[Látó, 2009. november]
A kétségbeesés lassan szívta el a vizeket,
a fákról kő hull, nem levél,
láz emészti fel az égitesteket,
angyal és tekercs a földre ér.
Ekkor néhány hullócsillag parázslik.
S egy kimerevült kígyó teste
vagy egy szivárvány a kráter fölött?
Látó Szépirodalmi Folyóirat