az ellentét az 1996-os év folyamán háromszor jutott a csúcspontra.
Először 1996 februárjában robbant ki a kisvárosi "médiaháború", amelybe az addig "csendes meghúzódó" Udvarhelyi Híradó is belekeveredett. Győztesen senki sem került ki belőle, a nézők körében az elégedetlenség növekedett, sokan mindkét kábeltévét beköttették lakásukba.
Az 1996. júniusi helyhatósági választásokkor ismét összecsapott a két médium: természetesen különböző polgármesterjelölt mellett korteskedtek, a helyzet még tovább mérgesedett.
Az abszolút csúcspont viszont 1996 szeptemberében a parlamenti előválasztásokon következett be, amikor az UTV Verestóy Attilát, az ATI-BETA TV pedig többségi részvénytulajdonosát, Hosszú Attilát támogatta. Ebből a "harcból" döbbenetes következményeket lehetett levonni a város megosztottságának tekintetében, s a két televízió elmérgesedő és elkeseredett konkurenciája az RMDSZ hírnevének sem használt.
Megjegyezném, hogy Székelyudvarhely a kommunista renszerben nem rendelkezett saját sajtóorganummal, mivel nem volt megyeközpont. Ez némiképp hátrány volt (az ingatag színvonal okát is ebben keresik egyesek): a városnak nem állt rendelkezésére egy újságírócsoport, amelyik átcsoportosulva vállalhatta volna az új orgánumok szerkesztését. Előnye viszont abban állt, hogy befolyás, átörökölt félelem és "simulékonyság" nem volt. A szerkesztőknek újságíró múltjuk tehát nincs: mindkét televíziónál és az Udvarhelyi Híradónál is általában lelkes pályakezdő fiatalok dolgoztak.
Székelyudvarhelyen a "semmiből" teremtődött meg a helyi sajtó: újság, két televízió, majd egy kicsit megkésve 1997 őszétől rádió.
A Digital 3 Televízió kialakulása
1997 február végén az ATI-BETA Televízió egyik Jó reggelt, Udvarhely! című műsorában a két televízió főrészvényesei meglepő hírt hoztak a város lakosságának tudomására: eldöntötték, hogy egyesítik a két televíziót, illetve egy közös szerkesztőségi és technikai csapatot hoznak létre. A Metvoplast Sat kft., amely eléggé kiterjedt vidéki kábeltévé-hálózattal rendelkezett, szintén "beszáll" az új vállalkozásba, innen a 3-as szám a televízió elnevezésében. Így alakult ki a jelenlegi Digital 3 televízió, amely a jobb technikai felszereltség és az épület kedvezőbb fekvése miatt a volt ATI-BETA épületében kezdte meg működését 1997. március 3-án.
Az új televízió létrejötte több problémát oldott meg: az ATI-BETÁ-nak az emberhiánnyal való küszködés gondját, az UTV-nek pedig a technikai felszerelését. Mindjárt az egyesülés után pár nappal két digitális kamera kerül a televízióhoz, s így az eddig használatos S-VHS és BETA SP technika után a digitális televíziós technika is megjelenik Székelyudvarhelyen. Ez azért fontos, mert a külföldre gyártott anyagok minőségén javítani lehetett. A Digital 3 Televízió természetesen "örökölte" mindkét "ősének" kiépített és igen jól működtetett kapcsolatrendszerét: a Duna Televízió és a Magyar Televízió továbbra is folyamatosan rendelt műsorába Székelyudvarhelyen és környékén készült anyagokat, operatőr- és kamerabérelés is előfordul. Különben Székelyudvarhely a két közszolgálati magyar televíziónak a legtöbb anyagot gyártja a Kárpát-medencéből, sőt, a Duna TV számításai szerint a két udvarhelyi tévé annyit készített, mint az összes többi regionális magyar televízió együttvéve.
Ide tartozik az is, hogy a Digital 3 TV helyi csatornája mellett 21 külföldi és belföldi műholdas televízió műsorát kísérheti figyelemmel az előfizető. A műholdas adók nagy részével még az "UTV-s, ATI-BETÁ-s" időkben megtörtént a kapcsolatfelvétel és a szerződéskötés, az egyesülés után viszont kibővült a kör. A néző több nyelvű és típusú műholdas adó közül válogathat: magyar (Duna TV, MTV 2, TV 3, M SAT, Szív TV), román (TVR 1, PRO TV, Antena 1, Prima TV, Acasã TV), angol (CNN, Euronews, Eurosport, Music Tv, Cartoon Netwoork), német (RTL, SAT 1, PRO 7), francia (MCM), olasz (RAIUNO) valamint spanyol (TVE).
Feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a Digital 3 TV nemcsak kábelen továbbítja műsorait, hanem szórásban is. Ez is "ATI-BETA örökség", vagyis az említett televízió már 1996 végén elindította a műsorszórást, amely a város területén és néhány kilométeres körzetben megfelelő antennával vételezhető volt. A szórás jogát 1997 júniusában a Nemzeti Audiovizuális Tanács néhány hónapra felfüggesztette az egyik műsorban elhangzott állítólagos "felelőtlen és lázító" kijelentések miatt, de az újraindulás már a bukaresti PRO TV-vel közösen történt: a város környékén meghatározott időszakban szórásban a PRO TV bukaresti, illetve a Digital 3 TV műsorai váltakoznak. Természetesen kábelen mindkettő egyszerre nézhető.
Székelyudvarhely televíziójához tartoznak kevés kivételtől eltekintve a környék más hálózatai is: a környező falvakban két-három napos késéssel a Digital 3 Tv műsora nézhető.
Részlet egy1998-ban, a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégiumban készült diplomadolgozatból.