Kb. Samuel Beckett, Murphy
Van az igazi, a jelentős, a becketti Murphy, van a rágógumibölcsesség Murphy, van az ír telefonkönyvekben x-10.000 Murphy név. Ki-ki hozza meg hasonlatát a televízióra ekképp, ad notam. Nem tudom, miféle égitest a tévé mint sugárösszesség, nem tudom, mily telefonkönyvlapozás, tárcsázgatás, hogy nézem, hogy evidens, hogy van, és nem tudom, mekkora arányban adja törvényes-murphyzmusait, gyermetegít bennünket napsugarának fentebbjével saját szintünk alá. Ha nem tenné, megtenné ugyanezt a rádió, az újság.
Gyakran nézek tévét, főleg mióta műfordító-munkanélküli-féle vagyok, vagy ahogy így telnek napjaim, hogy ráérek: a tévé standard adásait megunom, kapriciozitásait újra elfogadom. Tájfilmek, alkalmi riportok. De az állatfilmektől félek, kedvenceimnek esnék baja. Este nyolckor fekszem, a filmek nekem kimaradnak. Kész történetekkel nem is szívesen bajlódom. Kínomban nézek tévét; nézek. "A média". A nyomtatott sajtónak magam is része vagyok, szívesen; de hogy ily arányban olvasok újságot, helytelenítem magamnál. 1990-ben abbahagytam, kár most 1998-ban újra rákapnom e mákonyra. Múlik, el s elebb. A tévé helyett sok más kreatívabbat csinálhatnék, ám azzal felhígítanám ha-bármire-is-jó tevékenységemet, még a tévézés a legolcsóbb. Remélem, nem rontja nagyon a szemem. Háklis öreg kutya vagyok, aktivitásom megtévesztő, már az sem a régi. Elvacakolok. A tévé 2526 zanza-csatornája jó kibúvó, magány ellen is valami.