[Látó, 2009. december]
sivatag homokszemei
a mindenséget mérik
nem az én időmet
szomorú vagyok anélkül
hogy valami olyasmi történne
ülök magamban senkivel
angyaltoll füstöl kezemben
mint az isten pennája
tövig belemártva az éjszakába
Látó Szépirodalmi Folyóirat