Kétezeregy
augusztusában emlékezünk a Dunántúli Tudományos Intézet alapító igazga-tójára,
a nemzetközileg ismert karsztkutató földrajztudósra, aki a mecseki
barlangkutatás századvégi beindításában iránymutató szerepet vállalt.
Jóllehet az Intézet igazgatója nem volt gyakorlati barlangjáró, de ezt
a kutatói tevékenységet – mint látható – felkarolta. Pali bácsi a mecseki
karszt tervezett monográfiájához gyűjtötte az anyagot. Ennek jelentős
mozaikjaként az a kataszterező munka volt, ami az éppen új szaklapként indított
„Karszt- és Barlangkutató” 1961 I. félévi számában „A Mecsek és a
Villányi-hegység barlangjai” címmel a téma első átfogó publikációját képezte.
Ezt megelőzően a Dunántúli Tudományos Gyűjtemény 1947-es 1. kötetében a
„Barlangkutatás a Mecsek hegységben” címmel már beszámolt e munkaterületen
indult tevékenységről.
Életének 64. évében 1965. július 24-én távozott szerettei és tisztelői
köréből.
A nekrológok sorából itt most a Karszt és Barlang 1965 II. félévi
számában (p.45–46. Arcképpel) Rónakitól megjelent „Dr. Szabó Pál Zoltán
emlékezete” c. írást említjük.
A megemlékezések folytatódtak nevének megörökítésével.
Köztudottan kiemelt vizsgálódási területe volt a Pécsi-Mecsek
Misina–Túbes karsztja. Kézenfekvő, hogy később a Mecseki Karsztkutató Csoport
kataszterező munkája keretében felfedezett e térségben legnagyobb méretűnek
megismert zsombolyt róla nevezzük el. Ez a Tettye és a mélyvölgyi források
vízgyűjtő területeinek határán, a Túbes csúcstól 1400 m távolságban található.
Mélysége az 1969—79-es térképezésekor elérte a 20 métert. Az agyagdugónak
megismert álfenék bontására ez évben kért engedélyt a hatóságtól az MKCs, hogy
a névadó emlékét friss feltárással is felélessze. Születésének napjára,
augusztus 26-án emléktúrát terveztünk. (Az aknabarlang rajza a mecseki
karsztkataszterben megtalálható.)
Ezt megelőzően, még halála évében a
Budapesti Toldy Ferenc Gimnázium Barlangkutató Csoportja az általuk akkor
kutatott Cserszegtomaji-kútbarlang déli részén feltárt új termet nevezték el
róla (ld. Tóth Lajos cikkében közölt térkép a Karszt és Barlang 1965 II. sz.,
p. 48.). Itt a barlang falára a MKCs és az MKBT Déldunántúli Területi Szervezete a MÉV-nél készített bronz
emléktáblát helyezett el, mely ünnepélyes aktust a Dunántúli Napló 1981 nov.
29.-i száma közzé tette. (A tábla felirat felett a MKCs emblémájából ismert
denevérrajz körvonala látható. Szövege: „Dr. Szabó Pál Zoltán 1901–1965 a karsztkutató
földrajztudós emlékének adózva a nyomdokait követő MECSEKI KARSZTKUTATÓ CSOPORT
és a Magyar Karszt- és Barlang-kutató Társulat Déldunántúli Területi Szervezete
1981 Pécs – Cserszegtomaj.”)
A Társulat, illetve a Barlangkutató Bizottság periodikájában – a Karszt
és Barlangban – visszalapozva az 1964 II. félévi számban (p. 73—74.)
Schönviszky László – a Társulati tagok közszeretetnek örvendő, azóta Pali
bácsit követő Laci bácsija – cikkében olvashatunk a Baranya Megyei
Idegenforgalmi Hivatal Barlangkutató Csoportjának rendezésében Abaligeten
tartott Barlangnapról. Illusztrációként megjelent Rónaki L. felvételének címe:
„Dr. Szabó Pál Zoltán társelnök megnyitja az 1964. évi Barlangnapot”.
Az
Abaligeti-barlang kezelőjének (Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal)
alkalmazottja, Szabó Sándor vezetésével 1974-ben alakult barlangkutató csoport
a Dunántúli Tudományos Intézet erkölcsi támogatásával felvette dr. Szabó P. Z.
nevét. (A csoport azonban egy évi működés után megszűnt és tagsága a Mecseki Karsztkutató Csoportba átigazoltan tovább
tevékenykedett.)
Végezetül a tudós karsztkutató munkásságát felvillantó bibliográfiai
kivonattal szeretnénk emlékezni rá. A közel 200 publikációjából és a 60
szakvéleményből válogatva nehéz dönteni a legfontosabbaknak ítélt munkáiról.
Itt a bibliográfiából kiemelt tételeket csak a megjelenési évszám és a cím
megadásával soroljuk fel:
1953 A Mecsek
karsztvízrendszere.
1953 Két
mecseki karsztforrás vizsgálata Komló és Pécs vízellátása szempontjából.
1953
Szakvélemény a siklósi községi fürdő forrásainak vizsgáltatása ügyében.
1953 A
mecseki karsztvíz egészségügyi védelme.
1954
Részletes jelentés a tettyei karsztakna
fejlesztésének módozataira vonatkozólag.
1956 Magyarországi
karsztformák klímatörténeti vonatkozásai
1956 A
karszt, mint klimatikus morfológiai probléma
1961 A
pécsi Mecsek karsztvizeinek hidrodinamikai sajátosságai, a fokozottabb
hasznosítás módozatai.
1966 Újabb
adatok és megfigyelések a magyarországi őskarsztjelenségekről.
1966 A magyarországi karsztosodás
fejlődéstörténeti vázlata.
A Pécsi Tudományegyetem emlékülést tervez
a Pécsi Pedagógiai Főiskola létrehozásában és első igazgatójaként (1948–49)
szerepet vállalt tudós munkásságának bemutatására. Ennek tervezett időpontjáról
az augusztusi lapzártáig nem történt döntés, így írásunk a július–augusztusi
Tájékoztatóból is kimaradt.
Rónaki László
2000
35 ÉVES AZ AMPHORA BÚVÁR KLUB
1965-ben néhány fiatal, lelkes búvár megalakította az elsõ független búvárklu-bot, az Amphorát. (Akkoriban csak a Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) kere-tében lehetett búvárkodni.)
A klub tagjai a közeli és távoli tengeri merülések mellett hazai barlangok szifon-jait, víz alatti járatait vették ostrom alá. Kutattak a Kossuth-barlang Reménytelen- szifonjában, az Esztramos hegy vizes barlangjaiban, a Baradla-alsóbarlangban, a Gömör-Tornai-karszt szlovák oldalán, a Milada-barlang és a Feneketlen Lednice szi-fonjaiban, a Kecsõ-forrás víz alatti járataiban. 1988-ban részt vettek az MKBT jósvafõi nagy központi kutatótáborában.
1973— 74-ben Erdélyben, a Jád-völgyében nyíló Csarnóházi-barlangban egy 23 méter mély és 120 méter hosszú szifon átúszása után – akkor ez világrekord volt! – 3,2 km hosszban sikerült új járatot találni. Az akkor felfedezett járatokba azóta sem sikerült másoknak bejutni. Átütõ sikert a klub 1975-ben a Hévízi-tó -40 méter mély-ségben nyíló forrásbarlangjának feltárásával ért el.
Sajnos az eredmények mellett veszteség is érte a klubot. 1977-ben Plózer István, a Hévízi-forrásbarlang egyik felfedezõje és a magyar víz alatti barlangkutatás egyik meghatározó személyisége társával, Páli Ferenccel kutatás közben életét vesztette. 1985-ben Bíró Tamás a Hévízi-barlangi kutatás után felszínre jövet szin-tén életét vesztette.
Végezetül meg kell említeni azokat a húzó embereket, akik nélkül nem lett volna 35 éves az Amphora. Elnökök: Ember Sándor, a közelmúltban elhúnyt Surányi Csaba, Szilágyi Károly (Charli) és nem utolsó sorban a jelenlegi elnök, dr. Pálfi Zoltán.
Említést szeretnék még tenni azokról a tagokról is, akiknek neve ismerõsen cseng a magyar búvár barlangkutatók körében. A tragikusan eltávozott Plózer István, a Mozsári testvérek: Péter és Gábor, Irsai Sándor, Nagy János, mindenki Csülökje, Kovács György és dr. Köves Béla.
Le a kalappal elõttük! Bízunk benne, hogy még sokáig együttmaradnak.
Adamkó Péter