[Látó, 2009. december]
Megsárgult, régi kép: valamikor
száz éve, csend és béke elfelejtett
korában készült, az idő s a por
megszívta, de elbűvöli a lelket
a glaszékesztyű, fodros és habos
muszlinruha, matrózblúzos kamaszlány,
az óraláncos, szalmakalapos,
szivaros úr, selyemmellényes arszlán,
és valami… aminek neve sincs,
de széppé tette azt az életet,
mert több, mint minden dollár, bármi kincs;
vénektől még hallottunk róla hajdan,
de semmivé lett egy gonosz viharban.
Holt emlék csak. Örökre elveszett.
Látó Szépirodalmi Folyóirat